Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-02 / 27. szám

HÉLMAGYARORSZAO 1913. február 2. húzhatta volna őket addig, amig a rettenetes hideg valamennyire enged s a táborokban megjavulnak az egészségügyi viszonyok is. A félhivatalos sajtó természetesen háborupárti s ha nem is túlságosan lelkesedik az ellenségeskedések újból valló megkezdéséért, de mindenesetre igyekszik a kormány eljárását megindokolni. A félhivatalos Tribuna többek között a következőket irja: A fegyverszünetnek vége s a békében való reménységeink szertefoszlottak. Most ismét hatalmas anyagi és véráldozatokat kell hoznunk. A fegyverszünet két hónappal vetett ugyan vissza bennünket, volt azonban egy jó oldala: Bulgária és a szövetséges államok seregei kipihenten, uj erővel, uj hadiszerekkel fölszerelve foghatnak tele az uj küzdelembe. Az ifju-törökök, akik túlbecsülik a maguk erejét, a biztos pusztulásba rohannak, mert a törököknek aligha volt alkalmuk arra, hogy magukat újból fölszerelhessék. Románián keresztül mindössze száz ágyút, kétezer lovat s száz vaggon hadiszert vittek, azonban ezeket is csak a legutóbbi napokban, ugy, hogy még ezeket sem lesz alkalmuk célszerűen fölhasználni. Az a török forrásból terjesztett hír, hogy Törökország jelentékenyen megerősítette Csataldzsánál álló seregeit, kémeink teljesen megbízható jelentései szerint nem felel meg a valóságnak. Ilyen körülmények között nyugodtan tekinthetünk a háború elé, mert győzelmünk úgyszólván biztos. A monarchia és Oroszország leszerelése. Bécs, február 1. A Neues Wiener Tagblatt beavatott politikai forrásból értesül, hogy abban a levélben, melyet őfelsége küld az orosz cárnak, nem laz albán határ rendezéséről van szó. (Tudvalevőleg e kérdésben kisebb ellentétek vannak ma is.) Az orosz határon koncentrált seregek leszerelése, — ez az a kérdés, melyet uralkodónk békésen megoldani kiván. Tudvalevőleg Oroszország Galícia fölött olyan hatalmas seregeket vont össze, hogy a .monarchiának nem volt szabad tétlenül maradnia. Hosszabb idő óta tart ez az áldatlan helyzet és elviselhetetlen pénzáldozatba kerül. Ferenc József erre vonatkozólag üzen Miklós orosz cárnak és diplomáciai körökben remélik, hogy a hadseregek leszereltetése meg fog történni a határon, ugy Oroszország, mint .a monarchia részéről. (8RBBBBBBBRBBBBBEB Jelzálogkölcsönt, földbirtokra, továbbá köztisztviselőknek és katonatiszteknek előnyös törlesztéses kölcsönt és részvényekre, sorsjegyekre előnyös kölcsönt nyújt o-o Szegedi Altalános Bank Rudolf-tér1 5. szám. BBBBRBRBBBBBBBBBB I KAUEIOQSZIC3P (Matamorp hasis.) A szép októberi nap kicsalt a szobámból. A nap melegen tűzött a,lá, mintha még egyszer meg akarná mutatni erejét, mielőtt átengedi a teret a hűvös, hideg ősznek. Vállamra ,akasztottam puskámat és elindultam cserkészni. Lassanlassan elmaradt mögöttem az utolsó ház, kiértem a szabadba s ekkor erőt vett rajtam az a megmondhatatlan és leírhatatlan csendesen jóleső érzés, mely elfogja a vadászembert künn a szabad természetben. A természet mélységes csendjét nem zavarta semmi. Egy hang, egy falevélnek a rezdülése sem hallatszott, a levegő is mintha állt volna: mélységes, egész lelket betöltő, mozdulatlan csendesség vett körül. A látóhatár szép azúrkék színét nem zavarta felhő, köröskörül, ameddig a szem .ellátott, madár se repült, élő lény se bontotta meg a természetnek ezt a néma, hangtalan csendességét. lEgy .fának támaszkodva bámultam a levegőbe, átengedve magam a méla hangulatnak, mely .ebben a .fenséges csendben szinte hipnotizálja az embert. Lelkem megtelt a Gondviselés iránt való őszinte bámulattal. .Szerettem volna ezt az egész hangtalan világot a lelkemre ölelni, olyan szépnek találtam az életet, a természet munkáiját olyan tökéletesnek. Körülnéztem még egyszer, azután mind feljebb, de mintha meghalt volna minden, élő lény rebbenése nem rontotta meg a lélek és a min'denségnek ezt a csendes harmóniáját. Egyszerre csak magasan fent két fekete mozgó pontot pillantottam m&g. A két- pont ihol egymás felett, hol egymástól eltávolodva, mind közelebb ért. Ha nem tudtam volna, hogy október hónapot éljük, két, egymással gyengéd játékot iiző szerelmes fecskének néztem volna őket. Amint azután lejebb-lej.ebib szálltak, látszott mind tisztábban, hogy két madár, melyek közül a nagyobb üldözi a kisebbet. A repülés mind gyorsabb lett. A kisebb madár, szárnyait gyorsan szedegetve, szelte a levegőt, hol elmaradva, hol utoléretve üldözőjétől. Néha egészen eséssé változott repülésén meglátszott a halálos fáradtság, közbe-közbe az ijedt, halálveszedeleinbe jutott állat siralmas csiripelése hallatszott. Ekkor már tisztán látszott, hogy a kisébbik madár egy kos veréb, üldözője egy vércse. Mind a kettő repült egyenesen felém, egyre erősebben hallatszott a kis veréb kétségbeesett. hangja, kisérve a vércse prédaéhes vijjogásától. És amint néztem azt a hajszáb amint láttam a halálfélelemitől már repülni sem tudó picinyke veréb egyenlőtlen küzdelmét nagyobb és hatalmasabb .ellenfelével szemben, erőt vett rajtam az az őszinte, szánakozó érzés, mely mindig a gyengébbnek fogja pártját. Puskámat szememhez emeltem és lőttem. A véresé, repülésében hirtelen .megingott, szárnya oldalra billent, egyet villant vörös háta és nagy ivben hullott alá éppen a lábam elé. A kis veréb pedig a halálos fáradtságtól elgyötörve nem szállott már, hanem esett le elém. Kicsi keble szaporán pihegett, tollai fölborzolódtak mellén, piciny szemei tétova félelemmel jártak körül, még mindig félve és keresve ellenfelét. És amint szemeit felém fordította, ezt véltem kiolvasni könyörgő tekintetéből: — „Oh te ember, aki megölted az én halálos, hatalmas ellenségemet, ne bánts engem. Gyenge testem még most is reszket a kiáltott félelemtől, amelytől te szabaditottál meg. És ha megszabadítottál, ne kívánd halálomat, az én picike, nyomorúságos életem halálát. Ne bánts, meglátod megáld az isten." Megértettem a kis veréb beszédét és iegy pár lépéssel hátrább menve néztem tovább a kis madarat. Tollai lassan elsimultak, lélekzetvétele szépen elcsendesedett, szemeiben a játszi paj zártság és a boldog gondatlanság tükröződött vissza. És amig néztem, szárnyait egyszerre csak kibontotta és ellenséget, embert, haláltusát elfeledve, hangos szóval, vig esirirpeléssel szökött fel a .magasba, nem is gondolva arra, hogy egy óra múlva talán újra kell kezdenie nyomorult életéért áz örökös, el nem múló harcot, a melyben előbb-utóbb el kell esnie a szegény kis, csupán csak az életét féltő .és azt védő nyomorult verébnek. Elgondolkozva néztem utána és eszembe jutott, iliogy az ember sorsa szintén csak ez. Fáradtságos és küzdelmes életében folyton veszedelmek környékezik és amikor egyiket nagy nehezen legyűri, miár ott ólálkodik a másik, a nagyobb, a még halálosabb ellenifél, amelytől azután hiába védi már kicsiny, nyomorult, igénytelen életét, előtérbe lép az erősebb joga: megölni a gyengébbet. * * * Nem találtam már szépnek az életet, a természet munkáját sem olyan tökéletesnek, a lélek harmóniáját dissonans hangok zűrzavara váltotta feli Fanyar kedvvel vállamra .akasztottam puskámat ós elindultam hazafelé. öt perc alatt egy egész oltár omlott bennem össze. Várnai Vilmos. Klobucsár nyugalomba vonul. A magyar honvédség főparancsnoka, Klobucsár báró rövidesen nyugalomba vonul. Az ,uj főparancsnok Kolosváry lovassági tábornok, volt honvédelmi miniszter lesz. j a,xv 2K50 Siessen addig, mig nem késő egészségéi visszaszerezni! Egy jelentéktelennek látszó meghűlés ai összes légzőszervei legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után- Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert & könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő köhögés, rokeduég, raegh&iéo, nehézlélegv.éá és a légzőszervek htirutos megbetegedéseinél !f.5t6ffi:iec bevált az orvosi előkelőségek ¥1 BOESnigkl Mindenütt kapható. Egy üveg ára Z korona 50 flUér által javasolt B SSSGBvbB B V5 egy nagy üveg" ára 5 korona. Postán leghevesebb 3 üveg ff) rendelhető meg utinvéteUel az egyedüli főraktárból: Diana-gyógyszertár, Budapest, Károly-ktfrnf szám rxí. 50 V