Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-24 / 19. szám

4 DÉLMAOYARORSZÁQ 1913. január 24. Jovanovics bécsi szerb követ, aki ma egy óra hosszáig tárgyalt Berchtold gróf külügyminiszterrel, ezt jelentette ki: Szerbia és Ausztria és Magyarország között Albániáról nem fog tárgyalás folyni. Az albán határok megállapításának kérdését a nagyhatalmak fogják megoldani, ennek következtében Szerbia és Ausztria és Magyarország között közvetetten tárgyalás erről a kérdésről, amelyet a békekötés után fognak véglegesen elintézni, egyáltalában nem folyhat. Rendbe jön a román-bolgár kérdés is. Szófiából jelentik, hogy a Románia és Bulgária között való megegyezés közvetetlentil közel van. Danev javaslata értelmében vegyes bizottság fogja a határokat szabályozni. Bulgáriának komoly célja, hogy a kérdést békésen oldják meg s számítanak rá, hogy Románia lojálisán viselkedik. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek. Megegyeztünk Oroszországgal! Püris január 23. A Le Journal jelenti, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország az összes kérdésekre vonatkozólag megegyeztek. A megegyezést Németország közvetítette. Pénzt Montenegrónak! Róma, január 23. A Matin ama jelentésére, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország megállapodtak abban, hogy Szkutari Albániáé marad. Montenegrót pedig pénzzel kártalanítják. A Tribuna következőket jegyzi meg: — Nem tudjuk, hogy ez a hir megfelel-e a valóságnak, de nem kételkedhetünk benne, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország hajlandók Montenegró pénzzavaréi tekintetbe venni. Sztambulban minden csendes . . . Konstantinápoly, január 23. Amikor a diván véget ért, a nagyvezér a szultánihoz ment és neki, valamint a hercegeknek jelentést tett, A szultán, aki nagy megelégedéssel hallotta, liogy a diván ülése milyen méltóságteljesen folyt le, köszönetet mondott a magyvez,érnek. A diván határozatát Perálban nyugodtan fogadták. Tüntetések eddig nem voltak és agy látszik, nem is lesznek, mert azok elfojtására minden intézkedést megtettek. Zendülés! Konstantinápoly, január 23. Csak most derült ki, liogy mi volt az oka a török flotta vereségének. A Hamidie páncélos cirkálón zendülés tört ki, mely a flotta többi hajóira is átcsapott. A tengerészetben felülkerekedett a háborupárt, melynek közbelépése folytán történt meg, hogy a 'török flotta elhagyta a Dardanellálkat és harcba bocsájtkozott a görög flottával. A tengerészeti minisztérium a harcról csak egy athéni távirat révén értesült. Kormányválság a fegyverszünet miatt. Szófia, január 23. A Gesow-kabinet napjai meg vannak számlálva. Már a fegyverszünet aláírása idején hevesen támadta a bolgár sajtó a miniszterelnököt, akit erőtlenséggel vádölt, mert korainak tartotta a fegyverszünet aláirását. A szófiai Vecscrnja Posta most azt jelenti, liogy Ferdinánd király már régebben sem volt megelégedve Gesow működésével, mert ugy tartotta, hogy a miniszterelnök az ország válságos pillanataiban, több fontos kérdésben a határozottság teljes hiányát mutatta. Vasárnap délután Ferdinánd király, a legnagyobb titokban, fogadta Radoszavlyev liberális képviselőt. Nyomban az audiencia után egybehívta Radoszavlyev a liberális-párt vezéreit, a kikkel a kormányzás lehetőségeiről tanácskozott. Szerbia uj ágyúi. Belgrád, január 23. Kedden érkeznek meg a francia Schneider-Creuzot gyárból a szerb tüzérség uj ágyai. Marseilleből hozták őket hajón Szalonikiig s orinan vasúton szállították Belgrádba. Tiz üteg számára való tarackok, tizenkét üteg számára való tábori ágyú érkezett, valamint minden egyes ágyú számára ezer töltény. A nagy fegyverszállító mányt erre a célra kiküldött bizottság vette át, amely most fogja az uj ágyukat kipróbálni. EaasBüí3EsaBBaaBB9BCBHiiaaBaaaagBEE»aaBSBai£naB»a«£9 Színházi műsor: PÉNTEK: Teli Vilmos, szinmü. SZOMBAT: Limonádé ezredes, operett. VASÁRNAP d. u.: Ábrahám a menyországban, operett. VASÁRNAP este: Parasztszivek, népdráma ós szép Galatea, operett. a szinészek színészi munkáját és e munka nemes, véres komolyságát. Egyébként az előadás második része volt a gördülékenyebb, a hatásosabb: az alma lenyilazálsánuk jelenete rendezésben és játékban is produkált jel ősségeket. Csiky László nemes, patinás erővel és mérséklettel játszotta Telit, Ungvárynak néhány szép, komoly mondata érdemel megemlítést, Gömöry Vilma kedlves, érzelmes, szép megjelenésű és szívhez beszélő anya és feleség volt, László