Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-07 / 31. szám

1913. február 3. DELMACiYARORSZAQ 11 igazgatóval megköti a közgyűlésen megállapított szerződést, d) a szerződés lejártakor a szinügyi bizottság indítványára javaslatot terjeszt a közgyűlés elé annak meg, vagy meg nem hosszabbítása dolgában, e) engedélyt ad rendkívüli és Indokolt esetekben a helyárak fölemelésére. 4. A szinügyi bizottság ülései nyilvánosak és csak személyi természetű ügyek előadása és tárgyalása történhetik zárt ülésen. Ezekkel a pontokkal ia szinház ügyeinek intézése uj és friss szellemet kap és végleg megszűnik az az anomália, hogy a közgyűlés teljes kizárásával, önhatalmúlag és föllebbezihetetlenül határozhat a tanács olyan fontos kérdésekben, mint a helyárak megállapítása és az igazgató megválasztása. A szinügyi szabályrendelet egyéb és lényegtelenebb rendelkezéseinek precizirozása nem lehet a hivatásunk. Ez már tisztára beosztás és szövegezés kérdése, korrektül és pontosan kell elvégezniöik legelőször az előadótanácsosnak, azután az erre hivatott bizottságoknak, a tanácsnak és a közgyűlésnek. 9aama»B»BBBaHaaasaaBBBaMDBHaMmBE»BaBadfe« Merénylet Szan-Szalvador elnöke ellen. Londonból jelentik: Szan-'Szalvadorban tegnap este Arágo elnök ellen merényletet követtek el. Az elnök veszedelmesen megsebesült. Több embert letartóztattak és ezek magvallották, hogy az összeesküvést Guatemalában szervezték. Eltel Frigyes elutazott. Egy napi budapesti látogatás után ma 2 óra 20 perckor induló rendes gyorsvonattal a rokonszenves Eitel Frigyes herceg elutazott a magyar fővárosból. A főherceg fogadására a pályaudvaron megjelentek Marx és Kotányi államvasut.i igazgatók, Ofner üzletvezető és Miltényi állomásifőnökibelyettes. A gyorshoz hozzácsatolták a német császár fiának termeskocsiját és a herceg barátságos üdvözlések között hagyta el a pályaudvart. Holnap reggel 7 óra 45 perckor érkezik Berlinbe. Újra megkezdik a béketárgyalást. (Nagy török vereség hire Csataldzsánál. — A bolgárok negyven uj ágyút vontattak Drinápoly alá és főerejűket oda koncentrálják. — A háború hirei. — Venizelosz küldetése. - Hohenlohe Pétervárott marad.) (Saját tudósítónktól.) Amig véres harcok tizedelik a balkáni ellenfeleket, addig komoly hir érkezik arról, hogy hamarosan, újra megkezdődnek a béketárgyalások. Konstantinápolyból jelentik erre vonatkozólag az alábbi hirt: „A béketárgyalás két-három nap múlva újra megkezdődik és pedig ezúttal Szófiában". A bolgár kormány azt az ajánlatot tette a portának, hogy beleegyezik abba, hogy Drinápolyban mohamedán mufti legyen önálló hatáskörrel minden vallási ügyben. Ugy látszik azonban, hogy most már Konstantinápolyban nem elégednek meg ennyivel. A háború tehát tovább folyik már azért is, mert a bolgárok mindenáron a Márvány-tengerig akarják kitolni Nagybulgária határait, sőt hadikárpótlást is követelnek, bár ennök a hatalmaik, mindenekelőtt 'Franciaország, határozottan ellene vannak. Bizonyosnak látszik az, hogy Drinápoly ostroma most már rövid ideig tarthat: a vár menthetetlen. A bolgárok taktikát változtattak, amennyiben főerejűket Drinápoly lehető gyors elfoglalására fordítják. Igy a mai napon negyven uj ostromágyút állítottak föl Drinápoly körül. Hirek szerint már csak kétszázötven méterre vannak a bolgárok a vártól. Csataldzsánál