Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-08 / 32. szám

1913. február 7. DÉLMAGYARORSZÁG 93 kihallgatni. Mégis körülbelül igy esett meg j a tragédia: Molnár András az emiitett alkalommal — február 12-én — hajnalban tántorgott haza. Előtte való nap is összeveszett Megyerivel, most részegen igyekezett a lakásába. Egyik szomszédos család az utcán találkozott Molnárral, aki szóba elegyedett veiük és' azt mondta, hogy Megyerinek nagyon kinyílt a szeme, már fenyegeti is, sőt le akarta szúrni. „Hanem elbánok vele!" — tette hozzá. Hazament.. Megyeri és a kis családja fönn volt. Átkiabáltak egymáshoz. Kinyitották egymás lakása ajtaját, hogy jobban szálljon a haragos szó. Molnár átment Megyeri konyhájába, hogy minden az övé, az is az ő portája. Mind indulatosabban veszekedtek, szóba került a kétszáz korona és az, hogy jobb volna, ha a vén részeges disznó elpusztulna, — Molnár kezébe fejsze akadt, Megyeriébe is. Megyeri fiatalabb és józanabb volt, ő ütötte le az öreg ellenfelét. Mikor Molnár az erős ütéstől véresen összerogyott, akkor is szidalmazta Megyerit, hozzátette, hogy: majd leszámolok veled! S föl akart ugrani, de'Megyeri újra rásújtott. Aztán segített neki a'fia is. Igy történt, hogy amikor a messzebbről fülelő szomszédok megérkeztek, akkor Molnár András már a vérében holtan feküdt és tizenegy baltacsapás pusztította el az életét. Egy hosszú év után elővették a tragikus ügyet. Ma egész napon tárgyaltak. Kilenc óra után megalakult az esküdtbíróság. A tárgyalást Pókay Elek elnök vezette. Szavazóbirák Gerhauser József dr. és Schweiger József dr. voltak. A vádat Szapár József dr. királyi ügyész képviselte, védő Balassa Ármin dr. volt. Először az apát: idősebb Megyeri Jánost hallgatták ki. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát? — nem-mel felélt. Meg is okolta miért. — Amit tettem, önvédelemből tettem. Az apósom állandóan részeg volt, akkor rajtunk töltötte a boszuját. Az egész kis családom bántotta, de leginkább engem. — Az apósom — folytatta vallomásában — négy év előtt meg akart ölni. Éles késsel rontott rám. Ha a feleségem, az ő leánya, elé nem ugrik, hát leszúr. Szegény feleségemet meg is sebezte a kés. 1912. február 11-én már reggel megkezdte apósom a napirenden levő civódást. Követelte, hogy rögtön fizessem meg a kétszáz koronát. Én szépen ikértem, hogy várjon, most nincs pénzem, mire káromkodva megfenyegetett: „Majd leszámolok veletek!" Ezzel elment a korcsmába s ott is garázdálkodott. Én féltem a fenyegetéstől, elüzentem a csendőrségre, hogy adjanak segítséget éjszakára. A csendőrök visszaüzenték, hogy nincs, védjem meg magam, ahogy tudom. Erre bezárkóztam a* lakásomba. Hajnalban jött haza az öreg iszonyú káromkodással, rugdalni kezdte az ajtót, majd be is feszitette. Fölemelt fejszével rohant az ágyam felé, mire én is fölkaptam az ágy alatt lévő baltát és fejbe vágtam. Hogy aztán mi történt, nem tudom. A második vádlott: ifjabb Megyeri János annak idején a csendőrség előtt beismerte, hogy ő is segitett az apja véres munkájában. Most tagadott és ártatlannak mondotta magát. Előadta, hogy a nagyapjuktól előbb is féltették az életüket, mert megfenyegette sokszor őket. A gyilkosság hajnalán is Molnár tört rájuk, hogy kiirtsa őket, az apjuk Önvédelemből fogott baltát. Hogy aztán mi történt, nem tudja. Megyeri Erzsébet szintén önvédelmet emlegetett. Féltek nagyon az öregapjuktól, mert ha berúgott — majd mindig részeg volt, — egyenesen