Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-19 / 41. szám

1913. február 20. DÉLMACIYARORSZAO 207 közönség az eddigi minimális vizdijat, a mely lakrészek után az első kerületiben négy korona, a második kerületiben három, fizesse a városnak. Ha a vízfogyasztás nagyobb, akkor a többlet a háztulajdonosokat terhelné, Ez a pont azonban ütköző volt, mert a háztulajdonosak aggodalmaskodtak amiatt, hogy a lakók vízpazarlása esetén őket jogtalan kiadásokkal terhelik meg. Azt kell tehát eldöntenie a bizottságnak, hogy ki fizesse a vizdijját, vagy ha ebben a kérdésiben nem jutnának dűlőre, akkor azt, hogy milyen imádon lehetne elejét venni a vízpazarlásnak. Ezután következett a főmérnök javaslata, illetőleg egy aprólékosan kidolgozott költségvetés és adatok arról, hogy mennyi vizórára van szüksége a városnak, összesen 1849 teleknek van vizórára szüksége. Az órák beszerzési ós beállítása költsége összesen 119758 korona. Egy-egy óra működési képessége tizenkét évig tart, addig azonban a befektetés a megállapított vízdíjaikból megtérüli Hosszú vita keletkezett ezután arról, hogy mindén lakásban állitson-e vízórát a város, vagy kövesse a javaslatot, amely szerint egy teliken egy, esetleg két vízóra szereltessék föl. Wimmer Fülöp tette szóvá ezt a lényeges kérdést és indítvány alakjában megismételte azt, amit már egy előbbi szakbizottsági ülésen mondott: liogy mindért lakásban vízórát kell fölszerelni egyrészt azért, mert csakis igy lehet gyökeresen gátat vetni a vízpazarlás elé, másrészt igy nem fog előfordulni az, hogy a háziúr és a. lakók örökös háborúságot folytatnak egymással azért, liogy ki a vizpazarló. Mert, ha a lakásokból hiányzik a vízóra, a háztulajdonos nem állapíthatja meg, hogy melyik laikó pazarolja a vizet, vágy ha azt mégis ki akarja nyomozni akkor egész napon át egyéb dolga se lesz, minthogy a lakók sarkában legyen. A vizdijat illetőleg pedig azt javasolja, amit előzőleg Bokor Pál is mondott, hogy a minimális vizdij tekintetében a lakrész legyen a mérvadó, amennyiben pedig a vizfogyasztási többlet mutatkoznék, ezt a fogyasztó köbméterenkénti 16 fillér egységár alapján köteles megtéríteni. Csernovics Agenor nem osztja Wimmer Fülöp véleményét. Azt mondja, hogy óriási pénzbe kerülne a vízórának minden egyes lakásban való fölszerelése, amelynek a munkája a fallak kibont ásat, az egész lakás f elforgatását -idezí ©lő s legalább kék hétig eltart. Á lakó ezt seunttilíösétre sem turné el. Csonka Ferenc szerint ki kell tapasztalni, hol van, hol .lehet tulajdonképpen vízpazarlás. Szobában, konyhában aligha, de lia a lakók vizet pazarolnak, ezit vagy a pincében, vagy az udivaron, vagy a kertben, vagy a mosókonyhában teszik. Ezért- tehát szerinte csakis ezekem a- helyeken kell vízórát állítani, nem pedig minden lakásban. A szakvélemények azonban ezt is megdöntötték. Nem lehet megvalósítani ezt a tervet azért, mert az emeleteken is vannak mellékhelyiségek, valamint a földszinten és megint ott vagyunk, hogy a háztulajdonos nem tudhatja ki, melyik lakója pazarolja a vizet. Belátta végül a bizottság, hogy a vizpazarlásmak egyetlen orvossága az, ha minden lakásban vizórát szerelnek föl. Wimmer Fülöp ismételt- felszólalásában, liogy a nagy kiadások miatt járó aggodalmakat eloszlassa, ugy módosította kiidiitványát, hogy