Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-26 / 21. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁQ / vonatkozó gyakorlatok összeállításáról az egyesületi művezető bízatott meg. Egyéb folyóügyek letárgyalása, során uj tagokul felvétettek: Schachtier Olga, Nagy Erzsike, Várady Ilonka, Koczor Ilonka, Neu­pauer Erzsike, Magyar László, Ketili Viktor, Werscbitz Ottó és Szabó Géza. Végül pedig a választmány az évi ren­des közgyűlésnek batáridejét f. é. február 23. délután 3 órára tűzte ki, melyen a tiszti­kar egy része kiegészíttetik és a választmány egyharmad része bárom évre mandátumot fog kapni. HIREK Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: Á meteoroló­giai intézet jelenti: Lé­y^I nyegtelen hőváltozás és el­9 vétve csapadék várható. —­9 Sürgöny prognózis: Enyhe, elvétve csapadék. Déli hő­mérséklet 3 C volt. VÁROSI MUZEUM és képtár, (kultúr­palota), nyitva délelőtt tíztől tizenkettőig. Belépődíj nincs. FELOLVÁSÓ ÜLÉS. Á Dugonics-Társa­ság délután négy órakor rendezi felolvasó ülését, a városháza közgyűlési termében. VÁROSI SZINHÁZ: Délután félnégykor „Ábrahám a meny országban", operett; este díszelőadás: „Parasztszivek" és ,J3zép Ga­lathea." URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 6 órától kezdve „A csikós". Hortobágyi életkép. Elő­adják a Vigszinház művészei. VASS-MOZI, délután hat órától kezdve „Bohó fiatalság". Vigjáték 3 felvo­násban. APOLLÓ-MOZGÓ: Délután hattól este fél 11-ig „A lélek-rabló". Dráma három felvo­násban. MUNKÁSOK VASÁRNAPJA. Az ipari és kereskedelmi munkások képzésére szerve­zett helyi bizottság délután két órakor elő­adást tart az állami felsőkereskedelmi iskola vegytani termében. A nö joga. Irta: Hettyey Aranka. Nem kell azt hinni, hogy mindenki, ki akár a női nemhez tartozik, akár pedig szim­patizál a szociális kérdésekkel, vakon követi a túlhajtott feminista mozgalmakat. Sokan vagyunk, kik nemcsak megértjük, de méltá­nyoljuk is azokat az elveket, miket Kenedi Géza, ez az éleseszü humanista „A feminiz­mus kérdései" cimü tanulmányában kifejtett. És még többen, kik azokkal tartunk, akik azt mondják, hogy a természet, amikor az egy­nemű őslényből megalakította a férfit és a nőt az emberi együttműködés szervezetőben, maga határozta el a munkamegosztást. Mindez azonban amilyen igaz, éppen blyan elvont. Szigorúan tudományos kuta­tások jól lesziirődött eredménye a mi agi­tácionális célunkra se pró, se kontra nem alkalmas. Tudósok, társadalmi bölcselők előtt mindenesetre elegendő arra, hogy he­lyes szemüvegen át lássák a feminizmus apostolainak jogaik kivivására irányuló tö­rekvéseit, de semmiképpen sem szolgálhat kellő erővel a kérdéseknek mindennapi, hogy ugymondjuk, közönséges elbírálására. A félreértések elkerülése végett jó előre ki kell jelentenem, hogy nem a suffragettek­ről beszélek. Ezek éppen olyan kevéssé szim­patikusak, mint azok, kik a nőnek csupán az anyaságot akarják osztályrészül juttatni. Ahogy amazok túlzott — de abszolút meg nem érdemelt — követelésekkel lépnek fel, ezek viszont hajlandók teljesen az emberrel született jogokról lemondani. S mert éppen ez az, ami körül sok a tévedés és még több az opportunizmus a nő társadalmi szereplé­seinek jogairól soha sem ártana eleget be­szélgetni. Jól tudjuk, hogy a nők öntudatra ébre­dése szoros összefüggésben áll a kulturha­ladással és a gazdasági forrongással. Hogy Anglia és Amerika volt ennek a szülőföldje, misem természetesebb, ha meggondoljuk, hogy az erő minden téren itt összpontosult. Ám ugy Angliában, mint a tengerentúli világ­részen tűrhetetlen és indokolatlan is az az