Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-12 / 35. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász - utca 9. • • • • • egész évre . K 24-— félévre.... K 12.— egész évre . K28-— félévre.... K 14 — Nappali-telefon: 305. negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadólii vatali-telefon: 305. Éjjeli-telefon: 10-83. Egyes szám ára 10 fillér. Egyes szám ára. 10 fillér. Kiadó telefonja: 81. Szeged, 1913. II. évfolyam 35. szám. Szerda, február 12. Cserkészés közben. Vasárnap Kossuth Ferenc a Budapest hasábjain polemizál Tisza István ismert cikkével. Tisza reámutatott arra, hogy mennyire álnok szemfényvesztés, ha az ellenzék ugy tünteti föl a maga küzdelmét, mintha az általános és egyenlő választójog eszméjéért folyna, szemben a kormány reakciós javaslatával. Megállapítja azt az egyszerű igazságot, hogy a koalició választójogi tervezetének alapelve épen ugy, mint a kormány javaslatáé, az értelmi cenzuson alapszik. És mit felel erre Kossuth? Keserűen panaszkodik, hogy a kormány javaslatának az alapgondolata, mely a választói jogosultságot a népiskola elvégzéséhez köti, tulaj donképen az ő eszméje, melyet a kormány tehát elsajátított. Ám amikor Kossuth ily hevesen reklamálja magának a szerzőséget, egyben elismeri, hogy közte és a kormány között az alapelvek tekintetében nincs különbség, csak a részletekben. Ugyanakkor egy érdekes hirt olvasunk az „Alkotmány"-ban. A koalíciónak egy másik nevezetes vezető tagja1, Polónyi Géza tanulmányt irt a választójogi javaslatról, mely pár pap múlva röpirat alakjában fog megjelenni. Ebben a tanulmányban azt akarja kimutatni, hogy a kormány választójogi javaslata keresztény ellenes. Akik ismerik Polónyi legújabb munkáját, annyit már elárultak, hogy a kiérdemesült városatya és veterán politikus valósággal programot hirdet. A felekezeti nyílt háborúnak, sőt az antiszemitizmusnak zászlóbontása a választójogi küzdelemben nem tisztán Polónyi Géza müve. A néppárt lapjában Huszár Károly elmélkedik ugyanerről a témáról és a keresztény nép és nevezetesen a konzervatív parasztság kinullázását veti a kormány választójogi javaslatának szemére. Tiltakozik az olyan választójogi javaslat ellen, melyből hiányoznak az agrárius nép hithű tömegei, de mind benne vannak a Vázsonyi brigádok és Weltner ezredek. Talán mondanunk sem kell, hogy Huszár ebben az elmélkedésben ugy tesz, mint a sanda mészáros, a kormány választójogi javaslatára néz, de a koalició választójogi tervezetét vágja fejbe. Egy ujabb tünet. Csik vármegyének mind a négy kerülete ellenzéki képviselőt küldött az országgyűlésbe. Kettő közülök Justh-párti, egy Kóssuth-párti, egy pártonkívüli negyvennyolcas. Mind a négy kerület választói tömegesen aláirt föliratot küldtek a kormánynak, amelyben teljes elismerésüket nyilvánítják a választójogi javaslatnak a magyarság szupremáciáját védő törekvései iránt, bizalmukról biztosit ják a kormányt és egyúttal elmondják kívánságaikat a magyar érdekek még hathatósabb védelme érdekében. A Domonkos Imre pártonkivüli 48-as kerület 518 választója, a Justh-párti Győrffy Gyula kerületének, a csikkarcfalvi kerületnek 1800 választója és a Kossuth-párti Kállay Ubul által képviselt csíkszeredai kerület 1200 választója és a Sümegi által képviselt gyergyószentmiklósi kerület 1500 választója irta alá ezeket a fölírató,bat. Hasonló mozgalom indult meg Udvarhelymegyében és Maros-Tordamegyében, melyek túlnyomó részben szintén függetlenségi képviselőket küldtek az országgyűlésbe. Már most vonjuk le ezeknek a jelenségeknek tanulságait. íme a Kossuth-párt vezére bevallja, hogy a kormány választójogi javaslatával egyetért, sőt magának követeli a szerzőségét. A koalició egyik szárnyán programot hirdetnek és a Vázsonyi és Weltner ezredek ellen hirdetnek keresztes háborút, viszont Vázsonyi, Weltner és Károlyi Mihály fekete szövetségeiktől meg nem zavarva, még mindig egységes harcot hirdetnek a kormány reakciós javaslata ellen. Közben a Justhpárt erdélyi választói erős hangon figyelmeztetik követeiket, hogy a magyarság és Erdély sorsát nem Weltner, Vázsonyi és Sándor Pál vannak hivatva eldönteni, mert