Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-28 / 49. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: Éjjeli-telefon: 305. 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre.... K 12.negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K 14-— negyedévre K 7*— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1913. II. évfolyam 49. szám. A politikai helyzet. Megvilágítani óhaj/tjuk a politikai helyzetet és elsősorban a minisztérium szituációját. Vizsgálnunk kell e végből, hogy a legutóbbi napok eseményei a helyzetet mennyiben és milyen irányban t befolyásolják? A vallás- és közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg beadta lemondását. Ennek folyományaképen a miniszterelnök kihallgatáson jelent meg a király előtt. Az audiencia eredménye az, hogy az uralkodó Zichy János gróf kultuszminiszter lemondását elfogadta s a vallás- és közoktatásügyi tárca Lukács László miniszterelnök előterjesztésére azonnal uj gazdát kapott Jankovich Béla dr., a nemrég kinevezett kultuszminiszteri államtitkár személyében. A kultuszminiszter lemondása feltűnő körülmények között ment végbe. Zichy János gróf nem vállalta a szolidaritást a kabinettel az ellenzék botrányhajhászó kampányának kiparirozása tekintetében. A miniszternek ez az állásfoglalása a jelenlegi szituációban fokozott érdeklődés középpontjába helyezi a lemondását. Azokban a politikai diszkussziókban, ,melyeket e helyen folytatni szoktunk, a korona viselőjének személyét , lehetőség szerint kikapcsoltuk. A helyzet azonban olyan, hogy Lukács László királyi kihallgatásának politikai eredményeit le kell szögeznünk. v Aki az ellenzék sajtóját figyelemmel kisérte, meggyőződik róla, hogy az ellenzék minő vérmes reménységeket fűzött a kormányelnök audienciájához. Csodálatra méltó naivitással szinte megtették az uralkodót bírónak a botrányok dolgában és ítéletet vártak maguk — mellett. Távol áll tőlünk, hogy a kihallgatásnak ezt a jelentőséget tulajdonítsuk. Bárminő csábító is volna nekünk, hogy az audiencia eredményét ezen az alapon — melyet maga az ellenzék kinál föl — a magunk javára politikailag kihasználjuk, tartózkodunk ettől, mert a koronának ilyen éles és izzó szenvedélyektől áthatott ügyben való ekszponálása alkotmányellenes volna és a tényeket sem fedné. Annyit azonban a helyzet megvilágítása végett talán szabad megállapítanunk, mint nyilvánvaló faktumot, hogy a kormány a királynak változatlan bizalmával rendelkezik. Ide lenn pedig a minisztériumot egy hatalmas és egységes többség támogatja, amely, mint elnökének, KJiuen-Héderváry Károly grófnak nyilatkozata is mutatja, tisztában van azzal, hogy a kormány fején és testén keresztül tulaj donképen az ő életére törnek. Ilyenképen Lukács László szilárd politikai állásban, parlamenti akcióképesséNyári délutánon a kertben. Irta : Lakatos László. Lomha, augusztusi kora délután volt. A nap ugy sütött, mintha már maga sem birta volna saját nagy tunya és mégis nyugtalanító melegét és most azt mind alá akarta volna bocsátani a földre, hogy a saiát forró és kinzó terhétől szabaduljon. A villa kertiében, a tennisz-tér mellett izzó volt, a fiiben ketten hevertek: Helén és tőle távolabb kinyújtózkodva, lehunyt szemmel, nyitott szájjal, álmában szuszogva egy fiatalabb férfiember. Helén nem aludt. Balkeze sárga, szalmából font legyezővel babrált, olcsó japán legyezővel, amilyeneket nyáron az utcán szoktak árulni. A jobb kezében könyv volt: Barkircsev Mária levelei. Helén már nem olvasta a könyvet. Talán azért nem tudott olvasni, amiért aludni sem tudott, az augusztusi naptól, a nyártól, amely megérleli a fák gyümölcsét és az emberek rejtett gondolatait. nem tudott aludni saját magától, a piros ruhától, amelynek a színe most izgatta, vadította a szemlét, a saiát huszonhárom éves, leányságban eltöltött fiatalságától . . . Lassú, álmos járással most a kocsis haladt át a kerten. A kocsis a kisasszonyra nézett, gépiesen köszönt neki és Helén hirtelen ijedtséggel a könyvbe merült el . . . Ugy érezte, hogy a kocsis valami nagy bűnön kapja rajta, amikor látja, hogy a saját vörös ruháját bámulva gondolkozik és hirtelen olvasni kezdett. A kocsis