Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-12 / 35. szám

2 DÉLMAQYARORSZÁG 1913 február 11, És már most képzeljük el azt az egységes választójogi küzdelmet, amelyet együtt vivnak meg Kossuth Ferenc, Weltner Jakab, Huszár Károly és Vázsonyi Vilmos, Polónyi és Sándor Pál és gondoljuk hozzá, hogy milyen lélekkel vesznek részt ebben a harcban az erdélyi magyarság ellenzéki képviselői. Ime ilyen a koalíció egysége a választójogi harcban egy óvatlan pillanatban, a mikor szerepvivő tagjaikat elfogja az őszinteségi roham. Látva ezeket a tüneteket, senkinek sem lehet kétsége, hogy a választójog nagy problémáját igenis a kormány és munkapárt van hivatva megoldani. A koalíció a parlamentben sztrájkol, a parlamenten kivül pedig egymással veszekszik. Ellenben a többség a gonddal, a hazafias felelősségérzettel el nem lankadva és ellenfeleinek zűr-zavaros lármájától meg nem ingatva igyekszik az ellentétek kiegyenlítésére, az aggodalmak eloszlatására. Még pár hét és a képviselőház meg fogja alkotni azt a parlamenti reformot, mely megfelel a demokrácia követelményeinek, a munkapárt szabadelvű hagyományainak és az állami és nemzeti érdekeknek. •baauhhaaaanaqauaiabhhaabhabhaiiflhaaesabbbsaaiia Olasz ultimátum. Milánóból jelentik iSecolo értesülése szerint az olasz kormány el van tökélve, hogy Rodusz szigetet és még néhány más égei tengeri szigetet állandóan megtart. Olaszország a török kormányhoz ultimátumot fog intézni azzal ífalszólitás&aT, hogy a Kirenai'kában lévő török csapatokat záros határidő alatt hivja vissza, miért különben Olaszország nem fogja követni az égei tengeri szigetek dolgában a Lausanneben történt megállapodásokat. Szeged küzdelme a munkanélküliség ellen. (Saját tudósítónktól.) Lapunk vasárnapi számában egész terjedelmében közöltük a szegedi szociáldemokrata szakszervezeteknek a város tanácsához intézett beadványát, amelyben a muinkaniélikütiék isegitése érdéikében évi segélyösszeg megszavazását kérik. Hivatkoztak a beadvány aláírói arra, hogy soha, a munkanélküliség nagyobbmérvü még nem volt, mint mostanában. De kétségbeesetten méznek a munka nélkül álló munkások a jövő elié is, amelytől, egyelőre legalább, nem igen várható a gazdasági viszonyok javulása s éppen a válságos idők tartósságának egyik legkétségtélenebb jele a munkanélküliek számának folytonos emelkedése. Ezért a szakszervezeték, amelyek eleddig csupán a maguk erejére támaszkodtak és nem kértek semmiféle álamii, hatósági támogatást, most mégis szükségét érzik a város közönsége bizonyos mérvű támogatásának. És 'nap-nap után égetőbb a kérdés, mert a munka nélküliség nemcsak helyi nyomorúság immár, hanem országos szociális bajjá növekedett. Nagyvárad, Arad és más városok is megmozdultak a munkanélküliség leküzdése érdekében és hozzáértő közéleti férfiak, szakemberek, eszközök és módok keresésén fáradoznak, olyanokén', amelyek legalkalmasabb a munkanélküliek ínségének megszüntetésére. Szegeden is, a beadvány nyomán, többféle terv merült föl azok részéről a közéleti férfiak részéről, akiket ilyen irányú tevékenységüknél fogva legközelebbről érdekel ez a nagyfontosságú szociális ügy. A mai napon megkértünk néhányat közülük: nyilatkozzanak a segítés módjai felől. Egységes kép még nem alakul az alábbi nyilatkozatokbó'l, de félreért hetetlenül jelentkezik a cselekvés nemes szándéka. A legérdekesebb azonban — s ebben az eddigi nyilatkozók