Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-21 / 43. szám

1,913. február 21. DÉLMAGYARORSZÁG meggyőződésem szerint a flotta kipróbált vezérei alatt zászlónknak ujabb dicsőséget fog hozni. Nekem, sajnos, már nem fog megadatni, hogy ennek részese legyek. Rövid idő múlva elérkezem ahhoz a kodhoz, mely határt szab a katona:: tevékenységnek. Be; én mint szerencsés ember távozom körűikből. Majdnem 54 évet szolgáltam a haditengerészetnél. Ifjúkoromban évtizedeiken ájt álmodoztam nagyobb és hatalmasabb flottáról. Mint idős ember vezető állásba helyezve, Ö felsége, legmagasabb Urunk szüntelen gondoskodásából megvalósítva láttáim régi álmomat. A nagyobb és erőseblb haditengerészet fejlődőben van. Célomat elért eni. Ki vauéin, hogy a flotta is elérje a magáét, a harcban való sikert, zászlónk dicsőségére ós becsületére, hazánk büszkeségére, legfelsőbb Hadurunk örömére. Szavaimat zárom azzal a szivtből jövő óhajjal: Ö felsége császári és királyi Urunk Éljen! Éljen! Éljen! Montecuiocoli grólf nyugalomba. vonulásának oka, hogy a bosszm szolgálatiban kifáradt, pihenni akar. Utódjára nézve még nem történt megállapodás. Világosságot a talpfa-ügyben (Panamák vagy visszaélések ? — Negyven millió csak a szénüzletekkel! — A zárószámadási bizottság eljárása. — Nagy Sándor dr. képviselő nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) Sokat foglalkoztatta a köztudatot a koalició talpfaesete. Füzet, újságcikk, szóbeszéd egyaránt azzal vádolta a koalíciós kormányt, hogy a Máv.-nák szállított talpfák dolgában panamázott, — valamint vasszaéléseket (követett el a szénszerződések köriül is. Hivatalosan mindeddig nem tisztázódtak a vádak. Most azonban elérkezett a hivatalos tisztázás ideje. A képviselőház zárószámadási bizottsága most foglalkozik a koalíció három évi államháztartásának mérlegével. Az 1907. évi zárószámadásról szóló jelentést már legközelebb be is terjeszti a bizottság, a másik két esztendőről most tárgyalnak. A tárgyalások arpó-cseprő dolgokon kivül különösen a szénés talpfa-ügyekről folynak és máris kuiisszaháborut okoztak a bizottságban. A háború eddigi folyását kompromisszum követte, de ma délután ismét izgatott ülése volt a bizottságnak. A bizottság előadója, Nagy Sándor dr. képviselő, ma délelőtt a következő fölvilágosítást adta fővárosi munkatársunknak: A SZÉNSZÁLLÍTÁS — Előre kell bocsátanom, hogy az én felfogásom szerint a zárószámadió-ibizottságnak mentesnek kell lennie minden politikai állásfoglalástól. A legteljesebb tárgyilagossággal (fogtam hozzá a munkáihoz és aram a meggyőződésre jutottam, hogy a talpfáik, a szén és a tüzelőfa ügyében nem szabad az állami számvevőszéki zárószámadás adataival megelégednem. A aárószáimaidás nem mond semmit, sőt annál is kevesebbet. Az 1907. évi zárószámadás példáiul elmondja, hegy a koalicióiS minisztertanács — a Máv. javasialtával homlokegyenest ellentétben — feloldott harmincnégy szénbányát az állammal szemben fönnálló szerződéses szállítási kötelezettsége alól, visszaadta a bányáiknak az óvadék-ösziszegefcet és tette, ezt azért, mert a magyar bányák nem tudtak szenet szállítani. És ugyanazon az oldalon elmondja a zárószámadás, bogy ugyanazok a bányák szállitották a szénszükségletet, de — szerződésük föl lévén bontva — jóval drágábban. A koalíciónak ez a lépése a