Délmagyarország, 1913. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-02 / 51. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász • utca 9. * • • • 0 egész évre . K24-— félévre.... K 12.— egész évre . K28-— félévre.... K14-— • • • • * Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Kiadóhivatal!-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szened, 1813. II. évfolyam 51. szám. Vasárnap, március 2. A tömegsztrájk előestéjén. Ugy látszik, csakugyan órák választanak el immár az országos, általános tömegsztrájktól. Sokkal komolyabb a rendkívüli esemény előestéjén a rendelkezésre álló idő, semhogy azt akár érzelgő, vagy doktriner elmélkedéssel, akár a felhők elé harangozással vagy viharágyuk sütögetésével tölthetnők. Föladatunk e kritikus percekben csak az lehet, hogy összefoglaljuk tömör vonásokkal ama helyzet képét, melynek az országra váró nehéz napok előzményeiből s előrelátható következményeiből, a nemzeti lelkiismeret előtt ki kell szükségképp alakulnia. Ha a legmesszebb menő objektivitással 'keressük a mozgalom értelmét, magyarázatát, csupán egyetlen interpretációba nyugodhatunk bele s ez a 'következő: A tömegsztrájk jelen esetben nem egyéb, mint egy mechanikus müvelet arra nézve, hogy a hónapok óta tervszerüleg kifejlesztett s a tömegek lelkületére nehezedő izgalmak valamely módon utat találjanak a kitörésre. Ily megokolással kulcsot kapunk ahoz is, miért fogta föl munkás társadalmunk a sztrájk útját mindegyre elkerülhetetlenebbnek. Szinte közhellyé vált, mellyel a sztrájk eszméjét a politikai helyzettel hozRabbi Ben Lévi legendája — Longfellow. — Rabbi Ben Lévi egy szombat-napon A szent-könyvet lapozgató nagyon, Hol irva áll: „Az Én tekintetem' És életem' ne lássa földi szem!" Olvasva ezt, kérte, adná az Isten: Hü szolgája láthassa földi szemmel Az Ö arcát s ne haljon meg. — zá'k kapcsolatba, illetve kolllzióba. Megragadják a legszörnyűbb fegyvert, mely a forradalmi eszközökön kivül hozzáférhető nekik, hogy tüntető próbaháborut rendezzenek vele. S ezt akkor teszik, mikor a magyar közhatalom és törvényhozás a parlamentárizmus korszakos reformjához kezd, hogy megtegye az első nagy lépést hazai választójogunk demokratikus átalakításának utján, befogadván az alkotmány sáncaiba a munkás-társadalom százezreit. Oly történeti időpont ez, mikor a köznépnek az ultiina ratio-hoz kell nyúlnia? Értenők a tömegpszihé fölháborodását és végletek felé ragadtatását, ha a választójogi kérdés nem állana ily közel a megoldáshoz ma sem: ha a 'kormány késedelmeskednék vele s nem váltotta volna be a legrigorozusabb pontossággal, amire programjában kötelezte magát és amit a közvélemény tőle méltán várhatott. Ily esetben ugyan mit tenne a hazai proletárság? Gyakran hallottuk tőlük, sokszor emlegették, hogy sztrájkjuk eszményileg békés s más bérmozgalmaktól különböző politikai tüntetés lesz. Békés politikai harcoknak nem szokásuk a közéletet exisztenciális érdekeiben megrohanni s a közérdéknek a produktiv munka s az életfunkciók beszüntetésével olyan károkat okozni, mintha a külső ellenség inváziója ülne már a nyakunkon, vesztett csaták Meglátható helyét a mennybe' szépen. Aztán az angyal kardjával kezébe' Mindjárt az Urnák városába lépe, Utcákon át, hol lát gyors szellemet: — Halálnak hívják lenn az emberek, — Itt ismeretlen. — Egymagában állott Az angyal addig s „Jőj vissza!" — Kiáltott. A rabbi hangja szólt: „Az Ur nevében, a kit én imádok: Nem! — esküszöm: innét tovább nem állok!" után. Maga az eszme: a tömegsztrájkkal való politikacsinálás nem nálunk termett, a mi egészséges talajunkban. Idegen viszonyok