erőszakos fellépés, melylyel az úgynevezett hivatásos botránytszerző, minisztertverő ut­cai feministák jogokat akarnak szerezni, he­lyesebben kierőszakolni. Indokolatlan főké pen azért, mert leszámítva a mozgalom ve zetöit, legtöbbjük durva és műveletlen. A férfiakkal ezeknek nem lehet egyenjogúsá­guk, inert a nőemancipáció kérdésében im­ponáló svéd, dán és norvég szempontokkal, a társadalomban a női öntudatos szereplést és hivatást meg sem értik. Természetes, hogy ezért nem vonhatjuk teljesen kétségbe a suffragettek akcióba lépésének fontosságát. Elismerjük, hogy munkájukkal olcsóbbá tet­ték a megélhetést, könnyítettek családjaik sorsán; sőt, hogy a tőke szempontjából ked vezöbbé tették némileg a munkabéreket. De azt már tagadjuk, hogy kezdetleges művelt­ségűikkel joggal tarthatnának igényt parla­menti vagy közéleti fontos szereplésekre. Másképpen vagyunk a csakugyan mű­velt, öntudatos s nem csupán agitácionális készültségü nőkkel. Ezeknek is kell itt-ott radikális és agressziv együttműködést kifej­teniük. Annál is inkább, mert hiszen a mű­velt, okos nőnek van egyenjogúsága a tár­sadalomban. Sőt szerintünk alkalmas a nő az elvont tudományok terére is. Ma csak hipotézis, ujabban mar az sem, hogy a hő agyberendezése nem alkalmas biológiai szem­pontból ennek és annak a tudománynak a befogadására. Ha a nő a természettől meg­jelölt körén kivül a gazdasági viszonyok megváltoztatásával hasznossá lett a társada­lomban, ezzel megszűnt passziv lenni és bi­zonyos korlátokon belül, jogokat válthat ki magának. A férfi tehát nem minősítette nőiet­lenségnek ezeket a kívánságokat, mert a pallérozott lélek nem veszti el soha önmagát. Ne tekintsék a férfiak ellenségnek vagy ver­senytársnak a nőket, de küzdjenek egymás­ért és dolgozzanak a könnyebb boldogulás­ért. Nézzük a nőt a legprimitívebb .modern foglalkozásokban egy-egy gyári monoton munkában. Milyen türelmes, pontos, amel­lett olcsó munkaerő. Feladatát jobban a férfi­munkaerő sem végezheti. Tudatában vannak ennek .főleg az iparos államok, ihol már pl. a németországi munkásnőkről, mint család­anyákról gondoskodik az állam. Vannak szoptatós-szobák a gyárakban,, ahol ápoló­nők ügyelnek fel a csecsemő gyermekekre. De tovább menve, kereskedelmi pályákon, hivatalokban mennyivel megbízhatóbbak; he­lyesebben gondosabbak a női alkalmazottaik. A nő türelme, önfeláldozása kiegyenlíti az esetleges fizikai küílömbséget, mely a férfi és nő konstrukciója között van. Kulturpályán pedig a művelt nő individualitásával, legyen az bár produktiv vagy reproduktív, a leg­több kitartást, szívósságot és energiát mu­tatja. Ezt bizonyítják a nagy általánosság­ban, nem is beszélve a fenoménekről. A nő, ha eredeti állapotában marad, sok művészi gyönyörűségtől fosztja meg a vi­lágot. Mennyi gondolkodó szép elme, mennyi gyönyörű hang, zenei talentum, válogatott Ízlés-kifinomultság, humánus önfeláldozó ápolási készség a reprodukció művészetben, mennyi egyéni alakítási képesség veszett volna el. És sem a kultura, sem a művészet; sőt még a politika sem jutott volna el nő nélkül mostani magaslatára. Ha a nők jogot akarnak, kell, hogy ezt bizonyos korlátok között meg is kapják. Ez azonban semmikép seim zárja ki a női nem anyasági hivatásának teljesítését. Sőt ezzel karöltve és csakis igy teljesítheti valóban igazi rendeltetését. Mert mennyivel életre­valóbban, női létfentartásukban szabadab­ban és végeredményében boldogabb nemze­déket nevelhetnek ezúton, mintha sötétség­ben, butaságban és avult előítéletekben neve­lik, elkezde a dajkameséktől a neki rendelt férjig, gyermekeiket. Nem, erre nincs