Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-02 / 51. szám

1913. március 2. DÉLMAGYARORSZÁG 11 előtt zárva maradtak a külföldi sorompók. Stefan I. Kjein megnyugtatott ef'eiöl is. — Idő kérdése az egész. Rövid idő kér­dése csupán. Én elsősorban az igazán elő­kelő nivóju magyar irókat viszem a német közönség elé. Ambrus Zoltán java elbeszélé­seit, Kcibos Ede, Színi Gyula dolgait. Lássa Kosztolányi Dezső tiszta „irodalmi" novellái sorra jelennék meg a Wageben és Brenner­ben, eleinte nehezen ment, most már nem­sokára divatos lesz ott künn, az irodalmi kávéházak táján. A szép őszi délután kezdett erősen hű­vösödni. Féltettem a fedetlen fejű, finom, lel­kes ,arcu ifjú egészségét, amelyet hosszú, könyvek fölött átvirrasztott éjszakák, lázas, roppant munka mintha kissé kikezdették volna. De megszólal az állomás jelzőharangja, a pozsonyi vonat fáradtan, nagyokat fújva, megérkezett. Ablakai üresen csillogtak az alkonyi tüziben. — Szakolca felé beszállani, — kiáltotta a stentori hang — bátyus anyókák iparkod­tak az utolsó állomás felé. A nap lehanyat­lott a gyászos emlékű Morvamező fölött, a gödiingi gyárak füstje vigan kanyarodott a morva égre és engem végső Iramban vitt a vonat a szakolcai éjszakába. Finis. Juhász Gyula. A szegedi tömegsztrájk. — Somogyi Szilveszter dr. főkapitány nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Most már bizo­nyos, hogy a politikai tömegsztrájk a leg­közelebbi napokban kitör. A szociáldemokra­táik központi pártvezetősége hétfőn, kedden vagy szerdán proklamálja a sztrájkot, amely minden valószínűség szerint több napig el­tart. A zavargások megakadályozására Bu­dapesten a rendőrség, csendőrség és katona­ság valóságos haditervvel készülődik. A tö­megsztrájk napjaira hat ezred katonaságot, háromezer csendőrt és kétezerötszáz rendőrt koncentráltaik a fővárosba. A vidéken is, kü­lönösen Szegeden, Temesvárott, Aradon és Nagyváradon erősen készülődik a munkás­ság a sztrájkra. Szegeden különösen azért ölthet vesze­delmes mérveket a tömegsztrájk, mert sok száz munkanélküli munkás él a városban, a kik a kenyéréhségükben tüntetés esetén min­denre képesek. Több ipartelepen dolgoznak ugyan a munkások, de azért a sztrájk prok­lamálása esetén mintegy hatezer emberre Kell számítani a rendőrségnek. Hatezer em­ber megfékezése pedig igen súlyos föladat. Száz gyalogos és huszonöt lovasrendőr szin­te számba sem vehető ilyen hatalmas tömeg­gel szemben, ezért egyelőre két, zászlóalj gyalogságot és két század huszárságot ve­zényelnék a rendőrség segítségére. A rendőrök négyes járőrben cirkálnak majd a városban. Egy század gyalogság őrzi a gázgyárat és a villanytélepet. A gyár ka­pui előtt szuronyos katonák silbakolnak. A villanytelep munkásai a sztrájk idején benn jaknak és étkeznek a gyárban. A láímpagyuj­togatókat mindenütt rendőrök kisérik. A vil­lamos vasút csak a fővonalon közlekedik, a járőrök védelmével. A vizmiütelepet és vá­góhidat katonaság őrzi, e városi üzemekre már tartalékmunkásokait is kapott a főkapi­tány. A pékek és mészárosok csatlakoznak a sztrájkhoz, a főkapitány ezért figyelmezteti a polgárságot, hogy előre szerezzék be az élelmiszereket. A pincérek tegnap éjszaka gyűlést 'tartottak a sztrájk