kormánynak negyven milliójába került, mert a szerződésük aló! fölszabadított szénbányák a szón árát a tonnánkénti 5.839 átlagúról szép lassan 8.249-re emelték. Ennek az ügynek a megítéléséihez •enregikusan kívántam valamennyi szénszerződés bekérését, amihez a bizottság hosszas ihuza-vona után hozzá is járult. Én mindenáron teljes vizsgálatot akartam, dé Héderváry gróf miniszterelnök arra hiiívatkozya, ihogy az országot meg kell kímélni a botránytól, eltérített ettől a. szándékomtól. Megegyeztünk abban a kónipromisisziumihan, hogy a bizottság jelentése leszögezi, hogy a koalició kereskedelmi minisztere visszaélt diszkréciónátis jogával. A TALPFÁK Ebbe még belementeim, de már a talpfa-ügyben nem mehetek bele semmiféle kompromisszumba. Eddig is erős en harcol tani, több izben le akartaim mondani előadói megibizatásoimról, most azonban különösen hangoztatom, hogy a talpfák dolgában világosság kell! Az 1907. évi zárószáimiadás fatelités •óimén 450 ezer talpfa tulkiadásról beszél, az 1908. évi 270 ezer diarabról, az 1909. évi már nem is tartja szükségesnek részletezni a dolgot, csalk azt mondja, bogy a tüzelőiéit raktárhelyiség hiányában magasabbra kellett rakatni, erre kellett a pénz. Az első évben még egy talpfa egy koronáiba került, a második évben már majdnem két koronába. És mikor utazásaim közben láttam a vonalak mentén rothadó fákat, amelyek tiz évre is elegendő anyagot adnak, kérdéseimre, vájjon kelleniek-e ezek a talpfiáik, az állomási őmökük gúnyos auguri mosollyal válaszolta^. Igy határoztam el, liogy mától kezdve nyomatékosan kérni fogom a talpfa-ügy iratainak beszerzését, a szerződéseket, az árlejtésre beérkezett valamennyi ajánlatot, leveleket, jelentéseiket, a Máv. véleményét, mindent a legutolsó írásbeli adatig. Ebből majd meg fejhet es meg is kell állapítani, történt-e az ország pénzével bűnös visszaélés, vágy nem?! A TÖBBI ÜGY. — Apróbb dolgokról most nem is akarok részletesen beszélni, mint példáiul a tátralomnici esetről, amellyel a földművelésügyi zárószámadásnál volt a dolgunk. A földművelésügyi miniszter kiengedte szerződéses kötelezettsége alóí a Hálókocsi Társaságot, arra való hivatkozással, liogy a szerződést méltányosabb dolog magyar társasággal megkötni. Meg is kötötték a jóval drágább szerződést, magyar társasággal. A magyar társaság — a Hálókocsi Társaság volt. De ezek apróságok, a fontos a milliós talpfa-ügy. Egy tanulság mindenesetre kisülhet belőle: alapos reformokra van szükség. — Ha a dologban nincs panama, én leszek az első, aki a Ház szine előtt megadom, a koalíciónak az elégtételt. De ha van, akikor nem szabad a botránytól félni. Vagy van zárósaámadódúzottság, vagy nincs. A monarchia és Szerbia szerződése. A Neues Wiener Tagblatt irja, hogy holnap délután miniszteri szaktanácskozás lesz, a melynek tárgya, megvitatni a monarchia és Szerbia között való uj gazdasági szerződéseket. A közös miniszteri tanácskozás már elvileg döntött ez ügyben, most inkább részletkérdéseikről van szó. Beöthy László kereskedelmi miniszter holnap Bécsbe érkezik, de útja nincs összefüggésben ,a szak tanácskozással. Vitaestély a magántisztviselők egyesületében. — Előadás a magántisztviselők szociális helyzetéről. — Propaganda a szervezkedés érdekében. — (Saját tudósítónktól.) Ma este a Szegedi Magántisztviselők