Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-30 / 24. szám

298 DÉLMAOYARORSZÁQ 1913. január 24. juk. Csak az idóni -meggyőződésüket nem osztja; de osztja a tavalyialkat. Es — a mint vezéreit ismeri — tudja, hogy eljöhet az idő, amikor ismét az lesz az ő meggyőződésük. Hát megvárja az időt. El kell tenni azt a tavalyi divatos kalapot, nem szabad eldobni. A hölgyek szeszélye változó. Jövő évben könnyen divattá lesz megint. S a mi ellenzékünk szemében az elv és meggyőződés ép piperecikk, amely parádénak jó csupán, s amely divatok szerint változik. A jó szinész hálás szerepeket keres. Minél ellentétesebbeket, annál nagyobb a hatás. A vidéki kis komédiás pedig minden kínálkozó szerepet játszani kénytelen. Tegnap még Hamlet, ma Goldstein Számi csupán. Szóval: az egészet nem fogjuk föl tragikusan. Az egészben annyi tragikumot se keresünk — nem is kívánunk, — mint amennyi egy vidéki klasszikus-cirkuszban van. Az egészben annyi humort .s-e találunk, — az is igaz. Viszont egy kérdésünk akad: miért olyan türelmetlenek az ellenzékiek? Hiszen voltak már ők kormánypártiak is. Vagy azért? Mert nincsenek kormányon? Dehát —édes istenem — ennek is ők az okai: az ő multjuk, az ő uralkodásuk, mint jelen s az ő elvi meggyőződésük, mint a jövő zenéje . . . Lukács utja. Lukács László miniszterelnök m-a Bécsbe érkezett és családja kíséretében még ma tovább utazott a Semmeringre. Pénteken újra Bécsbe érkezik, Rainer főherceg temetésére, ugyanekkor visszatér Budapestre. Meggyilkolt tábornok. Sanghaiból jelentik: A batangi csapatok között lázadás tört ki. A kínaiak Litangnál. vereséget szenvedtek. Csu tábornokot elfogták s legyilkolták. Litang területe a tibetiek kezébe jutott. — Nem is kértem, hogy Imaradjon itt, hanem azt, hogy követhessem. Engedje meg Miczonka, beleőrülök, ha nem láthatom. Könyörgöm, legyen -az enyéim! — Nyárády kérem, gondolkozzék higgadtan. Mig én nem jöttem, egészen máskép gondolkozott. Évikével töltötte minden szabad idejét, figyelemmel, gyöngédséggel vette körül. Jogosan hihette, hogy szereti. S most elhanyagolja miattam. Nem látja, hogy mennyit bánkódik szegényke. Sejtelmem se volt eddig, hogy mennyire szereti magát. — Éviké? szegény kicsi Éviké, ezt nem akartam! Végtelenül szerettem azt a gyermeket, igaz, — folytatta álmodozva — egykor azt hittem, de kérem ne beszéljünk erről. Tévedtem, ez az érzelem nem volt az igazi. — Sőt ellenkezőleg, ez volt az igazi, Nyárády — jelentette ki Miczonka bánatos mosollyal ajkai körül, mely azt a -csodálatos báját varázsolta arcára. Az „ősanya" mosolya, — Imint Éviké szokta mondani. — Nem, nem szeretem. Most tudom, mi az igazi szerelem, (mióta megismertem. Éviké gyermök, el fog felejteni. — Evike sohasem fogja elfelejteni és boldogtalan lesz. — De hát mit tegyek? Kérem, ne gyötörjön. — Adja kezét búcsúzóra, ha én távozom, minden rendbe jön. — Nem, nőm engedem, enyémnek kell lennie. Majd vadul átkaroltaj csók-olta, amit önfeledten viszonzott Miczonka. Majd hirtelen kibontakozott karjaiból. A parlamenti őrség. — Részletek a szervezésről. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház tudvalevőleg törvénybe igtatta a parlamenti örséget. Február végén vagy március elején már föl is állítják az uj őrséget, ugy, hogy az ellenzék ezután nem állhat rendőrkordon elé. A szolgálati szabályzatot is elkészítették, részletesen -kidolgozták. Legközelebb egész terjedelmében nyilvánosságra hozzák. Az őrség szigorú fegyelem alatt álló katonai testület, amely azonban teljesen független a végrehajtó hatalom közvetlen befolyásától s kizárólag a Ház elnökének rendelkezése alá tartozik. A szolgálati szabályzat igy határozza meg az őrség föladatát: A képviselőházi őrség rendeltetése az, hogy a képviselőházban az élet-, vagyonés személybiztonságról gondoskodjék. Katonai osztályozás szerint a képviselőházi őrség az úgynevezett elit-csapatok között foglal helyet. Körülbelül olyan, mint a koronaőrség vagy ,a darabonit-tastőrség. Törvény szerint az őrség hatvan tagot számlál. Egyelőre három, tisztje, hat altisztje (fötörzsnxestere) ós negyvennyolc palotaőre lesz a parlaiment-i gárdának. Az őrség parancsnoka őrnagyi rangban van, esetleg alezredes vagy ezredes, a helyettese százados, őrnagy vagy alezredes, a harmadik tiszt pedig százados vagy főhadnagy. Már eddig is nagyon sokan jelentkeztek a közös hadsereg, a honvédség'és csendőrség tisztikarából és altisztjei közül, de a Ház elnöke, akit a kinevezés joga ,illet, csak néhány nap miulva dönt a kérvények fölött. Mindenesetre, a legjobb, mondhatnánk: legelőkelőbb eleimet fogják kiválogatni. Sokakat érdekel bizonyára az is, milyen gázsija lesz az őrség tisztjeinek és legényeinek. A fizetés megfelel a hedseregnél rendszeresített fizetésnek és pedig minden fokozatban, de külön pótlékot kapnak, Ezt a pótlékot a parlalm-ent szavazza meg. Az őrség legfőbb parancsnoka a Ház elnöke, de — Nem, nem lehet. Kérem bocsásson. — Nem bocsátalak, most, amiikor elárultad, hogy szeretsz. Ndm addig, amíg meg nem ígéred, hogy teljesíted kérésemet. — Kérem bocsásson. Jönnek. Megöl a szégyen s összetöri Éviké szivét! — Nem engedlek, ne kinozz! — Jól van, minden ugy lesz, ahogy kívánja, csak most engedjen! — könyörgött Miczonka. — Igazán, mindenségem? Nelm azért mondja ezt, hogy most szabadulhasson tőlem? Esküdj meg, hogy az enyém leszel. — Esküszöm, de imost -távozzon! Kétségbeesetten zokogott a boldogtalan asszonyka s az oda siető Irina asszonynak csak anniyt mondott: — Minden r-endben van, kérlek hagyj magamra. Irina asszony melegen megölelte s meghatottan távozott. Másnap reggel boldogan sietett Nyárády a kastély éttermébe, hogy imég egyszer láthassa a távozó asszonykát. Csak Évikét találta ott, aki szomorúan nézett rá szép őzike szemeivel, — Maga az Éviké? Ilyen korán? — Igen, lejöttem. Még egyszer akartam látni Miczonkát. Az este olyan izgatott volt, nem is bírtam elbúcsúzni tőle. Majd mindjárt Imegnézem, hol -késik. Tudom — folytatta akadozva, — hogy türelmetlenül várja. E percben ide-odafutko-sás hallatszott a kastély folyosóján, majd Irina asszony jött be, zokogva, kétségbeesetten. — Nyárády kérem, legyen erős. f — Az istenért, mi történt? £ rendelkezik vele a háznagy is. Törvénykezésii jogiszolgáltatási szempontból az őrség a honvédbiróságok alá tartozik. A tisztek állása örökös, a legénység tagjai hatévről hat évre változnak. Azokat a tiszteket ós altiszteket, akik