ügyében, ame­lyen azonban mindössze csak tiz-tizenöten vettek részt. Kérdést intéztünk a nagyobb kávéházak és vendéglök pincéreihez, akik egyáltalán nem tudnak a sztrájkról. Minden valószínűség szerint a pincérek nem csatla­koznak a sztrájkhoz. A rendőrség a legenergikusabb lépésre készül a sztrájkolok terrorja ellen. Minden eszköz fölhasználásával megakadályozzák azt, hogy a dolgozó munkásokat a munka ab­banihagyására kényszerítsék. Tüntetésnél az első kődobásokra közbelép a rendőrség és attakot intéz a tömeg ellen. Zavargás esetén letartóztatják a pártvezetőséget ugy a fővárosban, mint Szegeden. Erre tit­kos belügyminiszteri rendelet utasítja a rendőrséget. Ezt az értesülésünket illetékes helyen megerősítették. Általában a legerélye­sebb rendszabályokat alkalmazzák az eset­leges lázadás elfojtására. A polgárságot pla­kátokon figyelmezteti a főkapitány az óva­tos magatartásra. A szegedi tömegsztrájk ügyében a „Dél­magyarország" munkatársa meginterjúvolta Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, aki a következőket mondta: — A munkások vezetősége ugy hirdeti, hogy békés és vértelen demonstrációra ké­szülnek, kerülni óhajtanak minden összetű­zést. Ez igazán nemes és okos szándék, ha betartják Ígéretüket, a rendőrség nem zavar­ja meg őket. A rendőrség szereplése csak akkor kezdődik, ha a sztrájkolok a terror fegyverét akarják használni, akkor természe­tesen közbelép a rendőrség. Minden eszköz­zel meg kell akadályoznunk a köz- és ma­gánvagyon rongálást, a polgárság nyugal­mának a megzavarását. Remélem, hogy össz­szetüzésre nem kerül a sor, bizok a munkás­ság józan belátásában. Szükség esetén gya­logság és huszárság áll a rendőrség segítsé­gére. Ha valamiképen zavargás törne ki, a rendőrség elsősorban a pártvezetőséggel szemben alkalmazza a büntetőtörvénykönyv idevonatkozó paragrafusait. A sztrájk kitörése napjának a megál­lapítása esetén a főkapitány a következőket közli plakátokon a polgársággal: Szeged város polgáraihoz! Az általános tömiegsztrájk . . . . hó . . . ik álapján kezdődik és előreláthatólag 5—6 naipig tart. FeJhivoui mindenki figyelmét, hogy né­hány napra kellő élelmiszerrel lássa el ma­gát, mert némely élelmiszer, pl. péksütemény valószínűleg nem lesz kapható. Az önként sztrájkolókat figyelmeztetem az emberi saahadsáig jogára. Aki dolgozni akar, azt fenyegetéssel avagy erőszakkal nem szalbaid a munka mindenki által tiszteletben tartandó szabadságjogától elriasztani, ez á tiszta szocializmussal niem is fér össze s áki ezt teszi, bűncselekményt követ el és fogház­ba kerül. A szegedi munkásság köziismert jÖzah­gondolkozása reményleni engedi, hogy tör­vénytelen eszközökhöz, izgatáshoz, fenyegető­zéshez, engedély nélkül való tüntetéshez, erőszakoskodáshoz stib. nem fog folyamodni. Ha mégis — bizonyára nemi a józan munkás­sághoz tartozó elemék, hanem fiegyelmetlen csőcselék, akár egyenként, akár csoportok­ban törvénybeütköző cselekményre ragadtat­nák magukat, előre figyelmeztetek minden . jórav.aJló embert, liogy az ilyen csoportókból azonnal meneküljön, mert az ilyen csoportok erőszakos feloszlatásánál nem lehet különb­séget tenni és törvény szerint nem is szabad, a csoportban maradó minden ember egy­formán bűnössé