Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-14 / 61. szám

1913, máfcius 14, ges, a házszabályokat végleg elfogadottaknak jelenteni ki. Taps, éljenzés hangzott fel Tisza beszéde után, percekig ünnepelték vezérüket, — Kérem utasítani és fölhatalmazni az elnököt, — folytatta Tisza, — hogy az uj házszabályokat elkészíttesse. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly képviselő ur visszavonta az indítványát, amelyben az ülések meghosszabbítását javasolta. (Helyeslés.) A tisztelt Háznak most javaslatot teszek a legközelebbi ülés napirendjére. A parlament ebben az ülésszakban érdemleges kérdésekkel nem foglalkozhat. Ebben az ülésszakban nincs más hátra, minthogy átvegyük a főrendiház üzenetét. Ebből az okiból kell mielőbb ülést tartanunk. Miután a főrendiház az előtte fekvő javaslatokkal legjobb esetben csak holnap este végez, javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnapután, március 15-én, délelőtt tizenegy órakor tartsa. Jól tudom, hogy az utóbbi években március 15-ikén a Ház nem szokott üléseket tartani. Én azonban azt találom, hogy legméltóbban ugy ünnepeljük meg március tizenötödikét, ha ezen a napon tesszük a zárókövét a választójogi törvény kiszélesítésének. Javaslom, hogy a szombati ülésen a további teendőket beszéljük meg. (Helyeslés.) Jelentem a Háznak, hogy napirendi javaslatom megszakításával, a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. iKiss Ernő jelentette, bogy a ma.i rendzavarok felett máris Ítélkezett a mentelmi bizottság. Javasolja, bogy Lovászy Márton és Ráth Endre képviselőiket tizenöt-tizonüt ülésnapra a mentelmi bizottsáig elé utialt töfblbi képviselőket pedig tiz-tiz ülésnapra zárja ki a Ház. A javallatot egyhangúlag elfogadták azután kimondotta a Ház, bogy legközelebbi ülését március 15-én tartja és az iilés vége; ért. Hirek a harctérről. Konstantinápolyból jelentik: Szkutariból érkezett megbizható jelentések szerint a várban még másfél hóra elegendő lőszer van. Minden ágyúhoz még 700 löveg. Az élelmezés akadálytalan és bőséges. — A csataldzsai sereg kedden sikeres előnyomulást tett Sivaskőjből Tarikőjbe, melyet a bolgárok este 600 kilogramm rizs és szárított hus hátrahagyásával kiürítettek. A harcot még tegnap is folytatták. — Rómából jelentik: A Stefani-ügynökség jelenti Durazzóból tegnapi kelettel: A Hamidie nevü török cirkáló 9 óra 50 perckor megjelent az itteni kikötő bejáratánál és miután jelezte a bombázás megkezdését, tizenöt ágyúlövést intézett egy dombra, melyen szerb tábor volt. A szerb csapatok azonnal visszavonultak a domb másik oldalára. Egy szerb megsebesült. A cirkáló ezután San Giovanni di Medua ellen fordult. A bombázás a lakosság körében pánikot idézett elő. Számos család az olasz konzulátusra menekült. Többen a Cariddi olasz cirkálóra mentek. A helyőrség parancsnoka csapatokat küldött az összes utcákba és attól tartva, hogy a mohamedán albánok fölhasználhatnák a kavarodást és fölkelést rendezhetnének, a keresztényeket fegyverekkel látta el. Az összes üzleteket azonnal bezárták. Az utcák szinte néptelenek. A lakosság még mindig rémüldözik, mert attól tart, hogy a Hamidie újból megjelenhetik Durazzó előtt. — Athénből jelentik: A görög csaptok megszállták Premiti városát. Az ottani török helyőrség elmenekült és valószínűleg Berat felé vonult. Hir DÉL-MAGYARORSZÁG szerint a törökök rémületükben Delvinaki helységet kardcsapás nélkül föladták. — Athénből jelentik: Megbizható helyről eredő értesülés szerint a Balkán-államok válaszát a hatalmak közvetítési javaslatára holnap reggel fogják az illető kormányoknak átnyújtani. .3£8CBss;BasaB£EHei9saKniBsaaaiBaiaaaBaaaiiaaKitNaeaiaQafs*a zalai — Négy hónapi tanfelügyeiösködés Ázsiában. — KuStcirkép a magyar pedagógia történetéhez. — (Saját tudósitónktól.) Nemcsak tanügyi körökben, hanem városszerte nagy érdeklődést keltettek a Délmagyar ország minapi hírei, melyek arról adtak hirt, hogy Scossa | Dezső, volt szegedi tanfelügyelő odahagyta zalaegerszegi állását, ahová négy hónappal ezelőtt helyezte a kulturkormány és visszatér Szegedre. Az okokat, amelyek e kiváló tehetségű és energiájú tanférfiu hirtelen távozását előidézték, bővebben nem ismertettük. Most azonban hazaérkezett Szegedre Scossa Dezső és maga mondotta el azokat a Délmagyarország munkatársának. És épen az okok a fontosak, sőt a legfontosabbak ebben a kultur-botrányban, a ; melyhez hasonlót már régóta nem produkált [• az ilyesmire jó bedresszírozott, termékeny magyar föld. Elvonul előttünk egyszerre minden vétke, minden hibája a vármegyékben uralkodó rendszernek, (vagy inkább igy valahogy kellene mondani, hogy a rendnélküliszernek) a magyar maradiságnak, a közigazgatási copfnak és még néhány hagyománynak, ami hátramozditó nálunk már ezer éve. Most következnek a tények, amelyeket maga Scossa Dezső igy adott elő. — Fél éve körülbelül annak, hogy a közoktatási miniszter engem szegedi működésemtől fölmentett. Ugyanakkor áthelyezett Zalaegerszegre, Zala vármegye királyi tanfelügyelőjének. A fölimentés és áthelyezésen kivül volt még egy passzus a miniszteri leiratban, amely azt tartalmazta, hogy végleges alkalmaztatásom helye fölött majd saját kérelmemre később fog dönteni a miniszter. Zalaegerszegre ugyanis csak rendcsinálás végett küldtek, ,mert Ruzicska Kálmán, az ottani tanfelügyelő már hónapok óta betegeskedett, a hivatalos ügyeit nem intézhette és a restanciák ennek következtében „kissé" fölszaporodtak. — Szeged után természetesen nem nagy kedvvel mentem Zalaegerszegre, gondoltam azonban, hogy Ruzicska hamarosan fölgyógyul és átveszi hivatását, engem pedig majd kérelmemhez képest más nagyobb vidéki városba, vagy Budapestre helyeznek el véglegesen. Hogy reményemben mennyire csalódtam, arról most nem is beszélek. Hanem lehetetlen elhallgatnom azokat a megdöbbentő és rettenetes állapotokat, amelyek uj állomáshelyemen fogadtak. Először magáról a tanfelügyelőségről és ennek helyiségeiről kell részletes leírást adnom, mert a tafeliigyelőség a megyei tanügy mindenható székhelye, onnan intéznek mindent, azaz inkább onnan kellene intézni mident, ami Zalamegyében a .kulturához tartozik. A tanfelügyelőség hivatalos helyisége pediglen állt egy vaskereskedés nyugalomba helyezett raktár helyiségéből, ahol a hivatalos órák után a gyerekek és a pockok tartottak pedagógiai értekezést. Ez még hagyján: ez csak a külalak, de amit belül találtam, az még stílszerűbb volt. A személyzet elittje három elaggott segédtanfelügyelő volt. Egy-egy közülök megközelítette az emberi korhatár zenithjét, a három összevéve azonban már a matuzsálemi időkön is túltett. — Rend és rendszer, beosztás és munkaegység a hivatalban valami ismeretlen fogalom volt. A tanfelügyelő hosszas betegsége teljesen elszoktatta az embereket a munkától. A három segédtanfelügyelő /nyugodtan adta át magát az öregség nyugalmas élvezetének és az én „szobámban" háromezer akta feküdt elintézetlenül. Ez volt az az elől emiitett „kis" restancia, iminek földolgozására küldettem. Hivatalom átvétele után valósággal megrohantak az emberek. Tanítók érkeztek, akik sirva panaszolták, hogy két év óta nem kapnak fizetést. Miért? Mert a két év előtt beadott kérelmüket a dijlevél kiállítására vonatkozólag, még a mai napig sem intézte el a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőség. Az állami iskolák bérelt helyiségeinek tulajdonosai csapatosan jártak a nyakamra, hogy kilakoltatják a házukból az iskolát, mert évek óta nem jutnak a pénzükhöz. Egy régebben létesített állami iskola több évig ne.ni volt megnyitható, mert nem kerestek a számára helyiséget. És ezek még csak az úgynevezett adminisztratív hibák voltak. — Ily körülmények között voltam kénytelen Zalaegerszegen megkezdeni hivatali működésemet. A három mélázó segédtanfelügyelőt hamarosan nyugdíjaztattam és helyüket fiatal erőkkel pótoltam. Azután hozzáláttam a 3000 akta elintézéséhez. Minden áldott nap reggel négyig dolgoztam és ilyen idegölő, megfeszített munka mellett három hónapig tartott, amig a kis restanciát sikerült elintéznem. A hivatalban eközben rendet teremtettem, az ügydarabok elintézéséről iktatót vezettem s mindenkinek megállapítottam a saját munkakörét. Ezek elintézése után szétnéztem, hogy mint állanak a külső ügyek. Mit tapasztaltam, -milyen rettenetes állapotokat, arról beszámol az a jelentésem, amelyet Zalaegerszeg közigazgatási bizottságának ülésén beterjesztettem. Külön itt csak azt emlitem meg, hogy a Muraközben magyar pénzen fentartott iskolákban horvát nyelven tanítottak. A közigazgatási bizottsághoz beterjesztett jelentésem, amely nagy feltűnést keltett a derék zalaiak között, a következőket tartalmazta: „Zala/megyében a mult tanévben 57 állami, 69 községi, 268 katolikus, 21 református, 17 evangélikus és 9 izraelita elemi iskola működött, amelyekben 781 néptanító tanított. Ezen 441 iskolában 54,616 mindennapi és az azok kapcsán nevezett 384 ismétlő tanfolyamon 16,244 tanuló iskolázott, összesen: 79,860, akik közül magyar volt 42,825, n fim magyar :a többi. Mindezek közül az V—Vl-ik osztályt elvégezte 7619 tanuló, 8 hónapig iskolázott 26,512, iskolamu1 ásatás volt 727.164 félnap, amelyek után behajtatott 2096 korona birséig. A vármegye lakosságának száma: 466,333, amelyből 94.000 tanköteles s rágy a nem iskolázok száma több mint 23.000. Megdöbbentő szám s e horribilis nem iskolázásnak nem más az oka, mint az, hegy — nincs iskola. Az olyan iskolafejlesztés, ami it.t divatozik, még a tanulók természetes szaporodását sem elégíti ki. Az 1912—1913. tanévben megnyílt 2 uj állami, 5 katolikus és 2 uj községi iskolai osztály, amelyek befőa legújabb tavaszi fér»fioltonyök, gyermek ruhák, férfi- és női Ragláai©k9 lányka kabátok. HOLTZER és AB0NYI Kérjük cégünkre ügyelni!!