ő ellenük támadt. Azt vallotta, hogy Molnár András fejszével rohant be az ő lakásukba és ahogy ütni akart, az apjuk megelőzte. Ezután a tanúvallomásokra került a sor. Részletekben azokat mondották el ,az egészről, amit megirtunk. Ma késő estig — hét után is — tárgyaltak és nem hoztak Ítéletet. Elhangzottak a vád és védőbeszédek és igen nagy hatást keltett Balassa Ármin dr. védőbeszéde. Majd az elnök kihirdette, hogy a tárgyalást holnap: szombaton délelőtt kilenc órakor folytatják, amikor az esküdtek kioktatására kerül a sor. Még a délelőtt várható az itélet kihirdetése. 3«as9EaaBBaasE9B3BBsa2iBsaatíaESBBEEBaBacisaBjBSBaBfiB9> ^ Gazdasági Bank paíotáját megvásárolja a város. — A bank öt évig törleszti a város betétjét. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város törvényhatósági bizottsága pénteken foglalkozott a Szegedi Gazdasági és Iparbank ügyeivel. A bank két pontban szerepelt a napirenden. A város betétjeinek és a bank palotájának a megvásárlása ügyében határozott a közgyűlés. A városnak tudvalevőleg kétszázötvenötezer korona betétje van a bankban. A közgyűlés ad hoc bizottságot küldött ki a bank státusának a megállapítására. A bank fölajánlotta a városnak, hogy a betétet egyenlő havi részletekben, öt év alatt viszszaíizeti. Az igazgatóság azonban a törvényes felelősségen kívül személyes vagyoni garanciát nem vállal. A kiküldött bizottság elfogdahatatlannak találta a bank ajánlatát. A pénzügyi bizottság azonban és annak a véleménye alapján a tanács az ajánlat elfogadását javasolta a közgyűlésnek. A bizottság és a tanács indokolása szerint, ha a város visszautasítja az ajánlatot, akkor csődbe kergeti a bankot és könnyen odaveszhet a város egész betétje. A közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedett és szótöbbséggel elfogadta a tanács előterjesztését. A határozatban az is benne van, hogy ha a bank nem teljesítené pontosan a részletek befizetését vagy ha annak a szükségessége mutatkoznék, a város egyösszegben követelheti a betét visszafizetését. A másik kérdésben már megbukott a tanács előterjesztése. A tanács ugyanis azt javasolta, hogy a város ne vásárolja meg a bank Tisza Lajos-köruti palotáját. Az épület csak 3.2 százalékot jövedelmezne, az üzlet tehát a legkevésbé sem mondható előnyösnek. Ezzel szemben Wimmer Fülöp a ház megvásárlását indítványozta. Kimutatta, hogy téves a tanács számitása, mert a ház majd négy százalékot jövedelmez. Ez sem mondható ugyan előnyös üzletnek — folytatta Wimmer, — de ha már meg akarjuk menteni a bankot a végromlástól, akkor szabadítsuk meg a tehertől, hogy nyugodtan fejlődhessék. A közgyűlés többsége Wimmer Fülöp indítványára helyezkedett ás leszavazta a tanács javaslatát. A bank ügye körül egyáltalán nem keletkezett vihar, meglehetős simán és gyorsan jutottak el a hátarozatig. Balogh Károly tanácsos referálta a banknál elhelyezett városi betét ügyét. Beszámolt elsősorban a kiküldött bizottság működésével. Ez a bizottság megállapította, hogy a bank május tizenötödike óta ötszázhúszezer korona betétet fizetett ki, néhány kivételével moratóriumot kapott a visszleszámitolási pénzintézetektől, a perelt váltókat visszaváltja a bank, az igazgatóság személyi garanciát nem vállalt a visszleszáinitoló intézetekkel szemben és azt a várossal szemben sem hajlandó vállalni. Fölajánlotta a bank, hogy öt év alatt, 1913. február tizedikétől kezdődő egyenlő havi részletekben visszafizeti a város betétjét. Az