Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

1913. február 2. » . ... I ————— ••' III—.Uj háború előtt. — Királyunk baráti levele az orosz cárhoz. — A monarchia semleges álláspontja. — A nagyhatalmak nyugodt viselkedése. — A porta békét szeretne, de Drinápolyt nem engedi. — A béke utolsó órái. — (Saját tudósítónktól.) A közös külügyminisztérium szócsöve, a Fremdenblatt mai számában, mint Bécsből jelentik, a következő nagy figyelmet keltő jelentést teszi közzé: „Hohenlohe Gottlieb herceg a legközelebbi napokban ő felsége Ferenc Józsefnek a cárhoz intézett sajátkezű levelével Pétervárra megy. A közvetetten érintkezés a két uralkodó között megfelel a barátságos viszonynak, amely a bécsi és pétervári udvarok között fennáll." E jelentésihez Bécsből a következő értesülést kaptuk: A diplomáciai körök Hohenlohe hercegnek pétervári missziójában annak a jelét látják, hogy Ausztria és Magyarország és Oroszország között a feszültség még jobban engedett. A két monarchia között való viszony az utóbbi időben különben is jelentékenyen megjavult s a két nagyhatalom együtt fáradozott azon, hogy az európai békét föntartsa. Figyelmeztetnek arra, hogy tavaly András orosz nagyherceg Bécsben volt és hogy már akkor szó volt arról, hogy a bécsi udvar a pétervári udvarnak ezt a figyelmességét va'lamiíképen viszonozza. Hohenlohe herceget Pétervárott nagyon szivesen látják, mert még abban az időben, amikor Berchtold gróf katonai attasé volt, sürün érintkezett a pétervári udvari körökkel. A herceg a magyar királyi családdal is rokonságban van, Frigyes királyi hercegnek a veje s ez is alkalmasnak tünteti őt föl arra, hogy ily fontos miszszióban eljárjon. Hohenlohe herceg különben már elutazott Bécsből. A király levelének tartalmát nem hozzák nyilvánosságra, tökintettel arra, hogy baráti levél. Bécsből jelentik még: Arra a belgrádi hirre, hogy Ausztria és Magyarország legközelebb ünnepies semlegességi nyilatkozatot fog tenni, a következő illetékes véleményt közölhetjük: — A nemzetközi jog szerint a semlegességi nyilatkozat egy államra sem kötelező. A monarchia például az utóbbi háborúk alatt egyszer sem tett ilyen nyilatkozatot. Ha valamelyik állam mégis kijelenti, hogy semleges marad, ez nem a hadviselő feleknek szól, hanem csupán saját lakosságának megnyugtatására szolgál. Minden állam addig semleges, amig az épen folyó háborúban részt nem vesz. Konstantinápolyból, jól értesült körökből jelentik, hogy Mahmud Sefket basa nagyvezér a válaszjegyzék átadása után az osztrák és magyar, német, angol és orosz nagykövetekkel tanácskozott és újra arról biztositotta őket, hogy a porta határozottan a békét akarja és köszönettel fogadja el a hatalmak jó tanácsait, a melyek még most is a békés megegyezést ajánlották, de lehetetlen, hogy Törökország a legszélsőbb követeléseket is teljesítse és Drinápolyról egészen lemondjon. Ha Bulgária mindenáron a háborút akarja, Törökország meg fogja tenni védelmi intézkedéseit. Védekező helyzetben DÉLMAQYARORSZÁQ fog maradni és igyekezni fog Csataldzsában és Galippoliban állásait megtartani. A török kormány minden intézkedést megtesz, hogy esetleges ujabb háborúra el legyen készülve. A kormány a tisztviselői fizetések nagy részét kifizette, a városi vasúttársaságtól ötszázezerfont előleget kapott, a Vörös Félhold százhetvenezer fontot fizetett be az állampénztárba, a Dettes Publique szintén százezer fontot adott át a pénzügyminiszternek s ezenfelül már megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a kormány belső kényszerkölcsönt kapjon. A török tisztek, kik szabadságon voltak, már elindultak Csataldzsába. Törökországban bizonyosra veszik, hogy hétfőn megkezdődik az uj háború. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A porta nem akar háborút. Konstantinápoly, február 1. Az Ifham üdvözli Mahmut Sefket pasát politikai bölcseségeért, amelyet a válaszjegyzékben tanusitott, amennyiben ez eloszlatja Európa aggodalmait az uj kabinet magatartására nézve. A jegyzék azonos azzal, amelyet az előbbi kabinet előkészített, csupán Drinápolyra vonatkozólag a várost nem engedi egészben át, hanem csak felerészét. A mostani kabinet tehát folytatása az előbbinek. Ha konciliáns politikával sikerülne a háború újból való megkezdésének elejét vennie, akkor a kormány teljesítette hazafias kötelességét. Az Ifhamnak ezek a fejtegetései mutatják, hogy a komité által szított háborúsnak mutatkozó mozgalom ellenére komoly körökben a háború elkerülését kívánják. Legyen háború! Konstantinápoly, február 1. Egy diplomata, aki az egyik hármasszövetségi nagykövetségnek a tagja, tegnap a következőket jelentette ki: — Kizártnak lehet tekinteni, hogy a hatalmak hétfő előtt ujabb lépéseket tesznek. ^ hntalmak nem fogják az ellenségeskedések újból való kitörését megakadályozni és ha esetleg közbelépnek is, ezt csak az uj háború kitörése után fogják tenni. Leleplezés 1 Konstantinápoly, február 1. Az örmény nemzeti tanács tegnapi ülésén a delegátusok azt a szenzációs leleplezést tették, hogy a patriarchatus titkos levelezését a párisi s londoni örmény delegációval, egy kémnek az utján, aki neve helyett a 17. számot szokta aláírni, kiszolgáltatták a török kormánynak. A vizsgálat folyik. A leleplezés nagy feltűnést kelt. Kölcsön a töröknek. Konstantinápoly, február 1. A porta reméli, hogy ma megkapja iaz 1.200,000 török fontnyi előleg első részletét. A vállalkozó pénzcsoport az ezzel kapcsolatban kibocsátott kincstári kötvényeket 94-es árfolyamon vette át. Hadihajók Konstantinápoly előtt. Konstantinápoly, február 1. Bárha még nem tíint el a béke utolsó reménye, lázasan folynak az előkészületek az uj háborúra. A lakosságot azonban nem annyira ez izgatja, mint inkább azok az ellenőrizhetetlen és egymásnak ellentmondó hírek, melyek állítólag a csataldzsai török táborból érkeznek. A hadügyminisztérium fölszólította a török hajóstársaságakat, hogy tartsák készen hajóikat arra az esetre, ha azokon az ellenségeskedések újból 5 való kitörése folytán csapatokat kellene szállítani. A minisztertanács tegnap az ántánt hatalmak azt a kérését tárgyalta, hogy háború esetén alattvalóik megvédésére hadihajókat küldhessenek Konstantinápolyba. A török hadiparancs. Konstantinápoly, február 1. Izzet basa főparancsnok az összes hadtestparancsnokokhoz napiparancsot intézett, amelyben közli kinevezését, majd igy (folytatja: — Számitva a török hadsereg támogatására és a török katona veleszületett fényes vitézségére, vállaltam el ezt a magas állást, amelyet egész valómmal igyekszem betölteni. Mindnyájan tudjátok, hogy ellenségeink kegyetlenek velünk szemben és nagyon jogosulatlan követeléseket támasztanak irányunkba. Hazánk becsülete és jövője ma a mi kezünkre van bizva. A nemzet életreménye abból táplálkozik, hogy minden katona és tiszt halálmegvetéssel fogja teljesíteni kötelességét. A végzet hiv ma minket a haza és a kormány védelmére. Bizonyítsuk be, hogy méltó fiai vagyunk elődeinknek és hogy az ottomán vér még nem apadt ki. Az a nemzet, amely el van határozva meghalni hiteért és hazájáért, bizonyos lehet s sikerben és az örök fennállásban. Mahmud Sefket, a fővezér. Konstantinápoly, február 1. Said volt nagyvezér, az államtanács elnöke, aki holnap lép hivatalába, a neki fölajánlott miniszteri tárcát azzal a föltétellel fogadta el, hogy Mahmud Sefket basa a harctérre megy és hogy őt bizzák meg a nagyvezérség vezetésével. — Az Ifham jelenti: Az esetben, ha a háború újból kitör, Mahmud Sefket pasa lesz a török hadak fővezére, a nagyvezératusban pedig Said pasa fogja őt helyettesíteni. A hadsereg Izzet pasát ,a vezérkar főnökét óhajtotta főparancsnoknak, ez azonban nem akarta az állást elfogadni. Más forrásból eredő hir szerint Mahmud Sefketet nem fogják formálisan kinevezni főparancsnokká, de mindazonáltal ő fogja a hadmüveleteket intézni. A hadseregben kitört viszályról szóló híreket újból megcáfolják. Ferenc József levele. Bécs, február 1. A Fremdenblatt jelenti: Hohenlohe Gottlieb herceg a legközelebbi napokban őfelsége Ferenc Józsefnek a cárhoz intézett sajátkezű levelével Pétervárra megy. A közvetlen érintkezés a két uralkodó között megfelel a barátságos viszonynak, amely a bécsi és pétervári udvarok között fennáll. Belgrádban megcsappant a harci kedv. Belgrád, február 1. A szerb sajtóban még néhány nappal ezelőtt a lehető legharciasabb volt a hangulat. A lapok Izgatottan követelték a béketárgyalások megszakítását és a háború nyomban való megkezdését. Most azonban, mióta Londonban megakadtak a béketárgyalások s komoly kilátás van arra, hogy hétfőn újból kezdetét veszi a Balkánon az öldöklés és pusztitás, egyszerre megcsappant az eddig magasan lobogó harci kedv s ha az újságok nem is írnak egyenesen a háború ellen, — ezt nem merik, mert félnek az utcától — de mindenesetre csöndes hangon filozofálgatnak az újra kezdődő háború eshetőségeiről. Az ellenzéki sajtó konstatálja, hogy az a nagy hideg, mely Gsataldzsa vidékén és Macedóniában is uralkodik, lehetetlenné tesz minden háborús operációt. De megnehezíti a hadviselést a járványoknak az a tömege, mely rakásra pusztítja a katonákat. Támadják a kormányt, amiért a bolgár érdekeknek föláldozza a szerb katonák ezreit s azt álj litják, hogy, ha a kormány ennyi ideig huzta-halasztotta a tárgyalásokat, most már el-