Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-15 / 38. szám

19 í 3. február 15. 3 gzaszoritott helyzetüknél fogva nean kaphatnak erősítéseket. A szövetségi csapatok két nehéz ágyu-val is rendelkeznek. A zapailisták ugy látszik, mag sem kísérelik, hogy segitsógéro siessenek a fölkeloknek, bár az ellenük működő szövetségi csapatok,alt legnagyobbrészt Visszarendelték a fővárosba. Kormánykörökben azt hiszik, hogy a zapatisták mégis inkább Maderót, mint az előbbi elmiök unokaöccsét fogják támogatni, megemlékezvén arról, hogy az előbbi elnök milyen rideg volt velük szemben. A városbeli idegenek a berszülöttekkel együtt zsúfolásig megtöltik a menedéket nyújtó házakat. Hogyan végződött Höhenlohe herceg utja? — „Kedvezően alakul a helyzet." — :7 (Saját tudósítónktól.) Hohenlohe herceg küldetésének eredményéről a legellentétesebb hirek kerültek forgalomba. A legdekesebb az egészben, hogy Hohenlohe herceg még mindig betegen feküdvén, meg se jelenhetett eddig őfelsége előtt, — már pedig csak azután derülhetnek ki igazán mit is tartalmaz a cár levele. Hohenlohe herceg két-három napon belül elhagyja ágyát, hová a betegsége íköti és a jövő hét elején audiencián jelenik meg Ferenc József előtt. Külügyi hivatalunknak tegnapi békés nyilatkozatára már megjött a válasz. Az orosz félhivatalos fejtegetései itt a hivatalos köröket a legnagyobb megelégedéssel töltötték el, mert azt látják belőlük, hogy Oroszország azonositja magát a monarchia álláspontjával és a Balkánon ugyanazt vallja történeti hivatásának, amit mi s amit Andrássy gróf is és Károlyi gróf midig hangoztattak. Itt meg vannak róla győződve, hogy a pétervári Rosszija elvi álláspontja a gyakorlati kérdésben is kifejezésre fog jutni és kedvező értelemben fogja befolyásolni az osztrák-magyar— orosz viszony jövendő alakulását. Berlinből irják: A Tagblatt-nak Pétervárról február 10-éről Hohenlohe herceg missziója dolgában ezt jelentik: Hohenlohe herceg Carszkoje-Szélóban nagyon kegyes fogadtatásban részesült, azonban a cárral folytatott tanácskozásában a legfontosabb pontokat illetően mégis oly jelentékeny differenciák merültek föl, hogy a félhivatalos bécsi sajtóhangok, amelyekből a csalódás kicsendül, nagyon is jogosultnak látszanak. A súlypont az albán-kérdésben nyugszik. Ausztria és Magyarország pontosan és határozottan megjelölte, hogy ebben a kérdésben mennyit engedhet és hol kezdődik a monarchia életbevágó érdekeinek kockázása. Oroszországban Ausztriának és Magyarországnak ezt az álláspontját jogosulatlannak mondják. Ugyanígy áll a dolog a leszerelés kérdésében is. Hohenlohe hercegnék Pétervárott az orosz államférfiakkal folytatott tanácskozása során megállapították, hogy az orosz kormány nagyobb súlyt vet arra, hogy Ausztria és Magyarország déli határánn tehát Szerbia közelében szereljen le, semmint az orosz galíciai határon. Mind a két kérdés azt mutatja, hogy a pértervári kormány egészen határozott föltételeket állapított meg, amelyek az osz- . trák és magyar fölfogással merően ellentétben vannak. Hohenlohe herceg missziója valósággal csupán egy örvendetes eredményt mutat föl és ez a hercegnek magával hozott az a meggyőződése, hogy a cár békés érzületű, hogy tehát mindenre inkább gondolt, mint a háborúra. ,És a herceg biztositotta a cárt arról, hogy Ausztria és Magyarország ép oly békeszerető. A herceg pétervári missziójának az eredménye csekély ugyan, de meg kell vallani, hogy annak egyetlen pozitiv eredménye. Az orosz diplomaták fölfogása szerint ezzel mégis meg volna teremtve a megegyezés bázisa, ha a dolognak nem volna egy bökkenője, ha ugyanis Pétervárott nem kívánnák, hogy Ausztria és Magyarország kezdje meg a leszerelést, az albán-kérdésben pedig a szláv kívánságokhoz csatlakozzék. .••••••••••••••••••••••••••••.••••••••aansa........ A romantikus Wimmersperg-fiu. (Nem életveszedelmes az állapota. — Felgyógyul a leány is. — A bárófiu szegedi életéből.) (Saját tudósítónktól.) Ma érkezett hirek szerint Wimmersperg Nándor báró állapotában, akinek öngyilkos-kísérletéről részletesen irtunk, javulás állott be és a késszurás okozta seb korántsem olyan veszedelmes, mint azt az első pillanatban hitték az orvosok. Annyira nem veszedelmes, hogy a bárófiu hamarosan gyógyultan hagyhatja el a kórházat. A cigány leány állapota ugyan súlyosabb, mint Wimmerspergé, de azért ő is megmenthető még az életnek. És igen valószínű, hogy a halál küszöbére lépett szerelmesekből egy-két hónap múlva boldog egypár lesz ... 