Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-15 / 38. szám

19 í 3. február 15. 3 gzaszoritott helyzetüknél fogva nean kaphat­nak erősítéseket. A szövetségi csapatok két nehéz ágyu-val is rendelkeznek. A zapailisták ugy látszik, mag sem kísérelik, hogy segit­sógéro siessenek a fölkeloknek, bár az elle­nük működő szövetségi csapatok,alt legna­gyobbrészt Visszarendelték a fővárosba. Kor­mánykörökben azt hiszik, hogy a zapatisták mégis inkább Maderót, mint az előbbi elmiök unokaöccsét fogják támogatni, megemlékez­vén arról, hogy az előbbi elnök milyen rideg volt velük szemben. A városbeli idegenek a berszülöttekkel együtt zsúfolásig megtöltik a menedéket nyújtó házakat. Hogyan végződött Höhenlohe herceg utja? — „Kedvezően alakul a helyzet." — :7 (Saját tudósítónktól.) Hohenlohe her­ceg küldetésének eredményéről a legellen­tétesebb hirek kerültek forgalomba. A leg­dekesebb az egészben, hogy Hohenlohe herceg még mindig betegen feküdvén, meg se jelenhetett eddig őfelsége előtt, — már pedig csak azután derülhetnek ki igazán mit is tartalmaz a cár levele. Hohenlohe herceg két-három napon belül elhagyja ágyát, hová a betegsége íköti és a jövő hét elején audiencián jelenik meg Ferenc József előtt. Külügyi hivatalunknak tegnapi békés nyilatkozatára már megjött a válasz. Az orosz félhivatalos fejtegetései itt a hivata­los köröket a legnagyobb megelégedéssel töltötték el, mert azt látják belőlük, hogy Oroszország azonositja magát a monar­chia álláspontjával és a Balkánon ugyan­azt vallja történeti hivatásának, amit mi s amit Andrássy gróf is és Károlyi gróf mi­dig hangoztattak. Itt meg vannak róla győződve, hogy a pétervári Rosszija elvi álláspontja a gyakorlati kérdésben is ki­fejezésre fog jutni és kedvező értelemben fogja befolyásolni az osztrák-magyar— orosz viszony jövendő alakulását. Berlinből irják: A Tagblatt-nak Pé­tervárról február 10-éről Hohenlohe her­ceg missziója dolgában ezt jelentik: Hohenlohe herceg Carszkoje-Széló­ban nagyon kegyes fogadtatásban része­sült, azonban a cárral folytatott tanács­kozásában a legfontosabb pontokat illető­en mégis oly jelentékeny differenciák me­rültek föl, hogy a félhivatalos bécsi sajtó­hangok, amelyekből a csalódás kicsendül, nagyon is jogosultnak látszanak. A súlypont az albán-kérdésben nyug­szik. Ausztria és Magyarország pontosan és határozottan megjelölte, hogy ebben a kérdésben mennyit engedhet és hol kez­dődik a monarchia életbevágó érdekeinek kockázása. Oroszországban Ausztriának és Magyarországnak ezt az álláspontját jo­gosulatlannak mondják. Ugyanígy áll a dolog a leszerelés kérdésében is. Hohenlohe hercegnék Pé­tervárott az orosz államférfiakkal folyta­tott tanácskozása során megállapították, hogy az orosz kormány nagyobb súlyt vet arra, hogy Ausztria és Magyarország déli határánn tehát Szerbia közelében szerel­jen le, semmint az orosz galíciai határon. Mind a két kérdés azt mutatja, hogy a pértervári kormány egészen határozott föltételeket állapított meg, amelyek az osz- . trák és magyar fölfogással merően ellen­tétben vannak. Hohenlohe herceg misszió­ja valósággal csupán egy örvendetes ered­ményt mutat föl és ez a hercegnek ma­gával hozott az a meggyőződése, hogy a cár békés érzületű, hogy tehát mindenre inkább gondolt, mint a háborúra. ,És a herceg biztositotta a cárt arról, hogy Ausztria és Magyarország ép oly béke­szerető. A herceg pétervári missziójának az eredménye csekély ugyan, de meg kell vallani, hogy annak egyetlen pozitiv ered­ménye. Az orosz diplomaták fölfogása sze­rint ezzel mégis meg volna teremtve a megegyezés bázisa, ha a dolognak nem volna egy bökkenője, ha ugyanis Péter­várott nem kívánnák, hogy Ausztria és Magyarország kezdje meg a leszerelést, az albán-kérdésben pedig a szláv kívánsá­gokhoz csatlakozzék. .••••••••••••••••••••••••••••.••••••••aansa........ A romantikus Wimmersperg-fiu. (Nem életveszedelmes az álla­pota. — Felgyógyul a leány is. — A bárófiu szegedi életéből.) (Saját tudósítónktól.) Ma érkezett hirek szerint Wimmersperg Nándor báró állapo­tában, akinek öngyilkos-kísérletéről részle­tesen irtunk, javulás állott be és a késszurás okozta seb korántsem olyan veszedelmes, mint azt az első pillanatban hitték az orvo­sok. Annyira nem veszedelmes, hogy a bá­rófiu hamarosan gyógyultan hagyhatja el a kórházat. A cigány leány állapota ugyan súlyosabb, mint Wimmerspergé, de azért ő is megmenthető még az életnek. És igen va­lószínű, hogy a halál küszöbére lépett sze­relmesekből egy-két hónap múlva boldog egypár lesz ... 