Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-14 / 37. szám

DEEMAQYARORSZXQ 1913. február 14. a legutóbbi napokban intézett támadások olyan veszteségekkel jártak a monteneg­rói seregre nézve, melyekkel az elért si­kerek semmiféle arányban nem állanak. Az összes kórházak tul vannak zsúfolva sebesültekkel, a halottak száma pedig rendkívül nagy. A legutolsó forszírozott támadások állítólag nem kevesebb, mint 3500 montenegrói harcos életébe kerültek. Emellett az ország pénzügyi helyzete is kétségbeejtő, mert az a segély, melyet Montenegró Bulgáriától kap, távolról sem elég arra, hogy ezt a szegény országot a háború pénzügyi következményeitől meg­mentse. A nép hangulata izgatott és mind­jobban a dinasztia ellen fordul. Moi. enegró mellett 1 Fiume, február 13. A horvátországi és balkáni kapucinus misszió hivatalos .lapja, a Rijecske Novine a malisszaroknak a mon­archiáihoz és Montenegróhoz való viszonyá­ról a következőkiben nyilatkozik: A malisszorok .a háború elején Monte­negrótól fegyvert kaptak ós a ©magoncok mellett küzdöttek, mint Miklós király háv,ei, még akkor is, auráikor a többi albán törzsek puskáit Montenegró ellen irányították. Szku­tari megkezdésekor a malisszorok csapatai szétszéledtek, miután' nem tudtálk megszokni a modem tüzérségi háborút és a szisztéma tiikus ostromlást. De még azért is hazaküld­ték a malisezorokat, hogy ne befolyásolják a független Albánia m egalak ulásiávlal össze­függő belső súrlódásokat. Akkor kezdőditek meg a különböző agdtációk a törökök mel lett, Szerbia ós Montenegró ellien és az önál­ló Albánia érdekében. De a malisszorok sem­legesek maradtak minden ellenkező iparko­dással szemben és a mialisszorok fellázitása csak piuni desiderium maradt. Minden cá­folattal szemben femlarttjia a kapucinusok lap­ja információi alapján, amelyek albániai rendtagjaitól származnak azt a jelentést, hogy a malisszorok, -akik eredetileg nem al­bán származásnak és magyrészben még ma is, ahol albánositva vannak, az ős szerb nem­zeti szokásokat és nyelvüket becsülik, Miklós királynak háromezer modem puskákkal ellá­tott harcost bocsájtottak rendelkezésére, Szkutari 'ostromában résztvesznek és Monte­negróhoz akarnak csatlakozni. Háborús kormány Romániában. Bukarest, február 13. Az ország belső helyzete annyira aggasztó, hogy emiatt alig­hanem kormányválságra kerül a sor. A köz­vélemény mind jobban ellene fordul a mos­tani kormánynak, mely nem képes Romá­nia jogos igényeit Bulgáriával szemben ke­resztül vinni. Az esetre, ha uj kormány kerül az ügyek élére és Bulgária nem enged, Ro­mánia aligha vár tovább, hanem követeléseit Bulgáriától, ha kell, fegyverrel is ki fogja erőszakolni. Bolgár-szerb tárgyalás. Belgrád, február 13. Spalajkovics Miros­lav, Szerbia szófiai követe tegnap Belgrád­ba érkezett, bogy Pasicscsal közölje Bulgária feleletét az uj szerb feltételekre vonatkozóan. Elsiilyedt hajó. Konstantinápoly, február 13. A szállító­gőzösök, melyeket innen a Marmara-tenger partjára küldtek, a Messudie páncéloshajó segítségével dolgoznak az Asszar-i Tevők zátonyra jutott páncéloshajó kiszabadításán, amelynek kára még ismeretlen. Hivatalosan még meg nem erősített hirek szerint a Mar­nara-tenger partján egy kis török szállitó­'zös robbanó aknába ütközött és elsiilyedt. ;g nem tudni, mennyi katona vesztette % SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi mfisor: PÉNTEK: Az aranykakas, énekes bohó­zat. iSZOMBAT: Az aranykakas, énekes bo­hózat. VASARNAP délután: A farkas, vigjá­ték. VASÁRNAP este: Az aranykakas, éne­kes bohózat. Almássy pályázik Debrecenbe és Nagyváradra. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyaror­szág legutóbbi számaiban részletes tudósítás­ban beszámolt Almássy Endre debreceni út­járól ós közölte a hirt, hogy a színigazgató pályázni készül a debreceni színházra. Al­mássy a debreceni útról nyilatkozott a Dél­magyarország-nak és igen érdekes formá­ban megerősítette a hirt, mint természetes 'következményét a szegedi föltételes állapot­nak. Az együk nagyváradi láp kérdést (inté­zett néhány színigazgatóhoz, hogy a pályázat kiírása esetén pályáznak-e a nagyváradi szín­házra ós Almássy Endre a válaszában közöl­te, hogy a pályázat kiirása esetén, ha addig Szegeden még mindig bizonytalan lesz a hely­zete, talán pályázik a Szigligeti-színházra. A szegedi szinház kérdése ezzel tehát olyan szituációba jutott, amit a szinház nyu­godt fejlődése és jövője érdekében a legsür­gősebben meg kell szüntetni És ezt a kétes helyzetet a tanács teremtette, amikor szem­behelyezkedett a közgyűlés határozatával. A 1 közgyűlés ugyanis, amikor a szinház ügyé­vel foglalkozott, arra utasította ia tanácsod hogy két hét multán hívjon