Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-14 / 61. szám

1913, máfcius 14, ges, a házszabályokat végleg elfogadottaknak jelenteni ki. Taps, éljenzés hangzott fel Tisza beszéde után, percekig ünnepelték vezérüket, — Kérem utasítani és fölhatalmazni az elnököt, — folytatta Tisza, — hogy az uj házszabályokat elkészíttesse. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő ur visszavonta az indítvá­nyát, amelyben az ülések meghosszabbítását javasolta. (Helyeslés.) A tisztelt Háznak most javaslatot teszek a legközelebbi ülés napirendjére. A parlament ebben az ülés­szakban érdemleges kérdésekkel nem fog­lalkozhat. Ebben az ülésszakban nincs más hátra, minthogy átvegyük a főrendiház üze­netét. Ebből az okiból kell mielőbb ülést tar­tanunk. Miután a főrendiház az előtte fekvő javaslatokkal legjobb esetben csak holnap este végez, javaslom, hogy a Ház legközeleb­bi ülését holnapután, március 15-én, délelőtt tizenegy órakor tartsa. Jól tudom, hogy az utóbbi években március 15-ikén a Ház nem szokott üléseket tartani. Én azonban azt ta­lálom, hogy legméltóbban ugy ünnepeljük meg március tizenötödikét, ha ezen a napon tesszük a zárókövét a választójogi törvény kiszélesítésének. Javaslom, hogy a szombati ülésen a további teendőket beszéljük meg. (Helyeslés.) Jelentem a Háznak, hogy na­pirendi javaslatom megszakításával, a men­telmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. iKiss Ernő jelentette, bogy a ma.i rend­zavarok felett máris Ítélkezett a mentelmi bi­zottság. Javasolja, bogy Lovászy Márton és Ráth Endre képviselőiket tizenöt-tizonüt ülés­napra a mentelmi bizottsáig elé utialt töfblbi képviselőket pedig tiz-tiz ülésnapra zárja ki a Ház. A javallatot egyhangúlag elfogadták az­után kimondotta a Ház, bogy legközelebbi ülését március 15-én tartja és az iilés vége; ért. Hirek a harctérről. Konstantinápolyból jelentik: Szkutariból érkezett megbizható je­lentések szerint a várban még másfél hóra elegendő lőszer van. Minden ágyúhoz még 700 löveg. Az élelmezés akadálytalan és bő­séges. — A csataldzsai sereg kedden sike­res előnyomulást tett Sivaskőjből Tarikőjbe, melyet a bolgárok este 600 kilogramm rizs és szárított hus hátrahagyásával kiürítettek. A harcot még tegnap is folytatták. — Rómá­ból jelentik: A Stefani-ügynökség jelenti Du­razzóból tegnapi kelettel: A Hamidie nevü török cirkáló 9 óra 50 perckor megjelent az itteni kikötő bejáratánál és miután jelezte a bombázás megkezdését, tizenöt ágyúlövést intézett egy dombra, melyen szerb tábor volt. A szerb csapatok azonnal visszavonul­tak a domb másik oldalára. Egy szerb meg­sebesült. A cirkáló ezután San Giovanni di Medua ellen fordult. A bombázás a lakosság körében pánikot idézett elő. Számos család az olasz konzulátusra menekült. Többen a Cariddi olasz cirkálóra mentek. A helyőrség parancsnoka csapatokat küldött az összes ut­cákba és attól tartva, hogy a mohamedán albánok fölhasználhatnák a kavarodást és fölkelést rendezhetnének, a keresztényeket fegyverekkel látta el. Az összes üzleteket azonnal bezárták. Az utcák szinte néptele­nek. A lakosság még mindig rémüldözik, mert attól tart, hogy a Hamidie újból meg­jelenhetik Durazzó előtt. — Athénből jelen­tik: A görög csaptok megszállták Premiti városát. Az ottani török