véleménye egyöntetű, — hogy egy sincs közöttük, aki a beadványban emiitett bizonyos évi segélyösszeg alapján remélné a munkait nélküliség eredményes leküzdését. Azt mondják a nyilatkozók, hogy évi segélyösszeggel bizony nem sokat lendít a város az egyre szaporodó munkanélkülieken. Más, megfelelőbb módot kell keresni, amely célravezetőbb volna, mint például évi ezer nap (kétezer korona. A nyilatkozatokat itt közöljük: SOMOGYI SZILVESZTER dr. főkapitány. — A munkanélküliek száma napról-napra nagyobbodik, de nemcsak Szegeden, hanem az egész országban mindenütt. A kérdés (tehát országos jellegű és semmáképen sem volna helyes, ha a város évi segélyöszszeg kiutalásával igyekeznék segíteni a bajon. Én a magam részéről a legteljesebb mértékben pártolom az ügyet, de nem abban a formában, amint a beadványból kitűnik. Az évi segélyezésnek nem volnék hl ve részben azért, mert az az összeg, amelyet a város a munkanélküliség ellen való küzdelemre szánna, nem volna elég, másrészt azért- sem, inert a munkanélküliek gyökeresebb segélyezéséit csak az olyan alkalmak teszik szükségessé, mint .amilyenek most állanak fönn, de állandósulni niem állandósulnak. Szóval gyökeres ideiglenes segélyezésről lehet szó, még pedig többféle .módon. Vagy ugy, hogy munkát adunk valamikép az önhibájukon kivül nélkülözőknek, vagy bizonyos' összeget is, vagy pedig természetben segélyezzük őket, példán! tüzelőfával, élelmiszerrel stb. A törvényhatósági bizottság közgyűlésén különben Gaál tanácsos ur referál majd erről az ügyről s én mindenesetre magam is rajta leszek, hogy ia kérdés minél eredményesebb megoldást nyerjen. szállt a munkások közié, mint a .mese, mely varázséiriutéssel megnyitja fölkeresett gyermekeinek szivét. Országos tüntetésre készült a magyar munkásság. A nagy lidérc kigyúlt az ország fölött, általános sztrájk gondolata végiggördült a magyar tarlókon. Megtiport telkekből kibújtak a rejtőzött indulatok, életre támadt az elhantolít hit, proletárszivdkbőf forró höinpölygéssel föláradt a koponyákba az elfojtott 'szenvedés, a megálázás fájdalma, szűz-tüzes imunkásfantáziák a jövendő ikáprázataival játsztak. A féltékenyek, az ijedősek, a gyűlölködők összefogtak és a hatalom fölszedte őket szekerére, amely a tüntetés eltiprására elindult. Az orosz újra elnémult, imég jobban magába zárkózott, alig lehetett hallani a szavát, csak mozdulatainak idegességén, tekintetének csillanó-boruló játékán látszott meg, hogy rendkívüli izgalmak nyugtalanítják. A nagy vihar meleg szellőhirnökei megérkeztek, a munkások elkábultak, észbekaptak, cikkáztak körülöttük a sirályesemények. Este néha megpihentek, egy ilyen alkalommal megkérdezték az oroszt: — Mit gondolsz, mi lesz? Milyen lesz a tüntetés? Baj lesz? . . . Az orosz szája gúnyosan összeszűkült, az ajkát majdnem megvetéssel torzította el. Csúnya németséggel, csúfolódva mondta: — Baj? . . . A munkások haragra lobbanták, a könyökükkel dühösen ráfeküdtek az asztalra, kivörösödött fejükkel belehajoltak az orosz arcába, villámos tekintetek összeosapták és szinte ordított a hangjuk: — Baj? . . . Késő este volt, mikor hazaindultak. Szelíd nyári éjszaka diszitgette magát odakünn. Az égbolton remegő világosságok derengtek, bágyadt szemű csillagok halkam égették ki maguk alatt az égi fátyolokat, lassanként kitüzesedtek, magas gyárkiómények lágyan ' belefeküdtek a kékségekbe, finom füstszalagok