Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-08 / 32. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász utca 9. • • • • • egész évre . K 24-— félévre.... K 12.— egész évre . K28-— félévre.... K 14-— • • • • • utca 9. Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatalt-teleion: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 32. szám. Szombat, február 8. A nagy közvélemény. A képviselőház választójogi bizottsága megkezdte a választójogi törvény tárgyalását és mindjárt az első napon megmutatta, hogy nagy történelmi felelősségének, a kérdés súlyos és bonyolult voltának teljességgel tudatában van. Már az első nap vitája is jelentős, mélyreható felszólalásokat hozott s a tárgyalás egész menete világosan megmutatta, milyen őszintén mondatott s milyen őszintén fogadtatott is Lukács László miniszterelnöknek az a nyilatkozata, hogy a törvényjavaslatot nem kivánja mint végérvényes szöveget tekinteni, csak annak lényegéhez, az alapelvekhez ragaszkodik és semmiféle megokolt módosítás elől el nem zárkózik. Ellenzéki részről mégis azt állítják, hogy Lukács László elzárkózik a javaslatnak megváltoztatása elől. Holott jól tudják, hogy maga Lukács László jelentette ki mindjárt kezdetben s azóta ismételten önként, a saját iniciativájából, hogy minden lelkiismeretes, komoly módosítást a legteljesebb mértékben méltat s készséggel valósit meg. Ellenkezik a tényekkel az az állitás is, hogy a választójogi bizottság tagjainak kötött marsrutájuk van. Holott bárki, aki a tárgyalást elolvassa, első pillanatra észre veheti, hogy a bizottság tagjai a legkülönbözőbb irányban, függetlenül, lelkiismeretük és meggyőződésük szerint bírálják a javaslatot. Nincs is az országban olyan számbavehető választójogi fölfogás, mely a bizottságban ne talált volna, vagy ne találna szószólóra. Éppen e pártatlanság, tárgyilagosság érdeme Lukács László miniszterelnöknek, mig a bizottság tanácskozásainak vezetésében Khuen-Héderváry ugyancsak kiváló, méltányos, 'konciliáns egyénisége biztosítja az objektivitást. S ez az, ami legjobban fáj a főúri demagógoknak. Oly bizottságot reméltek ők, amely ridegen elzárkózik minden módositás elől, hogy aztán az egész országot föllármázhassák vádjaikkal. És most e helyett olyan bizottság gyűlt egybe, amely a nép jogát szivén viseli s a nemzeti lét kodkáztatása nélkül mindent megtesz a demokrácia érvényesüléséért. A vita menetéből már ma is látható, hogy a bizottság tagjai fokozott felelősségérzéssel és lelkiismeretességgel szólnak hozzá a választójogi nagy reform kérdéséhez s szinte látszik a szándék megmutatni az egész országnak, hogy a sztrájkoló ellenzék nélkül is, sőt talán éppen ezáltal, milyen komoly, szakszerű birálatban részesül a kormányjavaslat, mennyire mérlegre vétetik minden szempont, minden érdek, minden kívánság, még ha puszta jelszó is. Az ország látja és látni fogja a bizottság becsületes, alapos kritikai munkáját, amelyből az ellenzék kivonta magái. Az ország tudja, hogy az ellenzéknek nemcsak módot akartak nyújtani a munkához való részvételre, hanem arra több izben a kellőnél is nagyobb figyelmességgel föl is szólították. Az ellenzék minden esetben félreértette a meghívást: azt hitte, hogy abszentálva magát, megakadályozza a választójogi törvényjavaslat tárgyalását, tehát magát a választójogi reformot. Számításában csalódott s most a törvényhozói kötelességmulasztást azzal akarja leplezni, hogy mint az ősszel ellen( parlamentet, ugy csinált most „ellenbiI zottságot". Azt hisszük, nem csalódunk, | hogy az ellenbizottságot ugyan az a sors t fogja utolérni, mint elődjét, az ellenparlamentet: teljes közöny az ellenzéki párttagok részéről és teljes kudarc a közvélemény 'előtt. Ugy van, ahogy Lukács László miniszterelnök mondotta: bármft kiabáljon is az ellenzék, a képviselőház legalitását senki sem vonhatja és nem is vonja kétségbe. Az ellenzék, mely a maga hamis legalitási kifogásaival még a „kordorios" időkben sem tudta maga mellé sorakoztatni a közvéleményt; amely végezetül a választójogi reform tárgyalásánál vélte