hozták odakünn - létre s onnét hurcolták be hozzánk kisérletezés céljából. Ehez az experimentumhoz adták oda magukat munkástársadalmunk százezrei, midőn a sztrájk-kezdés idegen tervét kötelezőleg elfogadták. Mert hogy politikai célt érhessenek el e kényes fegyverrel, annak még a lehetősége is hiányzik. Még csak illúziókban sem élhetnek e felől, mert a tömegsztrájk politikai sikerére külföldön sem találnak egyetlen példát. Belgium négyszer, Olaszország kétszer élte át a tömegek munkaszünetének elemi csapását, de a mozgalom mindannyiszor kimerült. Nem maradt más nyoma sehol, mint a nemzeti vagyonra háramlott kár s a küzdelemben 'elpocsékolódott népenergia. Előre láthatólag igy lesz nálunk is, sőt alkalmasint gyorsabb ütemben, mint ahogy odakünn történt. Mert a viszonyok nálunk még kedvezőtlenebbek a gazdasági csonkitás ama kísérletéhez, ami a tömegsztrájkkal vele jár. A magyar munkásnép szegényebb, keresetére rászorultabb, nélkülözésekhez edzetlenebb s a becsületes munkához ragaszkodóbb, mint az idegen. A nekibuzdulást depresszió fogja követni, melyet valószínűleg fokoznak majd az ily sztrájknak a gazdasági életre visszarúgó S midőn a lelkeket viszed magaddal, Láthatlan légy e láthatatlan karddal, S ugy hajtsad végre majd az Ur parancsát!" — Az angyal végre visszakapta kardját, S megesküvén: Láthatlanul jár most a föld szinén... ZSOLDOS BENÓ. Nászút. Irta: Biró Lajos. A berlini Adlon-hotel hallja. Egy angol karosszékbe beleomolva, mosolygó nézésű, negyven év körüli, barnahajú ur szemléli a járókelőket. A halion igen elegáns, őszülő, de negyven évnél szintén nem idősebb ur halad át. A barnahajú előtt hirtelen megáll és előbb meglepetve néz rá, azután álmélkodva kérdezi: „Niki, te vagy az?" A barnahajú felugrik: „Stefi, öregem..." Megölelik egymást, leülnek és beszélgetnek. Stefi (szemrehányóan): Niki, te Berlinben vagy és én itt találkozom veled... Ez barátság? Niki: Kedves öregem, bocsáss meg... Tegnap délben érkeztünk és én ma délután akartam fölmenni a követségre. Előbb igazán nem lehetett, mert... (Megakad.) Stefi: Mert... Miért? Bizonyosan nagyon sürgős és nagyon fontos ügyeid voltaklm' erri Árnyék borult a lapra; föltekintve, Nagy komoran, kivont karddal kezében A Halál-angyal állt előtte épen. Igaz, jó ember volt bár Rabbi Ben: Ijedtség áradt szét ereiben; Remegő hangon kérdé: „Mit keressz?" —Felelt az angyal: „Már közel a perc, És. meghalsz; ám előbb — az Ur akarja, Bármit kívánsz, neked rögtön megadja!" A rabbi szólt: „E halandó szemek Hadd lássák hát a mennyben helyemet!" Az angyal válaszolt: „Jőj s láss tehát!" — Betéve Lévi most a bibliát, Felállt és felemelve ősz fejét, „Add kardodat! — hozzá ekként beszélt, Útközbe' még a vesztemet okoznád!" — Az angyal mosolygott s átadta kardját, Mujcl őt az égi vá,roshoz vezette, S a falra ülteté, honnan lenézve, Rabbi Ben Lévi, halandó szemével. — S az angyalok sírtak; „Oh Szent Atyánk: A rabbi, — lásd, — mily gyászt hozott reánk! Az Ég országát bántja, sérti tette, S most. nem megy innét, ép' a Te nevedbe'!" Az Ur felelt: „Igazak legyetek! Esküjét Lévi mikor szegte meg? Maradjon itt, hadd lássa az Én arcom' Halandó szemmel — s azért meg ne haljon!" A Halál angyala tul a falon Hallotta ezt s remegő hangokon Szólt: „Add a kardom, hadd megyek tova!" A rabbi várt kissé s felelt: „Soha! Elég zavart okoztál eddig is már Az emberek fiai közt!" S a mint. várt, Hallá az Ur ajkáról e parancsot Zúgni a légben: „Add vissza a kardot!" Néma imában hajlott meg az ősz pap, S a félelmes angyalhoz im' e szókat Intézte: „Esküdj' meg, többé soh'sem Fogja meglátni azt emberi szem;