Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-11 / 8. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. — Gyors segítség! Hónapok óta szenved már tiizelő-inségben Székesfehérvár s most, hogy keményebbre fordult az idő, a ba,i még súlyosabb lett, amit természetesen a szegényebbje érez meg. Az inség végül már nagyon fenyegető lett, ami két humánus földbirtokosnak dicséretes gondolatot sugallt. GrünfcJd Ignác és Grünfeld Pál székesfehérvári földbirtokosok a veszedelem enyhítésére tegnap Saá-ra Gyula polgármesternél bejelentették, bogy két vagyon tűzifát és azonkívül egy rangon burgonyát küldenek, hogy oszszék szét a szegények között. A szép adouiényt ma már szétosztották. — Krisztus sirja. A Iondoni béketárgyalásokkal kapcsolatban a szent atya a nagyhatalmaknál interveniált az irányban, hogy a Megváltó sírját és a szenthelyet vegyék ki a török íenhatóság alól. A szent sir- és a Golgota körül évszázadok óta heves disputa áll és a kutatók nem bírják kétségtelenül identifikálni ezeket a helyeket a bibliával említettekkel. Érdekes, hogy ép amikor a pápa keresztény hatalom alatt szeretné tudni Jézus kínszenvedéseinek helyét és pihenőjét, uj teória született meg róluk, amely különös figyelemre érdemes. E véleanény szerint az a templom, amelyről azt tartják, hogy a szent siron emelkedik c<3 a, megfeszítés helyét is jelzi, nem az igazi helyen áll. Ezt a helyet mintegy ezerhatszáz évvel ezelőtt a keresztények Krisztus sírjának tartották ugyan s ezért is építtetett Konstantin császár templomot e helyen, de az ujabb ásatások lényegesen más felfogáshoz vezettek. Conder, a hires arkeolégus a Pa 1 esti ne Exploration Fund ásatásainak vezetője hosszas vizsgálódásolk után arra az eredményre jutott, hogy a Golgota a mai damaszkuszi kaputél északra fekvő dombon, Jeruzsálemben van. Ez a hely felel meg egyedül a bibliai adatoknak s ezt általában sokszor használták nyilvános kivégzésekre. Ezt a dombot amfiteatralis emelkedéssel környékezi a lejtősen feléje haladó sikság, ngy, hogy messzire is látszik és keletre fekszik a nagy északi úttól. Ezek az adatok megegyeznek az evangéliuméival, melyek szerint Krisztust a város falain kávái], egy kapu köiaelében, mindenünnen látható helyen feszitették meg. Az evangélisták azt is elmondják, hogy a holttestet egy kerti sirba. helyezték el, a keresztfa közelében. Ezt a sirt Conder a nagy északi ut egyik nyugat felé eső sziklasír jáhan találta fel. — A sir egy sziklába van vágva — irja az arkeológus — és hat test számára szolgálhatna pihenőhelyül. A sir külső részétől északra egy kisebb sírhely van egy holttest számára, ez lehet az a hely, amelyet az evangélisták említenek. Conder eredményeit egy másik arkeológus — Bocvey — is igazolja Szerinte a damaszkuszi kapu ma is ott áll, >ahol Krisztus idejében állt és része volt a várost övező falnak, Már pedig a szent sirt jelző templom jóval beljebb fekszik a város falánál, ami az evangélisták adatainak nem felel meg, mert szerintük a keresztrefeszités kívül történt a város falain. Régebben az volt ugyan a nézet, hogy Krisztus idejében a falak szűkebben övezték a várost s igy a. templom helye csakugyan kivül eshetett a falakon. Ma azonban olyan kétségtelenül megállapították már, liogy a damaszkuszi kapu egy része a város falának, hogy a tőle beljebb eső templom nem lehet a szent sir helye. A templom építője nyilván csak emléket akart emelni a szent helyen s csak később támadt a felfogás, liogy