helyőrség elmene­kült és valószínűleg Berat felé vonult. Hir DÉL-MAGYARORSZÁG szerint a törökök rémületükben Delvinaki helységet kardcsapás nélkül föladták. — Athénből jelentik: Megbizható helyről eredő értesülés szerint a Balkán-államok válaszát a hatalmak közvetítési javaslatára holnap reggel fogják az illető kormányoknak át­nyújtani. .3£8CBss;BasaB£EHei9saKniBsaaaiBaiaaaBaaaiiaaKitNaeaiaQafs*a zalai — Négy hónapi tanfelügyeiösködés Ázsiában. — KuStcirkép a ma­gyar pedagógia történetéhez. — (Saját tudósitónktól.) Nemcsak tanügyi körökben, hanem városszerte nagy érdeklő­dést keltettek a Délmagyar ország minapi hí­rei, melyek arról adtak hirt, hogy Scossa | Dezső, volt szegedi tanfelügyelő odahagyta zalaegerszegi állását, ahová négy hónappal ezelőtt helyezte a kulturkormány és vissza­tér Szegedre. Az okokat, amelyek e kiváló tehetségű és energiájú tanférfiu hirtelen tá­vozását előidézték, bővebben nem ismertet­tük. Most azonban hazaérkezett Szegedre Scossa Dezső és maga mondotta el azokat a Délmagyarország munkatársának. És épen az okok a fontosak, sőt a leg­fontosabbak ebben a kultur-botrányban, a ; melyhez hasonlót már régóta nem produkált [• az ilyesmire jó bedresszírozott, termékeny magyar föld. Elvonul előttünk egyszerre min­den vétke, minden hibája a vármegyékben uralkodó rendszernek, (vagy inkább igy va­lahogy kellene mondani, hogy a rendnélküli­szernek) a magyar maradiságnak, a köz­igazgatási copfnak és még néhány hagyo­mánynak, ami hátramozditó nálunk már ezer éve. Most következnek a tények, amelyeket maga Scossa Dezső igy adott elő. — Fél éve körülbelül annak, hogy a köz­oktatási miniszter engem szegedi működé­semtől fölmentett. Ugyanakkor áthelyezett Zalaegerszegre, Zala vármegye királyi tan­felügyelőjének. A fölimentés és áthelyezésen kivül volt még egy passzus a miniszteri le­iratban, amely azt tartalmazta, hogy végle­ges alkalmaztatásom helye fölött majd saját kérelmemre később fog dönteni a miniszter. Zalaegerszegre ugyanis csak rendcsinálás végett küldtek, ,mert Ruzicska Kálmán, az ottani tanfelügyelő már hónapok óta bete­geskedett, a hivatalos ügyeit nem intézhette és a restanciák ennek következtében „kissé" fölszaporodtak. — Szeged után természetesen nem nagy kedvvel mentem Zalaegerszegre, gondoltam azonban, hogy Ruzicska hamarosan föl­gyógyul és átveszi hivatását, engem pedig majd kérelmemhez képest más nagyobb vi­déki városba, vagy Budapestre helyeznek el véglegesen. Hogy reményemben mennyire csalódtam, arról most nem is beszélek. Ha­nem lehetetlen elhallgatnom azokat a meg­döbbentő és rettenetes állapotokat, amelyek uj állomáshelyemen fogadtak. Először magá­ról a tanfelügyelőségről és ennek helyiségei­ről kell részletes leírást adnom, mert a ta­feliigyelőség a megyei tanügy mindenható székhelye, onnan intéznek mindent, azaz in­kább onnan kellene intézni mident, ami Za­lamegyében a .kulturához tartozik. A tanfel­ügyelőség hivatalos helyisége pediglen állt egy vaskereskedés nyugalomba helyezett raktár helyiségéből, ahol a hivatalos órák után a gyerekek és a pockok tartottak peda­gógiai értekezést. Ez még hagyján: ez csak a külalak, de amit belül találtam, az még stílszerűbb volt. A személyzet elittje három elaggott segédtanfelügyelő volt. Egy-egy kö­zülök megközelítette