Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-15 / 62. szám

1913. március 14. A porta válasza a nagyhatalmaknak. (Kész Jemondaní: Drinápoiyről, Szkutariról s az Áegei-szigefekről, viszonzásul a határmegáSGapifást Rodostó vonalától kezdve kívánja és hadi kárpótlásra nern hajlandó.) (Saját tudósítónktól.) Szófiából érkezik a nagyon jelentős s esetleg fordulatot jelentő hir, mely szerint a porta válasza megérkezett a nagyhatalmak beavatkozására. A török kormány belátja, hogy a régi föltételeket nem tekinthetik már az uj helyzet miatt. A porta hajlandó a nagyhatalmak válaszát tudomásul venni, viszont csak akkor hajlandó a békére, ha a határvonalat megállapítják. Rodostóból indulna Mididig az uj határ s annak szinte egyenes vonalán terjedne. Másrészt a porta semmi hadikárpótlást nem hajlandó fizetni. Ha ezt a két pontot elfogadják a balkáni szövetségesek, ugy hajlandó Drinápolyról, Szkutariról s az Aegei-tenger szigeteiről is lemondani. Konstantinápolyból jelentik, hogy Csataldzsünál kitörtek a törökök. Heves harcok után előbb a jobb, majd a balszár-' nyon visszaszorították a bolgárokat. Az ütközetről részletek még nem érkeztek. Konstantinápolyból jelentik: Az egész városban azt beszélik, hogy Drinápolynak az eleste minden órában várható. Amikor az uj kormány január 23-ika után ismét az előtt a kérdés előtt állt, hogy békét kössön-e, vagy pedig folytassa a háborút, drótnélküli távirat utján Sükri pasát is megkérdezték, hogy mi a véleménye. Sükri pasa azt felelte, hogy ő szükség esetén ó-naptár szerint február végéig ellentállhat, de tovább, mint az ó-naptár szerinti, március közepéig Drinápoly nem tarthatja magát. Ez okból tehát azt tanácsolja, hogy küldjenek sereget olyan , gyorsan, mint csak lehet, a vár fölszabadítására. Azóta Sükri pasa még két vagy három intő táviratot küldött Konstantinápolyba. Utolsó táviratát, hir szerint, vasárnap küldte. Ebben a táviratban azt jelentette Sükri, hogy élelmiszere és lőszere már csak egykét napra elég és nincs más menekvése, mint hogy megkísérelje, hogy seregével kitörjön a várból és keresztülverje magát az ellenségen. Ezzel egyidejűleg a drinápolyi váli is jelentette, hogy az élelmiszer fogytán van és a lakosságot skarlat és vérhas tizedeli. A bajt ezenfelül még a hóolvadás által előidézett árvizek is szaporítják. Sükri pasa ama reményének, hogy a török sereg Csataldzs'ából előnyomulhatna Drinápoly ellen, hogy a várat fölszabadítsa, semmi kilátása sincs a megvalósulásra. Podgoricából jelentik: Szfcutarit és Stopit tegnap délelőtt tiz órától délutánig bombázták. A török tüzérség gyöngén válaszolt és csak itt-ott lőtt ki egy golyót a montenegrói ütegek ellen. Szkutariban néhány ház ég. A városban nagy a rémület. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Nem tud fizetni Törökország. London, március 14. Másfél millió font értékű török kincstári váltót, melyek tegnap DÉLMAGYARORSZÁO itt a Nationalbank of Tiirkeynél voltak esedékesek, nem váltottak be. A török kormány 7 és fél százalékos kamat hozzászámitásával tizenkét hónapra meg akarta hosszabbítani a váltókat, ami azonban nem sikerült. Az utolsó roham. Cettinje, március 14. Nikita király a főhadiszállásra ment, hol ép most teszik meg az utolsó előkészületeket a Szkutari ellen intézendő legutolsó rohamra. Az egyesült montenegróiak és szerbek túlnyomó erővel egyszerre három oldalról támadják meg a várost, melynek — számításuk szerint — okvetlenül kapitulálni kell. A támadás előtt a parancsnokot még egyszer fölszólitják, hogy adja át békésen a várat. Janina bukása után. Szaloniki, március 14. Janina eleste hatalmas fordulatot jelent a háború eseményeiben. A város váratlan kapitulációja halomra döntött egy csomó tervet és reménységet s tönkretette a titokban szövögetett tervek egész sorát. Egykori vardar-hadsereg öszszes tábornokai, Ali Riza pasa, Zekki pasa, Djavid pasa, Kara Szaid pasa, Albániában tartózkodnak és nagy szerepük van az albán fölkelők szervezésében s már az is bizonyos, hogy Elbasszan, Berat, Argijrokastos, Korica, Ohrida, Dibra között a vardar hadseregből még föntartott rendes sorkatonaságon kivül több mint 20.000 fölfegyverzett albán üli rendelkezésre. A fölkelés szervezése már annyira előrehaladt, hogy egy-két héten belül komoly eseményekkel lepte volna meg Európát. Még néhány nappal ezelőtt az albánok a legnagyobb kilátásokkal vehették volna föl a harcot és valószínűleg sikerült volna nekik a görögök és szerbek által megszállott egyes albán területeket visszahóditaniok. Janina