a drinápolyi ostrom miatt védekező álláspontot folytat'a szövetséges sereg. A két had között mocsarasvidék terül el, ami hihetetlenül súlyos, alig elviselhető fáradalmakat ró a katonákra. Ma is nagyobb török vereségekről érkeznek jelentések. A bolgár távirati iroda jelenti: A Gallopoli előtt álló török hadsereget tegnap a bolgár csapatok a Kavak folyótól délre megverték. A törökök nagy rendetlenségben visszavonultak Bulair felé, a bolgár csapatok nyomukban vannak. Ezzel a sikerrel a Márvány-tenger egész partja Bulerig a bolgár csapatok kezébe került. | Szófiából jelentik: Drinápoly bombázása szakadatlanul folyik js a bombák különösen a déli és délkeleti oldalon borzasztóan pusztító hatást visznek végbe. A bolgárok bombázására a török vártüzérség gyöngén és rendetlenül felel. A bolgárok megszállták Pavlikoje falut s ezzel előbbre tolták az ostromló övet. A törökök kirohanást kíséreltek meg s 'ez alkalommal a bolgárok ezer török katonát fogtak el. A utóbbi hirt más oldalról megcáfolják. Musztafa-Pasából jól látják az égő Drinápolyt. Konstantinápolyból jelentik: A belügyminiszter a drinápolyi válitól dróttalan táviratot kapott, mely szerint a bolgárok sürün bombázzák a várost és hogy a bombáknak asszonyok és gyermekek is áldozatul esnek. — A bolgárok tegnapelőtt délben heves ostromot intéztek a keleti erődök ellen. Az ellenség hihetetlen sok ágyút állított harcba 'dél és délkelet felől. Tegnap megujult a harc, mely mind a két oldalon rendkivül elkeseredéssel folyik. Nagyobb figyelmet érdemel Venizelosz görög miniszterelnök küldetése. Erre vonatkozólag Bécsből jelentik, hogy egyes szerb lapok Venizelosz belgrádi tartózkodása azért fontos, mert alkalmat szolgáltatott arra, hogy a két állam megállapodást kössön Bulgária túlzott követeléseivel szemben követendő eljárásukra vonatkozóan. 'Itteni diplomáciai körökben valószínűnek tartják ezt az elhidegülést és traitját. Vele szemben az uj palazzo Odesvalohi mint a „magyar herceg" palotája ismeretes Rómában. A piazza Venezia sarkán pedig a Palazzo Bonaparte, a régi Rinuceinipalota áll, hol Első Napoleon édesanyja halt meg. A Corso másik ága is, amely a piazza Colonnától a piazza del Popolo felé folytatódik, régi palotákkal ékes. A palazzo FianoOttoboni, a Palazzo Ruspoli, a Palazzo Rondanini (amelynek udvarán Michelangelo egy befejezetlen Pietá-ja áll) a renaissance arisztokratáinak és nagymestereinek korszakát tartják éber emlékezetben. Már e palotáik neveinek puszta felsorolása is jelzi', hogy a Corsonak milyen régi és gazdag története van, amely bővebb tanulmányra csábithatna egy monografistát. Nem hivalkodó, cifrálkodó paloták ezek és talán néha meg is lepik egyszerűségükkel a inézőt, aki baroikk-ravaszságokat, túlságosan rikitó ornamenseket várt tőlük, holott nagy vonalaikban, művészi tatagozásukban, építészeti gondolataikban rejlik komoly szépségük. És hogy azoknak a neve se sikkadjon el, akik az újkor figyelmét megint Rómára vonták, a Rondanini-palotával szemben levő ház falán emléktábla jelzi, hogy Goethe ott lakott 1786-ban; az Aragno-Mvéiházzal szemben levő Credito Italiano házán pedig egy másik kőtábla örökíti meg, hogy Shelley ott irta 1891 tavaszán a „The Cenci" drámáját. Ebben a történelmi keretben, amely évszázadok, sőt évezredek emlékeitől termékeny, zajlik le Róma modern lüktetésű (nagyvárosi élete.. Hintók és automobilok robognak a Pincio felé — hol a Stefánia-utunkéhoz hasonló ikocsi'korzó van — és ezekben a kocsikban el-ellibben előttünk a mult, nemesen formázott profiljeivel, amelyek családi képtárak hallgatag vonásait és gemnák metszését juttatják eszünkbe; de elvonul a jelen is: aktuális államférfiaival, hires színésznőivel, párisias demimondejaival, angolosan öltözködő sportsmanjeivel. Elrobognak előttünk mindazok, akiknek a neveit a „Chi é?" cimü hasznos könyvecskékben megtaláljuk. És mind hatalmasabb arányokban vonul föl a polgárság, amely a mult század óta jelentős lépéseket tett a meggazdagodás felé. Signore Booconi, signore Fiorentino és általában a nagy római cégek többnyire zsidóvallásu fejei már egész kis pénz-arisztokráciát alkotnak Rómában. Az ő utódaik talán már „principé"-k és „marohese"-k lesznek és ép oly gőgös arisztokratákká fejlődnek, mint ma a Chigi-ek, akiknek az őse egy sienai bankár volt. Rómában különben már néhány ezer év óta nem újság, hogy a meggazdagodott „equites" és „barones" foglalják el lassankint a pusztuló arisztokrácia helyét és ők viszik tovább a családfák, a vérbeli büszkeségek örökzöld fonadékát. Ennek a felfelé törekvő polgárságnak eddig a legnagyobb tromfja talán az, hogy a pápa történelmi városának, á kereszténység Tibetjének polgármesterévé a zsidóvallásu Nathant választották meg. Azért Róma ma sem vesztette el katolikus jellemét. Nincs a világon város, amelynek utcáit annyi pap ne tar'kitaná, mint Rómát. Az olasz papok ifekete reverendájukkal, széles peremii, szőrös, fényes, lapostetejü 'kalapjukkal hemzsegnek az utcán és annyira részesei a mindennapi életnek, hogy föl sem tűnnek. A külföldi papok és papnövendékek, akiket szines ruhaszegély vagy öv különböztet meg a többitől, az egész világból Rómába sereglenek és csoportosam özönlik el az utcákat. A német és magyar papnövendékek rikitó piros ruhája is olyan megszokott dolog már, hogy a római humor már nevet is adott nekik és főtt rákoknak, garnberi cotti-nak nevezi őket. A reverenda mindenütt a világon foglalkoztatja a naiv nép fantáziáját és babonákat füz ahhoz, ha pappal találkozik. A római ember ilyen babonát nem ismer, mert napjában, ha megszámolná, legalább ezer reverendával találkozik és ez a gyakoriság alaposan elveszi a reverenda élét. Pedig máskülönben babonára hajló nép, mintha a régi auguriumok, auspiciumok és egyéb javas tudományok tradíciója soha sem akarna meghalni emlékezetében. A húsvéti ünnepek alatt a Corso valóságos modern Bábellé változik. Nincs a világnak az a 'keresztény idiomája, amely föl ne hangzanék lépten-nyomon. Ujabban a németek lepik el feltűnő nagy számban Rómát és ha másról nem, turista-öltözetükről vagy egyéb „praktikus" ruhadarabjukról fel lehet őket ismeri. Az angolok és amerikaiak itt is hideg, előkelő eleganciával öltözködnek és nagy hatással vannak a római férfidivatra, nemkülönben a nőire is. A franciák testvérekként érzik magukat, mert apró szokásaikat is föllelik Rómában, ahol különben majdnem minden második ember tud valamit franciául. Kisebb nemzetek is egész rajokat bocsátanak húsvétkor Rómába. Ezek a rajok mind a Vatikán felé sietnek, ahol egy egyszerű s jóságos arcú öreg pontifex maximus fogadja őket nagy számban.