Tivadar pedig egyenesen meglepetést keltett dikciója, mozgása stílusos melegével, fiatalos élőével, meggyőzésével. Pogány Béla nem találta el a zsarnok, kegyetlen méltóságn hangját, inkább lármás volt, mint energikus. Harmmth Zseni elsiette a beszédet, holott kifejezett tehetsége és kelleme van a drámai dikcióhoz, de nem vigyáz az értelmi hangsúlyozásra, sem. Baráti József is elvétette a szerepe alaphangját, de törekvése elis merést érdemel, Virányi Sándor egészen rossz volt. Ez a kiválóan talentuimos színész klasszikus diaraíbban árnyéka önmagának, nem helyes ilyen darabokban fel léptetni, ha papiroson szerepkörébe is utalható egyikmásik szerep. Egészében ez az előadás mégis jobb volt, mint az előbbiek, amiből azonban nem szeretnők, ha erőt meríteni a direkció az elvont klasszikus túlzott, kultúrához. Élő drámát, modernet, korszerűt adjanak, olyat, amelyben nem kell szavalni, ágálni ós kosztümökkel szemfényvesztőm, akkor elhisszük, hogy komolyan gondolják a drámát. Addig nem. Teli Vilmos. — Klasszikus este. A két sikertelen klasszikus szinházi este után a polemikus szellemű szinházvezetés Schiller nemes és örökszép pátoszához folyamodott, amelynek meleg fénye soha nem téveszti el a hatását. Egészen rosszul nem számított a direkció: a nagy szabadság-darab lelkes tirádái, egy kissé korszerű godolatai, lielylyel-kötezfel mte-gjsáró órámaisálga utíat. találtak a közönség szivéhez, amely a sok fogyatékosság között; a.z elismerésre érdemes mozzanatokat is talált. Az előadás rendezésében — sajnos — ismét a külsőségek kultusza uralkodott és alig jutott valami a játékstílusnak, az egyes szereplőknek. Bármily helyes dolog is a nézők érzékeire liatni akarni, szánalmas ez az erőlködés ott, .ahol az eszközei nincsenek meg a nagyot-akarásnak. — Abszolúte nem keltenek plasztikus illúziót a zenekar válaszfaláig előretolt, komisz díszletek, a hirtelen változó és nyitott kulisszafalak között bizonytalankodó megvilágít ások és a szereplék sapkáit leverő „havas" bércek, ellenkezőleg: bosszant a bércek fókáin virradó bííborhajnal, ha levöröslik a zenekarig és nevettető a delelő napfény, lia élőképet csinálnak beléje drámai mozgalom helyett. Ezzel szemben a helyes beszédre, a klaszszikus dikeióra sémimi figyelem nincsen. Talentiunos és a drámára hangolt szinészek szavalás helyett hebrencsikeidnek vagy dadognak és a sok szereplőt emésztő darabban jelentős szerepekben kóristák szerencsétlenkednek, pedig látszik rajtuk, hogy ők is tanulékonyak és a szerepekre megtainitlhatók volnának. Reinhardt előtt is volt dráma és volt szinház és Shakespere és Schiller nem is a reinihardti színpadnak irtak, ellenben fontosnak tartották — szegény elavultak — I * Loew: Madách fordítója. Mister Klaw, az amerikai Klaw és Erlanger szinházi cég főnöke, Budapesten járt, — ezt máimin denki tudja., mert e nagyszabású, de egyszerü üzletembert egy kicsit magyaros örömmel harsogták körül. Mister Klaw itt járt a valóban eltérő volt a rendes ügynökjárásoktól, mert ő nem egy mai szerző megtekintésére jött ide, hanem Madách Az einber tragédiáját akarta megnézni, liogy megvegye és mint hatalmas látványosságot körülhordozza Amerikában. Megvenni a darabot voltaképen nem kellett, csak a Paulay-örökösi)ktő! kellett megváltani a jogot, hogy a Klaw és Erlanger szinházi cég a Paulay-féle színpadi átdolgozást vihesse szinre. Ennek a ránk nézve különben kedves és megtisztelő üzletnek van egy kis amerikai ize is. Azt tudniillik, liogy mister Klaw, hogyan ismerte meg Az ember tragédiáját. Ö mondja, hogy mister Pery Weiss kéziratos angol fordítás álból, a mely, — szintén Klaw mondja — németből készült. Kár. Mert van már Az ember tragédiájának egy irodalmi, sőt elismerten irodalmi fordítása, amely Amerikában készült s mint pompás kis disziinüvecske meg is jelent Newyorkban az Arcadia Press kiadásában. Ennek a fordításnak a szerzője volt szegedi ember: William N. Loew, az amerikai irodalomnak közismert, kitűnő munkása. Petőfi és ujabb magyar költők hires fordítója, kinek az angol irodalom s a magyar is sokat köszön. Nyelvi szépségein kivül William N. Loew fordításának megvan az az előnye is, hogy tökéletes formával együtt teljes hűséget is nyújt, mert William N. Loew kitűnően tud magyarul is és fordításait közvetlen magyar nyelvből végzi. Mutatóul itt adjuk Madách költeményének nagyszerű befejező sorait: (Mondottam ember, küzdj és bizva bizzá.1) l've told thee, man, strive and trvst.