Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-21 / 43. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász -utca 9. egész évre . K 24 — félévre.... K 12.— egész évre . K28'— félévre.... K14-— • • • • • Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6'— egy hónapra K 2*— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kladóhl vaíall-telefon: 305. ÉUell-teleíon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Sz«fled, 1913. II. évfolyam 43, szám. Péntek, február 21. Andrássy és társai. Három vezető ellenzéki politikus nyilatkozatot adott ki a miniszterelnök ellen, melyben Désy vádjai közül magukévá teszik azt, amely teljesen politikai természetű s amely a birói tiélet szerint, arra, hogy biróság elé vitessék, abszolúte alkalmatlan. A volt pénzügyi államtitkár esete némi óvatosságra kényszeritette a nyilatkozókat. A három vezető ellenzék gróf nyilatkozatáról elsősorban tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az a köteles óvatosság és okos körültekintés jegyében folyt le. Ha a három ellenzéki férfiú a birósági itélet dacára tüntető kedvében volt s ha sikra akart szállani Désy ártatlansága és a kormány bűnössége mellett, mért nem tette szórói-szóra magáévá a vádat? Az Ítélettel eldöntött perről mindenki tudta, hogy rugója, forrása, éltető lelke a politikai gyűlölet. Mi sem bizonyítaná ezt ékesebben, mint a vádlott védőjének viselkedése, aki a zaiatnai házvételre vonatkozó bizonyítást kicsinylő kézlegyintéssel utasította el magától, ellenben vágya volt, hogy a Magyar Bankkal kötött szerződések s ezzel kapcsolatban az állítólag pártcélokra szánt milliók dolgát a tárgyalás gerincévé, főtómájává tegye. Nem pusztán a Lukács László erkölcsi kivégzésére pályáztak, tehát a vádlott, a védője s a színfalak mögött buzgólkodó főrangú rendeTitkos dráma. Irta : huigt Capusna. Amikor íölihaladtunk a Forcelliék lépcsőjén, — SZÓlt Romi ti — megragadtam a Díego karját. „Vigyázz, hogy el ne áruld magad!" — szóltam hozzá. Hiszen a szemedről leolvashatja mindenki az üdvösséget. — Annál jobb! — felelte ő a kéziét dörzsölve és megrázkódva, mintha kéjes gyönyör járná be egész testét. Mindig arról biztosított, hogy rendkiviil óvatosak. Csak ritkán találkoztak, valahol künn, egy kicsiny villában, a Porta Pián kivül. Ö a Porta del Popolon át a Vale di Monti Pariolin keresztül ment oda; az asszony egyenesen a Via Nomentanán át; léhetetlenység volt, hogy meglássa őket valaki. A férj rendkívül nyugodtnak látszott. Nem tudom miért, de épen ez ejtett gondolkozóba. Ismertem a férjet. Szép, szeretetreméltó s a feleségébe nagyon szerelmes ember volt, aki bolondja volt a két gyermekének; a leányka szőke volt/ a fiúcska barna és gyakran csak azért vitte sétálni őket, hogy gyönyörködjön az emberek csodálkozó fölkiáltásaiban. Sohasem tudta megérteni, Forcelliné miért csalja meg őt Mutti Diegoval. Diego mindenesetre fiatalabb volt amannál; de a férj sokkal szebb, valóságos szép férfi volt. És mégis az asszony volt az, aki a dolgot elkezdte. Diega mindegyre hangoztatta, nem hitt annak 'lehetőségében, hogy ez az zők, hanem a munkapártnak az erkölcsi kivégzésére. Aláírói ezt a nyilatkozatot bizonyára nagy „sláger"-nek szánták. S íme, láthatják, hogy nincs más hatása, mint az, hogy valamennyi ellenzéki lap az újság élén közölte. Ami kétségtelenül nagy megtiszteltetés, de nincs tovább. Ha politikai természetű ügyben, oly három elfogult ellenzéki politikus, mint Andrássy, Apponyi, Zichy Aladár, pálcát törnek a miniszterelnök feje fölött, micsoda morális hatása lehet az ilyen föllépésnek? Jóval a per tárgyalása előtt, az elfogult aláírók egyike két cikkben is magyarázta, hogy az állítólagos pártcélokra szánt milliókat nem szabad hidegen venni. Hogy eddig minden párt és minden kormány gyűjtött, — az ellenzéki vádak szerint — pártkasszát, az nem elég ok arra, hogy a Lukács dolgát ne mérjék a szokottnál szigorúbb mértékkel. A közvélemény ily korai és célzatos kikészítése azt bizonyltja, hogy valóságos politikai összeesküvés áldozatául szemelték ki Lukács Lászlót. S bizonyltja, hogy a nyilatkozat aláíróinak egyike már jóval a végtárgyalás megtartása előtt tisztában volt azzal, hogy