Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-28 / 49. szám

KI DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 27. Befejezték a közgyűlést. — A választójogi kérdés. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy órakor folytatták s alig félóra álatt befejezték a februári közgyűlést. A tárgysorozat hátralévő pontjai iránt alig tanúsítottak érdeklődést a városatyák, aminthogy a választójogi kérdésben tett tanácsi előterjesztésen kivül különösebb érdekességü ügy nem is fordult elő. A padsorok még gyérebbek voltak, mint tegnap s egyetlen fölszólalás nem történt. A közgyűlés lefolyásáról alább számolunk be: Elnök: Gaál Endre dr. kulturtanácsos, jegyzők: Taschler Endre főjegyző és Rack Liípót aljegyző, Az ülés megnyitása után felolvassák a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nélkül tudomásul vesznek. Ezután a közgyűlés a napirend tárgyalására tér át. Magyar Károly városi gépészt, Debreczeni Károly vámpénztári ellenőrt és Szalai János lovasrendőrt saját kérelmükre a közgyűlés nyugdíjazta. A polgármesteri előterjesztések után a választójogi kérdés került szóiba. Taschler Endre főjegyző referált a tárgyról. Elmondta, liogy az általános választói jog kérdésével a közgyűlés már 1807-ben és 1910-ben is foglalkozott részint Balassa Ármin dr. és Szivessy Lehel dr. inditványa folytán, részint padig a városihoz érkezett köriratokkal kapcsolatban. De érdemleges határozatot neim hozott, mert éppen akkor kormányelnöki nyilatkozat jelent meg, amely a választójogi törvényjavaslatnak (igen rövid időn belül a képviselőházhoz való benyújtását igérte. Utasította azonban a közgyűlés a tanácsot, hogy -kisérje figyelemmel a választói jog ügyét- és annak idején érdemleges javaslattal lépjen a közgyűlés elé. Ennek most elérkezett az. ideje, Kassa város és Kisküküllő vármegye törvényhatóságai köriratban megküldték a városnak azokat a módosításokat, amelyek szerintük a választójolgi törvénytervezeten szükségesek s amelyeknek a keresztülvitele érdekében föliratot intéztek a kormányhoz, hasonló akcióra szólítván t'öi Szegedet. A jogügyi bizottság foglalkozott a köriratok kapcsán a választójogi javaslattal s a jogügyi bizottság egyöntetű véleménye alapján a tanács — mondotta az előadó — a következő módosításokat- terjeszti a közgyűlés elé. Három irányban volt észrevétele a jogügyi bizottságnak a választójogi javaslat ellen: 1. a választók száma tekintetében; 2. a magyarság fölényének biztosítását kívánta nagyobb mórtékben és 3. a választási eljárás túlságosan szövevényes és bonyolult volta miatt emelt kifogásokat. A kormányhoz terjesztendő föliratban tehát kérni fogja: 1. a 30 éves korhatár leszállítását; 2. a magyar irni-olvásni tiudás minden egyéb föltétel nélkül való érvényesitését, de nem szükséges a magyar irni-olvasni tudás, ha bizonyos föltételeknek megfelel a választó. (Például: vagyoni cenzus.) 3. a választási eljárás -egyszerűsítése és a választási -elnök jogkörének korlátozása; végül 4. mondja ki a közgyűlés, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokban a titkos szavazás érvényesitését kívánja. A közgyűlés a tanács előterjesztését helyesléssel elfogadta. Ezután Gaál Endre dr. elnök a közgyűlést berekesztette. Miniszterbucsuzás. Zichy János gróf volt kultuszminiszter ma délelőtt megjelent a kultuszminsztériumban, ahol rendkivül sokan látogatták meg. A miniszter a délelőtt folyamán fogodta az államtitkárokat és a referenseket is. Zichy János gróf bucsuzásának és Jankovioh Béla hiv-atalibalópésének időpontját még nem állapították