Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-28 / 49. szám

1913. február 23. DÉLMAGYARORSZÁG I! Lukács miniszterelnök nyilatkozata. (Zichy János hirtelen lemondása. - A volt kultuszminiszter nyilatkozata. — A Désy-ügyről.) (Saját tudósítónktól.) Lukács László miniszterelnök negyed tizenegykor jelent meg ma a képviselőházban. A miniszterelnök feltűnően jókedvű volt. — No, kegyelmes uram, szólt hozzá a kölcsönös üdvözlések után Mártonffy Márton, — hát végre megbuktunk? — Dehogy buktunk, — válaszolt a miniszterelnök nevetve, — most még kevésbé buktunk meg, mint valaha. — No, de ilyet, — tréfálkozott vele Héderváry Károly gróf, —hát igazán nem buktál meg? — Nem, nem buktam meg, — válaszolt Lukács, — sőt azt is mondhatnám, hogy éppen ellenkezőleg. — Mindenáron azt akarják, — folytatta a miniszterelnök, — hogy meghaljunk, mi pedig cs'ak azért is tovább élünk. Sőt olyan jó kedvünk van, hogy talán sohase halunk meg! Lukács miniszterelnök a jobboldali folyosóról az elnöki szoba felé tartott, .amikor útközben találkozott Tisza István gróffal. Tisza, aki Beöthy Pál alelnökkel és Sándor Jánossal az ülésterembe indult, üdvözölte a miniszterelnököt: — Isten hozott. Simán ment-e a dolog? — Igen, — válaszolt Lukács, — elég simán. öt perc alatt rendben volt minden. — Tehát eredménnyel jártál, — szólt Tisza. — Erősebben ülünk a nyeregben, mint valahü, — felelte a miniszterelnök nevetve. A lemondott kultuszminiszter ima nyilatkozott a munkapárttal szemben való magatartásáról. Á nyilatkozatban azt hangoztvtja, hogy a munkapártban nem akar szakadást kelteni. — Nem lépek ki, — mondotta Zichy János, — a munkapártban félreértették vagy félremagyarázták a lemondásomat és mondásom okait, mikor ugy interpretálták, mintha én lemondásommal a munkapártnak ártani akartam volna, vagy pláne szakadást akartam volna előidézni a munkapártban. Ellenkezőleg, én ezzel a lépésemmel épen a munkapártnak akartam szolgálatot tenni, amikor meg .akartam szabadítani egy .lidércnyomástól. mert én ugy látom, hogy azoknak a tlagy föladatoknak, melyek előtt a munkapárt áll, amelyek a jövőben kétségtelenül várnáik rá, sokkal könnyebben felelhet meg, ha erejének, elhatározásának és akciószabad.ságáriak teljességével mehetett volna a rá váró nehéz küzdelmekbe és nagy munkába. Az ex-miniszter kifejtette, bogy egy párt életében nem szabad csak a mát nézni és hogy ő nem pillanatnyi hangulatból cselekedett. amikor kilépett. Majd mindenkit izgatott ma az a kérdés, miért történt olyan hirtelen Jankovich kinevezése? Ma a Ház folyosóján beszélték, hogy Zichy János nem is jutott abba a helyzetbe, hogy lemondhasson. A volt kultuszminiszter a király előtt kifejtette azt a nézetét, hogy amig Désy vádjai dolgában teljes bizonyítás mellett döntés nem történik, addig a kormány nem fejthet Iki sem parlamenti sem politikai működést. A király meghallgatta a véleményt és hivatta Lukácsot. Erre a miniszterelnök előadta a dolgot a felségnek. Erre a király állítólag -azt felelte: — Zichynek le kell mondani! Lukács László erre, anélkül, hogy Zichyt megkérdezte volna, bejelentette a kultuszminiszter lemondása s nyomban előterjesztést tett az utód kinevezésére is. Ezt az intimitást azért nem hozták nyilvánosságra, mert élőbb Zichyt informálni akarták a király döntéséről. A Pester Lloyd hasábjain érdekes cikk jelent meg arról, miért nem vitte a Désyféle vádakat parlamenti bizottság elé, mini azt Zichy János gróf kívánta. A nevezett lap ezt irja: A kormány lázon a véleményen van, hogy a felebbezési bíróságok még megengedhetik a bizonyítást Désy Zoltán pőrében. Ep ezért ennek az eshetőségnek nem lehet elébe vágni parlamenti bizottság által. Föltéve, hogy Zichy János gróf követelése valóra vált volna és parlamenti bizottság foglalkozott volna az esettel: nem maradna-e meg annak a veszélye, hogy a bizottság és a biróság utjai kereszteznék egymást? Parlalamenti bizottság eljárását kérni ma még kofái. Ha megejtenék a parlamenti vizsgálatot, az egyszersmind a magyar bíróságok ellen való bizalmatlanságot jelentené. Miután pedig a parlamenti bizottság működése ebben az ügyben lehetetlen, kénytelen volt a miniszterélnök beletörődni Zichy János távozásába. Oroszország kész az albán-kérdés megoldására — SzkutarinaK Albániához való csatolásába belement Oroszország és támogatják Anglia és Franciaország