Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-21 / 43. szám

ífl DÉL MAGYARORSZÁG 1913. február 6. a jogi viszony végleges rendezés-e, Ha az a százezer magántisztviselő, mlint. intelligens, egységes szervezet áll csatasorba, Valihora István az egyesület elnökségét dicsérte felszólaláséiban azért a lelkes és buzgó munkáért, amelyet a magántisztviselők érdekében kifejt és a tagok nevében köszönetet mondott ezért Wimmer Fülöpnek és Hoffer Jenőnek. Wimmer Valihora szavaira, valamint az elhangzott fölszélalásokra reflektálva, annak az óhajának áldott kifejezést, hogy szívesebben látná, ha a magántisztviselők neon erőszakos uton küzdődének érdekeikért. Hogy elérjék céljaikat, tömörülni és szervezkedni kell valóban, mert máskép ez nem lehetséges, de ne kövessék az erőszak eszközeit annál inkább sem, mert erre nem lesz szükség. A' magántisztviselők helyzete fokozatosan javul, bár igaz, hogy most még nagy a kínálat és kevesebb a kereslet, ami semmiesetre sem mondható előnyösnek, de utóbb már gyakran tapasztalható az, hogy egy-egy állásra alig négy-öt ajánlat érkezik be, mig azelőtt száz is érkezett. A vitáiban még Halász Lajos, Brüller Gyula ós még számosan vettek részt- s az estély végén az elnökséget meleg ovációkkal .halmozták el s kimondották, hogy a buzgó müköid'ésükért szavazott köszönetet jegyzőkönyvbe foglalják. Az aradi vaggongyár beszünteti a munkát. — 1200 munkás kenyér nélkül. — (Saját tudósítónktól.) Aradon kitört a vaggongyári munkások sztrájkja és ezerkétszáz ember maradt kenyér nélkül. A munkások sztrájkjának oka, hogy egyáltalában nem akarnak hallani arról, hogy Tumó Lajos miivezetővel tovább is együtt dolgozzanak. Többi kívánságaiknak teljesítéséről sem akarnak elállni és erről a gyár igazgatóságát is értesítették. i Előrelátható volt, hogy ha a kovácsmunkások hamarosan munkába nem állanak, ugy a gyár igazgatósága kénytelen lesz a munkát az egész gyárban beszüntetni. Ez ma be is következett, mert az igazgatóság a ma délelőtt tartott ülésén Müller Gyula igazgató elnökletével azt a határozatot hozta, hogy amennyiben a kcivácsmunkások ma délután 2 óráig meg nem kezdik a munkát, ugy szombatra fölmondanak a gyár összes munkásainak. Tekintve, hogy a kovácsmunkások egyáltalán nem is hederítettek e határozatra, a gyár igazgatósága be is váltotta fenyegetését és ma délután 3 órakor fölmondott az összes munkásoknak. A munkások, tekintve, hogy nem béremelésről van szó, nem szüntették be azonnal a munkát, hanem megvárják a szombati napot, ugyanis ekkor jár le fölmondásuk. Hétfőn tehát a vaggongyár összes munkásai, számszerint 1200-an kenyér nélkül maradnak. Aradi tudósítónk fölkereste a gyár igazgatóját, ki a következő fölvilágositással szolgált: Kérem, — mondotta a gyárigazgató — mi semmi szán alatt nem fogadhatjuk el a munkások feltételeit, mert azok megadása után a munkások kezébe kerülne az egész hatalom. Mi nem engedjük presszionálni magúinkat és oly munkásokkal fogunk dolgoztatni, akikkel nekünk tetszik. Lehetőleg oda fogunk hatni, liogy minél előbb uj kovácsmunkásokat vegyünk fel és akkor az üzem rendes medeirben fog tovább folyni. Már meg is tettük a szükséges lépéseket ez irányban és a jövő héten valószínűleg együtt lesz az a munkásmennyisóg, amelylyel a gyiár