Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-18 / 40. szám

1913. február 19. DELMAÜYARORSZÁŐ 3 nnn szedik össze a legkegyetlmeM) uzsorát, iiző kereskedők a kapós portékát? Az utcáról! Az utcán ténferegnek a szerencsétlenek, akiknek vagy nincs anyjuk és kénytelenek áruba bocsátaná magiukat vagy pedig van anyjuk és ekkor még rosszabb. Az emberies érzés parancsolja, hogy miegértő szívvel, a nő szeretetével közeledjünk ezekhez a szlevencaétlenekhez, liogy megnyugvást találjanak. Hogy lássák és érezzék: a társadalom nem taszítja kii őket, hanem .magfkisérti a megmentésüket. — Szeretnéttn, ha a nővédelmi munka apostolává szegődnék nemcsak minden szegedi, hanem minden magyar hölgy. Hogy a nő tisztelete njíbél arra a piadiesztálra emielkedkessék, amiint aminőben a lovagkorban ragyogott Mert neon tagadhatjuk, hogy ebben a társadalomiban a női becsület tisztelete kétségbeejtőn megfogyatkozott. Csak a játék, a szem vadéi y hangját halljuk az egész vonalon. A nőt már neon is tudják elválasztani a frivol vonatkozásoktól. — Kilencszáz évvel ezelőtt bejárta a világot egy szerzetes, Amüensá Szent Péter, hogy a Szentföld visszafoglalását hirdesse. Clermontban fejiedelímek ós püspökök is hallgatták a beszédét. Ha sziklaköveik konglomerátuma is volna Palesztina, vissza kell foglalnia a kereszténységnek, mlert Krisztus vére tapad a. földhöz — hirdette Aimiiensi Péter. És a nagy tömeg letépte a szent palástját, keresztet szakított a szövetből és azt föltüzte a mailére. Igy indult meg a keresztes hadjárat. Indítsunk mi is egy modern, huszadik századbéli keresztes hadjáratot a leánykereskedelem leküzdésére! És a legnagyobb magyar városból induljon ki a küzdelem a legnagyobb magyar veszedelem legyőzésére! A püspök előadását nagy figyelemmel kisérte a haligátéság. azok az erkölcsi botlások és közéleti visszaélések, amiknek anyagi vonatkozásai vannak. Nagytárgyalásra van kilátás, időtartamban is hosszura, jelentőségében rendkívül fontosra. KIHALLGATJÁK DÉSY ZOLTÁNT. Pontban kilenc órakor bevonult az esküdtszéki tárgyalóterembe a biróság. Az elnök megállapítja, hogy Elek Pál, Szalay Béla, Rainer Ferenc dr. Deutsch Béla, Krisíóffy József és Nóvák Ferenc tanukon kivül az összes megidézett tanuk megjelentek. Miután a tárgyalás előreláthatólag hosszú ideig elnyúlik, az elnök elbocsátotta a tanukat és arra kérte őket, hogy délben tizenkét órakor jelenjenek meg. Megállapítom — folytatta az elnök — hogy a vádlott védelmében megjelent Vázsonyi Vilmos dr., báró Horváth Emil dr. és Gonda Henrik dr. ügyvéd. Az elnök ezután Kállay Miklós dr. szavazóbiróval fölolvastatta a vádirat rendelkező részét, utána pedig a miniszterelnök fölhatalmazását, amelynek értelmében a Btk. 270. szakasza és a Bp. 91. szakasza alapján fölhatalmazást ad az ügyészségnek, hogy Lukács László sérelmére elkövetett rágalmazás, esetleg becsületsértés miatt megindítandó eljárást hivatalból szorgalmazza. Egyúttal a hozandó itélet szerkesztésével megbízta az elnök dr. Kállay Miklós birót. Miután az elnök a hallgatóságot csöndre és nyugalomra intette, a vádlottat szólította elő és hallgatta ki. — Megértette a vádat? — Meg. — Elismeri bűnösségét? — Nem. — Elismeri azt, hogy az inkriminált kifejezéssel Lukács Lászlóval szemben sértést követett el? — Nem. ' ' sí — Kivánja-e elmondani sasköri beszéde előadási körülményeit és az alkalmat, mely azt szülte? — A Saskörben mult évi szeptember hó 18-án tartott beszédem tulajdonképen megismétlése egy vádnak, melyet mult évi május hó 22-én egy heves képviselőházi jelenet alkalmával gróf Zichy János miniszter urnák vágtam a szemébe. Szavaim akkor majdnem szórói-szóra ezeket mondja: Tehet-e ilyent olyan párt, amely defraundált pénzen, lopott pénzen került be?! A miniszter ur erre kijelentette, hogy ő erről nem tud. Én röviden kijelentettem, hogy majd bizonyítani fogom. Másnap, május 23-án, jelentkeztem a Ház megválasztott elnökénél, gróf Tisza Istvánnál. Jelen volt nála az alelnök, Beöthy Pál is. Akkor azokkal a szavakkal fordultam az elnök úrhoz, hogy miután előző nap egy súlyos vádat emeltem a munkapártra és a kormányra vonatkozólag, eljöttem bizonyítani. Én azt tartom, közkötelesség volt, amit tettem. Nekem, mint képviselőnek, kötelességem egyfelől ügyelni az ország vagyonára, ügyelni arra, hogy az ország vagyona más célokra, mint a törvényben elismert közcélokra ne fordíttassák és kötelességem más felől ügyelni arra, hogy a parlamentárizmusnak ne csak külső formái, látszata, hanem lényege legyen. Kötelességem ügyelni arra, hogy a pártküzdelmekben az az egyensúly, amely az erőknek természetes helyzete, ilyen eszközökkel meg ne változtassák. Újból hangsúlyozom: kötelességet