Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-15 / 62. szám

154 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. március 16. kat, amelyek a tegnapi nap eseményeit igen helyesen fogják föl. És olvastam a Reichspostot is, amely a választójogi problémára vonatkozóan tévedésben van, mert éppen azért csináltuk meg ilyen sürgősen az alapvető törvényt és azért siettetjük a végrehajtást is, hogy meglegyen a bázisunk a további eljárásra. Még ebben az évben meglesz a közvetetlenül szükséges két törvényjavaslat: a választókerületek uj beosztásáról és a választási visszaélésekről való bíráskodásról szóló javaslatok. A jövő évre alig marad még egy-két kisebb törvényes intézkedés hátra, ezek azonban már nem hátráltathatják az uj" törvény alapján való választást, mert a törvényben csakis a választókerületekről szóló törvény kihirdetésétől számított egy esztendő követeltetik meg. — Mi a kormány további munkaterve? —• Szombaton bezárjuk ezt az ülésszakot, azután május 5-éig elnapoljuk. inimaaaaa»aaaBaaa»BBaaaaaHBaaBaaaaii!iaaB»aaaaaaM Búcsúzás Barkóczy Sándor bárótól. Báró Barkóczy Sándor ,kul buszm iriLszteriuiii i miniszteri tanácsos, akinek a nőve fogalommá lett, amely a terrorral harcoló lkától ioizminst jelentette, nyugalomba' vonul. A hivatalos lap mai száma adja h.mU, hogy a báró saját •kérelmére a király legfelsőbb telismeré®éivel tá vozik véglegesen hivatalától. Hosszú szolgálata alatt sok vihart vetett Barkóczy báró, aki köriül bonyodalmak, elégedetlenségeik hullámai csapkodtak. Mert a báró egyetlen szempotból-kezelte a személyi (ügyeket: az ország közoktatás ügyét.— abogyon a régi magyar ének mondja. — Mária kertjének tekintette, amelynek (kimagasló helyére kongregációd •embereket plántált. Maga ás vezető tagja ivolt kezdettől" fogva -az Urak kongregációjának, bizalmasa a budapesti jezsuitáknak, s meghitt barátja Tomcsányi páternek. Ö terjesztette el a 'középiskolákban a kongregációkat, az ő intézkedésére kaptak különös hatáskört az iskolákban a hitoktatók, az ő kemény keze nyomta vissza a nem-katolikus és niemikongregációs tanárakat. Intézkedései számtalan botrányt kavartak föl, megzavarták a felekezeti békességet, fölzudibotfák a közvéleményt s több izben erélyes állásfoglalásra (késztették a .magyar tanárságot. A báró pozíciója soká megdönthetetlennek látszott. Várady Zsigmondnak, a tragikus végű bihari követnek érdeme, .hagy Barkóczy irányzata kiküszöbölődött a kultuszminisztériumból. Várady, a progresszív gondolat nagy talent umai harcosa a Khuen-íkormány emlékezetes kulluszvitájábaii hatalmas beszédei mondott a kongregációk ellen s ezzel megdöntötte a kongregációs bálványt. Barkóczynak távoznia kellett ezután a kultusználnisztériaimihó 1. Szabadságra ment s aztán beadta bérvényét a nyugdíjaztatás érdekében. Most, hogy végleg visszavonul, idejét a kongregáció ügyének szentelheti s a bucsujárá&oknak, amelyekben oly gyakran lehetett! át ni, amint hajadon fővel haladt az éneklő, jámbor öregasszonyok álén. A pozsonyi egyetem és a szegedi jogakadémia. