Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-27 / 48. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1913. február 27. demokráciához. De ha tény az, amit Holló Lajos ma beismer, hogy a legutóbbi vá­lasztáshoz a nemzet a munkapárt mellé állott s ha ezen tényt nyilt vagy burkolt módon a nemzet minden ex-vezére már szintén bevallotta: — honnan veszik az erkölcsi bátorságot önmagukkal szemben, azt állítani, hogy a nemzet óriási többsé­ge vesztegetés utján jött létre? S miért akarják a saját kormányzási gyarlóságuk következtében beállott nemzeti fölháboro­dást tudva és elismerve: mégis rágalma­kat szórni arra a munkapártra, amely az általuk csaknem végveszélybe döntött nem­zetet a katasztrófától megmentette? A munkapártot pedig ugyancsak hiá­ba akarja megbuktatni a szövetkezett el­lenzék. Mert a munkapártot egy történel­mi törvényszerűség hozta létre, e párt tör­ténelmi hivatást tölt be s e hivatás betöl­tésére kivüle egyetlenegy párt sem alkal­mas ma Magyarországon. Érzik ezt ma­guk az ellenzéki vezérurak, azért akar­nák mind újra meg újra egységes kor­mányképes pártot létesíteni. Ámde erre képtelenek, még a közös érdek, sőt a kö­zös veszedelem kényszere sem tudta őket kormányzásuk idején egy párttá olvasz­tani. S nincs is semmi 'lehetősége egyesü­lésüknek, mert ott nem jöhet létre "párt, ahol a választók elvek dolgában, a vezérek meg vezérség dolgában egymást kizáró célokat követnek. De még ha pártegységük létre is jöhetne, akkor is csak a különböző ellenzéki frakciók elvtagadása alapján jön­ne létre és az ily erkölcstelen alapon meg­alakult párttal szemben a magához és hi­vatásához hü munkapárt mérhetlen fö­lényben állana. Hát hasztalan minden erődködés. A munkapártot nem érintheti a gyűlölség és rágalom, — halad tovább iiivatása utján, mig az eddigieken felül is tervbe vett, vagy kezdeményezett nagy reformját mind meg nem valósitja. A februári közgyűlés. — Első nap. — Lanyha érdeklődés. — (Saját tudósítónktól.) Szeged város tör­vényhatósági bizottsága ma délután négy órakor tartotta február havi rendes közgyű­lését. Meglehetősen gyér padsorok, kevés iz­galom: ez volt a mai közgyűlés külső képe. Az elnöki pulpituson is változás: a polgár­mester helyén Gaál Endre dr. ül, a helyettes polgármester helyén Ördögh Lajos első osz­tályú jegyző. Vita úgyszólván alig volt s a tanácsi javaslatok szinte egy film gyorsa­ságával perdültek keresztül a közgyűlés re­tortáján. Csupán a rókusi , háztulajdonosok kérelme körül támadt kissé élénk vita, amely­ből azonban Kormányos Benő dr. indítvá­nya került ki győztesen, szemben a tanácsi javaslattal. A tárgysorozat oly sok pontból áll, hogy körülbelül a félét tudták letárgyalni s igy a közgyűlés folytatását holnap dél­utánra halasztották. Részletes tudósításunk itt következik: Elnök: Gaál Endre dr. kultur tanácsos. Jelenti, ihogy a polgármester és a helyettes polgármester betegsége folytán a szervezési szabályrendelet értelmében ő vette át az el­noklést s kéri a közgyűlés támogatását. Taschler Endre főjegyző bejelenti, hogy Kárász József törvényhatósági bizottsági tag interpellációt, intézett a (polgármesterhez, a melyben azt kérdezi, hogy a közgyűléseket miért tartják mindig ;a hónap (utolsó szerdá­ján, amikor a szabályrendelet határozottan ugy Intézkedik, hogy a közgyűléseket a hó­nap második szerdáján kell megtartani. A tanács az interpellációra azt feleli, .hogy az ezelőtt husz évvel alkotott szabály­rendelet idevonatkozó rendelkezéseit azért nem tartotta be eddig, mert mostanában alig van közgyűlés, amely egy-két hétig elne tar­tana. Mig régebben, akkor is, amikor a sza­bályrendelet életbe lépett, legfölebb kétna­pos közgyűlések voltak. Éppen a közigazga­tás ügymenetének könnyítése végett tettek tehát ujabban a közgyűlések napját a hónap utolsó szerdájára. Kijelenti azonban a fő­jegyző, hogy a polgármester szivesen alkal­mazkodik a szabályrendelethez, ha a törvény­hatósági bizottság a hónap második szerdá­jára óhajtja a közgyűlések kitűzését. Ká­nem tud csöndesen tíilni s a betegszoba le­vegője nem jó neki, mert egészséges és fiatal. . , . i II. — Meg tudsz-e érteni? Csupán ezt az egy levelet írom, az egyetlen levelet. Sohasem foglaik viszont­látni. Nem jövök többé a mi fészkünkbe, ab­ba a kis fészekbe, a zakatoló, lármás nagy­városba. Milyen jól ismerem! A képeket, melyek a falon lógtak, az ibolyát az asztalon. Szek­tet ittunk és nagyon boldogok voltunk. Oh, te! Te szerettél engem. Mikor hoz­zád mentem (nedves cipőmben, a csúnya, szürke köpenyben, lehúztad a cipőimet, lá­baimat kezeid között melegítetted föl. Oh, milyen boldognak éreztem magamat, hogy szép kis lábaim voltak! S te megcsókoltad. Jó voltál, gyöngéd és kedves. De nem llehetett mindig igy. Azért mégis köszönöm neked. Édes, szerelmes, boldog szivem! Mennyire köszönöm neked! Fáztam is te meleget adtál nekem. — Éheztem, enni és inni adtál. Igazán boldog voltam, egy rövid álom idejére. Nem elég ez egy egész életre? , Tulajdonképen mi is az élet? Mindig varunk, azután csalódunk. Remény és zu­hanás. Minden édes dolog alja keserfi. Én megőriztem az édességet. Ahogy az enyém voltál azon az estén, az .enyém maradsz mindig. Oltár volt ez, melyen .csak egyszer áldoz az ember. Már szerettél más asszonyokat is előt­tem, szebbeket, szenvedélyesebbeket, talán jobbakat s ismét szeretni fogsz. Mindig faggattál, mikor ia konyeím oly bőven ömlöttek. Tudni akartad, miért sí­rok. Tudtam is én. Boldog elérzékenyülé­semben sírtam. Hosszan filozofáltunk, Goethéről, Scho­penhauerről, Assisi Ferencről — többet filo­zofáltunk, mint csókolóztunk. Néha elképzeltem, hogy nagyon jó ba­rátnőd tudnék lenni, csak barátnőd s te el­veszel egy asszonyt, akit szeretsz s kis gyermekeid lennének. Ha egészen öregek 'lennénk, összejöhet­nénk. Nem is volt olyan nehéz dolog, amit tet­tem. Nem akarlak többé viszontlátni. Szé­gyenkeznék. S az embernek nem szabad szé­gyenkeznie. Jó, hogy éjszaka volt. A nappal olyan világos és hangulatnélkül vailó. Napjaimat csöndesen töltöm. Megyek öreg férjem mellett. Gyermeken a térdemhez simul s rám néz nagy, ártatlan, (kérdő sze­meivel. A csókot, amelyet nem .adhatok a te ajkaidnak, szerelmem, általa adom neked. Mindenem a tied. Mindig és mindörökre. Másé vagyok. Szeretni fogom. Mert sze­rettem. Oh, most már boldogtalan is lehetek. Hiszen olyan boldog voltam. A te tiszta sze­relmed által, annak az éjszakának szent lángja, a mély fájdalom és a nagy gyönyörű­ség által. Köszönöm neked, szerelmem! Köszö­nöm! , .... H i . . —.te' l -i L i'ász József a tanács válaszáUtudomáaul vet­te. Az Uj-tér környékének lakossága, hat­vankilenc rókusi polgár, azzal a kérelemmel fordult ;a tanácshoz, engedje meg nekik, hogy nz Uj-téren saját költségükön ártóssi­kutat fúrassanak ós öt utcába magasnyomású vízvezetéket vezettethessenek. Kormányos Benő dr. a kérelmet .indítvány formájában a közgyűlés elé vitte. A tanács nem javasolja