Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-30 / 24. szám

1913. január 26. Szenvedélyes vita a szinház bérbeadásáról. — A közgyűlés többsége a bérbeadás mellett. — (Saját tudósitónktól.) Zsúfolt ház volt. Eleintén ugy látszott, hogy a választások csalták össze ily nagy számiban a városatyákat, akik izgatottan türelmetlenkedtek egész addig, amig azoknak az indítványoknak a tárgyalására nem került a sor, amelyeknek során a szinház sokat vitatott ügyét kellene egyszer végkép rendbehozni. Már akikor, amikar Gaál Endre dr. tanácsos rövid és alaposnak a legjobb akarattal sem mondható előadói javaslatát beterjesztette, szűnni kezdett ez az ideges nyugtalanság és a legteljesebb csendig finomodott akkor, amikor Wimmer Fülöp indítványának megokolására szólni kezdett. A telt házat tehát a szinház ügye csinálta és a szinház ügye a közgyűlés vége felé alapos komédiát teremtett a szigora, a komoly közgyűlési falak között. Wimmer Fülöp ós Gerle Imre dr. indítványai ismeretesek. Ismeretes ezekkel az indítványokkal szemben az az álláspont is, mely eltekintve mindazoktól az előnyöktől, a'rnelyeiket ezek az indítványok a városra nézve megteremtenek, egyedül üdvözítőnek azt hirdeti, hogy a színházat további három évre oda kell adni Almássy Endrének. A közgyűlés mai megnyilatkozása — mert megnyilatkozás volt annak ellenére, hogy a szavazás ímég meg nem történhetett — derékon tört ketté minden olyan reménykedést, mely elég vakmerő volt rózsás álmokat szőni arról, hogy a törvényhatósági bizottság egyeteme hétpecsétes hódolattal fogja fogadni a szinügyi bizottság javaslatát, csak azért, mert szinházi ügyben a szinügyi bizottságtól jön. Igaz, hogy színházi ügyekben a színügyi bizottság hivatása véleményt mondani. De olyan szerződésre, szabály?-, .vagy bad. S az én kicsi Évikémet boldogtalannak tudni: nem, ilyen áron ndm tudtam volna a magáé lenni soha. Maga férfi. Legyen erős. Én fáradt vagyok, pihenésre vágyom. Utolsó kérésem, tegye boldoggá Évikét s tisztelje emlékét annak, aki most már igazán olyan, mint az „ősanya". Ennek igy kellett történni. Bocsássanak meg. Miczonka." * * * Hónapok multak, mig Nyárády súlyos betegségéből teljesen fölépült. Éviké gondos, szerető ápolásának köszönhette ezt. Mikor egy év múlva megkérte Éviké kezét, még mindig élt lelkében a képe annak a boldogtalan asszonynak, de tudatára ébredt annak, hogy a valódi igaz boldogságot csak Éviké mellett találhatja föl. Kéz a kézben mentek Miczonka sírjához, hogy kedves virágjával: fehér rózsákkal diszitsék sirját s imát rebegjenek érte, aki olyan tisztán, világosan Olvasott Nyárády szivében, akinele boldogságukat köszönhették. Nem is zavarta ezt a boldogságot semmi. S a legkisebb árny is, mely fogva tartotta Nvárády lelkét, eloszlott gyermekének első gügyögését hallva, hogy helyt adjon egy igazán boldog jövőnek, melyet széppé varázsolt Éviké s a — kicsi Miczonka. Csak akkor borult el arca mindkettőjüknek, ha a kicsi Miezonkát az „ősanya" képéhez hasonlították . . . (Vége.) DÉL-MAGYARORSZÁG miniszteri rendeletre még Balassa Ármin sem mutathat rá, mely a közgyűlést eltiltaná attól, hogy más véleímiényen legyen, mint akármelyik delegált bizottsága. Hiszen taz, Ha a parlamentarizmus elveit rétes tészta gyanánt ,odáig nyujtanók, ameddig BalasVsa