a templomot a Megválté sírján emelték. — A szerb Napoleon. Belgrádból képeslevelezőlapot szállított hozzánk a posta. Szerbiában bizonyára nagyon büszkék az emberek az uj képes-levelezőlapra és mi ás sietünk olvasóinkat abba a kellemes helyzetbe juttatni, hogy megismerjék a szerb fantázia legújabb termékét. Épen száz esztendeje, liogy Nagy Napoleon dicsőségének a napja hanyatlani kezdett, majd pedig a nagy, véres tengerben végkép elmerült. Azóta száz évtől errefelé ha valaki csak egy fejjel is kiemelkedett a tömegből, minidjárt zengeni kezdett *z ujjongók kórusa: itt van, megérkezett, dicsőség neki, az uj — Napoleon. Ráfogták katonákra, akik fölperzselték egy-egy afrikai sátortábort, ráfogták tenoristákra, akik a legmagasabb hangok kótahadseregén arattak diadalt, volt Napoleon Paquin. a szoknyamüvész és Ady Endre, a költőmester, sőt, az egyik irógép-gyárnak az utazója is mint Napoleon járja be és lióditja meg a világot. Most azonban kiderült, liogy mindezek a Napoleonok talmiaik, hamisítások. Szerbia, a kicsi, a kedves nyújtja az emberiségnek azt a gyönyörűséget, liogy érezhesse egy Napóleonnak a szivet remegtető megjelenését a földön. A legfrissebb Napoleon, a hanté nouveautée e téren Sándor, a szerb királyfi. Petúniák fia ós majdan trónjának is örököse. Ez az ifjú herceg csodálatos pályafutásra nézhet vissza. A sors nem rendelte királynak, bátyja, György volt a trónörökös. Ám Sándor már ifjú korában olyan lángész, hogy György, a bátyja, kissé megbolondul, miire Sándor egy vakmerő lépéssel trónörökössé válik. Közben betegeskedik, de kitör .a háboru és Sándor is ott jár mindenütt, ahol a harc véres rózsái teremnek, ott van mindi f, szorosan a hadak végén, alig tíz-huszonöt kilométerre attól a helytől, ailiol dúlna a csata, lia ellenség is járna arra felé. A szerb nép nemcsak bátor nép, hanem bálás is, hűséges is királyához és királyának családjához. A nagyszerű harc véget ért. Egyes hősök Prizrendben vitézül legyilkolták az ágyban fekvő sebesülteket, még az ápolónőiktől sem ijedtek meg, pedig azok nem is voltak megsebesülve. E sok vitézségért azonban nem a maguk számára kérik a babért ezek a szerb katonák: alattvalói hűséggel átengedik a dicsőséget Sándornak, ő volt e hadjárat csillaga, fénye, Napoleonja. Képes levelezőlapokat készítettek Sándorról, amint ott ül táltos lován, kivont karddal és néz-néz, keresi az ellenséget, de egy rossz ágyúnál nem lát egyebet, mert a szerbek már minden törököt megöltek. Csak Napoleon ködalakja látszik a háttérben. Borzasztó szomorúan néz Sándorra, mintha mondaná: — Moszkva, Waterloo, Szent Ilona . . . mind semmi. Ez a Sándor, ez tett engem igazán tönkre. A szerb Napoleon. — R. Gyenge Annus. Gyenge Annus egy kis színésznő volt, egy egészen közönséges, vidéki színésznő, Temesvárott. Aztán jött a Rosner-botrány és a kis színésznő kiszökött a szép Dáviddal Amerikába. Chicagóban Rosner bárt nyitott, Annuska pedig az ottani Magyar Színháznak lett egyik primadonnája.. Most hosszú idők után, újra hirt hallunk R. Gyenge Nusiról. Az Amerikai Magyar Népszará-ha 11 olvasom, liogy7 az Gnképző-Egylet nagy paraszthált rendezett. A bál minden résztvevője szavazó-cédulát kapott: ki volt a, legszebb nő vagy férfi a bálon? Az egylet annak, aki a szavazásban a legtöbb szavazatot kapja, a Hamburg-Amerika Line szabadon választandó hajójára szóló ll-ik osztályú jegyet ad Európába és vissza és fizeti az útiköltséget Budapestig és Budapesttől