Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-11 / 34. szám

9 DELMAQYARORSZAG 1913. február 11. Elnököt és háznagyot választ a katolikus kör. — Dobay Gyula dr. és Tóth Imre dr. a jelöltek. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi katoli­kus .kör tegnap, vasárnap délutánra köz­gyűlést hivott egybe, amelyen Nagy Aladár dr., a kör lemondott elnöke és Szeless Jó­zsef dr., a lemondott háznagy helyett uj el­nököt, illetve háznagyot kellett volna vá­lasztani. Minthogy azonban a tagok nem je­lentek meg határozatiklépes számban, a köz­gyűlést február huszonharmadikára halasz­tották cl, amikor is, tekintet nélkül a tagok számára, megejtik a választásokat és letár­gyalják a közgyűlés programját. Az előjelek szerint a huszonharmadiki közgyűlés minden különösebb izgalom nél­kül fog lefolyni, amennyiben a kör választ­mánya és kandidáló bizottsága az üresen .maradt tisztségek jelöltjeiben még a mult hét péntekjén egyhangúlag megállapodott. A választmány, illetőleg a kandidáló bizottság ülésén a következők történtek. Nagy Aladár dr. világi elnök lemondása folytán a választ­mány a maga kebeléből egy szűkebb körű kandidáló bizottságot küldött ki, amelynek az lett volna a föladata, hogy az uj elnök személyében megállapodjék. A kandidáló bi­zottság Szele Róbert dr., tankerületi főigaz­gatót, aki egy időben elnöke volt a körnek jelölte Nagy Aladár dr. helyére, aki azért mondott te, mert birói állását a körnek a jö­vőben kifejtendő intenzivebb társadalmi mű­ködésével nem hozhatja kontaktusba. A kandidáló bizottság reményei azonban nem teljesülhettek, mert Szele Róbert dr. még az­nap kitért a jelölés elől és kijelentette, hogy ugyanazon okoknál fogva, .amelyek miatt egykori elnökségéről leköszönt, most sem vállalhatja a jelöltséget. Szele Róbert dr. ugyanis házassága miatt ellentétbe került a római katolikus dogmával s ez késztette a lemondásra. Ezek az okok ma is fönnálla­nak. A kandidáló bizottság mindezt tudomá­sára hozta a választmánynak, amely ismét ülésezett s a kor világi alelnökéül egyhan­gúlag Dobay Gyula dr. ügyvédet jelölte. Megválasztása a huszonharmadiki közgyű­lésen bizonyosra vehető annál inkább, mert ahonnan kalapácsolás zaja hallatszott egész éjen ,át. Reggelre az egész szoba fenyőággal, zászlókkal s szines papirgirlandokkal volt földiszitve. Délelőtt hat zenész jött a városból, akik a zuhogó esőben alaposan átáztak. Mikor Vangaaban leszálltak a kocsiról, kibontották flótáiikat, a pikolót előhúzták zsebjükből s a nagy trombitát összeállították. Ezt cseleked­ték egyenkint és összesen. A vörös orrú, po­cakos karmester, aki a kocsiban maradt, jelt adott, mire fölhangzott a szerintük remek gyászinduló, ami a házak kapuiba csalta a falu öregjét és ifjat. Aztán együtt mentek a gyászoló házhoz. A ravatalos szoba berendezése minden­kit elkábított. Ilyen gyönyörű diszt még a legvidámabb búcsúnál sem láttak és nem volt olyan fényes bál, amely ennél szebb pompát birt volna fölmutatni. Fenyőgaly, zászló, szines papír között feküdt a halott, összeaszott kezében hatalmas jnyrtuszágat szorongatva. Körülötte az egész rokonság, úgyszólván egész Vangaa. Bajor sör volt csapra ütve, a közönség evett, ivott s nem­sokára abban a félig kedélyes, félig szorongó hangulatba esett, mikor az ember nem tud­ja mikép viselkedjék. Egyszer csak föltárult a szomszéd szo­ba ajtaja s a küszöbön megjelent Bisserup. Egyik szemén iivegegl támolygott a kopor­sóhoz, ott fölemelte először feketekeztyüs jobbját, aztán fölemelte feketekeztyüs balját, feketenyakkendős torkát megköszörülte, az­tán elhallgatott mielőtt beszédbe kezdett volna és körülnézett. Gyula alig birta türtőztetni vilhogását. jelölését a kör tagjai is általában helyeslés­sel fogadták és másik jelöltet nem kívánnak állítani. Hasonlóképen a háznagyi tisztség­re egyhangúlag jelölték Tóth Imre dr.