Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-11 / 8. szám

2 na, hogy bírálói a személyes érzékenység és féltékenykedés fölé emelkedve, az ügy fontosságához méltó tárgyilagossággal bírálják a javaslatot. Szeged iparának hanyatlása. — ///. Az iparhatóság statisztikája, — (Saját tudósitónktól.) A szegedi rendőrség mult évről való beszámolójának a keretében az iparhatóság is statisztikát köziii. Szeged iparügyének a statisztikája megdöbbentő képe az ipar pangásának, sőt visszafejlődésének. Négy kivételével minden gyár felére vagy még annál is kisebbre leszállította az üzemét, több gyárvállalat pedig megszűnt. Százötvennégy gyei kevesebb iparos van, mint amennyi a mult évben volt. Gyáralapitds egyáltalán nem történt. Az iparigazolványok és iparengedélyek száma csökkent. Az útlevélre vonatkozólag is kedvezőtlen az iparhatóság statisztikája, ötszázhatvankét útlevelet adtak a mult évben, kétszázzal többet, mint 1911-ben. A mult évben csak az asztalosok sztrájkoltak, ez azonban nem yolt jelentősebb esemény. Bulgáriába és Romániába négyszáz útlevelet bocsátott ki az iparhatóság. Ennek az a magyarázata, hogy Bulgáriában megakadtak az építkezések, mert a munkásokat a háború miatt behívták katonának. A bolgár kormány az építkezések folytatására külföldi államokból, különösen Magyarországból toborzott munkásokat. A szegedi munkások javarésze már visszatért, mert a mostoha viszonyokkal nem tudtak megküzdeni. Amerikába szóló útlevelet ötvennyolcan kérteik. Érdekes, hogy javarészben nők kívánkoztak az újvilágba . . . Az iparhatóság statisztikájából kétségtelenül a legjelentősebb az ipar pangására vonatkozó adathalmaz. Tagadhatatlan, hogy a szegedi ipar szétzüllésében döntő része van a pénzügyi világnak is, amely megbénitja az ország közgazdasági életét. Van azonban speciálisan szegedi ok is, amely megakasztja ebben a városban az ipar fejlődését. A hatóság eddig csak kevés időt szentelt az ipar támogatására, mert a munkáját más irányba kénytelen lekötni. Ipari és statisztikai, esetDEEM AGYARORSZÁG leg szociálpolitikai ügyosztályt kell szervezni a tanácsban, amint már megírtuk. Mert a mai állapot tarthatatlan. Évek óta csak kesergünk az ipari élet hanyatlása miatt, de alig cselekedtünk még valamit. Az ipar kérdésével kapcsolatosan újból fölemiitjük a munkásházak ügyét. Nemcsak az ipar, de a közegészségügy szempontjából is föltétlenül 'kívánatos a munkásházak létesítése. Az iparhatóság egyúttal a cselédügy statisztikáját is közli. Az iparhatóságban Fodor Jenő dr. végzi a teendőket, egy beosztott Írnokkal. A rendőrség mint iparhatóság 1912-ben elintézett 6465 iigyidjaralbot, (1911-ben 6571-et). Ebből 554 volt az iparhatóság hatáskörébe tartózó keresetek száima, melyek 672 tárgyaláson intéztettek el és fejeztettek be véglhaftározattal. (1911-iben 392 kereset 465 tárgyalás). Olyan szóbeli panasz, melynek írásbeli nyoma nincs, hanem az ellenfél rövid megiidfcésével azonnal szóbeli egyezséggel intéztetett el, a mult évben volt 950 (1911-ben 800). Az ipartestületnél az iparhatósági rendőrkapitány 18 békéltető bizottsági illésen elnökölt és elvégzett itt 285 peres ügyet. Kiadatott: 1912-ban 1911-ben Iparigazolvány 480 504 Iparengedély 80 104 