4 : A romantikus vérű Wimimersperg-fiut azonban aligha fogja sokáig boldogítani a házasság rózsás rabbilincse. Egy szárnyaló lélek a züllötteknek ez a törékenyszivü, de akaratos dzsentlménje, csakhogy az ő egyé­niségével nem lett volna szabad beleszület­nie a bárói rangba. E sorok irója közvetlen közelről ismeri merész akcióktól duzzadó if­júságát, amely lesiklott a társadalmi boldo­gulás a polgári etikett finyás útjáról és talán ha a Hortobágyra és nem a nagyváros falai közé szorult volna ez a romantikában fogant élet, a puszták duhaj fia vált volna belőle. Igy a nagyvárosi éjszakák büszke fejű zül­löttje lett, aki minimális vágyat sem érzett ahhoz, hogy előkelő társaságok dédelgetett causeurjévé, parvenü mamák titkos ábránd­jává legyen. Pedig azzá lehetett volna és a rangjához odaragasztottak volna tekintélyes summácskákat is, — ha születési előkelősé­gére egyáltalán adott volna valamit. Az ő vágyai, érzései, egész ifjusába még zsendülő korában a nélkülözők, a szegények, a nyo­morgók szélnek eresztett és züllésre kárhoz­tatott fiaival kapcsolódott össze. Úgyneve­zett uri gyerekekkel nem szeretett barát­kozni soha. Gyűlölte a csenevészségüket, a tunyaságukat, a meglapuló, félős természetü­ket, az engedelmességüket, >a bátortalansá­gukat és nyegle mivoltukat. Érdekes erűnek a fiúnak élete, kicsi korá­tól kezdve. Mint első középiskolás, felrúgta az iskolai szabályzatokat és odlamenekült minduntalan, ahova regényes vágyai kerget­ték: az iskolázatlan, mosdatlan, rongyos, já­tékos és világk'alamdokról álmodozó kiesi P a rasz t.s uihanc oik közé és aiz ő társaságukba • n aztán teli tüdővel szívta magába a tiltott sza-. ibadság levegőjét, Persze, bogy a tanú lé tár­sai és a tanárai megrökönyödtek azokon a dolgokon, laímiikiet ő ni ívelt. És összeült a ta­nári kar ós az össaeülás vége mindiig cansi­Mum abeundi lett. Igy vánidorolgatott gim­náziumból reálba, reálból polgáriba, mert a szülők a végsőkig megpróbálkoztak, hogy ta­nulásra fogják és embert faragjanak belőle. Csakhogy a „rossz piubi" vizsgák idején az ódon felsővárosi templom bagoly fészkeiben töltötte el a szép nyári napokat. A toronyban mászkált, zsivány tanyát alapított, rablóban­dát szervezett, betyár körű tra indult, persze, gyenekségből, de minidig ő volt a vezér, pa­riamcsokat osztogatott, vezényelt, terveket szőtt) és mlhdetn jóval ellátta a katonáit, csakhogy hűségesek maradjanak lnozzá. Aki , panaszkodott, annak pénzzel, Vagy máské­pen orvosolta a baját. Sok-sok maszatos kis szegénysarjadékot segített, ennivalóhoz, sőt ruházathoz juttatta őket, A társait Valóság­gal fanatizálta, s azok valami földöntúli lényt láttak benne. Hihetetlenül tisztelték ós becsülték ós kész parancs volt minden szava előttük. Igy, közöttük ós velük, megmaradt a legpatinásabb arisztokratának, nyakas és büszke volt, mintegy várúr, kemény és bátor, sőt rettenthetetlen, mint csaták hőse, pedág csak gyerek, még kamasz se volt ós ezeknek ia karakterisztikus tulaj donságaáüak tudha­tó be, hogy a család az inkvizíció minden .eszközével sem tudta volna odaragasztani az iskola padjaihoz. Néki levegő, élet, lüktetés, mozgalmasság kellett, elvágyakozott más emberek közé, ahol harcoskod'ássaf babérokat arathat. Az angol-bur háború idején az egész felsővárosi utcai gyereksereget összetoboroz­ta, élükre állt, hogy majd elmennék Délafri­kába és1 az aingolok ellen küzdenek a bur bő­sök oldalán. Bur öltözetekben járt, a buroké­hez hasonló kalaipot viselt és már-már bur hadvezérnek képzelte magát a felsővárosi templom körüli teiülieteken. A torony volt a lőport.orony, ahonnan naponta kilaöagotta a puskapornak kinevezett homokot. Aztán el­mentek a felsővárosi „bagolyvárba" és mieg­oistromolták. (Egy-két ablakot csakugyan be is törtek.) Igy telt-múlt a vásott báró gyerekkora. Hogy felnőtt és megbajszosodott, vele nőttek és bajszosodtak és vele maradtak a „kato­nái" is, lefelé züllő, éjjeli alakok, rongyos ruhájú, éhes suhancok, akiiket a sorsuk ugy, piszkosan és elszántan, szomorúan és rosz­indulaltuam, lázadban és könnyű, vidám éle­tet keresően beledobott a világiba. És a lá­nyok . . . ó, a lányok legnemesebb pártfogó­jukat találták az éjszakába keveredett báró fiúban. Velük szemben is korrekt gavallér és arisztokrata, sőt középkori szellemű lovag maradt, aki nem tűrte el senki fiának, hogy Hova megy bevásárolni? 5ckőn Jenő, fcHcteawtcai uri- és Rendkívül előnyös vasalási 1xely mindenféle férfi és női divatcikkekben. - Mélyen leszállított árak.

Next

/
Thumbnails
Contents