Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-30 / 24. szám

1913. január 26. Illetékes helyen, ahol a tömegsztrájkra való készülődés .minden mozzanatát éber fi­gyelemmel kisérik, nem maradt észrevétlen a szociállistáknaik ez a fenyegetőzése és a leghatározottaban (hangoztatják, hogy az ily programon kívüli események beigérésével a munkásság az amúgy is esaik politikai célból megindítandó sztrájk sikerültét csak vesze­delembe sodorja. A hatóság határozottan és az áillamhatalolm minden erejével idejében fog gondoskodni arról, hogy programon kí­vüli események el ne következhessenek. színház, MŰVÉSZET Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖK:: Éva, operett. PÉNTEK: Faun, vigjáték. (Bemutató.) SZOMBAT: Faun, vigjáték. Molnár, Szomory és az akadémia. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy az Akadémia Herczeg Ferenc „Éva boszor­kány" cimü színmüvét találta az elmúlt év­ben bemutatott magyar darabok közüli a leg­kiválóbbnak (és a Vojnich-jutalimat Herczeg­nek itélte oda. Az Akadémiának ez a dön­tése elégedetlenséget keltett; nem annyira a jutalom odaitélése okán, hanem inkább azért, mert az Akadémia ismét sorra kriti­zálta a mult évi imiagyar szindarab-termést, amelyet alantasnak itélt. Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára egy nyilatkozatában még megtoldotta a lesújtó bírálatot; azt mondja: a Vojniűh-dij odaitélése azért nem találkozik a közvélemény helyeslésével, mert ők — az akadémikusak — okosak, a közönség pedig, amely megtölti a színháza­kat, buta. Érdemesnek találtuk, hoigy a miult évben szinrekeriilt két nagysikerű szinmü szerzőjét, akiket az Akadémia bírálata, illet­ve Heinrich Gusztáv nyilatkozata erősen kritizált: Molnár Ferencet és Szomory De­zsőt megkérjük, nyilatkozzanak. Ilrne a 'két kiváló iró véleménye: MOLNÁR FiERENC: — Aliig várom a januárt. Minden eszten­dőben előbújnak ilyenkor ódájukból az aka­démikus urak és „Vojnich-dij, Vojnich-dij!" kiáltással sorra piszkolnak bennünket, ma­gyar szinmüirókat. Legkellemesebb szórako­zásaiul ós örölmeim közé tartozik ezeket az akadémiai jelentéseket olvasni. Miután pedig végiigpofozott bennünket az Akadémia, jön a sajtó ós megkérdezi: ^ — Mi a véleménye moggyahá-/.tatásáról! Enélkiil már élnii se tudnék, szomorú és sivár, teljesen céltalan volna számomra ja­niárius hava. A Vojnich-dij kapcsán való megrugdostatásaim, liogy ugy mondjam: do­pingolnak arra, hogy uj darabot írjak; ezek az akadémiai bírálatok jóformán az egyetlen ösztönzőim. — Ami azt illeti, hogy Heinrich Gusz­táv szerint „A farkas"-? csak (azért adták elő a Burgsziniházban, mert külön,böző nyomá­soknak kellett engedni, erre csak az a meg­jegyzésem, hogy mindebből egy szó sem. igaz. Miféle nyomósokra gondol Heinrich Gusz­táv? Netalán Ferenc Ferdinánd? — Egyáltalában, ez a Heinrich Gusztáv évről-évre dühösebb lesz. Most már ezt or­dítja : „Bordélyház! Bordélyház!" Jövőre írok egy olyan darabot, hogy az Akadémia a falnak megy tőle. A kritikájára pedig merai vagyok kíváncsi. Igenis, figyeletamel olva­som a komoly emberek bírálatait, mert ezek­ből lehet tanulni és okulni, de hozzá nem értő emberek piszkol ódáisai nem érdekelnek. SZOMORY DEZSŐ: — Engem az Akadémia bírálata és Hein­rich Gusztáv