-t, áki Szeless József dr. utódja tesz. A volt ház­nagy azért köszönt te, .mert betegeskedése miatt nem vehet intenzivebb részt a kör ügyeinek vezetésében. A tisztújító választások eredendő oka az, hogy a tagok a réginél frissebb és eleve­nebb életet akarnak belevinni a körbe. Refor­málni kivárnák iái mozgalmasságát és mű­ködését ki akarják terjeszteni a városi poli­tikára is. Érdeklődtünk a kör főtitkáránál, Lippay György dr. állami főgimnáziumi ta­nárnál, nincs-e ennek a fölírissitésnek ag­resszívebb vallási, vagy politikai célja. Lip­pay György dr. a következőket volt szíves mondani: — Semmiféle agresszív céljaink nin­csenek. Sean antiszemitizmus, sem más po­litikai. Csapán &Z icl célunk, hogy élénkeb­bé tegyük a kör belső életét. Az utóbbi idő­ben ugyanis bizonyos stagnálást tapasztal­tunk és nem akarjuk, hogy a tagok csupán kártyázó egyesületnek tekintsék a kört. An nak,. hogy a. kör mostanában nem működ­hetett miozgalímasiabhan, egyik főoka a he­lyiségünk szűk volta, amelyek a hatalmas taglétszámnak még egy nagyobb töredékét' sem képesek befogadni. A kör mu.lt évi mű­ködéséről és a jövőbeni programjáról tit­kári jelentésemben fogok beszámolni .a hu­szonharmadiki közgyűlésen, amely után a jelentést nyilvánosságra is hozzuk. Hang­súlyozom ismételten, hogy a jövőbeni pro­gramúinkban semmiféle támadó gondolat nem vezérel bennünket, aminthogy nem vezérelt akkor seim, amikor a kör megala­kult. Fölkerestük Dobay Gyula dr.-t is és az iránt érdeklődtünk nála, hogy milyen tervek­kel és milyen szellemben: ,veszi imajd át a kör ügyeinek tulajdonfcépeni vezetését. Do­bay Gyula dr. ia következő nyilatkozatot tette: — Telijiesien az alapszabályok keretében kivánok maradni ós a kör további müködé­Bisserup. Hosszú haj. Fél üveg a szemen. Az a nagy cilinder is eszébe jutott, amit előbb Bisserup kezében látott és kinjába került, hogy nevetését visszafojtsa. Most meg beszélni kezdett: — Szeretnék, — igen szeretnék, — ha ugyanabban á helyzetben tennék — kérem — nem birom — bocsássanak meg . . . Szeméből kiesett a foglalásnélkül való üveg, elővette zsebkendőjét hogy megtörölje szemét és orrát megfújja. E művelet mint harsány trombitaszó töltötte be a gyászszo­bát. Aztán ujr;a beszélt: — Tekintettel az én forrón szeretett — nagyon drága — elköltözött menyasz­szonyomra, — tekintettel a netán fölmerült kételyekkel szemben, — tekintettel köteles­ségemre, itt a halállal szemben, — ezt a be­csületes leányt tisztának és becsületesnek ki­jelenteni — és tekintettel az ügy fontossá­gára — ,a gondviselést hívom segítségül, — tekintettel a szent célra, ő álljon ide tanú­bizonyságul, hogy aki itt fekszik a halál násznyoszolyájában ,— imint egy szűz — szűz, mondom én, mint a frissen esett mo­csoktalan hó — mint — mint — tekintettel — ámen — amen — vizet! Talán össze is esik, ha Gyula hozzá nem ugrik és nem nyomja te egy székre. Viz ugyan nem volt kéznél, de sör, amennyi csak keltett. A szónok hosszan ivott, aztán sirva fakadt. A nők szivettépő zokogását Gyula már türelmetlenül fogadta s intett az embereknek, hogy szögezzék le a koporsót