elestével ez a terv teljesen meghiúsult. Görögország hadserege ma már teljesen szabad és az albánok által veszélyeztetett területek egész Florináig oly erősen meg lesznek szállva, hogy az albánok komoly mozgalomra egyáltalában nem is gondolhatnak. Szerbia folyton azzal gyanúsította Ausztria-Magyarországot, hogy Valonán keresztül lőszereket küld az albánoknak, holott egész biztonsággal meg van állapítva, hogy az albánok abból a hadikészletből fegyverkeztek föl, amit a törökök még Monasztir kiürítése után megmentettek. A törökök, mini ismeretes, Albánia felé menekültek és rendes katonasága, 8000 kivételével, teljesen szétoszlott. Az igy széjjelment katonaságtól az albánok, részben pénzért, részben erőszakkal, elvették a fegyvereket és a lőszereket. A föloszlott fegyvertelen török katonák céltalanul barangoltak egyik faluból a másikba, mig végre nagy részük a szerb hadseregeiébe került. Ezek a katonák voltak azok a hadifoglyok, kiket a szerbek oly dicsőséggel részben Monasztir felé, részben Durazzóból hajón Szaloniki felé küldtek Szerbiába. Janina váratlan bukása érthető elkeseredést keltett az albán körökben, de általában számitanak arra, hogy Janinában és környékén nem fognak megismétlődni azok a rablások és üldözések, melyek eddig a balkáni háborút kisérték. Remélhető ez már azért is, mert Konstantin görög trónörökös és Esszad pasa, Janina parancsnoka, régi bajtársak, Németországban egy ezredben szolgáltak. s ^ Grün Béla [ ü öS H ••• ügyvédi irodáját ••• 8 Kossuth Lajos- H m Szegecs, sugárut i. p | (Bruckner-ház, Artézi-kuttal szemben) | aiaff megnyitotta. | 5 Tisza István gróf netn mond le! (A házelnök nyilatkozata. — A főrendiház ülése. — Mit határozott az ellenzék ? — Készülődés a szombati napra.) (Saját tudósítónktól.) Napok óta tartja magát a hir, hogy Tisza István gróf lemond a házelnöki méltóságról. Hogy miért mondana le Tisza, azt is megokolták; azért, mert a maga misszióját teljesen befejezettnek tekinti. Azért lett elnök a mult év májusának végén, hogy az obstrukciót letörje, a véderőreíormot és a választójogi reformot az országgyűléssel elfogadtassa és hogy uj házszabályok alkotása által egyszersmindenkorra lehetetlenné tegye azt, hogy a kisebbség a képviselőházban a többség akaratának érvényesülését megakadályozza. Mindezt elvégezte Tisza István gróf, még pedig teljes sikerrel. Miután pedig neki egyéb célja nem volt: most már távozni fog az elnöki székből. Mivel a hir mind komolyabb formában terjedt, a nemzeti munkapárt ma esti értekezlete előtt megkérdezték Tisza Istvántól, hogy mi igaz a hírből? Tisza gróf csak ennyit mondott: — A lemondásomról szó sincs! Általán a munkapártban ugy tudják, hogy Tisza István gróf elnöki méltóságát egészen az uj választásig megtartja. A mai politikai események közül a főrendiház ülése a fontosabb. Erre készültek ma és ettől kisebb viharokat vártak. Délután négy órakor nyitotta meg az ülést Jósika Samu báró elnök. Bejelentette, hogy a képviselőháztól több nagyjelentőségű törvényjavaslat érkezett, elfogadás végett. Köztük a választójogi javaslat. Beöthy László miniszter állott szólásra és kérte, hogy a választójogi javaslatot sürgősen tűzzék napirendre, a fontossága miatt. Prónay Dezső báró szólalt föl ezután és heves ellenzéki beszédet mondott. Kérdezte az elnököt, hogy van-e tudomása arról, hogy már a főrendiházat is csendőrök és rendőrök veszik körül? Kirendelte őket ide? Kik ellen? Kitől félnek és kik félnek? — kérdezte. Elnök: Nincs tudomása arról, hogy a főrendiházat csendőrök és rendörök őrzik, különben is ez a kérdés nem az elnökre, hanem a háznagyra tartozik. Rudnyánszky József báró háznagy: Az ő tudtán kivül érkeztek csendőrök és rendőrök, ő mint háznagy, senkit se rendelt ide és ha igaz a kérdés, ugy fölszólitja a csendőrök és rendörök vezetőit a távozásra. Majd később bejelenti, hogy a kupolacsarnokban tartózkodnak csendörök s rendőrök s az csak részben tartozik a főrendiházhoz, igy nem intézkedhetik. Prónay Dezső báró szólalt föl ezután. Újra a Désy—Lukács-ügyet hozta elő és kijelentette, hogy nincs megelégedve Lukács miniszterelnök tegnap adott válaszával. Lukács László: Sajnálom, hogy nem veszi tudomásul Prónay Dezső báró ur a válaszomat és hogy nincs megelégedve; mivel azonban nemcsak saját érdekeimről, hanem országos érdekről van szó, csak azt jegyzem meg, hogy nem engedhetem mellékvágányra terelődni az ügyet. A főrendiház ezután száz szavazattal huszonhat ellen tudomásul vette a választ. Molnár Viktor előadó a választójogi re-