fölcsavarodtak a menyország felé. A rnálmók duruzsoltak, az üvegházaik szenderegtek, megtépett hangok röpdöstek el a tájékukról, a könnyű levegőben áramlott a friss malátaszagosság, kövéredet!, bujálkodott, részeg gyönyörűség úszott a ballagó munkások fölött. Az orosz megszólalt: — Odahaza most forradalom vain. . . . a vér folyik ... a vér... tudjátok ti, mi a vér? . . . amikor golyó megy iaz . anyánk mellébe és abból vér folyik ... vér, csupa vér, gőzölgő vér . . . fölvágják a hasát a leányainknak, letépik a húsát a testvéreinknek és csurog, dül belőlük a nehézszagu, a drága vér ... és ők mégis odaviszik a mellüket, odaadják a szivüket . . . kard állá hajtják a fiatal fejüket, odaállítják a hátukat a szurony elé és akarják, hogy dűljön a vér . . . hogy egyszerre folyjon, hogy összefolyjon s megpuhul a föld . . . proletáréletek belemennek a földibe ... Közeledett a nagy tüntetés napja, bámész szemek befecsudálkoztaik a misztériumokba, fantáziák közelhozták a városokat, falvakat, átkarolták az egész országot s hánytorgatták a víziókat az eshetőségekről. A megrémült hatalom már nem cselekedett, csak ide-oda vágódott tehetetlenségében és vak kegyetlenkedéseivel annál keservesebben sújtott. Düh és gyűlölet fonták át a munkásizmokat. Tüzek között vergődött az orosz. Egy este beszélgetésre verődtök öszsze a munkások, munka után az asszonyok is velük voltak, egy kerti helyiségben tereferéltek. Piszkos, szemetes porfelhő szakadt rá a kertre, a gyerekek beugrottak a munkásokhoz: — Jönnek a rendőrök . . . A tág kerti ajtón bedőlt a rendőrcsapat ós hirtelen, némán rárontották a munkásokra. Ököllel, kardihüveltyel lökdöstök ki őket az utcára. A villamosok sikoltva csengettek, a szomszéd utcákból munkások, asszonyok, gyerekek rohantak a kert felé. Lovasrendőrök nekiugrattak a tömegnek, vasas lópaták belevágódtak a földbe, tudatlan állatok nekidühödve engedelmeskedtek gazdáiknak, belerohantak a munkássorokba. A megtámadott munkások kővel védekeztek. A szikkadt talajból porciklonok fölszakadtak és fölrepültek, ködbura fogta maga alá a csatázó embereket. Lázas, vak ütközet keletkezett, szügybe rúgott (lovak jajgatva nyerítettek, gyerekek sirtak, férfiak hörögve ordítottak, asszonyok sikoltottak, koppanás, zuhanás döngve döngött, a rendőrölk csak sujtogattak, sujtogattak. Aki tudott, az menekült. Nehéz este volt. Hazafelé ballagó, megnyomorított munkások, az útban egy munkást találtak, a földön feküdt. Az orosz volt, elnyújtózva feküdt a porban, a feje véres vólt, az arcát lárvásan borította az aludt vér. Magáihoz téritették, lábraállitották, a két karját megfogták és ugy bandukoltak az üres telkek utján. Amikor megszólaltak, ezt mondták: — A kutyák ... — Fegyvert veszünk magunkhoz... 1 Azután az oroszhoz fordultak: — Ugy csinálunk, mint nálatok . . . Ránéztek az oroszra, aki mélyen lehajtotta véres fejét. ^ -— Tegyétek ... és fuldokolni kezdett. Az aludt vér még jobban eltorzította az arcát, a szemétől le az álláig csatornáikat mostak a vastag könyek. Elhallgatott . . . majd egyszer . . . — Én hazamegyek, várnak a testvérek, akik most halnak mi érettünk . . . Nem hagyom el őket . . . Látom a szegény fejüket, amint lecsap rájuk a szöges kanosuka . . . látom őket bukdácsolni, amint rájük bődül az ágya . . . s látom a goinolygásaikat, amint összefonódva, test a testhez szorítva, belerohannak a szuronyokba . . . apák az anyá-