Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-24 / 19. szám

Í913. január 24. DEEMAGYARORSZÁG sokkal, amelyeknek a miielkeseredés felszitása a célja, hanem haladjon a maga utján, a melynek egyik jelzőoszlopa ez a javaslat, a melyet elfogad. (Élénk helyeslés ós taps. Hegedűst számosan üdvözlik.) Ezután a törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben is elfogadták. Ezután a tokaji szőlőtermelők segítségéről, úgyszintén a Bega-csatorna árinentesitéséről szóló törvényjavaslatot Papp Géza báró előadásában és ezt követőleg tizenegy napirendre tűzött vicinális javaslatot iglódi Szabó János előadásában, vita nélkül egyhangúlag elfogadták. Ezután Rakovszky István, Kovácsy Kálmán, Károlyi József gróíf, Rüdbay Béla, Maczki Emil, Lovászy Márton, Nadányi Gyula, Barcsay Andor, Ivies Sándor, Horváth Gyula, Jákóy Géza, Huszár Károly, Jármy Béla, Gerliczy Ferenc báró és Hajós Kálmán különféle mentelmi ügyeit tárgyalta a Ház. Kenedi Géza előadó ismertette az ügyeket, amelyekben részint becsületsértés, részint párviadal miatt a fölsorolt képviselőket, Kovácsy Kálmán és Rudinay Béla kivételével, kiadták a bíróságnak. Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítésével félegy után véget ért. •••••••••••••••••••aaiiaaBaBaasBasHBDaaaaBaBsuiiauaB A monarchia és Oroszország fokozatos leszerelése. —Békeremény mindenvonalon.— (Saját tudósít ónktól.) A nyugtalanságot, aggodalmat gerjesztő eseményeknek egymást hajszoló tombolása után végre egy örömhir: a nemzetközi helyzetben, kivált Ausztria-Magyarországnak Oroszországhoz való viszonyában a javulás, az enyhülés oly határozott jelei merültek föl, hogy a hadvezetőség elrendelte a rendkívüli szolgálatra behívott tartalékosok egy részének elbocsájtását. Ez az intézkedés még nem jelenti a teljes-tökéletes békét, de megkönnyebbüléssel, egy sok gazdasági és politikai csapástól sújtott országnak ébredő reménykedésével várhatjuk a fejleményeket. Egyelőre csak annyi történt, hogy azoknak a csapattesteknek parancsnokságai, amelyekhez tartalékosokat hivtak be, a hadvezetőségtől rendeletet kaptak a legénység egy részének hazabocsátására. A magyar és osztrák honvédség csapatai is hasonló parancsot kaptak. Már a mai napon megkezdték a tartalékosok égy részének elbocsátását. A kiválasztás méltányossági alapon történik. Elsősorban a családos, családiöntartó tartalékosokat bocsátják haza. Talán mindössze néhány ezerre rug azoknak a tartalékosoknak és póttartalékosoknak a száma, akiket a fegyver alól hazküldenek. A túlnyomó rész továbbra is szolgálatban marad. Legalább addig, mig a vitás balkáni kérdések Londonban végkép el nem dőlnek. Erre pedig minden reménység megvan. A török lemondott Drinápolyról, a békekötésnek tehát semmi akadály nincs az útjában. Néhány nap múlva alkalmasint ráütik a nagy diplomáciai pecsétet az öt viaskodó balkáni állam békéjére. Az a konfliktus, amely a nyugtalanság és összeütközés legkeményebb magvát hordozta magában: az osztrák-magyar—szerb viszály szintén elcsöndesült, elsimult. Bécs megkapta Prizrendben és Mitrovicában a kért elégtételt, konzulaink bántatlanul végzik munkájukat. Az albán kérdésnek is kihúzták a méregfogát. A londoni nagyköveti konferencia megállapodott Albánia határaiban s most már az uralkodó személyének megválasztása körül alig lehet súlyosabb nézeteltérés. Románia és Bulgária is hamarosan megegyeznek a határlkiigazitás dolgában. Ennyi biztató tünet mellett Berchtold gróf külügyminiszter megokoltnak látta a monarchia fokozott védelmére rendelt fegyveres erő egy részének, ha mindjárt egy jelentékeny százalékának is a szolgálatból való elbocsátását. A mult év ősze óta folyó katonai intézkedésekre tudvalevőleg Oroszországnak szokatlanul lázas fegyverkezése szolgáltatott okot. Az északi határon összevont orosz csapatokkal szemben nem áshattunk csupasz kézzel. De nem lehetett ölhetett karokkal nézni azt a fékevesztett propagandát sem, amit orosz agitátorok fejtettek iki Galíciában, Bukovinában és a magyar felvidéken. A magyar délvidék szerbjei közt dühöngő izgatást is energikusan kellett elfojtani, hogy a pánszlávizmus szarvai meg ne nőjjenek. Oroszországgal folytatott nemhivatalos tárgyalások során kiformálódott a hatalmas szláv birodalomnak az a szándéka, hogy Ausztria-Magyarországgal barátságosan kívánja rendezni a vitás kérdéseket. Az orosz politika szelídebb iránya s különösen a pétervári háborús klikk letörése a bécsi Ballplatzon nem maradhatott hatás nélkül. Berchtold sietett a monarchia békülékeny szelleméről bizonyságot tenni és a közelmúlt napokban, előterjesztési tett őfelségének a lassú tempóban, fokozatosan való leszerelés elrendelésére. Szülők