m-eg. Olaszország fegyverkezése. Rómából jelentik: Az olasz kormány legközelebb katonai -javaslatot fog a kamara elé terjeszteni, amelyben igen jelentékeny hitelt fog kérni a végből, hogy a francia -és a német hadsereg mintájára az olasz hadsereg létszámát is jelentékenyen fölemelhesse. Spingardi hadügyminiszter a pártok vezéreit már értesítette erről a tervéről kérdéssé sülyesztette a miniszterelnök személye és a nemzeti munkapárt ellen indított hajszával, amely azt a kérdést tolta előtérbe és bocsátotta a király elhatározása alá, továbbra is bizalommal van-e miniszterelnöke, kormánya és a parlamenti többség iránt. Amikor tehát őfelsége ugy határozott, hogy elfogadja a kormányelnök és minisztertársai ellen fordult Zichy János gróf lemondását, ezzel egyben bizalmát is kifejezte Lukács László és a kormány iránt. A kitüntető kegy, amellyel őfelsége a miniszterelnököt fogadta és a bizalom, amely elhatározásában megnyilvánult, a három grófok nagyon is átlátszó állásfoglalásánák lesújtó bírálatát és minden koaliciós reménység megdermesztését is tartalmazza. aaBPaBBBaBaaaaaaBBaBaaBBaaaaaaaaBBBaaaiiaaaBBaHBBBaa Előadások az uj polgári perrendtartásról Az uj polgári perrendtartásról szóló 1911. évi 1. törvénycikk megalkotása óta egyes törvényszékeknél már eddig is megbeszélték és fejtegették -a bírák az uj eljárás szabályait; Balogh Jenő dr. igazságügy miniszter most elrendelte, hogy az uj polgári perrendtartásról egységesen szervezett előadásokat tartsanak, amelyek az uj eljárás szabályainak gyakorlati alkalmazását s különösen annak a mai eljárástól eltéréseit tüzetesen megismertessék az itélőbiráikkal és a segédszemélyzettel. Minthogy a polgári perrendtartásnak az 1912. évi LIV. törvénycikk szerint legkésőbben 1914. szeptember 1-én életbe kell lépnie, azt tervezik, hogy ez év őszén és a jövő év elején minden vidéki királyi törvényszék székhelyén az igazságügy miniszter kiküldöttei egy héten át naponkint több óra hosszat fognak előadást tartani oly időben, hogy azon a törvényszékhez tartozó vidéki járásbíróságok bírái és segédszemélyzete is nagyobb nehézség nélkül irészt vehessen Budapesten szélesebb körben, a minisztériuoion kívüli szakférfiak bevonásával hoszszabb előadási sorozat van tervben. ban, akit tavaszkor látott utódjára, amikor anyjával a szanatóriumban meglátogatták... Helén megborzadt . . . Három fűszálat szakított 'Ki a száraz nyári földből ... A fűszálakat rágta, majd egy bogarat látott a földön mászni és borzadva tépte ki foga közül a fűszálakat . . . Most felkönyökölt, újra a bokáját nézte, lassan lehajolt hozzá és kiváncsi'an az essébe ötlött, hogy meg tudná-e csókolni a bókáját, mint ahogyan a kis gyermekek tudják ezt ... A felső testét erősen lehajtotta, de azután fele utón megállt és csak a kezével simogatta meg a bokáját, kétszer egymásután . . . Azután visszahanyatlott a fűbe. . — Huszonhárom esztendős vagyok — jutott most vad erővel az eszébe. Majd, mint aki fél, hogy a saját gondolatát meghallották, aggódva nézett jobbra, ahol Sándor még mindig a fü'ben hevert és aludt . . . Sándor huszonhat éves volt, a villatulajdonosnak a fia, akinél most Helénék láktaik, két éve orvos és Helén -eddig nem törődött vele. Most erősen ránézett a fiu fejére, amelyen a haj a nagy napfénytől szinte aranysárgán csillogott. Heiénnék hirtelen kedve lett volna, hogy a fiu aranyhajáből levágjon, egy fürtöt. Sebesen lerúgta a piciny cipőjét és csak ugy a selyem harisnyájában lépdelt végig a száraz fü között a tennisz-pályáig. Ott halkan kinyitotta a hálós kerítésbe illesztett