Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. 'lósi, amelyekben mindenféle hazugságokat s 'piszikolódásokat irt rólam. Elnök: De hát mit irt önről? A tanú: A részletekre már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy személyemről és a bankról gyalázkodó, piszikos hangon emlékezett meg. Faragó Miklós: Ki járt önnél a nyugtával? — Ligeti Jenő. Faragó: És ki telefonálta azt, hogy majd meglátja a következményeket? — Azt nem tudom. Az ELFERDÍTETT RENDŐRI KRÓNIKA. A következő tanú Krausz Emil, a Moskovátz-iféle cipőgyár szegedi fiókjának volt igazgatója völt. Elnök: Arról van szó, hogy Hollós! Ödön és Endrényi Imre vadászterületnek nézik Szegedet és illetéktelen jövedelmekhez igyekeznek hozzájutni a lapjuk révén, ugy, hogy másokat támadnak. Tud ön erre vonatkozó esetet vagy nem? A tanú: Igen tudok egyet, amely velem történt. Igazgatója voltam a Moskovitz-cég szegedi fiókjának s amikor megnyitottuk az üzletet, hirdetéseket adtam föl a lapoknak, közöttük a Friss Hirek-nek is. Kétszázötven koronát ajánlottam föl, Endrényi Imre azonban nem fogadott el ennyit, ő 350 koronát követelt. Hollósi is járt nálam és fölszólított, hogy adjam föl a hirdetést. Mikor én ezt megtagadtam, Hollósi ezt a kijelentést tette: „majd csinálunk valamit". Es tényleg, nemsokára ezután a beszélgetés után, legnagyobb meglepetésemre, egy elferdített rendőri hirt adott közre a Friss Hirek, amely üzleti érdekeinket és hírnevünket károsan érintette. Bródy Ernő dr. védő bemutatja a szegedi rendőri sajtóirodának a főkapitány hivatalos pecsétjével és 1912. évi szeptember 15-iki kelettel ellátott közleményét, amely a következő: „Maskovits Vilmos nagyváradi gyáros panaszolta, liogy ma délután 3 órakor, amikor a Szeged-Rókus állomásra érkezett a Hódmezővásárhely felől érkező motorvonattal, a belső zsebéből hiányzott fekete bőr pénztárcája, amelyben 5 darab 20 koronás és egy éves Máv. II. osztályú bérletjegy volt. A tettes a kártís előadása szerint a tárcát akkor lophatta ki zsebéből, amikor ő a vonaton elaludt, a mi felszállása után rövid idő alatt megtörtént." Ez a hir — mondotta a védő — a másnapi szegedi Friss Hirek-ben , igy jelent meg: Meglopott cipőgyáros. A szegedi rendőrség jelenti, hogy Hódmezővásárhely és Szeged között kilopták a vasiuton alvó Moskovits cipőgyáros zsebéből a pénztárcáját, amelyben száz korona kószipénz és egy elsőosztályú vasúti bérletjegy volt, A tettest Moskovits vevői között kell keresni, mert valószinü, bogy a nagy reklámmal dolgozó, de annál hitványabb cipőket gyártó kereskedőt boszuból lopta meg valaki, aki becsapódott a drágán vásárolt, rossz Moskovits-féle cipőkkel. Mert a Moskovits anatómiai cipői nemcsak reklámjairól nevezetesek, hanem arról is, hogy a ki csak egyszer vesz belőle, örökre elmegy a kedve tőle. A TÖBBI TANÚ. A következő tanú György Mór szabadkai földbirtokos volt. Elmondotta, hogy Hollósi hat esztendővel ezelőtt titkár volt nála, a mostani szegedi dolgairól azonban nem tud semmit Minthogy a bizonyitás a szegedi körülményekre vonatkozik, a biróság György Mór kihallgatását mellőzte. Szécsi Márton szegedi magyar szabó, a ki szintén tanukép volt beidézve, elmondta, hogy