ők csak a fővárost ismerik, de fogalmuk sincs a románok által szorongatott erdélyi magyarság és székelység helyzetéről, bajairól és küzködéseiről. Majd egyszer. Irta : Révész Béla. A nap elől soha sem oszlik a gyárak flistíátyoila? A föld csak zihál és nyög, ahol gépszörnyetegeik robotoltatják az embert? igazán csak könyek úsznak össze a párakönyekkel, iáiból proletárok fölött a megbarnult, füstös ég sírni kezd? És nem világosodik soha a komor tájék, nem suhan át rajta, akár csak lopva, halkan az öröm, a boldogság? Titok-mesék bujdosnak a munkásfertályokon . . . csak meg kell állni a nagy bérpaloták között és estére, ha csöndesedik az élét, nézzüink rá a hivalkodó óriásokra. Élére van rakva a tégla, pénzkányák felnyuzták az egekig sovány váraikat. Gipszóriások őszintén erőlködnek a kapu aljában; ha élet szaladna valamelyiknek a karjába és az hirtelen kificamodnék, bizony összeroskadna a cifra, balkonos palota. Szalagos falak lapulnak meg üvegterülétek között, ablak és ablak kacsintgat egymásra s holdas éjszaka, amikor összesuhan minden, olyanok ezek a paloták, imint a regebeli nagy üvegharangok, amelyek aljában elfáradt emberméhecskék megpihennek; osönidas szellő libben, nehéz fejével néki-neki ütődik a karcsú harangaknák és álmodó emberek fölött a rejtelmes éjszaka dalolni kezd . . . Csak meg 'kéli állni a malmok között, csak neszeljünk egy kicsit. Ormótlan, fehér épületek ezer szemükkel ránk ragyognak és laz elcsitult csöndben kiduruzsol hozzánk az éjszakai munka. Hálkan, vontatottan — hallga, csak hallga — hangosíabhan, muzsikával mozdul a levegő; életőrlő malomkerekek hangja zug körüilöttünk, vagy sóhajok ölelkeznek és szárnyalnak fölöttünk? . . . Titok-mesék bujdosnak a munkásfertálydkon, künn a Csikagóban, künn, az Angyalföldön. Ide egyszer egy orosz pottyant. Ügy jött hirtelen, mint miikor a forgószél méhéből egyszerre csak elénk hullik a csuda. Malamimunkás vollt, fiatal, buskedvü, mindig hallgatagon ült munkástársai között. Munkát vállalt és szorgalmasan végezte dolgát. Kedves csöndességeért csakhamar megszerették, néha tréfálóztiak is vele, de komoly arcán alig villant meg a mosoly. Igy élt hónapokig a munkások között és hallgatagsága takarta a titkot, hogyan jött, miért jött? A nemzetségét persze mindenki tudta és komor némasága mindinkább kíváncsivá tette a munkásokat, milyen lehet az iaz élet, mely társukat ideüzte? Nyíltan is kérdezősködtek, — de szűken válaszolt: — Menekülnöm kellett ... ők akarták . . . szelíd arca ilyenkor eltorzult, homlokát vad redőkkd összerántotta és egyszer még azt is mondta: — Kerestek, fölakasztottak volna . . . . én nem féltem tőle ... de „ők" mást akartak ... i Ha szabadnapos volt, mindig munkástársai között töltötte idejét, valamelyik szombat este mulattak is egy kicsit. Az orosz nyugtalanabb vdit, mint máskor. Szomorú tekintete fcicsilogott és valahol a bizonytalan messzeségben elmerengett. A munkások vidámodtak, pihenő 'időben ittak is egy keveset és énekdl'tek. A nyári melegség elterpeszlkedett a korcsmában és megült a mámorosodé emberek fölött. Az orosz dalolni kezdett. Siránkozó, bánatosan hullámzó szláv dalt, mely különös volt, mégse volt idegen, minitha testvériesen ráborult volna a borongó magyar dalokra. A munkások meghatódtak. Az orosz gyönge hangja fáradtan alálejtett a nóta végéhez, csönd keletkezett. Az orosz elpirult. Remegő kezekkel dörzsölte a homlldkát, szemei idegesen hunyorogták, nem fordult társai félé, osaik magának mondogatta: — Odahaza uj harc van . . . levelet kaptam, a lap is jár nekem ... a testvérek elkészültek, mindenki velünk van ... ez lesz az utolsó ütközet, az utolsó, a halálos ... i A csöndes orosz ezután beszédesebb volt, mint azelőtt és a. munkások faggatták, izgalmas kivánosisággál hallgatták. Többször maga szólalt meg — hirtelen — és szapora szavakkal, fölhevülve emlékezett. A munikásOk előtt meginogott az orosz munkásforradalom . . . ijesztő fejezeteivel, hörgő küzdelmeivel, förgeteges eseményeivel, halálraszánt és haláltarató hősiességével. Magyar proletárok mámorosodtak a vórszagu, izgatott elbeszélésektől és az orosz le-