ősszé Pendfci­vüll közgyűlést ós azon terjessze be a szin­házi szabályrendelet és szerződés módosítá­sát, A tanács azonban, ugy látszik, a leg­nagyobb nyugailoimmlal bevárja a belügyimi­niszter határozatát, amely pedig még hete­kig, sőt hónapokig is késhet. Addig pedig minden igazgató állomásit keres magának és a város végül majd 'kapkodhat vállalkozó után. A kérdés sürgősségéről tájékoztatni kellett voln,a a belügyminisztert, hogy a szin­ház ügye fölebbezések és kombinációk' út­vesztőjébe ne jusson. Már annak idején is megírtuk, hogy a közgyűlés nem Almássy Endre személyével, hainiejm ajtlvii kérdéssel foglalkozott. N,eto a színigazgató működését kritizálták, hanem a szinház, mint kulturjeliegü üzlet jövedelme­zőségét vitatták. Almássy Endrének is ek­ziisztenciális érdeke, hogy a szinház ügye mi­nél előbb befejezésihez jusson, mert igy a 'bi­zonytalan helyzet arra kényszeríti, hogy más városok színházára is pályázzék. Almássy Endre a debreceni útjáról a kö­vetkezőket mondta a Délmagyarország mun­katársának: — Debrecenbe már régebben készülőd­tem egy drámai színésznő és szinész szerződ­tetése végett. Azok után pedig, ami most Sze­geden történt és ami Debrecenben történt, természetesen fölhasználtam debreceni tar­tózkodásomat arra is, bogy a szinház sorsá­ról tájékozódjam. — Zilál)y társulata jelenleg bomlióféliben van és ha nem sikerül ideiglenes .megoldást találni, talán már 1913. októberére kiírják a pályázatot. Ebben az esetben nem pályázha­tom, mert a szeitződjéísiem 1914-ig Szegődre köt. Ha azonban 1914-re írják M a pályá­zatot és az én ügyem Szegeden áprilisig nem dőlne el — amikor a debreceni színházra már kiírják a pályázatot — akkor bizony kénytelen leszek Debrecenbe pályázni. Ez ekzisztienciáliis kérdés, nemcsak a családom­ról és magamról, hanem még száz (ember­ről kell gondoskodnom. < — Igén sokian biztatnak azzal, hogy azon a bizonyos közgyűlésen rólam egyáltalán nem volt szó ós nyugodt lehetek, ón maradok a szegedi szinház igazgatója — hát ennek a biztatásnak igazán nagyon örülök, mert a legforróbb vágyam az, hogy Szegeden marad­hassak, ahová már annyi kötelék füz, de mit tudom ién, hogy mikor ós hogyan dől el az ügyem? Nékem gondoskodnom kell a jövŐrrl­rőí, nem zárkózh atomi el annak a lehetősége elől, hogy ha talán ebben a városban nem lelhetne, másutt folytassam a működésemet. — Azt fokozottan hangsúlyoznom kell, hogy a legkevésbé setm szándékozom Sze­gedről eltávozni, sőt igen nehezemre esnék, ha bármilyen okból is meg kellene válnom á Vál-ostól. Sok kötelék és érzelmi momentum füz már ide — amikor megkaptam a szín­házat, ugy tervezgettem, hogy majd innen megyek nyugdíjba ... De a bizonytalan helyziet kény szerit arra, hogy más város színháza iránt is érdeklődjem. j *'r "" • ' >i 4 A délvidéki szinikerület uj igazgatója. A délvidéki sziinikerülét választmánya teg­nap ült össze Lúgoson, hogy döntsön a kilene pályázó fölött, akiik a kerület igazgatói ál­lására pályáztak. A pályázók közt volt: Sza­bó Ferenc nyitrai, Szabados László dési, Márffy Károly dr. a felvidéki, Reményi Li­pót az északkeleti, Könyves Jenő az első istaggiometársulat és Mariházy Miklós kecá­kieméti szinigazgatók, továbbá Bállá Kal­mán» vbít pozsonyi igazgató, Lenkei Zoltán, a temesvári és Iván Sándor a pozsonyi szín­társulat titkára. A választmányi ülésen kép­viselve volt! Nagybecskeirek, Lúgos, Zomlbar, Vérsecz, Retsicahánya ás Herkulesfürdő szin­házi delegátusai által, akik behatóan tárgyal­ták a beérkezett pályázatokat, majd szótöbb­séggel Balla Kálmánnak, ,a pozsonyi színház volt igazgatójának adták M a kerületet, de csak egy évi próbaidőre. Szép pártja volt Márffy Károly dr.-nak, a felvidéki szinikerü­llet igazgatójának és Lenkei Zoltán temesvári színházi titkárnak. Üir szerint á választást ímegfelebbezak. Balla Kálmán néhány év előtt már a délvidéki kerület igazgatója volt. Előbb győri, majd miskolci direktor lett s lilgy került aztán a délvidékre. De nem sokáig működött a kerületben, mert hamarosan ott­hagyta és Andiorfi bukása után átvette a pozsonyi szinház vezetését, kevés szerencsé­vel. Ugyanis a pozsonyiak kikötötték, hogy Balla és neje: Csilk Irén ne működjenek, mint színészek. A sok kulissza-háborunak az lett a vége, hogy Balla lemondott és a Magyar Szinház-hoz Sizerződött Budapestre. De itt sem maradt sokáig. Legjobb szinházi cukorkák Llnden feld Bertalan Első szegedi cukor kagyárá ban, Kárász-utca 8. szám alatt k aphatók. NEMENYINE FOG MÜVE STERME Kárász-utca 6a. sz. alatt létezik. Készít mindenféle fogmunkákat kaucsukban és aranyban. Vidékiek 24 óra alatt lesznek kielégitve. - Bármilyen javitás hat óra alatt elkészUl. 522

Next

/
Thumbnails
Contents