Egyesületében látogatott s érdekes vitaestély volt Hoffer Jenő, az egyesület alelnökének A magántisztviselők szociális helyzetéről tartott előadása keretében. Wimmer Fülöp, az egyesület elnöke elnökölt a vitaestélyen, amelyen Hoffer előadásának impulzusán szokatlanul élénken, itt-ott szinte szenvedelmesen jutott kifejezésre az a régen érzett szükség, hogy a magántisztviselőknek kvázi a szociáldemokraták mintájára szervezkedni kell. Hoffer Jenő ugyanis behatóan, kezdve a magántisztviselő társadalom kialakulásától, fejtegette, hogy tulajdoniképpen milyen a magántisztviselők szociális elíhelyezikedése a inai •osztályharcok közepette. Amint mondotta, igen szomorú, mert sem a munkaadókhoz nem tartoznak, sem pedig nem tartanak, — mert ínég neim tarthatnak — ott, hogy agitiációjuk eszközeit tekintve, a munkiásosztiály(bpz sorozzák magukat. A tőke és a munka olyannyira kiélesedett harcában nem állhatnak még azon a ponton, amelyen a munkások s azért van ez, nnert a magántisztviselő ma még a főnöknek sok tekintetben bizalmasa. Ez a körülmény peidig fölötte akadályozza egy egységes szervezőt létrehozását. A magántisztviselővel szemben a főnöknek egészen más igényei vannak, mint a munkással szemben, akitől éppen csak annyit követel, hogy dolgozzék. Míg a. magántisztviselőtől iskolai képzettséget, minidén tekintetben miegibizhatióságot, továbbá olyan személyes tulajdonságokat követel, amelyek alapján, őt vállalatának bizalmas emberévé teheti. Téliát azt követeli, liogy föltétlenül a tőkéhez búzzon, holott a magántisztviselő is éppúgy szemben áll a munkaadóval, mint a munkái. Annak, hogy a főnök a magántisztviselőt mennyire igyekszik lekötni a vállalatéhoz, élénk példái a magán,nyugdijintézetek, amelyekkel a tőkések végzetesen útját állják a magántisztviselők szabad költözködési jogának. Mindez gátat vet a szervezkedés elé, a melynek ezidőszerint még éppen a. magántisztviselő lebegő helyzete miatt propaganda alapján lehet csak útját egyengetni. Más mód egyelőre ninés. Szomorú körülmény — mondotta az előadó — bogy Szegeiden nyolcszáz magántisztviselő van s aíközül mindöszsze százötvenen tömörültek csak a magántisztviselők egyesületébe; azonban a múlthoz képest fejlődés tapasztalható s az egyesület minden lehetőt elkövet, hogy a miaigántiiisztviselők bizonytalan helyzetének megszüntetése érdekében őket egységes, egy célért küzdő szervezetibe hozza össze. Hoffer Jenő előadása nt|án élénk vita keletkezett arról, liogy a szervezkedés érdekében hogyan kellene működnie az egyesületnek ugy, hogy eredményeket érjen s azt a nyolcszáz tisztviselőt egy tálborba terelje. A vitiáiban az egyesületnek számos tagja vett részt, akik részint belső, ailiapszalbályszerü kérdéseket tettek szóvá, részint pedig módokat — agresszíveket és kevésbé agresszíveket — ajánlottak a cél elérésére. Engel Sándor dr. a magántisztviselők jogi helyzetének orvoslását, rendezését sürgette, mert a magántisztviselő jogi szempontból ma még egyenlő elbírálás alá esik az iparostanonccal. Az egyesület a jogi viszony rendezése érdekében , is megtesz minden lehetőt, de törvényhozási| lag rendezni csak akikor válik lehetségessé AROK 'uig'- l1.' legszebb és legmodernebb kivitelben Braun Viktornál Szeged, Vár-utca 7. szám. Telefon 77-11. Telefon 77-11. A legkedvezőbb fizetési feltételek!