íkovácsmühelyét üzemibe lehet helyezni. Igaz ugyan, hogy ma délután fölmondtunk valamennyi munkásnak, de azt csak kényszerűségből tettük, mert a kováesinunkások által előkészített nyersanyagot a tölhbi műhelyek munkásai már földolgozták és igy a munka magától megszűnik. Szombaton, ha aiddig a megegyezés létre nem jön, kifizetjük mnnkáMi«kat «s beszüntetjük a gyár üzemét. — Tumó Lajosra vonatkozólag a gyár igazgatója kijelentette, heigy a szolgálatiból őt cl nem bocsátja, sőt még más műhelybe sem helyezi át. Az igazgató Tuimó nevében kijelenti, hogy bocsánatot nem kér, mert nincs miért, de ha valamelyik munkást tudtán kívül megbántotta volna, ugy tekintse azt meg nem történtnek. Ezeket mondta az igazgató a sztrájkra vonatkozólag. A munkások ma este értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy követeléseikből semmit sem engednek. A fölmondásban lévő munkásság nagy elkeseredés mellett teljes szolidaritást vállalt a kizárt kovácsmunkásokkal és elhatározták, liogy a kovácsmunkások követelését magukévá teszik. Ezekután már komoly küzdelemre kerül a sor az igazgatóság ós a munkások között. Harmadfél millió az árvizsujtotta vidékeknek. (Saját tudósítónktól.) A gyűlöletes politikai hajsza, amelyet ellenfelei indítottak a kormány ellen, hogy személyes téren érjék el azt, amiért hiiába hadakoznak immár két esztendeje a terror és anarchia eszközeivel, nem tántorítja el a kormányt attól, hogy az ország érdekeit minden erővel és teljes odaadással szolgálja és ne igyekezzék előbbre vinni. Az egyik részen a gyűlölet, tombolása, a hatalomért való nemtelen és eszközeit nem válogató tülekedés, a másik oldalon pedig a szakadatlan munka és a szerető gondoskodás: olyan látvány ez, amely bámulatot ós tiszteletet kelt azok iránt, akik csak előre néznek, csak kötelességüket teljesitik, nem törődnek a nyelvöltögetéssel, a fenyegető kiatálással. Ebben a nagy energiát emésztő munkában vállvetetten részt vesz Beöthy László kereskedelmi miniszter is, aki különben is mintaképe a kötelességtelj esitésnek és nemes pélilaadásnak. A miniszter az 1912. évben pusztított árvizek ciltal megrongált közutak helyreáilitása és igy közvetve az ínséges nép segélyezése céljából exisztenciális segélyt nyújtott, még őszkor 656.000 korona rögtöni segélyt utalt ki, most pedig ujabb 2,393.000 koronát folyósított az ínséges vidékek lakossága javara. Ez összegből a következő törvényhatóságok részesülnek támogatásban törvényhatósági, vicinális községi utaik és a megrongált hidak helyreállítása céljából: Bereg vármegye törvényhatósága 140.000 koronát; Besztercze-N aszód 211.000 koronát; Csák 73.000 koronát; Háromszék 40.000 koronát; Huny ad 200.000 koronát; Kis-Küküllő 140.000 koronát; Kolozs 30.000 koronát; Krassó-Szörény 100.000 koronát; Máramaros 95.000 koronáit; Maros-Torda 214.000 koronát; Sáros 152.280 koronát; Szatmár 53.900 koronát; Szolnok-Daboka 40.000 kronát; Temes 6000 koronát; Torda-Aranyos 197.789 koronát; Udvarhely 399.369 koronát; Ugocsa 134.000 koronát; Ung 165.500 koronát kapott. Az ilyen nagyarányú gondoskodással szemben kell, hogy hatástalan maradjon miniden megkörnyékezés, amely azok részéről történik, akiktől épen csak jót nem kapott az orizág. Hajsza a rablógyilkos után. — Epizódok a nyomozásnál. — (Saját