Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-18 / 40. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Nappali-telefon: ÉHell-telefon: 305. 10-83. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egyhónapraK 2r— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre.... K 14 — negyedévre K T— egyhónapraK 2*40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász - utca 9. • • • • • Kiadóhivatal!-teleion: 305. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 40. szám. Kedd február 18. Hipokrizis. A miniszterelnök választójogi beszédét rnég mindig „izekre tépik" a farizeusok s az Írástudók. Minden képzeletet fölülmúl az a felületesség, hipokrita szemforgatás, lelkiismeretlen hangulatcsinálás, amivel ,e 'komoly és becsületes nyíltsággal elmondott beszédet „halálra üldöznék", ha ugyan e politikusoknak és politikai lapoknak módjukban volna akár életre kelteni ami meghalt (a koalíciós uralkodást), akár halálra sebezni ami él és élni fog, a munkapárt politikai rendszerét. Az aprószenteken s a radikális választójog táncoló dervisein kívül az ellenzéki pártok vezérei is megszólalnak, hogy a miniszterelnök beszédével szemben megtegyék az észrevételeiket. A „fényes elszigeteltség" áldását élvező és hátrányait szenvedő Andrássy gróf nyilatkozata jár elől ebben is. ő el volt készülve rá, hogy ez lesz a miniszterelnök álláspontja. Meglepetés tehát őt nem érte. Nem is bánja, hogy a miniszterelnök nem bőkezű engedményekben, minél szűkmarkúbb és fukarabb a kormány javaslata a jogok kiterjesztésében, annál kevésbé kell tartani attól, hogy „az elkerülhetetlen második reformnak túlságosan radikálisnak kell lenni". Ez csak világos beszéd. íme kisül, hogy Andrássy grófot, a június negyedike óta tanúsított ellenséges magatartás dacára, a titkos rokonszenvnek, a közös céloknak erős kapcsai kötik össze a munkapárt — tehát Lukács és Tisza István — választójogi fölfogásával. Hiszen amint maga bevallja, ő is attól retteg, amitől a többség: nehogy az Isten szerelméért, az uj választási törvény valahogy „túlságosan radikális" legyen. Ha Andrássy grófot nem lepte meg a Lukács beszéde, bennünket se lepett meg Andrássy őszinte borzadása a „túlságosan radikális" választójogi törvénytől. A plurális rendszer atyjától mást nem is várhattunk. fia a kormány bőkezűbb volna engedmények adásában, ezt Andrássy gróf „bánná". Mert — föltevése szerint — ily engedmények talán hozzájárulnának a politikai helyzet javulásához, a politikai légkör megenyhüléséhez, tehát az ország izgalmainak a lecsillapodásához. Ám ez Andrássy gróf politikai morálja szerint nem volna kívánatos. Az a jó, minél nagyobb hibákat követ el a kormány és a többség, legalább annál bizonyosabban a vesztébe rohan. Mert nem az ország bajainak a megszűnése a fő, hanem a gyűlölt kormánynak és többségnek korai veszte. Ha nem sértenök meg a nemes grófot a nyíltságunkkal, azt kellene mondanunk, hogy ezt a tételt akár Machiavelli is magáévá tehette volna. Azt a bizakodást azonban, mintha 1 az ellenzék s igy Andrássyra nézve is „előnyös" volna, ha a munkapárt által készített törvény pogány rossz volna: fájdalom mi nem oszthatjuk. Attól tartunk, hogy ha a kormány által beterjesztett javaslat törvénnyé válik, a koalíció csillagvizsgálói sokáig elnézhetik a beborult eget, amig a felhők mögül fölkelni látják majd a maguk bujdosó fcsillagát. Andrássy gróf halk sejtelmeivel szembehelyezzük azt az erős és szilárd meggyőződésünket, hogy sok viz fog addig lefolyni a Dunán, mig az uj választási törvényt, amely jelszavaktól el nem csábítva, idegen népek példái után nem indulva, a radikális tavaszi láztól végig nem borzongatva, egyedül a nemzetnek örök fenmaradását, a magyarság érdekét, sorsát és jövőjét tartja szem előtt — az ellenzéki agitáció sarkaiból kifordíthatják. Attól félünk, bármily szükségszerűnek és elkerülhetetlennek tartja is Andrássy a második reform-ot, annak ideje oly későn következhetik el, hogy addig már a legfiatalabb politikai nemzedék is fölcserepedik és föijut. még ha „Pick auf"-kezdi is, a miniszteri állásokig. Rosszul ismeri ezt a magyar nemzetet, a magyar népiéleknek a