nyilatkozata egyáltalában nem érint. Heinrich Gusztáv ur öreg ember; ő egy más világban él. Nem vagyok olyan ter­DÉLM AG YARORSZAG mószetü, liogy öreg embereket sértegessek.... . . . Azt mondta Heinrich Gusztáv, hogy a „Bella" olyan darab, amelyet csak kéjnők nézhetnek végig és az írója — ez ón volnék —egész életét félvilági nők társaságában töl­tötte el. Istenem, mit válaszoljak? Hiszen mindenki tudhatja, hogy neon. volt időm fél­világi nők között élni. Négy évet az oxfordi egyetemen töltöttem!, aztán tíz évig éltem francia írók, Daudet és a többiek társaságá­ban. Ha Heinriöh Gusztáv e francia írókat tartja félvilági nőknek, ugy igaza van. — A közönség buta és az akadémikusok okosak; ezért van az, hogy a közönség meg­tölti a színházakat. — ezt mondta Heinrich Gusztáv? Ez az előkelőn ironikus megjegy­zés megint csak annak a bizonysága, hogy ezek (az urak egy más világban élnek. A kö­zönség talán azért látogatja a színházakat, mert nem tudja Heinrich Gusztáv irodalmi munkásságát mél t ányol ni. * Szimfonikus hangverseny. Fichtner Sándor karmester vezetésével szerdán dél­után rendezték az Otthonban az idei szezon negyedik szimfonikus hangversenyét. Válo­gatott, figyelmes és lelkes publikum gyö­nyörködött a kitűnő és nivós hangverseny­ben. Igazán áldás >a honvédzenekar szere­peltetése, mert muzsikális szellemet képvi­sel. Minden egyes alkalommal meglepőt ad­nák. Ma is. Brahms C-moill szimfóniájának tételeivel kezdték meg a Műsort, majd Ficht­ner Sándor munkáját — Largo — adták elő, precizen. Értékes munka tez, egyszerű föl­építésével is igazán kiváló, aki egymásután nyeri az első dijakat budapesti: országos versenyeken. Ma előadott munkájára csak az a megjegyzésünk, hogy nelm eléggé vál­tozatos és nem merész lendületű. A változa­tosság és a lendület: ha ez főhangsullyal ke­rül az alkotásaiba, hogy Fichtner rövidesen egyik legelső zeneszerzőnk lesz. Igy is el­sőrendű és mindig szebb, mindig értékesebb, mélyebb az, amit alkot. A közönség elra­gadtatással tapsolta. — Fichtner müve után Sain-Saéns „Rondó capriecioso" cimü dolgát adták elő, a hegedűi vezérjátékot Dambraw­szky Viktor hegedűművész vállalta. Csoda­finoman, óriási érzéssel játszott, mesterien. Igazán nagy vesztesége a szegedi közön­ségnek, hogy olyan ritkán hallhatja a kiváló mestert. Talán majd ezután. Végül Goldmark Sakuntala-nyitányát idézték. Hatalmas mun­ka, csak egy-egy részében mintha fáradtan hatna. Keleties és magyaros elemiek érvé­nyesülnek, rendkívül megkapóan, sok tragi­kus sej'ttetéssel és kedves szomorúsággal. Zucker Simon zongoraművész játszotta a hárfák dallamjátékát, zongorán, de illúziót adóan. A honvédzenekar pedig ezt a nagy müvet is tökéletesen visszaadta. * A faun. A szinházi iroda jelenti: Knob­lauch vígjátékának, A faunnak, bemutató­jára nagy ambícióval készül a társulat. A címszerepet, amely voltakópen maga a da­rab, akárcsak Molnár Ferenc ördöge, — Al­mássy Endre játsza. A faun a szezon egyik legnagyobb sikerű darabjának ígérkezik, annyi szellem, sziporkázó ötlet, megragadó, frappáns jelenet van benne. A faunból tár­sasági ember lesz, a nagy Pán frakkos szol­gájának azonban minden mozdulatából kiüt a faun groteszksége, különössége és nem az emberek közé való tartozása. Kétféle karak­ter vegyül össze ebben a szerepben: groteszk­ség és lendület, különösség és heroizmus, a külső formák heróizmusa és a belső komoly­ság, amely egy eszme hordozójává teszi a frakkos úrrá átvedlett faunt. Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. 301 * Mozihirek. Megírtuk már azt, hogy szerdán mind a három szegedi moziban szenzációs premier volt. Legnagyobb sikere az Uránia remek slágerjának az Álarc alatt­nak volt, melyben a főszerepet Saharet, a csudaszép ausztráliai táncosnő játsza. A ki­tűnő drámát Hermann Raíhr irta. Nagy fel­tűnést keltett a Gaumont Híradó, mely a vi­lág legújabb eseményeiről számolt be. Az Érdekházasság cimü izgalmas amerikai drá­ma egészítette ki a. remek műsort. A Tass­ban Fred Jörgsen legújabb drámáját, A sen­ki leányát mutatták be óriási siker mellett. Ma Frea Jörgsen a legkeresettebb mozi drá­ma iró. Itt Mozi Újság számol be az esemé­nyekről. Az Apollóban Az áruló arckép cimü izgalmas társadalmi drámát mulatták be. Itt a Pathé Hét egészítette ki a bőséges mii­sort. Megszüntették a londoni béketárgyalást. — A porta válasza. — Drinápoly kérdése. — A {fenyegető háború. — „A fegyverszünet fölmondása az illető kormányok dolga." — Oroszország megmozdul. — (Saját tudósítónktól.) A portának a nagyhatalmak jegyzékére adandó válasza már elkészült s azt még ma át adta a nagyköveteknek. A török kormány ebben a jegyzékében köszönetét fejezi ki a nagy­hatalmaknak Törökország irányában ta­núsított érdeklődésűikért és a szigetek kér­désében a döntést rájuk bizza. Drinápolyt illetően kijelenti a jegyzék, hogy a porta nem engedhet, de nincsen kizárva, hogy Drinápoly semlegesítéséről még egy pasz­szust bele fognak venni a jegyzékbe. Török diplomáciai forrásból jelentik: Törökország válasza a londoni békedelegá­tusok legutolsó üléséig tett engedményéket el ismeri, de hatáozottan tiltakozik minden ujabb követelés ellen, különösen Driná­polyt és a szigeteket illetően, amelyeket elfogadhatatlanoknaik jelent ki. Resid basa kérdésére a londoni török delegátusoknak értésére adták, hogy az uj kormány man­dátumukat megerősíti és hogy ha a bal­káni delegátusok az igért ultimátumot csakugyan átadnák, erről ne vegyenek tu­domást. Londonból jelentik: A szövetségesek delegátusai tegnap véglegesen megszöve­gezték jegyzéküket, amely egészen rövid. A jegyzék azt mondja, hogy a török delegátusok január 16-ika óta nem tettek ujabb javaslatokat és minthogy a Konstan­tinápolyban azóta elkövetkezett események ennek a hallgatásnak különös jelentőséget adnak, a balkáni delegátusok kételkednek abban, vájjon a béketárgyalás folytatásá­nak a béke lenne-e az eredménye? Ily kö­rülmények között a balkáni delegátusok konstatálják, a tárgyalás megszűnt. Ezt a jegyzéket át adták ma eredeti­ben Resid basának és másolatban Grey Edvárdnaik; a delegátusok ezentúl Írásban és testületi látogatásban megköszönik Grey Edvárdnak Anglia vendégszeretetét. A fegyverszünet fölmondása a delegátusok kijelentése szerint az illető kormányok dol­ga. A legtöbb delegátus már pénteken el akar utazni. Amig a béke és háború kérdése ilyen fenyegetően bizonytalan, addig Oroszor­szág megint olyan mozdulatokat végez, a I melyek igazán fenyegetőek. Ma Szentpé-

Next

/
Thumbnails
Contents