a lakásokban esak egészen kisméretű vízórákat helyezzenek el, s egy-egy ezekből nem kerül "sokba. Egy korona helyett állapítsák meg öt.v.en fillérben a vízóra diját negyedévenként, az egységár pedig köbméterenként 16 fillér legyen; Bokor Pál elnök végül formulába foglalta a bizottság határozatát. Eszerint a bizottság csupán elvi kérdésekben döntött s a részletes adatok íkidolgazására -és beterjesztésére fölhívja a (mérnöki hivatalt. Kimondja: 1. hogy minden telken egy vagy két és a szükséghez képest minden lakásban egy-egy vizórát kell állítani; 2. a vizdijszabás alapja két évi próbaidőre — ami a város kasszájának biztosítása céljából szükséges — az eddigi minimális lakrészadó; 3. a vízfogyasztási többlet egységára köbméterenként 16 fillér; 4. -ugyanolyan ellenőrzés alatt, mint a gázgyárnál, a vizdijat a lakó fizeti; végül 5. a vizdij negyedévenként fizetendő. Bokor Pál kijelentette még a bizottságnak, hogy ha a mérnökség a részletek kidolgozásával hamarosan elkészül, akkor a tanács még a februári közgyűlés elé viszi a főmérnök javaslatát, ha azonban addig nem készülne el, ugy a márciusi közgyűlés fog dönteni a vízóráik ügyében. Egy hónapi fogházra ítélték Désy Zoltánt. — Elégtétel Lukács Lászlónak. — (Saját tudósítónktól.) Váratlanul gyors véget ért a szenvedelmesnek s hosszúnak indult tárgyalás. Tegnap tudvalevően ott szakadt meg a tárgyalás fonala, hogy az elnök valódiság bizonyításáról való döntését a mai napra halasztotta. Amint ma megnyitotta az ülést, nyomban ki is hirdette ezt a várva-várt s a pör sorsára döntő végzését. A végzést nagy meghökkenéssel fogadta a védelem. A biróság ugyanis csak a zalatnai házra vonatkozóan rendelte el a bizonyítást, egyebekre nézve a bizonyítást megtagadta. Alig hangzott el az ellnök ajkán az utolsó szó, fölkelt Vázsonyi Vilmos dr. védő s szenveddmes hangon kritizálta a biróság végzését. Kijelentette, hogy mivel országos érdekű vádalk bizonyításától elütötték, apró smucigságokkal pedig piszmogni n-em kiván, lemond a zallatuai házat illető bizonyításról is, lemond általában a bizonyitás jogáról is. Ezzel fölkélt s védőtársával egyetemben nyomban elhagyta a tárgyaló termet. Désy Zoltán magára maradt s látszólag közömbösen ült a vádlottak padján. Az ügyész rövid beszédben megvádolta Désy Zoltánt nyilvános rágalmazással s fél órával később a törvényszék kihirdette az ítéletet, mely Désyt nyilvános becsületsértésért, — mert a panama kifejezés nem ikonkrét vád, hanem csak privát vélemény — egy hónapi fogházra s négyszáz korona pénzbüntetésre itéli. A tárgyalásról és Ítélethozatalról ezt a tudósítást adjuk: A VALÓDISÁG BIZONYÍTÁSA. Pontosan kilenc órakor jelent meg a tárgyalási teremben Baloghy György, a tárgyalás vezetője, Kállay Miklós és Langer Jenő szavazóbirák. Elfoglalják a helyeiket, azután Baloghy György megnyitja az ülést. — Föl fogom olvasni — folytatta az elnök — a biróság végzését a valódiság bizonyítására vonatkozóan. A biróság a valódiság bizonyítását a büntetőtörvénykönyv 263. szakaszának első ötödik pontja a következő tényekre vonatkozólag engedte meg: 1. A bírósági szakértők meghallgatása után megállapítandó, hogy a Lukács László tulajdonát képező, a zalatnai telekkönyvben 360. szám alatt szereplő ház és belterület, valamint annak tartozéka, amelyeket 1911. november 