Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-14 / 37. szám

1913. február 12. DÉLMAGYARORSZÁÖ 5 Készül a város a csatornázásra és kövezézre. — Értékemelkedési illetékekből födözik a költségeket. — (Saját tudósítónktól.) A fejlődő, modern magyar városok egyik legelső fontosságú törekvése a betterment, vagyis az értékemelkedési illeték életbeléptetése. Debrecen, Nagyvárad, Arad, Győr, majd valamennyi nagy magyar város küzd a bettenmien't szabályrendelet érdiekében s évekkel ezelőtt Szeged is felbuzdult, különösen Debrecen, példáján, de azóta ez a kérdés nálunk a közigazgatás kútjába merült, Amig Nagyváradon* Aradon a betterment ügy,e állandóan permanenoiában volt és van és szakbizottsági ülések hoszszu sorozatán beható vita tárgya, addig Szegeden a betterment érdekében mindössze annyi történt, bogy „jó volna" kiáltással a közönség elé dobták, de egy-két vétóra hírtelen visszarántották. Debrecen betterment-szabályrendeletét a belügyminiszter már régebben jóváhagyta, Nagyváradét pedig most, egy-két nap előtt látta el szankciójával. Nagy a;z öröm most Nagyváradon. Az uj szabály rendelet a városnak ujabb busás jövedelmi forrásokat nyit meg, amilyenekre szüksége van, hogy a fejlődés, gyors utján le ne maradjon. Mert maiit jelent tulajdonképpen a betterment? Először is azt, hogy akinek a magántulajdona. a köznek valamilyen uj intézménye folytán értékben emelkedik, az ebből az emelkedésiből juttasson valamit a köznek is, vagyis fizessen értékemelkedési illetéket. Ahiol például a város aszfaltozta! vagy csatornát készíttet, vagy uj utcát nyit és uj forgalmi pontot teremt, uj üzletiek keletkezését segíti elő, stb., ott a házak értéke természetesen emelkedni fog a közlétesitmémy, fontossága arányában. Az igazságosság elve követeli tehát, hogy akinek a magántulajdona a köz valamilyen alkotása folytán értékiben növekedett, az tartsa kötelességének azt, bogy ebből a növekedésiből bizonyos hányadot vissza is térítsen. A bettermíentnek azonban sokféle és változatos fajai vannak. A legegyszerűbbek és a legtermészetesebbek: a csatornázás és utcaburkolás alapján kivetett értébemelkadési illetékek. Vannak aztán a .közvilágítás kiterjesztése alapján kivetett értékemelbadésii illetékeik. Eddigelé azonban ezt már esak néhány nagyon előrefej lődött nyugati város merte megvalósítani. Ezekben nagyon is komolyan vették az igazságosság elvét, de a közönség csak hasznát látja ós nincs öka megbánná, hogy az utcák tündéri világításán elhátmul az idegen. A betterment jelentősége fölött vitatkozásnak nem lehet helye. Legfölebb csak akkor, amikor a fajtáiról van szó. S ilyenkor nagyon is szükséges a szakbizottságok .alapos munkája Mert a betterment-szabályrendelet sem lehet egyforma minden városban. Például, ahol mér csatornázottak az utcák, ott ezen az alapon elkésett az értékemelkedé®i illeték. Viszont ahol sem rendszeres csatornázás, sem befejezett utcaburkolás nincs, ott külön közvilágítási illetéket kiróni métg nem szabad. Szegeden, sajnos, még nem tartunk a részletkérdéseknél, sőt a kezdeményezést is újra fel kell venni, okulva a Debrecen, Nagyvárad, Arad példáján, amelyek közül kettőnek már megadatott a mód, hogy ugy fejlődhessenek, mint a nyugati, kulturált városok, mig Arad szintén biztató uton halad. A bettermentkérdést ki kell emelni Szegeden is a közigazgatás tespedtségéből s most, bogy Nagyváradon szintén életbe lépett a szabályrendelet, itt van a legjobb alkalom. A belügyminiszter jóváhagyása ugyanis azt jelenti, hogy az állam elejtette az általános betterment-törvény tervét és nem állja útját a betterment-szabályrendeleteík jogérvényes életbeléptetésének. Mert nemrégen, a belügyminisztériumban foglalkoztak u betterment állami kezelésének tervével s ez volt az oka annak, hogy a kezidettnényező magyar városok csak kevés reményt táplálhattak, a/mikor előálltak a betterment eszméjével. Hogy miképpen áll Szegeden a betterment ügye, erre vonatkozólag Balogh Károly pénzügyi tanácsos a következő felvilágosítást volt szíves adni munkatársunknak: — A betterment kérdését most nem volna jó megbolygatni. Három évvel ezelőtt merült föl Szegeden a betterment szabályrendelet megalkotásának terve, de akkor a sajtó is ellenezte és a háztulajdonosok is különösen agitáltak ellene. Ezért aztán nem került az ügy bizottságok elé sem, de elejtéséről egyáltalán nincs szó. Sőt ha elérkezik az ideje, talán már a jövő évben, akkor a szabályrendelet-tervezetet bizottságok elé bocsátjuk. Előbb azonban sok-sok eminens városi ügygyei kell rendbe jönnünk és van egy csomó igen fontos szabályrendelet, amely miniszteri jóváhagyásra vár. Hiszen annak idején ellenezték a házbér filléreiket is. Ez az ügy is jó uton halad most és nem fog sokáig késni a szabályrendelet jóváhagyása. Majd ezek után előrukkolunk a betterment-szabályrendelettel is, amelyre bizony égető szüksége van a városnak. Csák két dolgot említek: a csatornázást és utcaburkolást. A