4 : A romantikus vérű Wimimersperg-fiut azonban aligha fogja sokáig boldogítani a házasság rózsás rabbilincse. Egy szárnyaló lélek a züllötteknek ez a törékenyszivü, de akaratos dzsentlménje, csakhogy az ő egyéniségével nem lett volna szabad beleszületnie a bárói rangba. E sorok irója közvetlen közelről ismeri merész akcióktól duzzadó ifjúságát, amely lesiklott a társadalmi boldogulás a polgári etikett finyás útjáról és talán ha a Hortobágyra és nem a nagyváros falai közé szorult volna ez a romantikában fogant élet, a puszták duhaj fia vált volna belőle. Igy a nagyvárosi éjszakák büszke fejű züllöttje lett, aki minimális vágyat sem érzett ahhoz, hogy előkelő társaságok dédelgetett causeurjévé, parvenü mamák titkos ábrándjává legyen. Pedig azzá lehetett volna és a rangjához odaragasztottak volna tekintélyes summácskákat is, — ha születési előkelőségére egyáltalán adott volna valamit. Az ő vágyai, érzései, egész ifjusába még zsendülő korában a nélkülözők, a szegények, a nyomorgók szélnek eresztett és züllésre kárhoztatott fiaival kapcsolódott össze. Úgynevezett uri gyerekekkel nem szeretett barátkozni soha. Gyűlölte a csenevészségüket, a tunyaságukat, a meglapuló, félős természetüket, az engedelmességüket, >a bátortalanságukat és nyegle mivoltukat. Érdekes erűnek a fiúnak élete, kicsi korától kezdve. Mint első középiskolás, felrúgta az iskolai szabályzatokat és odlamenekült minduntalan, ahova regényes vágyai kergették: az iskolázatlan, mosdatlan, rongyos, játékos és világk'alamdokról álmodozó kiesi P a rasz t.s uihanc oik közé és aiz ő társaságukba • n aztán teli tüdővel szívta magába a tiltott sza-. ibadság levegőjét, Persze, bogy a tanú lé társai és a tanárai megrökönyödtek azokon a dolgokon, laímiikiet ő ni ívelt. És összeült a tanári kar ós az össaeülás vége mindiig cansiMum abeundi lett. Igy vánidorolgatott gimnáziumból reálba, reálból polgáriba, mert a szülők a végsőkig megpróbálkoztak, hogy tanulásra fogják és embert faragjanak belőle. Csakhogy a „rossz piubi" vizsgák idején az ódon felsővárosi templom bagoly fészkeiben töltötte el a szép nyári napokat. A toronyban mászkált, zsivány tanyát alapított, rablóbandát szervezett, betyár körű tra indult, persze, gyenekségből, de minidig ő volt a vezér, pariamcsokat osztogatott, vezényelt, terveket szőtt) és mlhdetn jóval ellátta a katonáit, csakhogy hűségesek maradjanak lnozzá. Aki , panaszkodott, annak pénzzel, Vagy másképen orvosolta a baját. Sok-sok maszatos kis szegénysarjadékot segített, ennivalóhoz, sőt ruházathoz juttatta őket, A társait Valósággal fanatizálta, s azok valami földöntúli lényt láttak benne. Hihetetlenül tisztelték ós becsülték ós kész parancs volt minden szava előttük. Igy, közöttük ós velük, megmaradt a legpatinásabb arisztokratának, nyakas és büszke volt, mintegy várúr, kemény és bátor, sőt rettenthetetlen, mint csaták hőse, pedág csak gyerek, még kamasz se volt ós ezeknek ia karakterisztikus tulaj donságaáüak tudható be, hogy a család az inkvizíció minden .eszközével sem tudta volna odaragasztani az iskola padjaihoz. Néki levegő, élet, lüktetés, mozgalmasság kellett, elvágyakozott más emberek közé, ahol harcoskod'ássaf babérokat arathat. Az angol-bur háború idején az egész felsővárosi utcai gyereksereget összetoborozta, élükre állt, hogy majd elmennék Délafrikába és1 az aingolok ellen küzdenek a bur bősök oldalán. Bur öltözetekben járt, a burokéhez hasonló kalaipot viselt és már-már bur hadvezérnek képzelte magát a felsővárosi templom körüli teiülieteken. A torony volt a lőport.orony, ahonnan naponta kilaöagotta a puskapornak kinevezett homokot. Aztán elmentek a felsővárosi „bagolyvárba" és miegoistromolták. (Egy-két ablakot csakugyan be is törtek.) Igy telt-múlt a vásott báró gyerekkora. Hogy felnőtt és megbajszosodott, vele nőttek és bajszosodtak és vele maradtak a „katonái" is, lefelé züllő, éjjeli alakok, rongyos ruhájú, éhes suhancok, akiiket a sorsuk ugy, piszkosan és elszántan, szomorúan és roszindulaltuam, lázadban és könnyű, vidám életet keresően beledobott a világiba. És a lányok . . . ó, a lányok legnemesebb pártfogójukat találták az éjszakába keveredett báró fiúban. Velük szemben is korrekt gavallér és arisztokrata, sőt középkori szellemű lovag maradt, aki nem tűrte el senki fiának, hogy Hova megy bevásárolni? 5ckőn Jenő, fcHcteawtcai uri- és Rendkívül előnyös vasalási 1xely mindenféle férfi és női divatcikkekben. - Mélyen leszállított árak.