teljesítettem és azért vagyok ma itt, mert ezt a kötelességemet, amint már jeleztem, nem teljesithettem a magyar képviselőházban. Nyugodt lélekkel hivatkozom arra, hogy nem érzem magam bűnösnek és bizonyítékaim előterjesztésére Vázsonyi Vilmos dr. védőmet kérem föl. Elnök: Legyen szives megmondani, elismeri, hogy Lukács Lászlóra vonatkozólag azt állította, hogy Lukács László Európa legnagyobb panamistája? — Igen. — Nincs több kérdésem. Tessék helyet foglalni. Elnök: Méltóztassék a védő urnák előterjeszteni, hogy milyen irányban és mit kíván bizonyítani? A Désy-tárgyalás első napja. (Képviselő a vádlottak padján. —• Módosította a miniszterelnök ellen emelt vádjait. — Désy részleges visszavonulása. — ítélet nincs !) (Saját tudósítónktól.) Désy Zoltán rágalmazási perében ma még a bizonyítás nem került sorra. Már ma megállapítható azonban, hogy Désy a bírósági teremben jóval kisebb legénynek mutatkozik, mint amikor vádjait nagy hangon szemébe vágta a miniszterelnöknek. Ma már szépen rátért a visszavonulás útjára. Kijelentette, hogy ő nem állította azt, hogy Lukács László lopott és sikkasztott, hanem csak azt, hogy loptak és sikkasztottak. Az igazság az, hogy a ki a koalíció tipikus betegségében: az emlékezet gyöngeségében nem szenved, igen jól fog emlékezni arra, hogy négy és fél milliót elvitt az állampénztárból és hogy ö: Désy nem fog nyugodni, amig a pénzt a miniszterelnök vissza nem fizeti. De hát természetesen más az ilyesmit állítani és megint más ezt be is bizonyítani. Ha egyébként ma még érdemi véleményt a perről mondani nem is lehet, Désynek ez a visszavonulása határozottan megállapítható és következtetést enged arra, hogy valami erősnek Désy a helyzetet nem igen tarthatja. A vádlottak padján: Désy Zoltán. A vádlottak padján a törvényszéki esküdtszéki ülésteremben, azon a nehéz, kemény, kényelmetlen és felejthetetlen ülőhelyen, ahova ebben a rosszul világított, szomorú hangulatu teremben valami szánakozó sajnálattal szokás nézni, egy volt államtitkár ül, egy vezető politikus, a Kossuth-párt elnöke. Ma reggel kilenc órakor kezdődött a nagy pör tárgyalása. Az ügyészség Lukács László miniszterelnök fölhatalmazására nyilvános becsületsértés és rágalmazás vétsége miatt vádat emelt Désy Zoltán országgyűlési képviselő ellen a Sas-körben 1912. szeptember 18-ikán elmondott beszéde miatt. Szakbiróság tárgyalja a pert és nem esküdtszék. Baloghy György elnök, a szavazóbirák: Langer Jenő és Kattay Miklós. A vádhatóságot Sellyey Barnabás dr. főügyész képviseli. A védők — Désy Zoltán fölött ülnek — hárman vannak. Középen ül Vázsonyi Vilmos. Mellette balfelől báró Horváth Emil dr. dési ügyvéd, jobbról Gonda Henrik dr. Désy Zoltán előtt egy kis asztal, rajta törvénykönyv, irások és nagy sárga, zöld és kék füzetek, melyekről látni, hogy a minisztériumok hivatalos nyomtatványai. Az elnöki emelvény alatt két hites gyorsíró, az esküdtszék helyei előtt szintén gyorsírók, az esküdtek helyein és körülötte az első sorban hirlapirók. A tárgyalóterem és a törvényszék egész épülete a nagytárgyalások rendes képét mutatják. A törvényszék meg van szállva rendőrökkel. Köpf és Beniczky felügyelők vezetésével egy sereg rendőr és detektív az épület előtt, a folyosókon, a lépcsőkön és benn a teremben. Sok az érdeklődő képviselő. Külön a munkapártiak és külön az ellenzékiek. Zlinszky István, Rakovszky Béla, Palugyay Móric, Beck Lajos, Bródy Ernő, egy másik sorban Kubinyi Géza, Darvai Fülöp, Farkas Zoltán, Szinnyei-Merse Félix, Farkas Pál. Föltűnést kélt, amikor a tárgyalás alatt bejön a terembe Pallavicini György őrgróf és szerényen leül az utolsó sorba. Nagy érdeklődéssel figyel és mikor Vázsonyi Andrássyra hivatkozik a beszédében, helyeslően bólint. Kovács Gyula is kért egy jegyet és várják, hogy a tárgyalás folyamán megjelenik a képviselők soraiban. A miniszterelnök a választójogi bizottságban van elfoglalva. Sélley Barnabás főügyész bejelenti: — A sértett Lukács László miniszterelnök kormányzási teendői miatt kénytelen távolmaradni, a tárgyaláson meg nem jelenhetik. Az ő személyét én képviselem. Az érdekesség egy nagy része elmarad. Lukács nem jelent meg személyesen, mint annak idején Wékerle. Csöndesen, majdnem unalmasan kezdődik. A formalitások után azonban felszólal Vázsonyi Vilmos. Nagy beszédet mond, a melybe megjelöli a bizonyítás kereteit. A vád az, — exponálja Vázsonyi — hogy Désy a -miniszterelnököt Európa legnagyobb panamistájának nevezte. Fejtegeti, hogy mi a panamista, mert hiszen — mondja — az ügyészség nem azt intomnálja, hogy Európa legnagyobb közepes vagy kis panamistája-e, hanem, hogy panamista-e a miniszterelnök. A panamára ez a megállapítása: panamák