Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-10 / 7. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. vül a szenátus és az államtanács elnökei és a Konstantinápolyban időző táborno­kok is vegyenek részt. Az indítványt azzal a kiegészítéssel fogadták el, hogy előbb bevárandó a balkáni államok delegátusai­nak válasza azókra a javaslatokra, melye­ket Törökország legutóbb a határokra vonatkozólag tett. Resid pasának ebben az értelemben utasításokat küldtek Londonba. Az Alendar jelentése szerint a porta a ha­talmak minden beavatkozását visszauta­sítja. Eléna Szkutari ellen. Konstantinápoly, január 9. A portára ér­kezett jelentéseik szerint Elena királyné min­dent elkövet Rómában, hogy Szkutari ne le­gyen Albániáé. Valonát illetőleg Olaszország annak a teljes semlegesítését kivánja. SZÍNHÁZ, művészet Színházi műsor: PÉNTEK: A sarkantyú, szinmü. SZOMBAT: A sarkantyú, szinmü. VASÁRNAP d. u.: Az ingyenélők, nép­színmű. VASÁRNAP eete: Ábrahám a menyor­szágban, operett. (Bemutató.) A sarkantyú. — Bemutató előadás. — Aki az életet a krónikás szeméivel látja, csak részleteiket tud kiragadni belőle, die nem isimeiri fel a törvényszerűségek lelkét. Gábor Andor és Liptai Imre, a Sarkantyú irói, mélyfcedlélyü és elmélikedésrehajló újságíróik, akik ebben a darabban is nobilis és érdekes vonásokkal rögzítenek meg szög alatt ugró káleidiosíkiop-képeikiet a dúsan és szomorúan hömpölygő életáraidáthál, sokszor az áletböl­cseség meleg széljegyzeteit, egy-egy tíllágyu­lás futó mol lakikordját is mellé tjük iktatjiák, de a drámával magával adósak maradnak. Olyan ez a szinlmü, mint ha frappánsan éles és mélyen érzelmes riportokból született vollna, nemes és nagyvonalú szerkesztőségi meditációikból, — igazság, élet,valóság ás lélek sugárzik belőle, de mégis csak pTHarmt­felvéfelek szakadékai tárulnak a néző elé és az összefüggésben, a drámai következetesség­bein nincs több igazság, mint a mozidrámák kieszelt bravúros és mégis unalmas rohamai­ban. Valójában kiuo®, kíméletlenül keserves, elnyújtott Itárcamovella az egész egy áz unifor­misból kiugrott katonatiszt érzelmes histó­riája, amely mellett szomorúan statisztálnak a szürke és jelentéktelen hitves, az irgal­matlan és ízléstelen após, a félkegyelmű ós jószivii néni, a nwmnais-Mvatal főnök és a me­leg zsidófiu-kolléga abszolúte drámaiatlan és mitsem magyarázó figurád. A három bosszú felvonásbau — és a felvonások között — nem történik semmi, — neon változnak az érzel­mek, nem csatáznak az események, egyedül az történik, hogy egy csőötömeggondmok pe­rel egy váltót, amelyét pontosan törlesztet­tek és amely kettétépi a nem is olyan rosz­szul indult eivilétet szerdlmes szépségeit, jö­vendőjét. Az exföhadnagy az utolsó percig szereti a feleségét, a feleség az utolsó percig szereti — langymeleg nem tral gusztusos — szere­lemmel az urát, az apa ridegsége ugyanaz az első félvonásban, mint az utolsóban és ha a váltóhitelező véletlenül csődbe nem jut, a de­rék és vállas Róez György icsakugy végig­kiizdi az életet — addig, a meddig — a szép biróleánynyal, mint ezler más társa a sors­ban. Mi hát a dráma mégis? A szerelem, a melynek áldozatául dobta Ráez a karriérjét? Bizonyára nem, hiszen a szerelmében neui csalódott. Vagy az, hogy nem tud (elég gyor­san kamatokat számítani és a hivataliból ezért kifelé áll a szekere nádja? Nem lehet, hiszen a vasutii hivataltól a cimirásig ínég nagyon liosszu az ut, amelyen egy jó famí­liából származó huszárfőhadnagy még min­dig tud járni egynéhány esztendeig, hia nemi irgalmatlanul ostoba. Nem tudjuk meg a darabból, hogy miért szenved ez a szerencsétlen ember és nem hisszük el, hogy azért szenvedne, mert letet­te a tiszti kardját, EMiisszűk, hagy vannak rideg és zsugori apáik, díe a drámában ostoba auák nincsenek. Itt pedig van ilyen. Mindem ostobaság és minden véletlen ebben a darab­ban, ami fordulót okoz. Ez pedig abszurdum. A szinmü nyelve élvezetesen szép és szel­lemes, okos a párbeszéd is. De minden száz­szor ismétlődik, minden el van nyújtva és ez sem segit: a dráma, a lelki megokoltság, az ananké homályban marad. A kezdő na­turalizmusba n tetszettek az ilyen darabok. Ma már hatástalanok. A közönség valami langyos, meggyőző­désnélkül való melegséggel fogadta a dara­bot, amely valóságos esztétikai bírálatot je­lentett. A szerelemnek és az emberi nyomo­rúságnak közvetlen hangjai mindig hatnak a színpadról és ebben a diarabban, amelyben a sorsfordító szerelemnek olyan naigy sora van, nincs egyetlen szivbangja a szerelem­nek, csak a nyomor letargiája sir belőle. Za­varnak a fonákságok is. Unalmas a morál­predikál ó öreg hiró, nevetséges a végső nyo­morban a diftériás gyermeknek francia pezs­gőt rendelő ezredoryos (szérum kéli ide, urak!) és valószínűtlen a végrehajtási no­vella napjaiban a megyveníháromiforimtos lét­minimum. Ilyen talán még a színháznál sincs! Túlzott a házastársak vad owakodásia az első felvonásban és kulisszasZaggat ásmáll nem egyéb az utolisé felvonás zárójélenete. Sok, nagy műhiba ez és nagyon kevtés miért van, ezeket megbocsátani. Az előadás sok kiválóságot produkált. Ismét első helyen ás kiváltságos örömmel kell kiemelni Virányi Sándor nagy képességeit, amelyek az exföhadnagy szinte szánalmas emberi alakját majdnem bogy drámaivá va­rázsolták. A fárasztó, örökké beszélő szerepet Virányi egy nagy, színes és változatos lendü­letben csinálta végig olyan frappáns hatás­sal, bogy a közönség elragadtatással tapsol­ta, A civilnyomorusáigban is örökkké elegáns főhadnagy alakja szinte hősi, vértanúi voná­sokat öltött aiz ő mesteri felfogásában. A hit­ves hálátlan és ingadozó szerepében Szohner Olga valószerű, intelligens és alkalmazikodó volt. Megbirkózott a kevés sikerrel kecseg­tető feladattal. Nagyon kedives, sikerült és meleg vollt a László Tivadar szereplése, aki gondosan,, ösztönösen játszotta meg az élet­ládám és életerős meleg zsidóim rokonszen­ves szerepét. Baráti Antal egy pofozni való svihák hivatal főnök, Szathmáry Árpád agy öreg pénztáros szerepében kitűnőek voltak. Érdekes és változatos volt a Miklósi Margit játék a is; Szűcs Irén a régi, kedves jó volt. Csiki, Pogány, Mihó Ungváry stílszerűen ós ötletesen illeszkedtek a jól gördülő együt­tesbe. A rendezés jó volt. * Mindössze négy szereplő. Vasárnap este leilőször kerül színre a kolozsvári Nem­zeti Színházba n Garvay Andor uj diarabja „Bent. az erdőn" címmel; külön érdekessége, hogy mindössze négy szereplője van, tehát csak égygyiel több, mint Hugó Károly „Báró és bankár" drámájának, amit — e szempont­ból, — mint kuriozimnot szokás emlegetni, A Garvay-daraib négy szerepét különben Poor Lili, Berlányi Vanida, Fekete Mihály, Kör­mendy Kálmán játsza. * Ábrahám a menyországban. A szin­házi iroda jelenti: A kitűnő operettet már betanulta a szegedi színtársulat. A főszere­pek a legjobb kezekben vannak. Heltai Je­nő, Déri Rózsi és Antal Erzsi játszák a fő­szerepeket. Heltai egy újságírót alakit, ki el­alszik a redukcióiban ás álmában meglátja a meny országot. Az operett legszebb része a menyországjelenet . Huncut angyadok kacér­kodnak Ábrahámmal. Következik a szomorú fölébredés. A szieffiienies darab elsőrangú ren­dezésben kerül bemutatóra vasárnap este, * A „Bohém** bemutatása az Uránia­színházban. A „Nordisk Films Compagnie" szenzációs újdonsága „A bohém" oimü 3 fel­vonásos dráma a pénteki, szombati és vasár­napi műsor keretéiben kerül bemutatásra. A dráma főszerepeit Glara Wieth, Ferdinánd Bohn ós Waldemár Psilander alakítják. A darab Storm Wildla szerelmét tárja a néző élé. Strom ál laimtau ácsos özvegyének fiatal és szép leány Wiilda, akiinek egy csiinos fia­tal színész nagyon tetszik, visszautasítja a már őszülő Gordt bankigazgatót, A vissza­utasított bankigazgató belátja, hogy a leg­jobb lesz, ha ő fogja a leányt a színésszel ösz­szeihozni, lioigy igy Wilda majd önmaga győ­ződhessék meg a színész (Bélin) jellemtelen, könnyelmű természetéről. A színész nemsoká­ra meg is kéri WiMa kezét és régi barátnő­jének, Lillynek kiadja az útját. Rövid idő múlva az eljegyzés után Wiildánák alkalma nyílik ahinak megértésére, íboigy mennyire nem illenek ő és a bókéin színész egymáshoz, akit egy átlumpolt éjszaka után most lis tel­t jeisen alázottam talál. Wilda erre otthagyja a jegygyűrűjét, a színész keservében ivásnak adja magát, akit nemsokára elbocsátanak * színház kötelékéből. A színész egy napon ta­lálkozik az utcán Lillyvel, aki az éhségtől kimerülten esik össze. Kórházba szálllátják, ahol a színész bocsánatot kér tőle és lezárja a haldokló szeimeit. A színészből kiábrándult Wiilda másodszor már nem nevette ki a bankigazgatót,. Amint a vasúthoz hajtat az uj pár, hogy nászútra induljon, egy szomo­rú menettel találkoznak: Lillyt kisérik utol­só útjára a színész kollégái. Letörten, szo­morúan bandukol a kocsi után Bohn is, ak­kor, amikor Cordt és Wilda boldogan vág­nak neki az uj életnek. * Mozihirek. Pénteken mind a három mozgólfényképszinházban szenzációs premiér lesz. Az Urániában Nordisk sláger, a Vass­ban dán színészek, az Apollóban pedig Pathé­siláger kerül bejmm#atáisirla„ Az ligazglatóság mindenütt másfél órás nettnek műsort állit ott össze. Az Urániában a nagy dráma oime: A bohém. Björn-Björnison irta ezt a klasz­szikus szép drámát. Ennek a drámának az a főérdekessége, hogy a világ legjobb mozi­sziuészeá játszák n főszerepeket. Játszanak: Waldemar Psilander, Clara Wieth és Bohn Ferdinánd, A Fass-ban egy négy felvonásos izgalmas drámát, játszanak. Fekete Oroszor­szág vagy a Nihilista nő a címe az idegizga­tó drámának. Az Apolló-iszínház Pathé slá­gerjának A démon a címe. A párisi Odeon színház tagjai ját,szák a szerepeket. * Legjobb szinházi cukorkák Llnden­fel d Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. IBIK A „Délmagyarország" telefonszámai: Nappali szerkesztőség 35 Kiadóhivatal 305 Kiadótulajdonos 81 Éjjeli szerkesztőség 10—83

Next

/
Thumbnails
Contents