árvaszék hatvanhatezer koronája ügyében az árvaszék külön határoz. Részletesen megindokolta a ía nácsos, hogy mi indította a pénzügyi bizottságot és a tanácsot arra, hogy a közgyűlésnek elfogadásra ajánlja a bank ajánlatát. A város különben szabad kezet biztosit magának, mert ha jónak látja, egyösszegben is visszafizetheti a betétjét. Kiss Gyula csak abban az esetben fogadja el a tanács javaslatát, ha kellő biztosítékot kap a város. i Ligeti Béla szintén az igazgatóság személyi garanciájához köti a javaslat elfogadását. Obláth Lipót, mint az ad hoc bizottság tagja, megindokolja a kiküldött bizottság véleményét, Reiner Mór dr. elfogadja a tanács javaslatát. Bokor Pál elnök névszei.nti szavazást rendelt el, amely szerint a tanács javaslatára esett 45 szavazat, nemmel öten szavaztak. A bank palotájának a megvásárlása ügyét Tóth Mihály tanácsos referálta. Ezzel a kérdéssel már szeptemberben foglalkozott \a közgyűlés. A tanácsot utasitotta a törvényhatósági bizottság, hogy kezdjen ujabb tárgyalást a bankkal, hátha kedvezőbb ajánlathoz jut a város. A tanács meginditotta ebben az irányban az ujabb tárgyalást, a melynek az az eredménye, hogy most még kedvezőtlenebb jövedelmjezőség mutatkozik. Ez onnan ered, hogy az első izben Kifelejtették a számításból az évente megismétlődő kiadásokat. A tanács a jogügyi bizottság véleményét is mérlegelte, amely szerint a telek és a ház megvásárlása csőd esetén veszéllyel és anyagi károsodással járhat és ezért nem ajánlja a vételt. A ház jövedelme csak 3.2 százaléknak felelne meg. Fölemiitette még a tanács, hogy a jelzálogteher időközben kilencvenezer koronáról felszökött háromszázkilencvenegyezer koronára. Mindezek alapján a vétel mellőzését kérte. Wimmer Fülöp a tanács javaslatával szemben a telek és a ház megvásárlását indítványozza. Semmi veszedelmet nem lát abban, ha a bank palotáját megvásárolja a város. Föltétlenül közérdek az, hogy a bank csődbe ne jusson, segítsünk hát megszabadítani a súlyos tehertől. A város nem kockáztatja a pénzét, legfölebb csak bizonyos ideig kisebb kamatjövedelemmel kénytelen megelégedni. A ház különben sem 3.2, hanem 3.9 százalékot jövedelmez. A mérnökség negyvenkétezer korona jövedelmet mutatott ki, amiből a tanács leirt tiz százalékot. Az ingatlan értéke lassan-lassan, de bizonyos, hogy emelkedik. A palota egy része a bank irodájának készült, amit nem használhat föl magánember. Ott el lehetne helyezni például a városi adóhivatalt. Morális ok is megkívánja ezt a vételt. Kormányos Benő dr. pártolja Wimmer indítványát, amit kiegészít azzal, hogy önkéntes árverésen vásárolja meg a város a házat. Kiss Gyula hozzájárul a tanács javaslatához. A záróbeszédek után névzserinti szavazást rendelt el az elnök. A tanács javaslatára esett 31 szavazót, Wimmer Fülöp indítványára 36 szavazat. A közgyűlés többsége tehát elhatározta a Gazdasági Bank palotájának a megvásárlását. Ez azonban csak elvi határozat, a legközelebbi közgyűlésen majd részletes javaslatot terjeszt elő a vételre vonatkozólag. Lukács László miniszterelnök Bécsben. Lukács László miniszter/elnök ffz'omlbaton Bécsbe utazik és vasárnap audiencián jelenik meg a király előtt. Désy vádjai. Désy Zoltán nem . fog panaszkodni, hogy abban a perben, amelyet ellene Lukács László miniszterelnök rágalmazás miatt megindított, a bizonyítás lehetőségétől elütik. A büntetőbíróság ugy határozott, hogy megidézi mindazokat a tanukat, akikkel Désy vádjait bizonyítani óhajt-