lassú haladást, a sokáig való fontolgatást, kedvező konzervatív alaptermészetét, aki azt hiszi, hogy nagy nehezen átesve a választójog kiterjesztésének keserves vajúdásain, már is abban töri a fejét, hogy a nemzet létét fenyegető radikális túlzásnak újra kiHent Mekil. Irta: Gozsdu Elek. Azt olvasom egy angol újságban, hogy a British Muzeum egyiptomi gyűjteménye egy női múmiával „gazdagodott". Ez magában nem sokat jelentene — hiszen a tebai sziklafalakba vájt fülkében néhány millió egyiptomi asszony múmiája pihen. Ámde — ezt a múmiát ezelőtt háromezer esztendővel Hent Meikil-nek hivták és királyi vérből származott és magasrangu papnőja volt Ammon-Ra istennek! Az arany koporsójára vésett irás szerint Hent Mekil Krisztus előtt 1040. esztendőben, Thebában halt meg és ott lön eltemetve. A sirtermében talált papyrusok adatai szerint Hent Mekil 35-ször látta a Nilus áradását és 35-ször látta a Nilus sárgán virágzó nimfeáit. A papyrusok hirül adják. azt is, bog)* az élete szemlélődő nyugalomban, a „hangok hullámain" folyt le, hogy művészi hajlandóságai voltak és hogy szivesen vett részt a színpadi ábrázoló művészetben. Csöndesen folyó napjai alatt, mint minden előkelő egyiptomi asszony, ő is a koporsójának tervezésével foglalkozott. Hent Mekil aranyból tervezte a koporsóját és szines vonaldiszitéseket gondolt ki rája. Mikor meghalt, abba a koporsóba tették és kívánsága szerint királyi ruhákat adtak rá. Most, mint összeszáradt múmia is szép! A haja két hosszú fonatát rózsákkal átszőtt aranyszalagok tartják össze és igy pihennek a vállain; a fejét aranyszálakból való finom háló takarja és a. homlokán diszlik a szent virág. A nyakát aranylánc fogja át és erről a láncról sok-sok isorban gyöngyök „csöpögnek" le, a mellén pedig ott van a négyszögű pajzs és ezen az Ammon-Ra, a menyország istennőjének a képe! Ennyit tudunk Hent Mekilről, a szép asszonyról, aki ezelőtt háromezer esztendővel élt Egyiptomban és akinek élete a „hangok hullámain" folyt le. Most ott nyugszik a British Muzeumban, ahol a 48.001. számot kapta! Minden kegyelet nélkül való dolog ez. Hent Mekil ma egy muzeumi szám, látványosság és minden kíváncsi és buta szem a nézésével végigtapogathatja ennek a finom asszonynak a termetét, végigmustrálhatja az ékszereit, kritizálhatja az ízlését és ő — ha az Ammon-Ra istennő birodalmában tovább él, kénytelen minden mi tapintatlanságunkat végigszenvedni — s érezni, hogy a modern embert az úgynevezett tudományszomja mennyire kegyetlenné teszi és mennyire nem tiszteli az ő lelkének akaratát, hitét, a halálban való testi nyugalom iránt való vágyakozását. A nézőnek nem az a fontos, hogy milyen értékű lélek lakott abban a testben, hanem az, hogy miilyen ruhát viselt, milyen értékűek az ékszerei és hogy mennyi az arkeológiai értéke. A modern ember — ha az érdekeiről van szó — kegyetlen és a legkegyetlenebbek az angolok! A Nílust járó angol hajókat csak nemrégen még szén helyett a thebai sziklasírok múmiáival fűtötték. Egyiptom — hát persze, hogy az angoloké és minden, ami ott bronzban, nemeskőben, aranyban, papyruszban találtatik és arkeológiai érték, hát persze, hogy a British Muzeumba kerül! A British Muzeum! Csak ugy mellesleg említem, hogy nekik több ritka magyar könyvük van, mint nekünk! ök minden egyebek mellett, arkeológiai kincseket is gyűjtenek és ebben a munkájukban kíméletlenek. Minden áron elcipelnek minden elcipelhetőt, ha lehet szép szerével, ha szükséges csellel, pénzért, ha másként nem lehet, erőszakkal. Amit most mondtam, abban ne találjon senki semmit, ami szentimentális volna, de mégis, nem — az őskorra vonatkozólag semmit sem volna szabad elvinni arról a helyről, ahová azt a régi emberek azzal a szándékkal helyeztek el, hogy ott maradjon. Más a miilói Vénusz esete. Ezt elrejtve egy melosi barlangban találták, ott semmi esetre sem állhatott — s igy akárhová el lehetett vinni. Hent Mekil abban a meggyőződésben élt, hogy a halála után, sok-sok ezer esztendő múlva valamely hatalmas isten szavára föl fog támadni és azért a halála után lakásul egy pompás koporsót választott és hogy külsőképen is méltó maradjon Önmagához