Ármin nyújtotta vagy azt jelentené, hogy a bizalom, vagy a bizalmatlanság kérdését minden egyeis olyan esetben föl kell vetni, amikor a több száz tagu közgyűlés más véleményen merészkedik lenni, mint a néhány tagu bizottsága, vagy azt, hogy a közgyűlés köteles elfogadni a bizottsága javaslatát. És nehogy ép jogász ember merjen ennél a pontnál a parlamentre hivatkozni, valamint már itt előre kell bocsájtanom. A parlamentben a bizottságok a kormány javaslatait készítik elő. A plénum nem a bizottságok javaslataival azonosítja magát, nem azoktól tagadja meg a hozzájárulást, itt egy-egy javaslat megszavazása a kormány iránt való bizalom kérdése, a javaslat (megbuktatása megbuktatja egyúttal a kormányt is. Ki gondolta volna, hogy a szinház ügyével kapcsolatos vitában ilyen messzire kell elkalandozni? De ki gondolta volna, hogy Balassa Ármin a szémébe fogja vágni a közgyűlésnek, hogy a szinügyi bizottsággal szemben is vonja le a konzekvenciákat, ha nem akiarja odaadni Almássy Endrének a színházat? Igazán kár volt ezért az érthetetlen elragadtatásért, kár volt annyival inkább, mert Balassának provokáló kijelentése nyomán a szinügyi bizottságra kellemetlen jelenet következett: a közgyűlés tagjai éljeneztek, helyeselték. Pedig bizonyára más vélelményen vannak a közgyűlési tagok, egyikük sem gondol a bizalom, vagy bizalmatlanság kérdésére és teljes tisztelettel viseltetnek azokkal a javaslatokkal szemben, a melyekkel a szinügyi bizottság, vagy annak egyes tagjai járulnak eléje. Kár volt azért a nagy elragadtatásért, a mely egy vitára érvül oly sértéseket dobott, hogy akik más véleímiényen annak, mint Balassa, részint kávéházi beszélgetések alapján szűrik le vélekedésüket, részint nem értenek a színházhoz. Sajnálattal láttuk Balassa ékesszólásának ezt a kudarcát, mindig élvezetes szónoki stilusosságának ezt az eltévelyedését. A kitűnő védőügyvéd ma mindenkinél és mindennél jobban ártott annak az ügynek, amelynek .szolgálatába közérdekből szegődött. Végül is engedni volt kénytelen Balassa a nagy többség egyre hevesebb felzúdulásának és .tiltakozásának és abbahagyta beszédét. A közgyűlés nagy többsége egyébként az eléje terjesztett indítványok álláspontján van ós igy okoskodik: Nem hosszabbitolm meg Almássy Endre sezrződését, hanem pályázatot hirdetek a színházra. És ebben nem a mostani direktor iránt való antipátia vezet, hanem az, hogy a pályázat kiírásával kapcsolatban kedvezőbb helyzetet akarok teremteni a városra és a közönségre, modernebb alapokra akarom helyezni a szinházi szabályrendelet megváltoztatásával szinházi életemet és vissza akarom szerezni azokat a jogokat, amelyeiket — most látom — elég könnyelműen kiadtam a kezemből és a tanácsra ruháztam. t Az ellentábor ezt akarja: Almássy Endre szerződését három évre meghosszabitani. A fölszólalók közül Wimmer Fülöp azért adta be indítványát, hogy a tanácsnak módjában legyen a közgyűlés hangulata jfelől 299 tájékozódni, mielőtt javaslatát meghozza, egyébként ö Almássy szerződésének meghosszabbítása mellett van. Gerle Imre a szerződés föltétlen kiírását kivánja. Balassa ndm fejezhette be beszédét és a polgármester, bár a szavazást kivánták, azt nelm rendelte, hanem a közgyűlés folytatását holnapra halasztotta. A zajos, sokszor szenvedélyes és személyes