a Friss Hirek az ő családi ügyeit vitte piacra s a leányáról piszkolódó, iszonyatosan hazug dolgokat irt Elnök: Azt mondja meg, kért-e pénzt Endrényi vagy Hollósi magától? Faragó Miklós: Kérem a nagyságoss elnök urat, a tanúhoz ne intézzen kérdéseket, minthogy annyira csialádias vonatkozású ügye volt Hollósival, hogy csak azt tartjuk szükségesnek, amit ő saját magától vallani óhajt, Szécsi Márton kijelentette,, hogy nem hajlandó vallomást tenni. Paál Jób újságírót lialgattálc ki ezután. Elmondta, liogy jó viszonyban volt Adler Gyula szegedi pálinkakereskedővel, aki elpanaszolta neki, hogy a Friss Hirek folytonosan támadja a szegedi depósokat és ők szeretnék ezt megakadályozni valami utonmódon. Adler felkereste Endrényi Imrét, hogy elintézze a dolgot- a Friss Hírekkel s előzőleg megkérte őt — Paált — hogy menjen vele. — Azt is mondta nekem Adler — mondotta a tanú, — liogy azért menjek vele Endrényihez, mert- akkor talán kevesebbe kerül. Elmentünk és Endrényi azt mondotta, hogy a depósok adjanak le egy nyilatkozatot és azt fizessék meg, Elnök: Hát kérem, mennyit kért Endrényi egy szóért, 3 vagy 6 krajcárt? A tanú: Nem szavanként, hanem soronként számított egy koronát. Továbbá Endrényi még aat is mondotta, liogy ne legyen rövid a nyilatkozat. Bródy dr. védő: Kérem, valami fekete könyvről tud ön, amit állítólag Hollósi vezetett? A tanú: Igen, egyszer mondta nekem Hollósi, hogy vezet egy listát és aki abba belekerül, annak el kell pusztulnia Szegedről. Adler Gyula tanú következett ezután. Elmondta ugyan-azt az esetet, amelyet Paál Jób ismertetett. Tényleg Paállal együtt ment el Endrényihez, hogy szüntessék be a támadást s azért vitte magával Paált, mert igy azt remélte, hogy az elintézés olcsóbba kerül. Elnök: Kivel beszélt ön ottan?A tanú: Endrényi Imrével. Azt mondta irjunk cikket, beleteszik az újságba pénzért. Azt is kijelentette, ha nem akarjuk ezt a módot, akkor, folytatják a támadásokat, Én megbeszéltem a dolgot néhány depóssal, de egyik se akart fizetlni. Erre a Friss Hirek folytatta a tám'adó cikkeket. Nem fizettünk, jöttek a támadások tovább. Huszár János dr., Hollósi jogi kép viselője indítványozza ezután, ihogy a biróság hallgassa ki Ligeti Jenőt, Endrényi vállalatának igazgatóját és Endrényi Józsefet, Endrényi Imre fiát, akik jelen voltak a tárgyalásnál. Faragó Miklós vádlott ellenzi ezeknek a tanuknak a kihallgatását, részben mert érdekelt viszonyban vannak a főmagánvádlókkal, legfőképen pedig azért, mert a tárgyalást kezdettől fogva hallgatták és igy nem lehetnek tanuk. A biróság azonban ugy határozott, hogy ezt a két tanút is kihallgatja. Ligeti Jenő elmondja a száz koronás nyugta történetét, majd Hollósit védi. Utána Endrényi Józsefet hallgatták ki. Huszár dr. a tanúhoz: Van-e tudomása arról, hogy az ön édesapja bárkit is megakart volna félemlíteni azért, hogy hirdetéshez jusson? Elnök: Már bocsánatot kérek, egy fiúhoz, az apját illetőleg, nem lehet ilyen kérdést föltenni. Nem kívánhatjuk, hogy az apjára esetleg terhelő vallomást tegyen. Huszár dr. tanúhoz: Hallott-e ön arról, hogy Endrényi Imre vagy Hollósi Ödön valakit 'megfélemlített volna arra az esetre, ha nem ad hirdetést? