Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-10 / 7. szám

1913. január 10. DELM AGYARORSZÁG 5 Munkáslásadás a bihari hegyek közt. — Felbujtott oláhok. — (Saját tudósítónktól.) Vízkereszt napján, egy nappal a román karácsony előtt, véres munkáslázadás tört ki a Bihari Erdőipar és Mészégető részvénytársaság lankaszi telepén. Ez a társaság esztendönkint körülbelül luiszonötezer vaggont szállít s hét-nyolcszáz munkást foglalkoztat, akik közül háromszázan Lunkaszon laknak. Lunkasz Bihar-Bodrosd községtől hat kilométernyire fekszik. Lent a bihari hegyek között. A kis zsupfedeles házikókban majdnem csupa oláh lakik, a kik azonban állandó torzsalkodásban élnek az ottani zsidókkal. Most is vallási gyűlölködésből pattant ki a lázadás szikrája. Borzalmas munkáslázadás tört ki belőle és a zendülésben nemcsak a munkások vettek részt, hanem melléjük állt a falu népe. Csak a csendörök villámló szuronya félemlítette meg őket, de igy is három áldozata van a muskáslázadásnak. A lázadás hétfőn reggel tört ki Lunkasz községben. Itt lakik ugyanis évek óta Weisz Hermáim (Vállalkozó, aki nyáron mészégetéssel foglalkozik, télire azonban elbocsátja munkásait. Az idei télen Weisz szerződést kötött a Bihari Erdö'ipar és Mészégető részvénytársasággal a fa beszállítására. A szerződés létrejötte azonban sehogyan sem tetszett Tripp Jánosnak, a falu birájának. Nem tetszett pedig azért, mert ő szerette volna elnyerni a pályázatot, amely különben kitűnő üzletnek bizonyult. A falu birája tehát azon gondolkodott, miképen boszulhatná meg Weisz szerződését. És ekkor eszébe jutott, hogy kiaknázza a falu lakossága és az ott lakó zsidók között uralkodó egyenetlenséget, saját céljának elérésére. Végigjárta a helységet és minden házban lázított Weisz ellen, aki — úgymond — kiuzsorázza őket és az ő zsirjukon meghízik. — Testvéreim — mondotta — nem szabad megengednetek, hogy a zsidónak jusson ez az iizlet. A lázitásnak meg volt a kivánt eredménye. Január hatodikán kellett volna Weisznak a szállítandó faanyagot átvenni. De az összegyűlt munkások meg se moccantak. Mellükön összefont karokkal álltak és várták, hogy mi fog történni. Várták a jeladást. Nem kellett sokáig várakozniok. Weisz felszólította őket, hogy teljesítsék a kötelességüket, amire előállt egy Zacharia Mitru nevii munkás, a zendűlők szószólója és ezeket mondta: — Nekünk zsidó nem parancsol. Azt tesszük, amit mi akarunk! Weisz erre erélyesebb hangon szólt a munkásokra és rendreutasította Zachariát. Ezt várta csak Zacharia. Odarohant Weiszhoz és egy bottal hatalmasan fejbeverte. Weisz futva menekült az irodába, ahol bezárkózott. Közben odakünn egyre veszedelmesebbé vált a helyzet. A munkások husángokkal, kalapácsokkal és késekkel fölfegyverkezve ott tolongtak az iroda ajtaja előtt és kórusban ordítozták: — Megölünk, te vérszívó! Weisz közben a csendőrségre telefonált, ahonnan rövidesen két csendőr jött ki. Velük volt Böhm Gábor igazgató és Székely Jakab üzemvezető. Most már a csendörök szólították föl a tömeget, hogy álljanak munkába. De a feldühödött emberekkel ők sem birtak. Öklök és botok emelkedtek a levegőbe, Zacharia pedig a csendőrök szemeláttára odarohant Weiszhoz és fejbeütötte. A két csendőr erre megfordult és eltávozott. Weiszt, Böhmöt és Erdélyit otthagyták a föllázadt munkások között, akiknek dühe ekkor már nem ismert határt. Ebben a percben Weisz, Böhm és Erdélyi a közelben levő keskenyvágányu iparvasuti mozdonyhoz rohantak. Ezen akartak elmenekülni. A munkások azonban utánuk mentek, mire Erdélyi kétszer visszalőtt az üldözőkre. Sikerült is fölkapaszkodniok a mozdonyra, amely őrült sebességgel indult meg. Valóságos kőzápor zudult a menekülőkre, akiket a felbőszült munkások szitkozódva, ordítozva üldöztek. Egy fordulónál aoznban a gép kiugrott a sínekből és fölborult. Böhm, Erdélyi, a fütő és a gépész még idejekorán kiugrott, a szerencsétlen Weisz azonban a kerekek alá került, amelyek jobb lábát metszették keresztül. Ekkor már a munkások is odaérkeztek és ütlegelni akarták a szerencsétlen Weiszt, aki a nagy vérveszteségtől elalélt. De Tripp rájuk szólt, hogy ne bántsák, hisz úgyis halott. A munkások erre visszamentek a telepre. Közben értesítették a lázadásról Halász Elemér dr. magyarécskei főszolgabírót, akinek intézkedésére tizennyolc csendőr ment Lunkaszra, Törő járásőrmester vezetése alatt. A marcona csendőrlegényék láttára lecsillapodtak a kedélyek. A csendörök hat munkást, akikről bebizonyult, hogy Weiszt bántalmazták, letartóztattak. Tripp János ellen pedig fölbujtás vádja miatt megindították az eljárást. A lunkaszi lázadásról Halász dr. főszolgabíró részletes jelentést küldött Fráter Barnabás alispánnak, aki viszont a belügyminiszternek referált. Ma már teljes a csönd Lunkaszban. A munkások legnagyobb része már fölvette a munkát, amelyre tizennyolc kakastollas legény ügyel föl. A sebesülteket a nagyváradi kórházba szállították. A legsúlyosabb Weisz állapota, akinek a lábát 'valószínűleg amputálni kell. Böhm Hermann a karján szenvedett zuzódásokat, mig Erdélyi Jakabnak a combját lőtték keresztül, A csendőrök egyelőre még ott maradnak Lunkaszon, mert a nyomozás több napig tart. =(xkebaabbssah3baehbebbhsbebab»!aaeh23bbbbbabil!3kl)sa!»s Kilépés a Kossuthpáríból. — Ellentét a választói jog miatt. — (Saját tudósítónktól.) Eleve kétségtelennek látszott, hogy az ellenzék köreiben sem egyértelmű a fölfogás a legradikálisabb választójog célszerűségéről s a függetlenségi párton is vannak, akik aggódnak, hogy a radikális választójog végj zetes rombolásokat fog maga után vonni. Ennek bizonyítéka az is, hogy a mai napon Paizs Gyula, a ráczalmási kerület képviselője a Kossuth-pártból kilépett, azzal a kifejezett indokolással, hogy a radikális választójognak nem hive. Az ellenzék, mely buzgósággal igyekezett kihasználni taktikai céljaira a munkapártból történt néhány kilépést, most egyelőre azzal lesz elfoglalva, hogy a saját táborában uralkodó véleményeltérést vaíamiképen leleplezze. Helyesen jegyezte meg a napokban egy munkapárti korifeus, hogy az ellenzéken a mérsékeltebb kiterjesztésű választójognak legalább annyi hívei van, mint ahányan a munkapártból a radikális választójog követelménye miatt kiléptek. Beavatott körökben ugy tudják, hogy ha az ellenzék, a kormány és a főváros közötti viszony elmérgesitésére számit, szinte csalódni fog, mert a főváros mértékadó köreiben a higgadtabb fölfogás annyira felülkerekedett, hogy e körökben minden meg fog történni a viszony javítására. A Népszavának legutóbb megadott kolportázsjogot ma a polgármester visszavonta, jeléül annak, hogy méltányolja azt a törekvést, mely szerint a szociálista sajtó izgatásának gát vettessék. Paizs Gyula kilépését a következő levélben adta tudtára a párt elnökének, Kossuth Ferencnek: Az idevágó adatok ismeretéből merített azt a meggyőződést vallom, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog — még az ellenzéki pártok által elfogadott alakjában is — átmenet nélkül megszüntetné a birtokos földmüvesosztálynak a jelenlegi választók számában mutatkozó arányos és szükséges túlsúlyát és átvinné azt oly társadalmi osztályokra, melyek erre sem a nagyobb politikai megbízhatóság címén, sem állami életünk egyéb érdekeiből folyóan jogos igényt nem tarthatnak. A politikai erőviszonyoknak ilyen eltolódását a nemzet egyetemes érdekei szempontjából szerencsétlenségnek tartanám még az esetben is, ha a radikális választójog révén parlamentáris viszonyaink egészségesebb kialakulását lehetne remélenem. Midőn engem e nagyfontosságú kérdésben ily mélyreható ellentét választ el attól a programtól, a melyet a Nagymélitóságod vezetése alatt álló függetlenségi Kossuth-párt magáévá tett és amelyhez a legutóbbi pártnyilatkozatok szerint visszavonhatatlanul ragaszkodik — a palitikai őszinteség követelményének tartom, hogy a párt kötelékéből kilépjek. £9abbbb£abhsbbbabaa3bbbakbb@b<eabbig&3asebk9(hsai; 11888 A polgármester válasza Gerliczy Ferenc bárónak. (Saját tudósítónktól.) Lapunk tegnapi számában vezetőhelyen foglalkoztunk azzal a háborúskodással, amely Gerliczy Ferenc báró karácsonyi cikke nyomán közte és Lázár György dr. polgármester között támadt. Gerliczy egy-két nap előtt ismét cikket tett közzé, amelyben a polgármester újévi beszédével kapcsolatban működésének eredményeit kritizálta. Gerliczy cikkére a polgármester ma terjedelmesen válaszol, sorra veszi az ellene irányuló állításokat és konkrét esetekkel igazolja azok alaptalan voltát. A polgármester válaszát egész terjedelmiében közöljük. A Szegeden január 7-én reggel megjelent lapokban Gerliczy Ferenc báró újévi beszédemmel foglalkozván, oly tévedésekbe esik, amelyeket rektifikálni kötelességem. Téves állításait sorra veszem. Azt állítja Gerliczy Ferenc báró ur, hogy az ő működését a város alkotásainál soha nem vettem igénybe. Ez igy odaállítva tévedés, mert bizony ugy az egyetem kérdésében, mint a dorozsmai szolgabiróságnak Csongrádimegye által tervezett átcsatolása ügyében, valamint legutóbb a budapest—szeged—orsovai gyorsvonatnak harmadosztályú kocsikkal való ellátásának ügyében közbenjárását épen az én javaslatomra igénybe vettük s bizony igénybe vesszük azt ezután is a város minden nagyfontosságú ügyében. Azt állítja továbbá, hogy engem a város közügyeiben többször fölkeresett levélileg is, de levelei válasz nélkül maradtak. Engem, amint arra bizton emlékszem, Gerliczy Ferenc báró ur egyszer egy deputáció élén fölkeresett a felsőleányiskola mellett szervezett elemi iskola ügyében s párszor fölkeresett kinevezési ügyben. Ez ügyekben 'intézkedtem is, tárgyilagosan. Több izben •fölkeresett aztán levélileg is, személyesen is, táviratilag is a lóversenyekre adandó 2000 korona évi segély, a Pálfy-féle gyárnak adandó telek és a Gazdasági Egyesület részére kért Mérey-utcai telek ügyében. Ezen ügyekben szóval iele'ztem álláspontomat, levélváltásra szükség nem volt; egyéb ügyekben tudtommal s emlékezetem szerint engem nem keresett föl s levelet sem irt. Igen szerettem volna és jövőben is szeretném, hogyha a város igen tisztelt képviselője a város fejlődésével járó egyébirányu ügyekben is fölkeresne; szivesen látom mindig akár személyesen, akár levelét, akár táviratát,