tudósítónktól.) A Ozuczor-utcai rablógyilkost még mindig eredmjénytelenül hajszolja a rendőrség, nyomozás közben azonban egymásután bukkannak a detektívek olyan adatokra, amelyek élesen megvilágítják a gaztett elkövetésének körülményeit. Igy szinte szenzációsan érdekes a nyomozásnak az a része, mely a rablógyilkossággal gyanúsított Vicze Ferenc családi életének részleteit derítette napvilágra. A rablógyilkos csavargó apja, Vicze János részeges természetű napszámos volt, valósággal réme a családjának, ütötte-verte a feleségét, gyermekeit, akiket egészen fiatalon lökött ki az utcára, ahol valamennyien elzüllöttak. A legidősebb fiu, az Imre, liintáslegénynyé nevelődött, esztendőkön keresztül tartotta rettegésben a Városliget környékét, számtalanszor gyűlt meg a baja a rendőrséggel, amelynek kétizben azért kellett gondozás alá vennie a züllött fiatalembert, mert késsel támadt rá a szüleire. A rablógyilkos nővére Győrből került a fővárosiba, alhonnan hamarosan kitiltották. Most Erzsábötfalván lakik s innen hozták be ma délután a főkapitányságra a detektívek. A legfiatalabb gyermek a most lázasan keresett Ferenc. Világéletében csavargó volt, munkakerülő, dologtalan, renyhe. Lopásért már ötször volt büntetve kihágás! uton, csavargásért számtalanszor. Nem voli nagystílű tolvaj, csak afféle besurranó, aki őrizetlenül hagyott lakásokat fosztott ki, ka alkalma nyilt reá. Ugy lábszik, most is csak lopni akart, nem tudta, hogy a kislány még a lakásban van s mikor később észrevette, a felfedezéstől való félelmében végzett vele. , ( • i Megállapította a rendőrség, hogy Vicze Ferenc nyomban a rablógyilkosság elkövetése után betért a Ráday-utca 35. szánna alatt lévő korcsmába, batyuval a hóna alatt. Sápadt volt, a keze remegett, a hangja teljesen színtelen volt, fakó, rekedt, amikor Magyar Ferenc csapostól egy korsó sört kén. A csaposnak gyanús is volt a korán reggei söröző ember, aki ideges sietséggel, egy hajtásra kiitta a sörét, azután remegő kézzel bontotta ki a vörös ábrószlba burkolt fehérnemű batyut, összerendezte s egy barna csomagolópapírba göngyölte a benne levő holmit. Alig tiz percig időzött a korcsmában, azután az abroszt vállára vetve, a csomagot hóua alá kapva, távozott. Érdekes, hogy az agyafúrt tolvaj hogyan készítette elő a szökést s miképpen akarta elérni, hogy a rendőrség nyomát veszítse. Pénteken reggel betért Steffer Józsefnének a Ráday-utca 39. száma alatt levő kávéimérésóba, ahol megreggelizett, azután tintát és tollat kért. Radványi Mari, a kiszolgálóleány látta, hogy borna katonaládájából néhány bejelentőlapot vett ki s azok közül egyet kitöltött. Minit azóta kiderült! egy nem létező házmester nevében töltötte ki egy nem létező cimre, hogy azután a bejelentőlappal cselédkönyvet válthasson, azt a hiedelmet keltse, hogy munkába állt s a maga személyéről ezzel elterelje a rendőrség gyanúját. A bejelentőlapot maga vitte el a kilencedik kerületi kapitányságra, lébélyegeztette s azután kiváltotta a cselédkönyvet. A rendőrség még mindiig szemtanukat hallgat ki. Vicze Ferenc nyomára edldig nem sikerült akadnia. A „DÉLMAGYARORSZÁG" TELEFONSZÁMAI NAPPALI SZERKESZTŐSÉG 306 KIADÓHIVATAL 306. KIADÓTULAJDONOS 81. ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG 10-83.