Désy semmi olyat nem fog tudni rábizonyítani a miniszterelnökre, amely az ő egyéni becsületét érinthetné. Azért cövekelte ki Andrássy két cikkben is a visszavonulás útját, melyen e rosszul asszony égy napon kedvesévé lesz. Fdrcelli barátja volt neki még az egyetemről. Amikor tehát fölhaladtunk a Forcelliék lépcsőjén, ismételten mondtam néki: Vigyázz, hogy el ne áruld magad! Reggel elmondott nekem néhány apróságot, amik Forcéllinek szinte hihetetlen vaksága mellett bizonyítottak. Egész nap csak erre gondoltam és a szomorú sejtés, mely amaz estén a szivemet nyomta, kétségkívül csak e gondolataimnak volt a következménye. Nagyon szerettem Muttí Diegot, bárha eljárását éppenséggel Sem helyeseltem. Elmentem vele Forcelliékhez, ,mert azt hittem, hogy jelenlétem talán rákényszeríti, hogy óvatosabb legyén, mint máskor. Alig léptem a szobába, amikor láttam, hogy az asszony gondtalan, nem, határozottan merész. Elvonultam egy sarokba egy öreg lengyel festővel, Mirlosckyval és az ő érdekes olasz beszéde, mely bizonyos figyelmet igényelt, hogy az ember megérthesse, még sem akadályozott meg annak a megfigyelésében, mily ügyes módon csalja Forcelüné Mutti Diegot egy ablakmélyedésbe. Önkéntelenül Foreellit kereste a szemem. Ott állt egész közel hozzájuk és mosolyogva nézte Diegot, meg a feleségét, a gyanakvás minden jele nélkül. Megnyugodtam. Mirloscky lelkesedéssel beszélt a háziasszonyról. Egy történelmi képe főalakjának akarta megtenni, mely eszme már régebben foglalkoztatta. Már ki is fejezte előtte az óhaját, hogy modellnek szeretné. A negyedik század dus, elsült pert sikerülhet ügyesen átsiklatni a politikai botránycsinálás útjára. Aki a tárgyalás előtt öt nappal óva intette a közvéleményt, hogy az isten szerelmére, ne vegye kicsibe a Magyar Bankkal kacsolatos szerződések s a belőlülk állítólag kisajtolt milliók dolgát, az nagy éleslátást árult el a per kimenetelét illetőleg. Az az illető ellenzéki politikus ,már tudta, hogy a miniszterelnökben nincs módjuk megsebezni a magánembert: a politikai vezért s általa az utjókban álló politikai pártot, a jelenlegi többséget akarták megtámadni, éfetgyökerében. Andrássy, Apponyi, Zichy Aladár: ez a trifolium arvense három jó név az igaz; de egyik sem olyan politikusnak a neve, aki bármely ügyben felül tudna emelkedni a rideg pártönzésen és eltudná szivében oltani a politikai gyűlölség pokolbeli lángjait. Lehet: más, elfogulatlanabb neveknek több hatása lett volna a közvélemény alakulására. Ám a koalíciós kormány e három tagjának a neve egyértelmű a munkapárti többség és főleg a Lukács Láíszló iránt érzett és mem is titkolt feneketlen gyűlölséggel. Amit, .politikai vonatkozású vádait, ezek az urak emelnek akár a többség, akár a kormány ellen, abból hiányzik a tárgyilagosságnak s a méltányosságnak legkisebb paránya is. v Ettől eltekintve, az a kormány, amelynek ők oszlopos tagjai voltak s az a többlengyel jelmezében — leirta, hogy milyen az, — ez a szép, magas, szőke, szinte sápadt asszony mélységes fekete szemekkel, pompás alak lenne. És miután most éppen elhaladt mellettünk, Mirloscky fölemelkedett és hozzá fordult: — A képemről beszélünk. — Ah, igen, — felelt ő. — De most menjünk, nézzük meg a karácsonyfámat. Ehhez az ünnepélyhez, amelyet először tartottak meg, sok vendéget hívtak. — „Vigyázz!" — ismételtem halkan Diegonak, aki egészen más embernek látszott és megszorította á kezemet, mintha boldogságának egy részét belém akarta volna sugároztatni. E pillanatban megnyilt az 'étterem ajtaja; észrevettem ezt az erős fényen, amely a szalonig hatolt. Mirlosdkyval megálltam az ajtóban. A kép remek volt. Mindenki kacagott és versengett az ajándékokért, amelyeket a háziasszony levett a karácsonyfáról és gyermekes örömmel kinyújtott kezekbe tett. És ekkor a következőket láttam: Forcel'liné az egyik ilyen ajándékot Diegoríak nyújtotta, amikor a férj tréfából hatalmába kerítette azt. Az asszony el akarta venni, 'éppúgy Diego is, de a férj ügyesebb volt. Forcelliné hirtelen elhalványult; Diego olyan volt, mint a halott . . . Nyomban tisztában voltam vele, hogy valami borzasztó dolog történt. Odasiettem a barátomhoz. — Oh. Istenem, súgta a fülembe. —