Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-02 / 51. szám

1913. március 2. Izgalom előíí a főváros. — A főkapitány lázadástól tart. — (Saját tudósítónktól.) A közeledő általános sztrájk egész sereg megható momentumot rejteget. A harc, amelyet a munkásság a népjogok ideáljáért megkezd, legalább amint maguk a munkások tervezik, a békének nyomasztó .szélcsöndje, a tömegek passzivitásának vér nélküli demonstrációja kell, hogy legyen. Ebben a sztrájkban a munkásság tartózkodni óhajt minden erőszaktól. Amint a sztrájkot megkezdettnek jelenti ki a pártvezetőség, a munkásság azonnal kivonul a gyárakból, leteszi a műszereit s mindenki hazamegy, a lakására. A munkásságnak — a pártvezetőség további intézkedéséig — csendben otthon kell tartózkodnia. Mindenkinek lesz ellenőrző lapocskája, amelyen a szakszervezetek ellenőrző bizalmi emberei, akik naponta többször fölkeresik otthon a munkásokat, igazolni fogják, hogy az illető szakmabelit az ellenőrzésnél otthon találták. Igy megeshetik az, hogy a sztrájk egész folyamán nem mozdul ki lakásából a munkásság, hacsak a rendőrség nem provokálja, a tömegek erejének nyomatékosabb és hatékonyabb demonstrációját. Mára kifügesztették az utcákon a rendőrség figyelmeztető plakátjait, fíoda Dezső háromféle fölhívást intéz Budapest népéhez. Az első plakát a közgazdasági helyzet sivárságán való borongással kezdődik, majd megállapítja, hogy a sztrájk lázadús. A másik hirdetés közli, minő "rendkívüli intézkedéseket rendel el a rendőrség a sztrájk folyamára. Végül a harmadik plakát arra nézve ad fölvilágosítást, liova forduljon a publikum, ha a karhatalom segítségét igénybe óhajtja venni. Mindenki bármilyen panasszal a 'legközelebbi kapitánysághoz fordulhat, ahonnan karhatalom siet a támogatására. Segítséget lehet kérni az utcai őrszemektől is, amelyek két-két csendőrrel lesznek megerösitve. A rendőrség plakátjait ma kifüggesztették u parlament folyosóján is. Miniszterek és képviselők nagy csoportokban odasereglettek s DÉLMAGYARORSZÁG olvasták. Nagyon tetszett a dolog, helyeselték s különösen amiatt dicsérték Boda találékonyságát, hogy a sztrájkot lázadásnak minősítette. Maga Khuen-Héderváry is elismerőleg nyilatkozott a plakátról. Tegnap az Iparosok és Kereskedők Szövetsége Magyar Miklós elnökségével kimondotta, hogy a munkásság sztrájkját lelkesedéssel támogatják. A Magyar Füszerkereskedők Egyesülete, szintén a tegnap tartott ülésén tanácskozott a sztrájk dolgáról. Azt beszélték meg, hogy a főváros közélelmezését ^hogyan lássák el ,a sztrájk alatt. A főváros 'közélelmezését főképen a kétezer tagot számláló fűszer-, vegyes- és csemegekereskedői kar látja el, amdy elhatározta, hogy kötelességéhez hiven, mindent el fog követni a közélelmezés akadálytalan ellátására. Kimondták, hogy semmi körülmények között . az árakat emelni nem fogják. Az üzletek a szükséghez és körülményekhez képest rendelkezésére állanak a fogyasztó közönségnek, mégis ajánlatos, hogy mindenki lehetőleg a kora reggeli órákban szerezze be szükségletét. Ma a főváros is hirdetés utján tájékoztatta a közönséget a sztrájk idejére tett intézkedéseiről. A tanács tudomásul adja, hogy az élelmiszer vidékről való behozását, a vásárcsarnokokba való szállítását és zavartalan elárusitását a megfelelő intézkedésekkel biztosította. Gondoskodtak arról, hogy a közvágöhidakon a munka rendkívüli intézkedések révén is állandó legyen. A vásárcsarnokokban, a nyilt piacokon állandóan vásárolhat a publikum. A kenyérgyárban és egyáltalán a fővárosi üzemekben tokozott módon fog folyni a termelés s nagyobb arányban történik az eladás. Intézkedett a tanács, hogy a vásárcsarnokokban és huszonöt iskolában kenyeret áruljanak a közönség számára. Főleg rozskenyeret hoznak forgalomba. Egy másfélkilós cipónak az ára (harmincnyolc fillér lesz. Hogy a közönség a sztrájk idejére elláthassa magát a szükségesekkel, holnapra fölfüggesztették a vasárnapi munkaszünetet s igy iaz üzletek nyitva lesznek. A sztrájk ideje alatt a főváros élelmi11 szerárusitó üzemében sem lesz stagnáció. A dologról különben Reich Samu, a fővárosi élelmiszerárusitő üzem igazgatója ezeket •mondotta: — A kolbászgyárban és a többi élelmiszerárusitő üzemben is rendesen fentartjuk az üzemet. Nem lesz semmi fönnakadás. Akkor sem, ha a munkásaink sztrájka lépnek. Gondoskodtunk róla, hogy az üzem fönnakadást ne szenvedjen, ötven üzletünk nyitva lesz, de csák akkor, ha megfelelő karhatalmat kapok. Az üzleteket nem tartjuk egész vasárnap nyitva, csak délig. A képviselőház ülése. — Az adótörvények elhalasztása. (Saját tudósítónktól.) Hatvan képviselő jelenlétében féltizenegykor nyitotta meg a munkapárti képviselőház mai ülését gróf Tisza István. Néhány elnöki bejelentés után nyomban áttértek a napirendre, az adótörvények életbeléptetésének elhalasztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Hegedűs Lóránt előadó elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Az uj adótörvény életbe léptetésének elhalasztásáról és az osztatlan legelőkről szóló törvényjavaslatokat ma szavazta meg a Ház. Ma még megkezdték a tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását is. Mivel a tanítói fizetésrendezés vitája a hétfői ülést aligha fogja egészen kitölteni, ma az ülés végén a tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslattal együtt a hétfői ülés napirendjére tűzték ki a választójogi reformról szóló törvényjavaslatot is. Legkésőbb kedden azonban mindenesetre napirendre kerül a választói reform. Az ülésről ez a tudósítás szól: Hantos Elemér szólott elsőnek a javaslatihoz és szatirikus hangon támadta azokat, akik az adótörvények ellen való mozgalmat vezették. Kérdi, számoltak^e 'ezek az urak akciójuk eredményével? Nyilvánvaló, hogy az •adótörvény éppen a kisemberek javára rendNiki: És ... hát abba beleegyezett, hogy néha, iné'ha, ha a ház fele nincs otthon, a másik fele a szobájában van, akkor leszokik hozzám. Le is szökött egy párszor, amig meg nem történt a baj; lábujjhegyen, lopózkodva, szivdobogva jött, mintha találkára ment volna, ijedezett, hallgatózott. Elragadó volt. Kedves. Szép. Mámoritó. Stefi: Igen... de micsoda baj volt az, amiről... Niki: Micsoda baj? Hát ez. Egy délután lelopózott hozzám. Teljes csend volt az egész házban. Én boldogan vártam. Elragadó volt. Nálam volt vagy egy félórája, amikor egyszerre azt mondja, hogy a hálószobánk ajtaja előtt a folyosón suttognak. Dehogy, — mondom én — ez képzelődés. De igen, — mondja ö —• bizonyosan ugy van és halk lépéseket vagy esoszogást is hall. Nem tudtam megnyugtatni. Feláll, kifelé megy, én megyek mögötte, kinyitja az ajtót; az ajtó előtt ott áll az anyám, a ikét gyerek, az inasom, a portás, a francia kisasszony, a szobalány és a kocsis. Stefi: Nem értem. Hát hogyan? ... Niki: Hát igy: — a kocsis észrevette, hogy a pincének ablakán füst jön ki. Ott ég valami. Szalad a portáshoz. A portás keresi a házvezetőnőt, annál van a kulcs. Az nincs otthon. A pincének van még egy kulcsa, az be van zárva valami szekrénybe, a szekrény kulcsa a feleségemnél vain. A portás a szobaleányhoz szalad, a szobaleány be az anyámhoz, az anyám a kis szobában nem találja a feleségemet, azt hiszi, hogy a gyermekeimnél van. Ott nincs. Siet le a földszintre — mögötte a megijedt gyerekek és a francia •kisasszony — és be akar jönni hozzám. Keresi a feleségemet. A méltóságos asszony — mondja ez a diszkrét gazfickó — bent van a méltóságos urnái, ilyenkor le szokott hozzá jönni, de ő azt hiszi, hogy nem szabad háborgatni; ő azt hiszi, — a diszkrét tökfilkó — hogy a méltóságos ur haragudnék... A társaság meghökken, megállnak, tanácskoznak, éppen be akarnak kopogtatni, amikor a bezárt ajtó kinyilik és nyolc álmélkodó szempár előtt kilép az én szégyenlős feleségem és mögötte én. Tableau! Stefi: És? Niki: Mit: és? A feleségem meg akart halni szégyenletében. Előbb csak elpirult és dadogott, azután sírógörcsöt kapott... Stefi: És a tüz? Niki: A tüzet hamar elfojtották. Szerencse, hogy a tűzoltóság csak később jött, mert különben az anyámon, a gyerekeimen és az összes cselédeken kivül még a tűzoltóparancsnok is ott állott volna a hálószoba előtt. Stefi: Elsőrangú. Azután? Niki: Azután... a szép délutáni találkákról szó sem lehetett többé. A feleségem hallani sem akart róla. Hát — eljöttünk nászútra. Én előbb Bécset ajánlottam, de a feleségem azt mondta, hogy ott sok az ismerős. Azután Párist ajánlottam, — az nagyon messze van; Berlint elfogadta. Ha majd hazamegyünk, most minden a régi rendbe jöhet már ... Most itt vagyunk. Nászuton vagyunk. Boldog vagyok. Éppen ugy szeretjük egymást, mint tiz évvel ezelőtt. Vagy talán még jobban. Ugy-e érted, hogy tegnap miért nem kerestelek fel, érted és megbocsátod. Stefi: Igen. Igen. De inézd csak, azt hiszem ... Niki: Igen, a feleségem. Te, — egy szót se előtte. Stefi: Természetesen, egy szót se ... (A lépcső felől karcsú szőke asszony közeledik.) Niki (az asszonyhoz): Nézz ide, ki van itt. Stefi (feláll): Kezét csókolom ... Livia. Livia (csodálkozva): Stefi, maga az? Hogy Ikerül ide? Niki: Hiszen ő Berlinben lakik; egy félév óta a berlini követségnél van. Livia: Ugy? Azt hittem, még mindig Rómában van. Stefi: Én több joggal csodálkozhattam azon, hogy maguk hogyan kerülnek ide. Livia (gyors pillantást vet a férjére): Oh én már régen meg ákartam nézni Berlint. Kíváncsi voltam rá. Stefi: Igen, Niki már elmondta. Livia: Igen, nagyon kíváncsi voltam rá... nagyon érdekelt... (Elpirul, de folyékonyan hazudik tovább.) CSILLÁROK legszebb és legmodernebb kivitelben, BraunViktornál Szeged, Vár-utea 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek