Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-07 / 31. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1913.-február 7 M tosabb fogyasztási cikkeknek, a húsnak és gabonának olcsóbbá tételét szolgálja. A nagy magyar pörjogi reform, a szóbeliség ideájának általános megvalósítása közeledik. Az igazságügyminisztériumot egészen elfoglalja az előkészítés munkája, amelynek első kísérleti fecskéi már a gyakorlat terén is megjelentek. A magyar jogászvilág epedve várja az egészséges életre hivatott újítást. A népszámlálásokat Európa egyes államaiban tudvalevőleg különböző időpontokban ejtik meg, miért is Európa népességét az egyes államoknak más és más időből származó adatai alapján nem lehet egyszerű összeadás utján megállapítani. A sztatisztikusok ezen a nehézségen ugy segítenek, hogy egyes államoknak több számlálási évből származó adatai egybevetése alapján kiszámítják az évi szaporodási átlagot, amelynek segélyével azután a különböző államok népszámlálási eredménye egy és ugyanazon időre állitható be. Ilyen módon számította ki Európa népességét 1910. végére Ditzel dr. ismert nevü statisztikus is, akinek összeállítása szerint Európa lakossága a jelzett időpontban kerek számban 433.9 millióra rúgott. Kerek milliókban számítva az egyes államok lakossága eszerint a következő: Oroszország 117, a német birodalom 64, Ausztria-Magyarország 51, Nagybritannia 45, Franciaország 39, Olaszország 34, Spanyolország 19, Belgium 7, Románia 7, európai Törökország 6, Németalföld 5, Portugália 5, Svédország 5, Bulgária 4, Svájc 3, Szerbia 2, Dánia 2, Görögország 2, végül Norvégia szintén 2 millió. Sajnos, Budapestnek egészségügyi viszonyai egyre rosszabbodnak. A megbetegedési számok Budapesten, különösen a tüdőbetegség terén óriásiak, annyira, hogy Európa összes városai között hátulról a negyedik helyet foglalja el. Sok oka van gyalogjárója akikorára szélesedik ki, mint a mi Andrássy-utunk trotoárja. Ez azért van, mert a Palazzo Marignoli, hol az Aragnokávéház van és a palazzo Bocconi, amelyben Róma legnagyobb áruháza, párisi és londoni mintára berendezett imagasinje van, engedett a modern forgalomnak és néhány lépéssel hátranyomult. Ezen a kis utcarészleten, amely alig nagyobb, mint az Andrássy-uton a Rusoher-palota előtt levő szegély, zajlik le naponta a Corso legintenzívebb élete. Azt is mondhatnám, hogy ez a mai fórum, amely a kapitólium aljából ide csúszott le a régi Via Fiaminiára, a Campo Marzio szomszédságába. Szép Időben kirakják a kávéház elé az asztalokat és az emberek egymás hátán, összezsúfolva ülnek, nemcsak, hanem beékelve az embertömegbe, amely ott állva gyökeret ver és megszakítja a forgalmat. Az ember érzi, hogy a szabadságszerető emberek közt van és a rendőrállamok prototip parancsa: „oszoljanak szét", itt hiába hangzanék el. Az emberek olasz élénkséggel beszélgetnek, gesztikulálnak, túlkiabálják egymást, a kocsik zörgését és az elárusitók meg a rikkancsok zsivaját. Fületrepesztő ordítással rohannak el az ember mellett az újságárusok „Tribun' Idáliá!!" .kiáltásukkal és elárasztják a közönséget a „Tribuna" és a „Grornale dTtalia" egy soldós példányaival. Ez a két versengő lap naponta négyszer jelenik meg és igy valahányszor az ember arra jár. mindig hallja, amint a rikkancsok bömbölnek és látja, hogy az emberek a legkábitóbb zsivajban is újságot olvasnak. Nem lehet az másként, minthogy ennek a népnek a vérében van a fórum-élet és ha e szomorú helyzetnek, de főleg, hogy a kórházak nem képesek a betegeket befogadni, továbbá, hogy a meglevők is tűrhetetlen állapotban vannak. Természetes, hogy ilyen viszonyok mellett a betegek száma csak növekszik. Különösen a tüdőbetegek száma szaporodik és Budapesten a halálesetek 39 százaléka a tüdőbetegség következménye. Óriási e százalók, ha tekintetbe vesszük, hogy Európa több államaiban, igy Németországban is 10 százalékra csökkent a tuberkulózis haláleset. A cselédmizéria egyik legszomorúbb hajtása a városok társadalmi bajainak. Ez a legnagyobb réme a háztartásoknak. Eddig a városokban nagy cselédhiány volt, most azonban bőség lépett a helyébe. Ugy, hogy igen solk most Budapesten a hely nélküli cseléd s a cselédlközvetitők sokkal nehezebben tudják elhelyezni a cselédeket, mint azelőtt. Budapesten átlag állandóan 60.000 cseléd van és ezek közül legfeljebb 3000 szokott hely nélkül lenni. Ez az utóbbi szám most megkétszereződött, a mennyiben ma Budapesten több, mint hatezer cseléd van állás nélkül. Ennek a helyzetnek az oka a gazdasági viszonyokban rejlik. Igen sok budapesti háztartásban, a hol eddig több cselédet, szobalányt és szakácsnőt tartottak, most a számot redukálták egy cselédre, mert egy mindenessel helyettesitik a két cselédet. Természetesen, hogy ennek következtében a bérek is csökkentek. Hiába a sanyarú gazdasági viszonyok mindenütt, minden téren éreztetik a hatásukat! Beöthy a király előtt. Bécsből telefonálják, hogy Beöthy László miniszter ma délelőtt az osztrák fővárosiba érkezett és délután audiencián fogadta őfelsége. Beöthy