válik, habár ő maga nem erő­szakoskodott is. A szociáldemokrata pártvezetőség va­sárnap délutánra három népgyűlésre kért en­gedélyt, a főkapitány teljesítette a kérésüket. A népgyüléseket egy-egy rókusi, alsóvárosi és felsővárosi korcsmában tartják, rendőrbiz­tosok fölügyeletével. Tüntető fölvonulásra nem kértek és nem kaptak engedélyt a szo­ciálisták. Csonka dr. a gyógyulás utján. — Tilinkó az ügyészség fogházában. — (Saját tudósítónktól) Országos föltű­nést kelt Csonka Ferenc dr., a leütött horgo­st ügyvéd esete. A lapok bőséges tudósitá­sokban számolnak be a merényletről és an­nak inditó okairól. Az bizonyos, hogy Ti­linkó István, az ügyvéd támadója végső el­keseredésében nyúlt a meggyfabothoz, mint súlyos megtorló eszközhöz. A valamikor va­gyonos földmivest az utóbbi években sok csa­pás érte, a vagyona nagyon leapadt. Nem maradt más a vagyonából, mint a házikója, amelyben csöndesen éldegélt nyolc gyerme­kével. A pőrét is elvesztette, amelyben Csonka Ferenc dr. képviselte. Harminc ko­rona perköltséget itélt meg a biróság az ügy­védnek, aki több izben nógatta az ügyfelét,­hogy fizesse meg már neki a költséget. — Várjon az ügyvéd ur — (mondta Ti­linkó — amig kitavaszodik az idő. Addig nem igen akad munka, nem is fizethetek hát. Csonka dr. várt egy ideig, az eredmény­telen íölszólitásokra azonban végrehajtatott a földműves házában. Csütörtök délutánra tűzték ki az árverést és minthogy nem akadt más vásárló, az ügyvéd vette meg a házat. Tilinkó az árverés napján dult-fült haragjá­ban, hogy harminc korona miatt ilyen szé­gyen éri, kizsuppolják majd a házából, utol­só vagyonából. A felesége, meg a nyolc gyer­mekei siránkoztak, hogy most már nem lesz hová hajtaniok a fejüket. Az ötvenkét éves ember dühében az asztalra csapott: — De annyit mondhatok, hogy ezt nem viszi el szárazon az a fiskális! — kiáltozta. A családja igyekezett lecsillapítani, ő azonban eltaszította magától családját. — Bízzátok csak rám a dolgot. Én majd végzek vele! — mondta. Még. csütörtökön este kereste az ügy­védet, de nem sikerült vele találkoznia. Pén­teken reggel aztán, mielőtt még valaki meg­akadályozta volna, végrehajtotta a szándé­kát. Tilinkó már vizsgálati fogságban ül a szegedi ügyészség fogházában. Magay Lajos vizsgálóbiró szombaton délelőtt hirdette ki előtte a vizsgálati fogságot elrendelő határo­zatot. A földmives egykedvűen vette tudo­másul a vizsgálóbiró végzését, amely ellen nem jelentett be fölfolyamodást. Megismé­telte az előbbi vallomását, hogy azért kö­vette el a tettét, mert az ügyvéd „kiforgat­ta a vagyonából". Még nincs védője. Jogá­szi körökben beszélik, hogy nem akad ügy­véd, aki elvállalná a vádelmét. A törvény­szék azonban valószínűleg hivatalból rendel ki a részére védőt. Csonka Ferenc dr. már a gyógyulás ut­ján van. Szombaton igen sokan érdeklődtek a szimpatikus ügyvéd állapota iránt. Az a hir terjedt el, hogy szombaton délben autón beszállították a szegedi közkórházba. Ez nem történt meg. Csonka dr.-t a horgosi lakásán ápolják. A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 365 KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81. ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 16-83.

Next

/
Thumbnails
Contents