a maga hazug legalitási jelszavát érvényesíteni; amely ámította magát és a világot azzal, hogy ennél a kérdésnél egyéb tényezők sem fogják tűrni az „ellenzék nélA boldogság háza. Irta : Pierre Villetard. Harminc hosszú esztendőn át vezették a kis füszerüzletet Chénios ur és felesége. Azután eladták, házat építettek a tengerparton és oda költöztek. Majdnem egész életükön át dédelgették ezt a tervet. Azóta a gyönyörűséges juliusi nap óta, amikor gyors határozattal engedtek a tiszta friss levegő utáni vágynak, mely husz éves sziveiket eltöltötte; és egy szombati estén, hirtelen, mint az eszeveszettek, fölkerekedtek, rohantak a pályaudvarra és éjféli órában szálltak le Normandia egy kis kikötővárosában, ahol a tenger felől áramló friss szellő rögtön fölíüditette arcaikat és zsibbadt testüket. Ah, az az első szerelmi éjszaka — remegő csodás gyönyörrel teli — az ismeretlen szálloda szobájában, melybe elhatolt a tenger hullámainak zúgása. És azután — az a bűvös, ragyogó regg — magányos sétájuk a szirtes tengerparton, a kék magyallal és bogáncscsal borított rögös földsávon . . . Végre fölfedeztek egy zöldebb földcsucsot, ahol a tücskök száraz, halk csirpelése kisérte a tenger komoly mormolását. Leültek egy pázsitdombra, egymáshoz simulva: boldogok voltak. Fejük fölött vibrált az ég, mint egy selymes kupola. Előttük tárult a tenger, csillogó, szines, ezer finom árnyalatban, melyeket megteremtett a hosszú, hallgatag, tündöklő felhők szeszélye . . . . . . Párisban azután gyakran beszéltek a „kis csúcsról". Legszebb emlékeik fűződtek hozzá. Később, amikor megházasodtad és megnyitották a kis füszeresboltot: mindig vissza-visszagondoltak erre. Napközben olykor meg-meglökdösték egymást enyelegve: — A kis csúcs, mi? — Ah, igen! A kis csúcs . . . Az üzlet fölvirult. Lassan-lassan határozottabb alakot öltött az álom. Elhatározák, hogy majd amikor visszavonulnak az üzlettől, nyári lakot építtetnek a tenger mellet:, a kis csúcson. Husz esztendő munkája és takarékoskodása volt az ára. A „kis esucs"-mak volt külön takarékperselye: hozzányúlni nem volt szabad. Időről-időre odautaztak Chéniosék, •hogy szemmel tartsák jövendőbeli birtokukat. Odavitték Jeanne leányukat is, a pázsitdombra ültették, a zöld mohára, a kék és rózsaszínű virágok közé: — Na, babus, jól van itt az ember, nem igaz? — szólt Chénios papa. Levetette a mellényét, virágokat szedett és a gyermek ölébe dobta az illatos virághalmazokat. — Később, drágám, majd itt sétálhatsz a saját kertedben. Jeanne fölserdült, férjhez ment. ő is szült gyermeket, aranyhajú kis leányt, kit Chénios papa megtáncoltatott a térdein, régi nótákat dúdolgatva. — És végre épült a tengerparti ház — a „kis csúcson". Egy szép augusztusi napon odaérkeztek mind az öten. M. Chénios, ki, mialatt a ház épült, maga adta az utasításokat és határozott minden egyes részlet fölött; nem törődött senkinek a véleményével, csak a vejéével. — Állami hivatalnok volt a veje, elegáns, előkelő fiu, kit csak szivjósága indított arra, hogy mégis fentartsa a baráti viszonyt az egyszerű kereskedő emberekkel, kiket megtisztelt azzal, hogy nőül vette a leányukat. — ö hozzá fordult minden pillanatban: — Nos, Viktor, mit szólsz ehhez? Es mit tartsz erről? És jó ötlet volt ez, ejh, kedves fiam? És Viktor végigsimitott szép barna szakállán és komolyan, méltóságteljesen fejezte ki elismerését, ami kimondhatatlan örömmel töltötte el M. Chénios szivét. A derék ember! Tiz évvel fiatalabbnak érezte magát ezen a napon. Csókolgatta a feleségét, a leányát. Megragadta a veje kezeit és sokáig szorongatta az övéiben, mintha beszélni akart volna és nem tudná kifejezni, amit érez, amit gondol. öröm és meglepetés volt minden: a kerti székek, melyek a friss festék szagát árasztották, a szobák virágos tapétája, a világossárga bútorok, a zongora;, melyen Jeanne rögtön eljátszotta kedvenc keringőjét. — Este a tágas erkélyen találták az ebédet; pezsgőztek, koccintottak és M. Chénios ékes szavakkal fejezte ki örömét a villa fölavatásán. Soha eddig, hosszú pályája folyamán, nem