megköszönte a király rokonszenvét, mely a miniszter családi gyászesetéhen imjegnyilatkozott. A kereskedelmi miniszter ma este visszaérkezett Budapestre. kell, a forgalom rovására is lefoglal magának az utcából annyi területet, ahol néhány száz ember, aki egymásnak sem szoros ismerőse, sem tagtársa, sem elvtársa, valóságos álló klubbá alakul össze. Igy van az a Corso végén Is, ahol a piacca Veneziára torkollik és ahonnan jobbra a Viktor Emánuel korzó és balra a Via Nazionale — a Corsonak mintegy két modern gyermeke — ágazik szét. Itt is rendületlenül áll az esti órákban néhány , száz ember. Az embernek nem is kell behunynia a szemét, csak egy kis fantáziával fölöltöztetnie ezeket az embereket tógába és egyéb római viseletbe, hogy előttünk éljen a régi Róma, ahogy hihetetlenül kis területen annyi élénk embert tudott összezsúfolni. A régi Via Flaiminiámak emlékét csak a Marcus Aurelius oszlopa és egy emléktábla jelei, a mely a Corso 167. számú házának falán a Marcus Aurelius diadalivének . helyét jelöli meg. De nem nehéz restituálni ezt az immár ezerhétszáz éves korszakot, amikor ép ily társalogni és gyülekezni szerető emberek népesítették be az utcát, mint most. Ahogy a párisi boulevard a fórumot képviseli modern, világraszóló fejlődésében, Rómában az ember az antik fórum szellemének lengését érzi; megérti a legelső fórum életét, .amelyből a corsok és boulevardok degenerálódtak. De nemcsak az antik fórum kandikál be a modern római Corso párisias életébe, hanem a renaissance művészetkedvelő világa is impozáns emlékeket hagyott az ut mindkét felén. Mindjárt a Marcus Aurelius oszlopától jobbra, a piacca Colonna és Corso sarkán van a Chigiek renaissance-palotája. A színházi szabályrendelet és a színházi szerződés. ni. (Saját tudósítónktól.) Az elmondottak után természetes, hogy a szinügyi bizottság alakításáról szóló ötödik paragrafus is 'keresztül kell vezetni azt a módositást, hogy a szinügyi bizottság tagjait nem a tanács, hanem a közgyűlés választja. És föltétlenül meg kell változtatni a 6. paragrafus 4. és 5. bekezdését, amelyek a szinügyi bizottság tanácskozásairól kizárják a nyilvánosságot. Az uj szinügyi szabályrendeletnek tehát a következő főbb rendelkezéseket kell okvetlenül tartalmaznia: 1. A városi szinház ügyeiben intézkednek: a) a szinügyi bizottság, b) a városi tanács, c) a törvényhatósági bizottság. 2. A törvényhatósági bizottság: a) megválasztja a szinügyi bizottságot, b) megállapítja a színigazgatóval kötendő szerződést, c) a szinügyi bizottság véleményének és a tanács javaslatának meghallgatásával pályázat, vagy meghívás utján megválasztja a színigazgatót, d) ha a szinügyi bizottság indítványozná, a tanács eltöerjesztése után határoz a szerződés lejártakor annak meg vagy meg nem hosszabbítása fölött, e) a szinügyi bizottság és a tanács javaslatának meghallgatása után megállapítja a színházi hely árakat, f) évenkint megállapítja a szinház költségelőirányzatát, továbbá engedélyezi a színház fentartásához szükséges hiteléket, g) megállapítja a színigazgatónak nyújtandó támogatást, h) határoz a tanács határozatai ellen beadott fölebbezések fölött, i) szükség esetén módositja ezt a szabályrendeletet. 3. A városi tanács: a) végrehajtja a törvényhatósági bizottságnak a szinház ügyeiben hozott határozatát, b) saját javaslatával közgyűlés elé terjeszti a szinügyi bizottságnak az igazgatóválasztásra vonatkozó javaslatait, e) a közgyűlésen megválasztott Agostino Chigi meggazdagodott sienai bankár volt a renaissance korában, de ennek a parvenünek a nevéhez fűződik a Villa Farnesina csodája és a Chigi-kápolna pompája. Késő unokája már a principe Chigi büszke nevét viseli és Róma legvendégszeretőbb főurai közé tartozik ugy, hogy naponta az automobilok egész raja táboroz palotája udvarán. Magát a piacca Colonnát a Chigi-palotán kivül a Wedakind-palota és a palazzo Ferrajuoli övezi. Továbbá , a piacca Venezia felé a Corso egyik legszebb és legkalandosabb multu palotája áll, a palazzo Sciarra, a melynek régi gazdája a kilencvenes években tízmillió lírával csődbe jutott. Hitelezői mindent lefoglaltak, csak egy ajtófüggöny kerülte el a figyelmüket, de ép a függönyök mögött voltaik a családi képtár világhírű kincsei. A hercek megragadta ezt a szerencsés véletlent és a tiz legszebb képet a Lex Pacca kijátszásával kettős fenekű kufferben Párisba szállította, hol a párisi Rothschild vette meg őket olyan összegen, amely a herceget mindenkorra v megszabadította anyagi gondjaitól. Ezzel a hitbizományi akadály még nem volt elháritva, de a herceg ezt is megváltotta néhány értékes lkép árán, a miket az államnak ajándékozott. A palazzo különben most Mier grófnéé, aki másfélmillió lirán vette meg a csődtömegből. Már egészen a piazza Venezia felé van a Doria-Pamphili család gyönyörű palotápa, pálmás udvarával, kincseket érő termeivel és világhirü képgyűjteményével, amely többi közt a világ legművészibb pápa-arcképét őrzi: a Doria-Pamphili családból származó X. Ince pápa Velasques festette por-