gyorsan, minél előbb. Aztán kivitték, a ko­szorúkkal együtt szekérre rakták, a zené­szek gyászindulóba kezdtek a gyászmenet sének sem vallásfelekezeti éle nem lehet, sem politikai céljai, aminthogy eddig sem volt. Köztudomású, hogy én az ország ós a nemzet érdekében mindig a. legszélsőbb liberalizmusnak voltam és vagyok a hive ós demokrata szellem kell, hogy uralkod­jék a katolikus körben is. A mi vallásunk nem ismer rangikülanbséget, tehát a kör működésében is a tagok legteljesebb egyen­lőségének kell kifejezésre jutni. Sőt nem­csak a tagokénak, hanem minden ember­társunknak, legyen az bármilyen vallású és bármilyen rangú. A kör életéit termé­szetesen intezivebbé akarjuk tenni, ez azonban nem abban áll, hogy a helyi poli­tikára, vagy akár a várospolitikára akar­nánk nyomást gyakorolni. Hanem első sor­ban ugy kivánjuk élénkíteni ós mozgal­masabbá tenni ennek a hatalmas egyesü­letnek a működését, hogy anyagi erőnkhöz mérten megfelelő épületet emelünk, ahol előadásoknál, felolvasásoknál, mulatságok­nál a kör minden tagja ellfór. Eddig ugyanis a főliiba ott volt, hogy amikor a kör valamlyen nyilvános jellegű dolgot rendezett, a tagok legnagyobb része kiszo­rult a termekből s ezek miatt az állapo­tok miatt zúgolódások estek. A másik cél pedig az, hogy a katolikus kört, amint hangsúlyoztam, az egyenlőség elvének leg­teljesebb érvény esitósével: ki akarjuk emelni a többi egyesületek közül, amelyek­nek a legtöbbjében a,z érdek ós a rang do­minál, vagy mint amilyen például a ka­szinó, mely egynehány ur szövetsége, ahol hiába keresünk demokratikus szellemet. Ez a két nyilatkozat valóban megnyug­tató és örömmel fogadja mindenki, aki attól a veszedelemtől aggódig, hogy ia katolikus körnek — akarva mem akarva — sikerül­het Szegeden állandósítani a vallási villon­gásokat és azok alvó parazsát újra ós újra lángrakélteni. A szavak megnyugtatnak, vár­juk a tetteket. megindult. A gyászkocsi bakján, a kocsis mellett, Bisserup ült, arca fekete keztyüjé­nek nyomaitál csikós volt, mint a zebra bő­re. És még itt is egyre szemét törölgette. Jó szerencse, hogy Gyula mögötte megy. A pap már a simái várta őket. Papnál nem szokott türelemmel várta a szomorú menet megérkezését. Ám Bisserup is nem szokott módon viselkedett vele szemben, mi­kor előre leszúrta neki a dupla honoráriu­mot, ami a papot egészen keresztényi türe­lemre hangolta .s szép beszéd elmondására lelkesítette: — Kedves keresztély atyámfiai! Itt áll­iva e gyászos koporsó előtt . . . Puff, mintha csak erre várt volna a zá­por. Hasztalan feszitették ki a sok esernyőt, a viz patakzott a gyászoló közönségre, a papra, a sirra, Aner:a, a pincér volt szerel­mesére, mely most hozzá méltó temetésben részesült. A viz patakzott ia szótlan Jakabra és patakzott Gyulára is, ki szívesen adott volna a szegényeik számára tiz koronát, csak ne az ő testvére halt volna meg, hogy neki ne keltene itt állani. Zokogás fojtogatta tor­kát, ötlött csak fel előtte teljes borzalmas­ságában, hogy nővére halott. A szivét mintha vasmarokkal fogták volna át, olyan sajgást érzett s talán bömbölésre ifakadt volna, ha e pillanatban elébe nem tűnik a pincérnek majdnem egészen fekete arca. Akikor elővet­te sárga virágos piros-kék zsebkendőjét, be­letemetkezett, nevetni kezdett s csak akkor tért, magához, mikor Jakab jól hátba vágta és kezébe adta az ásót, .hogy a nedves agyag­ból egy-két rögöt dobjon Anenaík a mélység­be eresztett koporsójára.

Next

/
Thumbnails
Contents