Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-15 / 62. szám

158 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. form javaslatának sürgősen való napirend­re tűzését javasolta. Prónay Dezső báró: A főrendiháznak ja­vaslom, hogy vegye le napirendről a javas­latot, mert nem alkalmas az idő és a helyzet, hogy ilyen kérdésben most alkossunk tör­vényt. Többen fölszólaltak ezután, köztük Cser­noch János, aki a földmunkások számára na­gyobb kiterjesztést kiván. Wlassics Qyula szerint a választójogi kérdést le kellett volna venni a napirendről. Lukács László miniszterelnök válaszolt a fölszólalókra. Kérte a javaslat elfogadását. Kijelenti, hogy a fölszólalóknak nincs igazuk, mert jobban kiterjeszteni már nem lehet a választójogot, hisz Ausztria példája mutat­ja, hogy a túlságosan kiterjesztett reform az uralkodó: értelmi osztály elől jórészben el­zárja a parlamentet. Csodálkozik, hogy a főrendek nincsenek megelégedve a választó­jogi reformmal. Amit Csernoch kifogásolt, éppen azt vették tekintetbe és gondoskodtak a földmunkásokról. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. A főrendiház a választójogi javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben meg­szavazta. Amikor — a fölszólalások előtt — a fő­rendiház kimondta, hogy napirendre tűzi a választójogi reform kérdését, a szavazás után az elllenzék kivonult. Holnap csupán formális ülést tart a fő­rendiház. Budapesti munkatársunk telefonálja: A kordon szombaton újra megjelenik a képvise­lőház előtt. Rendőrök sövénye fogja elre­keszteni az utat a tegnap kitiltott tiz Justh­párti képviselő előtt. A szövetkezett ellenzék elhatározta, hogy holnap újból bevonul a Házba, de miután nem ismeri el érvényesnek a Tisza-féle kizárásokat, azonosítja magát a kitiltott tizekkel és ha a kordon útját állja a hatalmi szóval számüzötteknek, az egész el­lenzék konstatálja a fegyveres erőszakot és visszafordul. Vagyis holnap megismétlődik az a jelenet, amelyet a képviselőházi kordon előtt a mult esztendőben oly siralmasan meg­szoktunk. Az ellenzéki intéző-bizottság holnap reg­gel kilenc órakor ülést tart, tiz órakor pedig a szövetkezett pártok gyülekeznek konferen­ciára. Itt határoznak a holnapi taktikáról. Van olyan értesülés is, amely ugy tudja, hogy a ki nem tiltott képviselők mégis bevonulnak a parlamentbe és ott folytatják a tegnap meg­kezdett agresszív támadást. Ezúttal a Kos­suth-pártiak lépnek hevesebb akcióba, mert a március tizenharmadiki ülésen az a hamis látszat támadt, mintha csak a Justh-párt vett volna részt a viharos tüntetésben. Különösen Lukács László személye ellen irányul az el­lenzék rohama. Előreláható, hogy Tisza Ist­ván újra a kitiltások fegyveréhez fog nyúlni. Az ellenzék a csütörtöki taktika tapasz­talatait fölhasználva most más módszerrel fog élni, hogy a zajos jeleneteket minél hosszabbra nyújthassa. Csütörtökön ugyan­is az volt a haditerv, hogy Lovászy Márton után még egymásután állanak föl a szónokok, hogy megismételjék a kormánnyal és a több­séggel szemben Désy Zoltán vádjait. Ezt a számítást azonban maguk az ellenzéki kép­viselők hiúsították meg azzal, hogy szakadat­lan közbeszólásaikkal lehetetlenné tették Lo­vászy beszédét. Szombaton már hallgatni fognak s arra várnak, hogy az elnök maga