7-én kelt szerződésben a Gyulafehérvári Takarékpénztár részvénytársaság nyolcvanötezer koronáért megvett, milyen értéket képvisel, 2. Kunovszky Zsigmond és társai, mint tanuk meghallgatandók arra a ténykörülményre, vájjon történt-e kikötés vagy ígéret, akár közvetlenül, akár közvetve, hogy a Gyulafehérvári Takarékpénztártól a kincstár a házat megveszi. Ugy a védelem, mint a vád részéről előterjesztett bizonyítékok meghallgatását a biróság megtagadja. MI A PANAMA? A bíróságinak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja az, hogy a panama az a viszszaélés, amelyet a közhivatalnok vagy közmegbízott köz- vagy uiagánvagyonnalk jogosulatlan elvonásával anyagi haszon szerzése céljából, akár imaga, akár pedig' a véle szorosabb összefüggésben álló, vagy a vele szorosabb -életviszonyban levő -egyének önző ér.dekében követ el. Ebből a meghatározásból folyóan panamista tehát, az, aki állásával vagy megbízatásával visszaélve, a közérdek és magánérdek megsértésével tiltott módon, egyrészről magának vagyont szerez, másrészről pedig ennek az egyéni vagyonszerzésnek eltitkolása és palást olása okából tudatosan közreműködik abban ós megengedi azt, hogy ilyen vagyonszerzésihez más is hozzájusson, ínég pedig köz- vagy magánérdeknek feltüntetett valójában azonban rejtett magáncélok szolgálatában. Minden más, habár jogtalan magánérdek előmozdítására irányuló egyéni tevékenység vagy közreműködés, ha ennél és ezziel való kapcsolatiban az -egyéni vagyonszerzésre irányuló önérdék hiányzik, már nem a. panama és panamista, hanem az úgynevezett protekció és a protektor fogalma alá esik. Hozzákapcsolva a most előadottakban kifejtett fogalmi meghatározásokhoz a vád tárgyát képező konkrét állitásnak, illetve kifejezésnek matériái is tartalmát, önként következik a valódiság bizonyítása megengedthetőségének az a kerete és az a terjedelme, a/melyet a bíróságnak a törvény értelmében megengedhető lehetett ós meghatározni kellett. És erre való tekintettel a biróság ugy találta, hogy a felajánlott bizonyítási anyagból csak a zalatnai ház eladásának körűimé; nyei olyanok, amelyekkel kapcsolatban Lukács László miniszterelnök pénzügyminiszter korában közhivatali állását jogtalan utón hivatali állásával visszaélve, anyagi haszon szerzésére használta fel. Minthogy tehát e tények vizsgálata és bizonyítása a vádinak a bíróság által (megszabott tartalmába beleillik, a válóság bebizonyításának e körülmények tekintetéhen a fent hivatkozott szakaszok alapján helye van ós ázt a kihindietett végzés renidelkezéise értelmiében mag is kellett engedni. Elleniben meg kellett tagadni a bizonyítás felvételét az osztálysorsjáték szerződésének megkötése és eme részvénytársaság elnökigazgatói állásának Lukács László részérói való (elvállalása és e cimen igazgatói fizetésének általa való elfogadása tárgyában a védelem részéről felajánlott és közvád hozzájárulásával is támogatott bizonyitás felvételére vonatkozó indítványt azért, mert a biróság által meghatározott panamista fogalóimban, mint sértő kijelentésben, Lukács m^m, • 1913. február 23-án, este 3|4 9 órakor lm Cl S Ili! 9 3 TiSZa-SZállÓ naggtermébeB. Jeggek kaphatók a BÉKEI-féle hírlapirodában. • Páholg 20 K. Oidalzsöílye és zsöllye 1-3 sor 6 K. Támlásszék 4-8 sor 4 K. 9-16 sor 3 K. Állóhely 2 K. - estély c