eltűnt és Helén letette a könyvet. A sárga legyezőt mindkét kezébe fogta és morzsolni, tépegetni kezdte az apró szalmajószágot. Rombolt és pusztított, mint a gyermek, amikor az első életösztönök támadnak benne. De hamar elhajította a legyezőt is és most megint magát nézte. A piros pomgy-sélyemből való ruháját kissé fölhúzta, a jobb lábát általvetette a bal lábán és a fekete vékony selyemharisnyában százszorosan karcsú jobblábát nézte, a bokáját, amely valami önmagában elvesző karcsú finomság volt és olyan hajlékony, mint másnak a kezén a kis ujja. Helén sokáig nézte a lábát, a bokáját, ugy nézte, olyan reszkető érdeklődéssel, amint az ember csak az arcát szokta a tükörben figyelni. Helén gondolatai most össze-vissza jártak azzal a lágy bensőséggel a lélek minden titkos remegésénak engedelmeskedve, ahogyan az ember csak elalvás előtt tud gondolkodni, vagy nyomban az ébredés után, a mikor a félig nyitott szem pilláján még ott táncolnak az álom kusza képei, amelyek minden titkolt fájdalmat és vágyat elárulnak ébredő magunknak . . . Helén most éppen igy gondolkodott. A gondolatok kerültek fölibe és nem ő parancsolt azoknak. Már nem ő hivta a gondolatokat és az emlékeket, azok már maguktól kúsztak elő fiatal lelkének ráncai közül. Hellénnek sók jutott az eszébe... Nővérének a kis gyermeke, egy pillanatig a Kiadóhivatal Kárász - utca 9. • • • • « Kiadóhi vatall-teleion: 305. Kiadó telefonja: 81. Péntek, február 28. gének és az alkotmányos kormányzás minden előfeltételének birtokában fog hozzá legfontosabb politikai föladatának, a választói jogról szóló törvényjavaslatnak törvényhozási elintézéséhez. A Désy Zoltán által kezdett, elvtársai által mohón fölkapott és még más, ,nap-napután tovább szőtt botrányhajhászó kampány hathatós politikai fegyvernek nem bizonyult. Minden ponton fiaskóval végződött. A biróság fogházra itélte a becsületsértőt. A képviselőház védelmet adott a méltatlanul megvádolt kormányelnöknek, ez a kihallgatás egyéb téren mozgó reménykedéseket foszlatott széjjel. Az ellenzéken nagyon, de nagyob alábecsülik azt a vitalitást, melyet a kormánynak a maga igaza és ellenfelei harcmodorának stilusa kölcsönöz. Azokon a hasábos ekszpektorációkon, melyekben a munkapárti rezsim közeli összeomlását jósolják, csak mosolyoghatunk. Nehéz sorban van mostanság az ellenzéki publicisztika: a királyi audiencia eredménye nyomán is a kormány és a munkapárt összeomlásáról kell regélnie. Nem kell hozzá a sorok között való olvasás tudománya, hogy a király elhatározásának jelentőségét bárki is megérthesse. A miniszterelnök kihallgatása nemcsak a miniszteri krízis dolgában hozott döntést. Ezt maga a koalició tizedrangu sógora is, akit sosem szeretett, de aki most hirtelen rokonszenves volt a számára és akit — miért? ki tudná? — most először tudott ugy elképzelni magának, hogy az orrán nem volt a rettenetes csiptető ... Az első bálok jutottak eszébe, a nővérének az elmúlt mátkaideje, majd a saját első titkaira emlékezett, azután maga előtt látta a ligeti korcsolyapályát, majd gyengéd és elmosódó színekben, amilyeneket csak a wegdwoodi porcellánon látni, téli kép tárult eléje, a Dorotytya-utca este, sétáló emberek és fiatal házaspárok, akik a csemegeboltból vacsorát visznek haza, most egy fehérnemű üzlet kirakatát látta, azután Barkircsev Mária jutott eszébe, amint huszonhárom esztendős korában száz férfi lánglelkével és egy gyermekszámára is elégtelen tüdővel a ravatalon feküdt, (a feje körii'l nizzai rózsák, a lába alatt a ravatal zsámolyánál orosz pópa mondja a Qoszpodij-pomilujt) majd eszébe jutott Károly, az első kísérője, akit 'kikosarazott, csak azért, hogy ezt is kikóstolja. Lelkében újra érezte a büszke, de tépő gyönyört, ami eltöltötte, amikor Károlynak azt mondotta: Nem szeretem, de azért mindig jó barátnője leszek. Károly esztendőre rá valamilyen poros alföldi városból hozott magának kövér feleséget . . . Most egy football-pályát látott, sok-sok fehértrikós, izzó arcú legény.nye'I, majd a sápadt zenész jutott eszébe, aki még Amerikából is háromszor irt neki, kétszer Newyorkból és mlég egyszer Clevelandból . . . Most a beteg fivére járt az agyá-