incidensttői is taiikitott vitának hü képét itt kíséreljük megadni. A város törvényhatósági bizottságának ma tartott közgyűlésén tomboló viharrá dagadt a szegedi szinház szerződésének ügye. — óriási érdeklődést és rokonszenvet keltett Gerle Imre dr. inditványa a szinház bérbeadásáról, amelyet lapunk mai számában egész (terjedelmében közöltünk. Mikor azután Balassa a szinház mai vezetése érdekében védelmi álláspontra helyezkedett, a közgyűlés túlnyomó többségéből hatalmas erővel tört ki az elégedetlenség a mai szinházi rezsimmel szemben. Izzó hangulat töltötte ,meg a termet ugy, hogy az eleinte higgadt vita végül a szenvedélyek tüzébe full és Balassa Árimin dr. beszédét folytonos zajzal és közbeszólásokkal zavarták. Innen is, onnan is, vaskos megjegyzések röpködtek, az elnöki csengő folyton működött, a bizottsági tagok kitódultak a padsorokból és csoportokba verődve tüntettek a tanácsnak az ellen az állítólagos terve ellen, .hogy Almássy szerződését három évre meghosszabbítsa. Balassa Ármin dr. fölszólalásától kezdve ez az izgult hangullat uralkodott a teremben. Följegyzésre érdemes momentum volt, amikor Balassa Ármin dr.-nak egy megjegyzésére a közgyűlés óriási többségi kvázi bizalmatlanságot szavazott a szinügyi bizottság iránt. A szónokot nem akarták hallgatni tovább és szüntelenül ez a közbeszólás zúgott a teremben: — Szavazzunk! Szavazzunk! A rendet semmiképen sem sikerült helyreállítani, a nyugodt vitatkozás lehetősége megszűnt, mindenki elhagyta a helyét. Mikor aztán Balassa Ármin dr. a beszéde végére ért, az elnök a vitát fölfüggesztette és hat órakor a közgyűlést berekesztette. Az indítványok során Gaál Endre dr. kultur tanácsos referált arról, hogy Gerle Imre dr. és Wimmer Fülöp indítványt nyújtottak he a tanács utján a közgyűléshez a szinház bérbeadása dolgában. Winuner Fülöp azt is akarta, bogy a közgyűlés térjen napirendre a bérbeadás fölött és hízza a tanácsra a színház szerződésének ügyét akkor, ba majd a tanács a szinügyi bizottság javaslatára ebben a kérdésben dönteni fog. Gerle Imre dr. pedig — mondotta az előadó — azt indítványozza, hogy a színházra vonatkozó szerződést ne hosszabbítsa meg a város, hanem hirdessen pályázatot, illetőleg a közgyűlés haladéktalanul utasítsa a tanácsot pályázat kiírására. (Élénk helyeslés.) A tanács javaslata ezzel szemben az — folytatta Gaál Endre, — hogy a közgyűlés ad ja ki az indítványokat a tanácsnak, amely a közgyűlés által ráruházott jogánál fogva határozni fog akkor, ba a szinügyi bizottság javaslata hozzá beérkezik. Wimmer Fülöp szólalt föl először. Indítványát azért nyújtotta be és azért szólal föl, mert kiakarja tapasztalni a közgyűlés hangulatát. A szinház bérbeadásának nem föltétlen hive, de azt szeretné, hogy ilyen fontos kérdésben a közgyűlés legyen hivatva véleményét nyilvánítani. A szinházi szerződés meghosszabbítását a közgyűlés annak idején, amikor Almássy Endre a színházat átvette, a tanácsra bizta. Azt, bogy ő a bérbeadásnak nem feltótlen hive, azzal indokolja, hogy ba a színházat bérbeadják, akkor annak feltétlen urává teszik csaknem minden tekintetben azt, aki bérbevette. Nem érzi magát hivatva arra, hogy Almássy Endrét védje, de bátran meri állítani, liogy sehol a színház magasabb ndvón nem áll a vidéken, mint Szegeden. Bét-