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi egyetem építéséhez rövidesen hozzá fognak már, — csupán a helykérdés megoldása van még hátra, — a Szegednek kárpótlásul igért jogakadémia iigye azonban, ugy látszik, elalvófélben van. Tudvalevőleg Szeged kapta a legbiztatóbb Ígéreteket arra, hogy a pozsonyi királyi katolikus jogakadémiát idehelyezik. Annak idején hatalmas akció indult meg a jogakadémia érdekében, maga a polgármester buzgólkodott érte legjobban s igen kecsegtetően kezdődött az agitáció. Most különösen aktuális volna a jogakadémia megsiirgetése a kormánynál. A pozsonyi egyetem körül uj hullámok vetődnek a helykérdés miatt, amelyben más az álláspontja a kormánynak és más Pozsony városának. Szegednek most ismét meg kellene ragadnia a kínálkozó alkalmat, hogy figyelmeztesse a kormányt, milyen ígéretet tett, a mikor az egyetemet Pozsony kapta meg. A kultuszminisztérium főiskolai ügyosztályát talán foglalkoztatja már a jogakadémia ügye, ellenben annál jobban az, 'hogy hol épüljön a pozsonyi egyetem, a város külső, vagy a belső területén? A főiskolai ügyosztály teljes határozottsággal még a mult év októberében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyetemet Pozsony külső területén, a várostól kétkilométernyire fekvő St.-Genois-féle grófi uradalom telkein kell létesíteni, ahol több száz katasztrális hold terület zel kezdik, ezzel végzik a társalgást, amióta a világ áll. Hogyan is lehetne másképpen. Majdnem mindegyik munka, legtöbb élvezet összefügg vele. Az idő a kulcs a tervek megvalósitásához. Menni vagy jönni, üzletet kötni, utazni, templomba, vagy bálba menni, zöldben enni, esküvő, vagy temetés, mindnél szeretnénk tudni, milyen lesz az idő. Fiókomban tartogatok napfényt és esőt, szelet, forróságot és fagyot. Nem gátolhatom meg a jégesőt és deret, de jelentem előre. Mialatt hozzám beszélt, megcsodáltam nyugodt arcát és eszembe jutottak az indiai istenek, kiknek kőből faragott képeit muzeumokban láttam. — Akkor ön bűvész, ugy-e Uram? — Hová gondol? Sokszor tévedek. Például az elmúlt május egészen más volt, mint én jósoltam. De ennek nincs semmi jelentősége. Nem az a fő, hogy az idő tényleg olyan-e, hanem, hogy én .csinálom. — Egyedül annak van értéke, hogy illúziót adjak az embereknek, hogy az én segítségemmel öt percig a jövőbe láthassanak. — Miért őrzöm ilyen szigorúan inkognitómat? Ez nálam okvetlenül szükséges. A titokzatosság jobban vonz s az emberek töprenghetnek! Férfi? Asszony? Vén kisasszony? Fiatalember? Nyugalmazott katona? Elzüllött jezsuita? Ha tudnák, ki vagyok, az egész tudományomat vihetne az ördög. Jóslataim, ha balul ütnek ki, nincs kit csúfolni. A siker örömét nem érzem, de a guny sem jut hozzám. — Nem fáj önnek, hogy a tiszteletet és hírnevet eldobja magától? — Szél, amivel nem1 törődöm. Megnyugtatom magam azzal, (hogy a legolvasottabb iró vagyok. Az időjóslásnak nagy vonzó ereje van. Nemcsak Franciaországban, de az egész világon. A legbutább nyárspolgárnak sem izlene reggelije, ha nem tudná, hogy az Azora-hegységben milyen volt az idő. Millió azoknak száma, akik csak azután fognak szívesen munkához, ha tudják, hogy a Himaláján 6 foknyi meleg volt. —'De hogyan csinálja ön ezt, uram? — Ez az én titkom. Ha néha kétségeim vannak, átengedem a véletlennek. Sorsot húzok. Tiz közül kilencszer eltalálom. — Azt tudja ön, hogy e téren már iskolát csinált. Számtalan követője van. — „Fiatal őrnagy" már létezik. Nemsokára megjelenik a „kövér őrnagy", a „vörös őrnagy" stb. Tipust csinált és divatba hozta őket. Nemsokára verekedni fog értük a világ .. . és ha ön nerft fog egyetértésben lenni velük, mi lesz akkor? Ez meg fogja dönteni az ön hírét. — Szó sincs róla. Én mindig győzni fogok. Egyszerű oknál fogva. — Miért? — Mert a „fiatal őrnagy", a „kövér őrnagy", a „vörös őrnagy" — mind én vagyok. A vonat megállt egy kis állomásnál. Útitársam kiszállt. Az ég derült volt. állana aránylag kedvező föltételekkel az egyetem céljaira és ott angol minta szerint internátussal, sportteleppel és a modern egyetemnek