a kérelem teljesítését, mert az ilyen kutak el­szaporodása az egységes vizhálózat kiópité­elé gördít akadályokat. Kormányos Benő dr, felszólaláséiban helytelennek tartja a tanács indokolásét. Hatvankilene adófizető polgár kérelme ée ezer lakó érdeke fölött ilyen könnyen napi­rendre térni nem lehet, A Nagykörúton kivül eső városrészekben vízvezetéket nem készít­tet a hatóság ötven év múlva sem. Akkor te­hát, amikor egy városrész polgárságának te­kintélyes része a saját anyagi terhére ilyen intézményre kér engedélyt, akkor a tanács­nak neon napirendretérést, hanem a kérelem támogatását kellene kérni a közgyűléstől. Szmollény Nándor közegészségügyi szem­pontból föltótlenül a kérelem teljesítése mellett ós a tanács javaslata ellen van. Becsey Károly dr. szintén a tanács ja­vaslata ellen szólalt föl. ördög Lajos dr. előadó reflektálva a fföl­szólalásokra, kijelenti, hogy miután a kül­városok két-három éven belül feltétlenül vi­zet kapnak, nem szabad belemenni abba a veszedelembe, hogy a vízhálózat kiépítését apró és kezdetleges kutakkal lehetetlenné te­gyék. Ajánlja a tanács javaslatának elfoga­dását. Szavazásra került a sor s az eredmény lett, hogy a 'közgyűlés a tanács javaslatát el­vetette és Kormányos Benő dr. indítványát elfogadta. Újlaki Antal indítványozta, hogy a mun­kanélküliség enyhítése céljából a város a középitkezéseket már kora tavasszal rendelje el, liogy ,igy minél több munkás jusson ke­resetiforráshoz és csökkentsék a nyomorgók számát. A tanács az indítvány pártolását ajánlja a közgyűlésnek, amely hozzászólás nélkül elfogadta a tanács javaslatát. Paral Pál a Petőfi Sándor-sugámt Nagy­körút ós vámház közötti szakaszának kőbur­kolattal való ellátását indítványozza. Az in­dítványozó közegészségügyi szempontból fel­tótlen szükségesnek és sürgősnek tartja az út­vonal kikövezését. Akkora ugyanis a por, hogy a vágóhidról szállított húsokra vastag rétegben rakódik le, ami könnyen fertőző hacillusok elterjedését idézi elő. A tanács ja­vasolja, hogy a közgyűlés utasítsa őt, hogy Paral Pál indítványát az 1914 évi kovezósi program összeállitásánál vegye figyelembe. A közgyűlés a tanácsi javaslatot elfogadja. Wimmer Fülöp a szinügyi bizottság tag­jainak a közgyűlés által való választását in­dítványozza, ellentétben az eddigi -gyakorlat­tal s magával a szabályrendelettel, amely ki­mondja, Ihogy a szinügyi bizottság tagjait a tanács választja. Wimmer Fülöp a szabály­rendeletnek indítványa értelmében való mó­dosítását kéri. A tanács javasolja, hogy az indítványt véleményadás végett utalja a -köz­gyűlés a szervezési bizottság elé s majd ez­után lép a tanács érdemleges javaslattal a közgyűlés elé. A tanácsi javaslatot elfogad­ták. A tanács nemrégen nyolcszáz háztulaj­donost szólított föl arra, hogy megrongáló­dott kerítéseiket május elsejére javitassák ki. Kovács József dr. indítványozza a köz­gyűlésnek, hogy a súlyos anyagi viszonyokra való tekintettel adjon a háztulajdonosoknak egy évi haladókot a munkálatok elvégzésére. A tanács nem javasolja az indítvány elfo­gadását, mert a nyolcszáz háztulajdonos kö­zül még csak kétszáztizennyolcan nem tettek •eleget a fölhívásnak s egyébként a keríté­sek kijavítása egyáltalán nem jelent költsé­ges építkezést. A közgyűlés Kovács József dr.-t indítványával elutasította. Kárász Józsefnek a városi tisztviselők szolgálati idejére vonatkozó indítványa ke­rült sorra ezután. Eddig szokásban volt,

Next

/
Thumbnails
Contents