Hamburgig. Aztán következik a szavazatok állása. íme: György Irén 1023 ÍMekenbac Karola 481 Joseph Bernátné 569 Thury Ilona 222 Schwartz Marisikia 603 Huppert Bernát 1362 Künstler Samu 289 Kurlander Samu 129 R, Gyenge Anna 129 Amint tetszik látni, R. Gyenge Anna sanszai nem a legkitűnőbbek. A lista végén áll Kurlander Samuval együtt 129 szavazattal. Egyformán szépek. Azért még sincs ok kétségbeesésre, mert a szavazás még folyik. De mi lesz, ha meg iis nyeri Annuska a dijai? Egyedül nem jön haza Budapestre, csak nem hagyja ott az urát? Rosner pedig nemi akar visszatérni szülőfalujába. Kár érte, az ilyen amerikai-stilü kuj ónért. — Tűzoltók bálja. A Szegedi Önkéntes tűzoltók farsangi táncmulatsága február hó 1-én a Kass-vigadó Lloyd termeiben lesz. A rendező bizottság megkezdette működését és a bál sikere bizonyára ezúttal sem fog elmaradni. — Gróf, báró, attasé, sőt szélhámos. Fodor József fővárosi bútorkereskedő Kecskeméti-utcáiban lévő üzletébe néhány nappal ezelőtt beállított egy választákos elegánciával öltözött fiatalember. A cégfőnököt kereste, akinek bemutatkozott: — Gróf Metternich-Kurt Wolff vagyok — mondotta. — Tegnap érkeztem meg Belgrádból, ahol a német nagykövetségen voltam attasé. Most áthelyeztek ide, lakásomat akarom berendezni. Meg is egyeztek nyolcezer koronában. Felét hétfőn kellett volna fizetni, addig azonban azt kérte a gróf ur, bogy egy angol garnitúrát küldjenek el a Wesselényi-utca 69. számú házban lévő lakására. A cég sietve tett eleget a gróf ur kívánságának és várta az előleget. Hétfőn odaszólt telefonon a gróf: — Kiutaltam a négyezer koronát — eddig jutott csak, a telefon recsegett-ropogott, ugy, lvogy Fodorék nem érthették, hogy melyik banktól utalványozott a gróf. Kiküldtek lakására, de a háziasszony azzal utasította el a cég emberét, liogy Metternich nincs odahaza. Metternich-Kurt Wolff gróf ur másnap Szőts Simon Kossuth Lajos-utcai szőnyegkereskedőt tisztelte meg látogatásáéul. Itt Kriesz Ferenc üzletvezetővel tárgyalt, ágyat rendelt, elte miután csak most érkezett meg, ideiglenesen egy ágyra volt szüksége. Persze az előkelő idegen itt is sikerrel operált. Hasonló módon dolgozott Wilcsek kecskemétiutcai fehérnemükereskadőnél. Egész nyugodtan kisétált a Teleki-térre, ahol Schwarz Sámuel ószeresnak harminc koronáért adta el a nyolcszáz korona értékű garnitúrát, husz koronáért az ágyat, ami fehérneművel együtt testvérek között is megér kétszáz koronát. Eddig simán ment minden, tegnap azonban pórul járt a gróf nevében szélhámoskodó ember. Beállított Katz Lajosné Molnárutca 30. számú liázbau lévő lakására. Itt már báró Schid-nek adta ki magát. Bécshői jött és Jakab ff y államtitkárnak lesz az attaséja. — Bőröndjeim ia London-szállóban vannak, de már megbíztam az 550-es hordárt, hogy hozza el. Katznénak gyanús volt a dolog, telefonált a szállóba, ott nem tudtak a báróról semmit, az államtitkár sem tudott az attasé úrról, mire Katzné a rendőrségre sietett, honnan detektívek mentek ki a lakására, ahová délután beállított a báró. Persze lefülelték, bekísérték a főkapitányságra, ahol kiderült, hogy Fischiel Lajos a neve, 24 éves osztrák gazdasági gyakornok, aki csalásért Bécsben már kétszer volt lecsukva. Most harmadszor került tömlöcbe. NYILT-TER*) aBHMHUBHBMH Belvárosi kávéházban minden vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken :: zene-estély. *) Ezen rovat alatt köziöttrtkért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.