kísérelje meg a szónokok elhallgattatását. Az ellenzék csak akkor lép majd közbe, ha a többség részéről inzultálni próbálnák a szó­lásra jelentkező képviselőt. — Tisza, — mondják az ellenzéken, —• március 15-ike alkalmából ünnepies zárókő­letételre gondol. Mi gondoskodni akarunk ró­la, hogy ugyanolyan külsőségek közt fejezze be misszióját, amilyenek közt junius 4-én elkezdte. A parlamenti őrség szervezete tudvale­vőleg elkészült. A legénységet kiválogatták, csupán a tisztek nincsenek még kiszemelve. A parlamenti őrséget teljesen csendőri ala­pon szervezték, ami azt jelenti, hogy a par­lamenti őrség bármelyik tagja, a legcseké­lyebb testi inzultusra fegyverét használhat­ja. Tisza nagyon jól ismerte az ellenzék vi­harzó indulatait vele szemben és föltételez­hette, hogy a harc hevében végzetes kitöré­sekre ragadtatják magukat a hevesebbek. Ezért nem vonultatta föl a parlamenti palota­őröket. Es ezért nem jöttek még az utolsó iz­galmas ülésekre a parlamenti őrök. Rend­örökkel vezettette ki a rakoncátlankodókat, akiknek instrukciói távolról se.m oly agresz­sziv jellegűek, mint a csendőröké. Egy bizo­nyos: a képviselőház uj ülésszakában már ott fognak őrködni a parlamenti őrség egyen­ruhás emberei. Végül megemlítjük, liogy a főrendiház és a képviselőház szombaton tart utoljára ülést, mert április végéig mindkét házban szünet lesz. Az erre vonatkozó királyi kéz­iratot a holnapi ülés során föl fogják olvasni. Hir a Szegedi Bankegyesüietről. | — Mit tud a „Magyar Pénzügy"? — (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben gyakran lehetett vészhireket hallani több sze­gedi bank válságáról. Különösen pénzügyi körökben beszéltek arról, hogy a Szegedi Bankegyesület R. T. is válsaggal küzd, mert a pénzpiac utóbbi alakulásaiban nagyobb vesztesegek érték. Hogy ezek a hirek meny­nyire felelnek meg a valóságnak, azt szoro­san ellenőrizni nem lehet, annyi azonban tény, hogy a Bankegyesület .ma is a legrövi­debb fennakadás nélkül működik és összes üzleteit reálisan bonyolítja le. Mindazonál­tal, hogy a bankot veszteségek tényelg érték, ez kitűnik mult évi mérlegéből és abból az ér­dekes hirből is, amelyet erre vonatkozólag ma közölt a Magyar Pénzügy, irván ezeket: Március 30-án terjesztik a ibank köz­gyűlése elé a mérleget. Az igazgatóság ja­vasolja, hogy a bank részvénytőkéjét, a mely 1,250.000 Ikorona, 40 százalékkal bé­lyegezzék le. A részvények névértéke most 300 korona, a lebélyegzés után 180 korona liesz. A lebélyegzés alkalmából azonban 450,000 korona uj részvénytőkét bocsátanak ki. Ezeknek a jegyzése biztosítva van. Winckler J ózsef 150,000 koronát jegyzett, a többit az igazgatóság tagjai s a lkát igen érdekelt pénzintézet: a Lipótvárosi Taka­rékpénztár és az Aradi Első 'Takarékpénz­tár jegyzi. Tudósítónk beszélt a Szegedi Bankegye­sület R. T. vezérigazgatójával, aki az ügyről a következőkép nyilatkozott: — Március 30-án lesz a közgyűlés. A közgyűlésnek részletes jelentést fog tenni az igazgatóság a helyzetről. És azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a részvényeket bélyegez­zék le és az alaptőkét 450,000 koronával emeljék föl. A jelentés még teljesen nem ké­szült el, ha kész lesz azonban, akkor egész terjedelmében a Délmagyarország hasábjain a nyilvánosság elé bocsátjuk. Reméljük, hogy az alaptöke fölemelésével a bank teljesen rendbe jön. Egy szegedi urileány tragédiája. — Morfiummal megmérgezte magát. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken, reggel 7 óra tájban telefonon jelentették a rendőr­ségnek, hogy Tóth Jolán busz éves leány Új­szegeden, a Csanádi-utca 14. sz. házban mor­fiummal megmérgezte magát Sass Lajos ügyeletes rendőrtiszt nyomban az, öngyilkos­ság színhelyére indult, ahol addig Léderer D. Kir. tiszta orvos már első segélyben részesítet­te a fájdalmas görcsökben vonagló leányt. A még ,alkalmas időben történt igyomor,mosás az öngyilkosjelöltet megmentette ,a vészadó- • lemtől. A mentők beszállították a iközkóriház­•ba, alhonnan ,néhány nap multán már gyó­gyultan távozhat. Tóth Jolán öngyilkosságának mélységes tragédia a rugója. A busz éves leány szegedi születésű. Három évvel ezelőtt halt meg az atyja, aki kataszteri főmérnök volt. A miult év tavaszán ,az édes anyját, ás elragadt a, a halál. A leány árván és vagyontalanul ma­radt, a testvérbátyjával együtt. Nem mara, ü más támasza az leietiöen, minit egy kitűnő kal­kulusokkal ékesített bizonyítvány, ameiiyel a szegedi női kereskedői mi tanfolyam sikeres el­végzése után megjutalmazták. Állást kere­sett az árva leány, hogy szerényen és tisztes­ségesen megélhessen. A kellemes megjelené­sű, szép barna leány azonban kenyér nélkül maroat, mert a megélhetés gondjaitól nem akart a tisztessége árán megszabadulni. Az erkölcsösen nevelt urileány nem tujdott meg­barátkozni az élet szennyes örömeivel, igy hát magára maradt, a családi tűzhelyből ki­taszítottan. A bátyja nem törődött vele, egyetlen támaszától semmit sem várhatóit. Horváth Antal ujszegedi kertész, ,a csatád régi jó ismerőse megszánta a fiatal leányt és a házába fogadta. Ugy bánt vele, mint a tu­lajdon gyermekével, a leánynak azonban nem iziett a kegyelemkenyér, félszegnek, méltat­lan nak találta a helyzetét. A kataszteri híva tallban vállalt délutáni munkát, hogy leg­alább valamit keressen, ebiből azonban még ruhára sem jutott. Csütörtökön volt egy éve, liogy meghalt az édes anyja. Tóth Jolán kiment a temető­be, virágot hintett a sírra. Órákig sirt a por­ladó hantok fölött. Az édes anyja sírján égő sebeket ütött a sok szenvedés, amin már eddig átesett. És a forró könnyekben megtermett a halál csirája. Az édes anyja sírján megfo­gadta, hogy eltaszítja magától az életet min­den kinzó és gyötrelmes szenvedésével. A porladó hantokon megérlelődött benne a gon­dolat, ihogy a halál sírd nyugalmába mene­kül. Este véresre sirt szemmel tért vissza a házba, amely megszánta és magába fogadta. Nyugtalanul viselkedett, nem beszélt senki­vel, korán lefeküdt. Az egész éjszakát álmat­lanul töltötte. Egyik könyv olvasásából a másikba kezdett, aztán idegesen elhányta a könyveket, fölült az ágyában és gondolkozott Kezében szorongatta a kis morfiumos üveget, ami még az édes anyja életéből maradt. Utol­só napjaiban morfiumot rendelték neki az or­vosok. Az üvegben maradt még néhány csepp, azt összerázta és kiitta. Reggel hét óraikor vették észre az öngyilkosságot, amelyről nyomban értesítették Léderer dr. ujszegedi tiszti orvost.. Az ő gyors közbelépétenok kö­szönhető, hogy az öngyilkosság csak kísérlet maradt

Next

/
Thumbnails
Contents