kis ajtót és a varrószerszámából, amit még ma délelőtt ott hagyott, kivette a kis acélollóját. Azután visszatért, nesztelenül és a fiu mellé térdelt. A balkezével a földre könyökolt, a jobbkezében az ollót tartotta. Már kixereste a fejcsucsán a legszőkébb hajcsomót, amit le fog vágni. — Mit fog gondolni, ha fölébred? — ez jutott most Helén eszébe. — Még azt fogja hinni, hogy . . . Oh; de nem . . . Tudja, hogy ostobának tartam, -legfeljebb arról lehetne szó, hogy férjhez menjek hozzá, de hiszen csak huszonhat éves, nincs prakszisa, ez ostobaság ... És aztán egyáltalán fogja-e tudni, hogy én voltam . . . Rám fog gondolni, vagy inkább a cselédekre, akikkel éjszaka kertben sétál. (Helén a múltkoriban 'éjszaka, az ágyában -fekve a nyitott ablakon át hallotta, a mint Sándor doktor a cselédekkel a kertben vihog.) . < j 4 hm — Talán inkább is ő rájuk gondol, mint rám ... És ha nem rám gondol, mit törődöm azzal. Eddig sem törődtem vele és most sem venném észre, ha a nap nem éppen az Ő fejére sütne aranyosan . . . Mit bánom azt, hogy ő kire gondol, kivel álmodik . . . Helén most egészen lekuporodott a földre. Lefeküdt a fűbe, mint valami pamlagra. Háttal fölfelé feküdt, a cipőtelen két lábát térdben fölfelé hajtotta, elől az állát két tenyerével alátámasztotta. Az olló mellette hevert a fűben. — De azért -kivel álmodhatik? . . . Azt mondják, -hogy bizonyos illatok bizonyos személyekre emlékeztetik az alvó embert. Vájjon megismer-e az illatomról. És helén a parfümös zsebkendőjét az alvó Sándor nyitott szája fölé, az orra elé tartotta. Az meg sem mozdult. — Talán most rólam álmodik? ... De ez nem biztos . . . -Meg fogom tőle kérdezni, de akikor letagadja . . . Mást kell tennem ... Helén egy percig gondolkodott. Azután •még -közelebb csúszott a fiúhoz. A parfümös zsebkendőjét most már az arcára, a szájára, az orrára. — Vájjon fölébred a leheletemtől, vájjon fölébred tőlem, a közelségemtől? Előbb kíváncsian, majd maga is nehéz lélekzetet véve, utóbb vad erővel a fiúra fújta az ő meleg, nyári, huszonhárom esztendős, leányi leheletét. A leheletet, ami belülről jött, ő belőle, öt percig csinálta ezt az érthetetlen játékot, Sándor meg sem mozdult. Helén homloka bíborvörös lett az agyába toluló vértől. Egy szó sem jutott az eszébe, még az sem, ami keblét dühösen fordulta, még ez a szó sem, hogy: gyalázatos . . . Az ollóhoz kapott Helén. A fiu aranyos hajára nézett, majd megvetően bigygyesztette az ajkát. Azután a balkezével megfogta a Sándor doktor fehér flanel! nyári kabátját, a jobbkeze mutató és hüvelykujját az olló két fülébe illesztette és haragos erővel (közben a saját ajkát véresre harapta) irtózatosan összeszabdalta a kabát flanel! szövetjét. A ruhadarab már csupa rongy vollt, a kis acélolló -hangos kárörömmel nyiszegett, Sándor még sem ébredt föl. Helén végül a meggyalázott ikabátból tenyérnyi szövetet teljesen kitépett, a kezében összegyűrte, a cipőjét fölhúzta, az ollót zsebredugta és a csúnya zsákmányával megszökött. Eleinte a szobájába akarta' vinni a fehér flanell-darabot, de útközben elébe került Jimmy, a kis fekete selymes szőrű macskája. Az állatnak dobta oda a flanellszövet darabot, amely most olyan volt, -mint egy rútul elveszített zászló utolsó tépett foszlánya. A macska, -mint a kis gyermek, megörült a .játékszernek és apró fogával szétrágta, eles körmeivel szálakra hasította a szövetet, ami pár perccel azelőtt im-ég ép volt, egész es ugy, olyan szervesen tartozott az alvo Nándor doktor kabátjához, mint a kéz, az orr vagy a fül az egészséges ember testéhez.