is. Igy a helyzet lényegesen javult a monarchiával. — (Saját tudósítónktól.) Oroszország és a monarchia jórészben az albán-kérdésben jutottak éles ellentétre. Itt várták az öszszeütközést is sokan, különösen a nyugati államok diplomáciai köreiben. És mára, a mikor általánosan a helyzet javulásáról •tudnak, napok óta, — mára olyan lépés •történt Oroszország részéről, ami alapos reményt nyújt az ellentét végleges és gyors tisztázására. Oroszország az albán-kérdésben egészen közel jutott a monarchia elvi álláspontjához. Oroszország kész megoldani Albánia függetlenségi kérdését olyképen, hogy Szkutarit Albániához csatolják. Viszonzásul kiköti, hogy a prizrendi határig Szerbia területekhez jusson. Ezt a föltételét közölte már a nagyhatalmakkal s ugy Anglia, mint Franciaország magukévá tették Oroszország álláspontját. Remélni lehet, hogy ezt a"kérdést simán fogják megoldani. Párisból jelentik, hogy a francia és orosz külügyminiszterek uj utasításokat adtak megbizottaiknak a londoni nagyhatalmak konferenciájára. Az intenció határozottan békés szándékú. Oroszországban leszerelést azon az értekezleten határozták el, melyen a cár elnökölt és a kormány valamennyi tagja részt vett. Teljesen biztos, hogy egyidejűleg Ausztria-Magyarországban is elhatározták, hogy a rendkívüli katonai intézkedéseket megszüntetik. A két kormánynak ez az elhatározása Miklós cár és Ferenc József király közt lefolyt levélváltásra vezethető vissza. A cár március 6-án fog békés nyilatkozatot tenni, amely remélhetőleg teljesen békejellegü lesz, a hatásában is . . . A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A leszerelés. Páris, február 27. 'A Matin jelenti Pétervárról: Oroszországban a leszerelést egy Carszikoje-Zeloban tartott értekezleten határozták el, melyen a cár elnökölt és a kormány valamennyi tagja részt vett. Teljésen biztos, hogy egyidejűleg AusztriaMagyarországban is elhatározták, hogy a rendkívüli katonai intézkedéseket megszűntetik, A két kormánynak ez az elhatározása Miklós cár és Ferenc József király közt lefolyt levélváltásra vezethető vissza. Á határozat már korábban megtörtént volna, fia Hohenlohe herceg Pétervárról viszszautazása közben meg nem betegszik, a mi késedelmet okozott, mert Ferenc József király ragaszkodott, hogy Hohenlohe herceg személyesen tegyen neki jelentést pétervári utjának eredményéről. Március hatodikán a cár mindenesetre olyan nyilatkozatot fog tenni, melyben békeszeretetét hangsúlyozza és igy még e nap előtt meg fog történni a demobilizáció, hogy meg legyen az összhang a cár szavai és tettei között. Éheznek a bolgár katonák. Szófia, február 27. Teljesen megbízható információk szerint a jelenleg táborban álló bolgár sereg számadásai a következők; kétszázlhuszonhétezer ember gyalogság 'és hétszázhuszonnégy ágyú, három ezred hegyi tüzérség, 3200 lovas. Ehhez jön három hadosztály és száz ágyú, melyek Drinápoly előtt állanak. Továbbá a Maoedóniában és Tráciáiban helyőrségeken íievő és állomásokon elhelyezett csapatok. Az ágyuk vontatására szolgáló lóanyag nem elegendő, az élelmezési csapatok munkáját a talajviszonyok és a szállítás egyéb nehézségei hátráltatják, ugy látszik, hogy a csapatok kórházakban és egyéb egészségügyi berendezésekben ís hiányt szenvednek. 800 megfagyott török. Konstantinápoly, február 27. Egy (hónapja, hogy az ifjú törökök Enver bey vezérlete alatt véget vetettek a Kiamil-kormány alkudozó politikájának és győzelem vagy halál jelszó alatt megkezdték rajból a harcot. A háború első felében egymásután érték a csúfos vereségek a törököket, csapataik rendetlenül vonultak vissza mindenfelől, nem volt élelem, nem volt ruha és puskapor és ami a legfőbib, nem volt lelkesedós a katonákban. Ma egész más a helyzet, lelkes katonák, jó ruhában, jó fegyverrel harcolnak, ugy, Ihogy a törökök megkezdték Csataldzsánál a támadást. Dsavid pasa pedig a szerbektől megszállt Htiasztir felé közelit. A tráciai felföldön ebben az időszakban beálló kemény tél nagyabb bajt okoz a törököknek, mint az ellenségnek. A bolgárok egész sereg városban és kisfaluban helyezkedtek el, amint azonban visszavonultak Csataídzsa felől, mindent felégettek és nem kimélték meg a vasúti vonalok tölgytalpfáit sem. Nyolcszáz katonáról tudnak, akik a legutóbbi két éjjelen, 20 fok Celsius hidegben megfagytak. A konstantinápolyi kórházakba