Telepengedély (6 tárgyaláson) 4 13 Két esetben megtagadtatott a telepengedély kiadása, gyáralapitás nem történt. Megszűnt: 1912-ben 1911-ben Iparigazolvány 626 412 Iparengedély 92 56 Ez a kedvezőtlen iparügyi statisztika mu tatja, hogy iparosaink száma az élimralt évben 154-el fagyott, mig az előző éviben 153-al szaporodott, visszaestünk tehát az 1910-ik év végén volt állapotba. Az ipari perek számának tetemes szaporodása és az ipar csökkenése egyaránt a szomorú gazdasági helyzet következménye, mely maga után vonta a hitelnek m'ajidnem teljies megszűnését az adósság sürgős behajtását. A nagy csapás közepett valóságos szerencse volt a város ipar és kereskedelmiére, hogy a város a (fővárosi pénzintézetektől felvett 6.500,000 koronát itteni 1913. január 12. több bankban helyezte el, ez által nagy erőt adott bankjainknak a pénzügyi válság elszenvedésére és azokat olyan helyzetbe hozta, liogy iparosainkat és kereskedőinket nem kellett legalább eddig oly krudelisan megszoritianiok, mint az más városokban többnyire megtörtént és mint azt a bécsi és budapesti hitelezői védegyletek napi kimutatásaiból tudjuk, nálunk ez ideig hirM sem következett he annyi bukás, mint más városokban. 1912-ban 1911-ben Szabad iparossegéd .munkakönyv kiadatott 1592 1798 Gyári-munkás törzslap kiállítva 2390 2430 Tanon cszerződés költetett 188 219 Ipari baleset tárgyalás 79 57 Gépgyár művezetői ipariigazolvány 46 58 Gépgyár művezetői forgalmi engedély 50 54 Sztrájkmozgalom csak az asztalos iparban volt, de ez nem öltött nagyobb mérveket, mig az 1911-ik évben 3 sztrájkmozgaiosmban kellett békitőleg közbelépni. Kedvezőtlen az iparhatóság statisztikája az ntlevélügy terén. Kiadatott útlevél 1912-ben 1911-ben 1. Szórakozás céljából férfi 20 23 nő — 5 2. Tanulmányútra férfi 17 21 •nő 8 1 3. Ip<ari és kereskedelmi pályára 23 39 4. Üzleti ügyben 23 83 5. Rokoni látogatásra férfi 12 13 nő 7 9 6. Kivándorolt Amerikába férfi 19 9 no 39 32 Ezek 23 fiút és 22 leányt vittek magákkal. 7. Időszaki munkások Romániába és Bulgáriába férfi 391 68 nő 8 7_ összesen: 562 260 — Nézd, itt van Buddha oltára — felelte a pap — és ő, a halál ellensége, nem szereti a vért. Én azonban készen vagyok a halálra. Nézd ezt a port. Aki ezt háromszor belélegzi, annak a lelke elválik a testétől. Menj 'ki, de miaradj itt a közelben. Egy kis idő •múlva gyere vissza és akkor már a leányod szelleme nem fog egyedül bolyongani az árnyékvilágban. Meg vagy ezzel elégedve? ... Még valamit, — mondta a pap. — Megesküszöl nekem itt, az oltár előtt, hogy megelégszel az én halálommal és soha többé, bármi történjék is, nem fogsz senki mást büntetni akarni azért a bánért, ami a leányoddal szember. elkövettetett. Megesküszöl? • - Nem értelek, törvénytudó ember, — mondotta a látogató. — De miért ne tenném meg? — Kérlek jöjj az oltárhoz. És a látogató az oltár előtt letette az ünnepélyes szent esküt. A pap leült, háromszor mélyen belélegzetie a mérges port és kicsit később, mikor a látogató odament hozzá, már nem dobogott a szive. — Buddha irgalmazzon neked, — suttogta a látogató áhítatosan, azután sápadtan és remegve kilopódzott a szobából. Félévvel később egy idegen ember járult Ansai, az uj pap szine elé. Azt