gyermekeiket, hitvesek férjeiket nemsokára viszontláthatják. A súlyos, keserves, olyikor kockázatos határszéli szolgálat után boldogan térnek vissza a derék tartalékosok, akik siettek a behívó komor szavára, annyi idejük volt csak, hogy néhány öleléssel búcsúztak övéiktől s menték anélkül, hogy tudták volna, mi vár rájuk. Előkelő katonai körökben hallottuk, hogy a hadvezetőség a legnagyobb mértékben meg van elégedve a tartalékos legénység magatartásával, szolgálatának lelkiismeretességével, azzal, amit katonáék ugy szoktak mondani: a csapatok szelleme, példás fegyelem, a fáradalmaik férfias tűrése, nagy lelki nyugalom jellemezte a tartalékosokat. Mint értesülünk, őfelsége rendkívül meleghangú parancsban fogja kifejezésre juttatni teljes megelégedését, elismerését és háláját. A behivott tartalékosok hazabocsátása, mint emiitettük, főkép a családi állapot figyelembe vételével történik. Elsőnek a sokgyerekü családapák kapják ki a szabadságos kis könyvüket. Azután azok, akik öreg szüleiknek vagy kiskorú testvéreiknek gyámolitói, vagy akik odahaza a gazdaságban, a műhelyben, az üzletben nélkülözhetetlenek. A tartalékosok első transzportjának kiválogatásánál szigorúan tárgyi momentumok szerepelnek. Ha azután állandóan javuló tendenciát mutat a nemzetközi helyzet s különösen, ha Oroszország követi az osztrákmagyar példát, lassankint hazaküldik a többi tartalékosokat is. Visszaküldik otthonukba, ahonnét a parancs monarchikus érdekek védelmére szólította el őket. A munkapárt értekezlete. Budapestről jelentik: A nemzeti munkapárt ma este félnyolc órától kezdve értekezletet tartott, melyen Khuen gróf elnökölt, s megjelent Lukács miniszterelnök és Teleszky pénzügyminiszter is. Megválasztották a választójogi reform bizottságát, negyventagut, továbbá választottak másik, ötvenkét tagú bizottságot, mely e kérdés részleteit fogja megvitatni. Heltai Ferenc az adótörvényről, illetive annak életbeléptetésére vonatkozólag interpellált. Lukács László válaszolt ós bejelentette, hogy az uj adótörvény az 1913. évben nem lép életbe s a Ház egyik közeli ülésén Teleszky János miniszter a kormány nevében előterjeszti, hogy ez éviben a régi adótörvények alapján járjanak el. A miniszterelnök válaszát egyhangúlag tudomásul vették. Megbukott a török kormány. — Törökország belső forrongások tüzében. — Drinápoly föladása miatt általános az elégedetlenség. — Mit tartalmaz a porta válasza ? — Londonban újra tanácskozni fognak. — (Saját tudósítónktól.) Dacára, hogy a diván és a porta a béke hive, mégsem megy olyan egyszerűen á béke felé ez a szerencsétlen ország. Ugy látszik, kettő között választhat: uj háború a balkáni szövetségesekkel, vagy: uj belső háború. Drinápoly föladása miatt ugyanis óriási az elégedetlenség. Mondhatni, egész Törökország belső forradalmi lázban emésztődik. A helyzet tragikus voltát legjobban jellemzi, hogy ma délután félnégy órakor Enver bej, a tripoliszi hős fővezér vezetésével háromszáz főnyi előkelő férfiakból álló sereg bevonult a diván tanácskozási palotájába és gyalázta a portát, amiért „csúfos, lealázó" békére hajlandó. Békét kötni lehet, de Drinápolyt föladni gyalázat! — ebben lehet lesüriteni az általános hangulatot. Enver bej és társainak mai, határozott és fenyegető föllépése eredményezte azt, hogy a török kormány ma beadta a lemondását. Attól tartanak, hogy a háborús párt annyira fölülkerekedik, hogy a békét megkötni nem sikerül majd. Konstantinápolyból jelentik: A kormány a porta válaszj egy zekét ma délután Pallavicini őrgróf osztrák s magyar nagykövetnek, mint a nagykövetek legidősebbjének, az osztrák és magyar nagykövetségi palotában személyesen adta át, a többi nagyhatalmakat pedig nagyköveteik utján táviratban fogja róla értesíteni. A porta ebben a válaszj egy zékben kijelenti, hogy a birodalmi tanács a nagyvezér által előterjesztett javaslathoz hozzájárul és hogy Törökország bizva a nagykövetek Ígéretében, hajlandó az együttes jegyzék alapján békét kötni. De nem fogad el semmiféle kötelezettséget, amely a hadikárpótlásra és nem mozlimok kiváltságaira vonatkozik. Végleges határul Bulgária kivánságával szemben, amely a xároszmidiai vonalat követeli, a nagyhatalmak és a porta között az Enosz, Marica, Ergene, Lüleburgász és Midia által alkotott vonalat állapították meg. Londonból jelentik: A békekonferenciát folytatni fogják és a legközelebbi ülést vagy Grey Edvárd, mink a konferencia tisztetbeli elnöke, vagy Resid basa fogja összehívni, akin az elnöklés sora van a legközelebbi ülésben. A párisi Journal-nak jelentik Bécsből, hogy Oroszország és Ausztria és Magyarország között Németország közvetítésével az albán kérdésben teljes megegyezés jött létre.