a közöis hadsereg vagy haditengerészet kötelékéből lépnek át a parlamenti őrséghez, nyomban beosztják a honvédséghez. Magyar állampolgároknak kell lenniök -és magyarul tökéletesen besaélmilök. Az őrség tagjai egyelőre a képviselőházban kapnak szállást. E célra megfelelő helyiségeket bocsátanak rendelkezésére. Később egész külön kaszárnyát épitenek az őrség számárja,. A gazdasági és < köjzigazgjaitási ügyek az illető hivatalnok hatáskörébe tartoznak. A tisztek gyalogsági tisztikardot, a palotaőrök szolgálatban rövidebb kardot viselnek. Azonkivül az őrség valamennyi tagját ellátják revolverrel. Szolgálaton kivül a palotaőrök is gyalogsági tisztikardot viselnek. Külön paragrafus állapítja meg a fegyverhasználat jogát, amiely nagyjában a csend őrségi szabályzat fegyverhasználati utasitásáihoz hasonlít. Csakhogy az esetek, amelyekben a parlamenti őrség használhatja 'fegyverét, sokkal precízebben vannak megihatározva, A képviselőháiz palotájában csak az őrség látja el a szolgálatot. Csakis el kerülhetetlen szükség -esetén l-eh-et alkalmazni az országházán kivül. A képviselőház elnökének joga van az őrség tagjait zárt ülés alatt is az ülésteremben tartani. A parlamenti őrség egyenruhájának formáját Bernolák Ján-os, a honvédelmi minisztérium főintendánsa már -elkészítette. A palotaőröknek fekete attilájuk lesz, amely a koronaőrök uniformisához hasonlít, de könnyen im-egkülönböztetíhető tőle. Magyar nadrágot ós magyar csizmát viselnek. Az att-ilát sokszínű zsinórzat disziti. A tisztek egyenruhája csak annyiban különbözik a legénységétől, hogy piros fonalakkal átszőtt aranyzsinórzat lesz rajta. Néhány nap miulva a liadügymi-nisziter és a honvédelmi miniszter pályázatot fog hirdetni az őrség tiszti és legénységi állásaira. — Olvassa! — adott át Irina asszomy egy levelet. — Miczonka asztalán találtuk. Magának szol. — Hol van? Búcsúszó nélkül távozott? — Elment! Oda, ahonnan nincs visszatérés! — Meghalt? — kiáltotta kétségbeesetten Éviké. - i^biél — Meg. Ott találtuk szobájában. A pamlagon feküdt, mintha csak aludnék. Eleinte azt hittem én is, hogy alszik, míg a kezében görcsösen szorított -egy üveg meg nem mondott mindent. — Most már igazán olyan, mint az „ősanya", — folytatta zokogva. — Nem, az lehetetlen! — tördelte kezét Nyárády, majd lázasan fölszakitotta a boritékot s olvasta Miczonka levelét. „Sándorom! Utoljára szabad így szólítanom s most már bevallhatom, hogy én is szerettem. Tegnap megesküdtem, hogy a -magáé leszek, az vagyok. Nem lehettem az életben;, az vagyok halálomban. Éppen mert szerettem, nem akarom a maga és mások életét tönkre tenni. Maga -engem szeretni vél. Káprázat az egész! Megtévesztette az a végzetes hasonlatosság. Maga nem engem szeret, hanem a titokzatosságot, mellyel körülvett, mely vonás hasonlóvá tett az „ősanya" képélhez. Éviké az, akit szeret s a boldogságot csak az ő oldala mellett találhatja ímeg. Ez az én meggyőződésem, az ellenkezőjéről sohasem tudna meggyőzni. (Ez mindig köztünk lebegne. S nem lehet ott boldogság, mely a mások boldogtalanságán épül föl. Férjemet szerencsétlenné tenné a válás, én -nem lehetek hálátlan soha. Bármit tett is később, de a megmentőnk volt, ezt felejtenem nem sza-