csatornázás, amelyhez a jövő évben már hozzákezdenek, költségvetésszerüen hat millió koronába kerül, de a végén bele fog kerülni nyolc millióba is. Már most honnan teremtsük ezt elő? Világos, hogy legalább is egy tetemes részét az értékemelkedési illetékekből lehet csak fedezni. Vagy például: kétszáz olyan utcája van Szegednek, amely burkolásra szorul. Ha egy-egy utcát átlagosan öt méternek veszünk és nem a legelsőrendü burkolási anyagra gondolva, csak 70,000 koronában állapítjuk meg egy-egy utca teljes burkolásának költségeit, akkor is tizennégy millióba kerül az összes utcák burkolása, rendezése. Ennék az összegnek is a jórészét az értékemelkedési illetékek fogják fedezni. És ez — vagyis az illetékek kirovása, illetőleg a betterment-szabályrendelet megalkotása — helyes és igazságos, mert egyenlően osztja meg a közterheket. Mert az ugy-e bár, semmiképen sem mondható méltányosnak és igazságosnak, hogy amig például a Kiss D.-palota körül nagyszerű aszfalt és jó világítás van, addig a Topolya-soron a háztulajdonos arányosan ugyanannyi adót fizet, holott a háza körül nyakig ér a sár és világítás nincs. Hogy annak idején mégis leintették a betterment ügyét, ez igen érthető s ma is aligha volna különben, mert tudvalevő, hogy a lakosság fél és zúgolódik minden ujabb adófajta ellen, ha még olyan üdvös,'igazságos és érdekében való is. Tehát a tanácsos ur nem ejtette el végkép ennek a városi adónak tervét. Nagyon jól tette. A város fejlődésének legalább azo kat a föltételeit meg kell adni, amelyekkel más vidéki városok rendelkezni. És nagyoy jói! tudjuk, hogy ez az illeték talán a háztulajdonosokat sújtaná legkevésbé, inert áthárítják a lakókra. Hiidessen a Délmagyai 01 szagban A szinház sorsa. (Saját tudósítónktól.) Balassa Ármin dr., törvényhatósági bizottsági tag ma megfölebbezte a közgyűlésnek azt a határozatát, a mellyel a szinház uj bérbeadása mellett döntött. A fölebbezést egész terjedelmében ismertetjük, mert azt látjuk, hogy ugy a város fejlődése, mint a szinház uj elhelyezkedése szempontjából most nagyobb fontosságú ez a kérdés, mint volt valaha. A különböző, ellentétes vélemények mellett természetes meg lesz a magunk véleménye is. A fölebbezés itt következik: Nagyságos Polgármester Ur! Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1913. január 30-án tartott közgyűlésén 12. szám alatt hozott határozat ellen kénytelen vagyok fölebbezéssel élni a következő okokból: Sérelmes a fent tisztelt közgyűlési határozat 1. mert az indítványok a szervezeti szabályrendeletbe ütköző módon kerültek szavazás alá; ,!'n:V4Ü 2. mert ebből az eljárási sérelemből érdemileg sérelmes és a törvényhatóság közgyűlésének 216—1910. szám alatt hozott határozatával ellentétes és azzal együtt fenn nem tartható határozat keletkezett; 3. mert ez a határozat jogellenes és a törvényhatóság kártérítési felelősségét vonhatja maga után; 4. mert veszélyezteti a szegedi szinház művészi fejlődését; i í " •] ; 5. mert a határozat alapjául szolgáló indítvány indokaiból kitetszőleg ellentétben áll a szegedi szinház rendeltetéséve! amelynek hatása alatt Szeged szab. kir. város törvényhatósága 1880. julius hó 15-én tartott közgyűlésén az állandó szinház fölépítését elhatározta < | 6. mert veszélyezteti azokat az egyetemes nemzeti közművelődési érdekeket, amelyeket a magyar vidéki színházak és közöttük a szegedi színház az eddigi kipróbált és jónak bizonyult kezelési móds ;er mellett tudnak hatályosan szolgálni. Mielőtt e fellebbezési okaimat pántonként részletezném, hangsúlyozom, hogy elvi álláspontom, amely a 6-ik pontban jut kifejezésre, teljesen független a szenvedélyeknek attól a brutális hullám verésétől, airnely „színügyünk" kapcsán országwilág előtt nevetségessé tette a szegedi közműveltség érettségét. Vigasztaló csak az, hogy a bözhahota elröppent és a való tények megismerése után az országos közvélemény be fogja látni ítéletének elhamarkodottságát, valamint azt is, hogy Szeged . közéleténeik legjobbjai súlyos erkölcsi áldozatokat hoztak azért, hogy más eszköz hiányában nyílt színen voltak kénytelenek egyik legbecsesebb közművelődési ügyünket a pusztításaiban batárokat nem ismerő kultnrkalandorságtól megszabadítani. A Wimmer Fülöp és Gerle Imre dr. bizottsági tag uraik indítványában foglalt „hasznosítási", „beszerzési" legimoderniebb álláspontal áll szemben az én „konzervatív" álláspontom, amelyet Szeged szab. kir. város törvényhatóságának közgyűlésién az 1896. szeptember havi közgyűlés óta számtalanszor és mindig győzellmiesan képviselteim. Az országos szinészegyesület kongresszusán 1889-ben indítvány óztam szinügyünknek a kultuszminisztérium hatáskörebe leendő áthelyezését, ami husz év múlva meg is történt. A nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter ur által 1901. január 19-én a vidéki színészet rendezése tárgyában méltóságos Bezerédy Viktor dr. államtitkár ur elnöklete alatt tartott országos értekezleten javasba-