minden más kellékével biró egyetemi várost lehetne alakítani. Ezzel szemben Pozsony törvényhatósági bizottsága amellett van, hogy az egyetem a város belső területén épüljön. Február huszonnegyedikén tartott közgyűlésén mondta ki ezt a határozatot a törvényhatósági bizottság száz szavazattal husz ellenében. Minthogy ilyenformán a város ellentétbe került a kultuszminiszterrel, Brolly Tivadar polgármester nem vállalkozott rá, hogy az ő vezetése mellett kérje a város küldöttsége a kultuszminiszter álláspontja megváltoztatására. Erre a közgyűlés a főispánt kérte föl a küldöttség vezetésére s állítólag Khuen-Héderváry Károly gróf volt miniszterelnök, továbbá Láng Lajos báró is Pozsony város kívánságát fogják védelmükbe venni Jankovich Béla dr. kultuszminiszter előtt. Íme, ilyen hatalmas protektorai vannak Pozsony városának még akkor is, amikor nem egy erősen lényegbe vágó kérdésről van szó. Nem tudjuk, mi lesz a 'szegedi jogakadémiával, de hogy ezidőszerint árván áll az ügy, az bizonyos. Körülbelül másfél éve már, hogy az egyetemek kérdésében döntött a kormány s amikor Szeged elesett az egyetemtől, Lázár György dr. polgármester igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha már igy történt, mentsük, ami menthstő. És a kezébe vette a jogakadémia ügyét, miután bizonyossá vált, hogy a pozsonyi egyetem fölállítása után más városba helyezik át. Féléve mult, hogy a tanács is foglalkozott a dologgal és a polgármester átiratára elhatározta, hogy föliratot intéz a kormányhoz a jogakadémiáért. Ez meg is történt, majd azóta a polgármester Budapesten személyesen több izben is sürgette az ügy kedvező elintézését. Egyelőre ugyan csupán biztató ígéreteket kaptunk, de kezdetben meg kellett elégednünk ezekkel is, annyival inkább, mert a biztató ígéretek szerint két év az a terminus, amelyen belül Szeged megkapja a jogakadémiát. A két évből egynél több letelt és ma se hallatszik hir afelől, milyen szándékai vannak az uj kultuszminiszternek a pozsonyi jogakadémiával? Nem hinnők, hogy Jankovich Béla dr. kultuszminiszter dezavuálná elődje, Zichy János gróf igéretét, mindenesetre helyes volna azonban, ha a várós hatósága az uj kultuszminiszternél is megsürgetné a jogakadémia idehelyezését. Legalább valamiféle bizonyosságot meríthetne Szeged a miniszter válaszából. Budapesti tudósítónk jelenti ebben az ügyben: A pozsonyi egyetem elhelyezése dolgában Bartal Aurél pozsonyi főispán vezetésével ma délelőtt negyven tagu küldöttség járt Jankovich Béla dr. vallás- és közoktatási miniszternél. A küldöttséghez több országgyűlési képviselő csatlakozott, köztük Héderváry Károly gróf, aki Pozsonynak díszpolgára. Bartal Aurél főispán ismertette az ügyet, amely őket idehozta. Pozsony városának az a sérelme, hogy a minisztérium illetékes ügyosztálya az egyetem elhelyezését Pozsony városától négy kilométerer tervezi, a mi nemcsak a város, hanem az, egyetem szempontjából sem lenne megfelelő. Kérik a minisztert, győződjön meg személyesen a helyszínen e terv tarthatatlanságáról. Jankovich miniszter válaszában hivatkozott arra, hogy mint volt egyetemi tanár, ismeri az egyetemek érdekeit. Legközelebb személyesen lemegy Pozsonyba és ha meggyőződött a terepviszonyokról, akkor sürgősen dönteni fog. Igyekezni fog, hogy döntése ugy az egyetem, mint a város érdekeinek megfeleljen. A választ éljenzéssel vette tudomásul a küldöttség. t A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 305 ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG L»—83. KIADÓHIVATAL 305. KIADÓTULAJDONOS 81.