mondta, hogy szakítani akar a világi élettel és pap akar lenni. — Gyere be velem Buddha szent oltára elé, — mondta Ansai és ott mondd el nekem, hogy mi késztet erre az elhatározásra. A kérelmező igy felelt: — Tisztelendő szent ember, az én leányom hónapokkal epelőtt meghalt egy férfiért való szerelme miatt. Az a férfi súlyosan vétkezett ellene. Megtaláltunk a leányomnál egy szerelmes levelet, amelynek az Írását én fölismertem. Elmentem a bűnöshöz és fölszólítottam, hogy menjen az én szegény, elhagyott gyermekem után. És ő elment! Az idegen hangja remegett az izgalomtól. És azután az év végén — folytatta — amikor az eljövendő év tiszteletére nagy tisztogatást végeztek a házban, megtaláltunk egy levelet és egy fényképet. Mind a kettő el volt rejtve a leányomnak, O-Tsunenak a szobájában, a tükör hátlapja mögé. És a levél is, meg a fénykép is — szép és előkelő embernek a képmása volt, — alá voltak irva. Én elolvastam a nevet, tisztelendő atyám. És azóta elolvastam már sokszor. Ugyanaz az írás, ami azé a szerelmes levélé volt, amelyikkel az árnyékvilágba menni kényszeritettem azt, akit én bűnösnek gondoltam. Igen, ugyanaz az irás volt. A név, azt gyakran elolvastam. A levél és a fénykép az ágyam felett lóg azóta és elűzi onnan az álmot és a nyugalmat. — És a név? — kérdezte Ansai. — Tisztelendő atyám, te kebelbarátja voltál annak a szent embernek, aki hat hónappal ezelőtt elment innen, ugy-e? — Igen. Szivem legkedvesebb barátja volt. Tehát az a név és az a levél hozott ide téged ma este? — Minden összevéve hozott ide, hogy könyörögjek azért a kegyért, vegyetek magatok közé. — Oh, te szerencsétlen! — kiáltott föl a pap, egy pillanatra megfeledkezve a szent helyről. — Tehát te -voltál az, akinek majd •felelni kell szegény szentéletü testvérem életéért!? — Ez az oltár a bűnbocsánat oltára, ugye-? — Igen, a bűnbocsánat oltára előtt állasz, — mondta a pap, visszanyerve nyugalmát. — De ha nem tudtad határozottan, hogy a szerelmeslevél irása az én szegény testvérem kezevonása volt, hogy történt akkor ... — Én megesküdtem, hogy az ő irása volt. Látod, szentéletü ember, én emlékeztem az elődöd írására, amióta az eszemet tudom. Egészen bizonyos voltam benne. És amikor neki — Buddha adjon nyugalmat szent, tiszta lelkének, — megmutattam a szerelmes levelet, ő is azt mondta, hogy ismeri az irást — jól. Kérlek, atyám, légy türelmes és engedd, hogy könnyitsek lelkemen. Én ... én sohasem kételkedtem. Soha . . . amig . . . amig meg nem találtuk azt a fényképet s egy másik szerelmeslevelet — ugyanazzal a kézírással. — És a fénykép nem az én szegény testvéremet ábrázolta? — Nem, tisztelendő atyám, nem. — És alá volt irva egy név? És a levél alá is, amelyet megtaláltatok? — Ahogy mondod, bölcs férfiú, — felelte az, aki Buddha szolgája kivánt lenni. —• Igen, alá voltak irva és nem csoda, hogy a te szent elődöd jól ismerte a szerelmeslevél Írójának a kezevonását! Mert a fényképen és a levélen — iaz ő saját fiának a neve volt aláírva ! — A saját fiá?! — ismételte Ansai meghatottan. — A saját fiáé! Az igazság tündöklő arca fehérre van mosva — az apa megszenvedett a fia bűnéért! Buddha utjai kiismerhetetlenek ! Dicsértessék az ő magasztos, szent neve!