többé szükség. S ha volt is szépség ezekben a hazugságokban, joggal hihetjük, hogy az a tanítás, mely <a való életet .mutatja, s mely később jogokat is szül, fehér szépségében és igazságában mindama csalódással, ami a ferde, hazug nevelés nyomán csak életunttá és korán fáradta tette a nőt. — Balassa Ármin dr. jubileuma. Méltó keretben ünnepli meg Szeged város közön­sége Balassa Árimin dr. harmincéves irói ju­bileumát. A Dugonics-Társaság, amelynek a kebelében a szépirodalmi osztály elnöke a 'jubiláns, vasárnap délután igen érdekesnek ígérkező fölolvasó ülésen ünnepli Balassa Ármin dr.-t. Az ülésen Homor István, a Dugonics-Társaság tudománymüvelési osz­tályának az elnöke üdvözli a jubiláns irót és az osztatlan megbecsüléssel övezett köz­életi férfiút. Balassa Ármin dr. Komprimált színdarabok cimü rajzával szerepel a fölol­vasok között. Fekete Ipoly .rendes tag szék­foglaló értekezését fölolvassa Pazár Béla rendes tag. A kiváló képzettségű kegyesren­di tainár székfoglalója kulturérdekességnek ígérkezik. A fölolvasó ülésen illusztris ven­dég is .szerepel, Kunos Ignác dr., a világhírű orientális tudós. A budapesti Keleti Akadé­mia nagynevű igazgatója a török asszony­ról értekezik. A fölolvasó ülés programján szerepel még az igazgató-tanács jelentése a Mikszáth-ösztöndijról. Az ösztöndijat tudva­levőleg Franki József, érdemes kollégánknak Ítélték oda. — Balassa Ármin dr. ünneplése vasárnap este a színházban folytatódik. Szinre kerül a jubiláns egyik értékes szín­padi alkotása, a „Parasztszivek" cimü né­pies dráma, elsőrendű szereposztásban. — A nővédőegyesiilet választmányi gyiiiése. A Szegedi Katolikus Nővédő-Egye­sület választmánya ma tartotta meg rendes gyűlését, még pedig ez alkalommal először az egyesület uj székháza díszes tanácskozó termében. A gyűlésen Raskó Istvánné elnök­asszony elnökölt s azon a választmányi ta­gok majdnem teljes számban jelentek meg. A gyűlés megnyitása után Raskó Istvánné el­nökasszony mély érzéstől áthatott szavak­ban fejezte ki az egyesületnek Fluck Dezső­né aleinöknő iránt érzett részvétét abból az alkalomból, hogy családját, Fluck Ferenc kir. tanácsos elhunytával mély gyász érte. A beérkezett s csekélyebb fontosságú ügyek előterjesztése után örömmel jelentette az el­nökasszony, hogy az egyesület céljai, kü­lönösen pedig annak szociális irányú törek­vései ugy a kereskedelem-, mint a belügy­miniszter részéről elismerésre és méltány­lásra találtak. A belügyminiszter ugyanis az egyesületnek a nővédelem érdekében már eddig is kifejtett s a jövőben kifejtendő buz­gó s széleskörű működését azzal honorálta, hogy az egyesületnek nővédelmi célokra tíz­ezer korona segélyt bocsátott rendelkezésé­re. A kereskedelemügyi miniszter pedig az egyesületnek szociális céljainak a megvaló­sítására, nevezetesen a munkáscsaládok gyermekeinek gondozása és ellátása érdeké­ben létesített Napközi Otthon támogatására évi ezer korona segélyt engedélyezett. A vá­lasztmány örömmel vette tudomásul az el­nökasszony jelentését s jegyzőkönyvileg mondott köszönetet mindkét miniszternek a részéről megnyilatkozott erkölcsi elismerés­ért és hathatós anyagi támogatásért. A vá­lasztmányi gyűlés egyik fontos tárgya volt még az elnök beszámölója a Napközi Ott­hon- és a Leány-Otthonról. Ennek a kere­tében megemlékezett Raskó Istvánné az in­tézmények fölszerelése, berendezése s nép­szerűsítése érdekében tett intézkedésekről, valamint a Napközi Otthonnak január 14-én megtörtént megnyitásáról. Az intézményhez fűzött remények megvalósultak s már is át­lag 40 gyermek nyer ebben naponta gondo-

Next

/
Thumbnails
Contents