az emberi korhatár ze­nithjét, a három összevéve azonban már a matuzsálemi időkön is túltett. — Rend és rendszer, beosztás és mun­kaegység a hivatalban valami ismeretlen fo­galom volt. A tanfelügyelő hosszas betegsé­ge teljesen elszoktatta az embereket a mun­kától. A három segédtanfelügyelő /nyugod­tan adta át magát az öregség nyugalmas él­vezetének és az én „szobámban" háromezer akta feküdt elintézetlenül. Ez volt az az elől emiitett „kis" restancia, iminek földolgozásá­ra küldettem. Hivatalom átvétele után való­sággal megrohantak az emberek. Tanítók ér­keztek, akik sirva panaszolták, hogy két év óta nem kapnak fizetést. Miért? Mert a két év előtt beadott kérelmüket a dijlevél kiállí­tására vonatkozólag, még a mai napig sem intézte el a zalaegerszegi királyi tanfelügye­lőség. Az állami iskolák bérelt helyiségeinek tulajdonosai csapatosan jártak a nyakamra, hogy kilakoltatják a házukból az iskolát, mert évek óta nem jutnak a pénzükhöz. Egy régebben létesített állami iskola több évig ne.ni volt megnyitható, mert nem kerestek a számára helyiséget. És ezek még csak az úgynevezett adminisztratív hibák voltak. — Ily körülmények között voltam kény­telen Zalaegerszegen megkezdeni hivatali működésemet. A három mélázó segédtanfel­ügyelőt hamarosan nyugdíjaztattam és he­lyüket fiatal erőkkel pótoltam. Azután hoz­záláttam a 3000 akta elintézéséhez. Minden áldott nap reggel négyig dolgoztam és ilyen idegölő, megfeszített munka mellett három hónapig tartott, amig a kis restanciát sikerült elintéznem. A hivatalban eközben rendet te­remtettem, az ügydarabok elintézéséről ikta­tót vezettem s mindenkinek megállapítottam a saját munkakörét. Ezek elintézése után szétnéztem, hogy mint állanak a külső ügyek. Mit tapasztaltam, -milyen rettenetes állapo­tokat, arról beszámol az a jelentésem, ame­lyet Zalaegerszeg közigazgatási bizottságá­nak ülésén beterjesztettem. Külön itt csak azt emlitem meg, hogy a Muraközben ma­gyar pénzen fentartott iskolákban horvát nyelven tanítottak. A közigazgatási bizottsághoz beterjesz­tett jelentésem, amely nagy feltűnést keltett a derék zalaiak között, a következőket tar­talmazta: „Zala/megyében a mult tanévben 57 állami, 69 községi, 268 katolikus, 21 refor­mátus, 17 evangélikus és 9 izraelita elemi iskola működött, amelyekben 781 néptanító tanított. Ezen 441 iskolában 54,616 minden­napi és az azok kapcsán nevezett 384 is­métlő tanfolyamon 16,244 tanuló iskolázott, összesen: 79,860, akik közül magyar volt 42,825, n fim magyar :a többi. Mindezek kö­zül az V—Vl-ik osztályt elvégezte 7619 ta­nuló, 8 hónapig iskolázott 26,512, iskolamu­1 ásatás volt 727.164 félnap, amelyek után behajtatott 2096 korona birséig. A vármegye lakosságának száma: 466,333, amelyből 94.000 tanköteles s rágy a nem iskolázok száma több mint 23.000. Megdöbbentő szám s e horribilis nem iskolázásnak nem más az oka, mint az, hegy — nincs iskola. Az olyan iskolafejlesztés, ami it.t diva­tozik, még a tanulók természetes szaporo­dását sem elégíti ki. Az 1912—1913. tanév­ben megnyílt 2 uj állami, 5 katolikus és 2 uj községi iskolai osztály, amelyek befő­a legújabb tavaszi fér»fioltonyök, gyermek ruhák, férfi- és női Ragláai©k9 lányka kabátok. HOLTZER és AB0NYI Kérjük cégünkre ügyelni!!

Next

/
Thumbnails
Contents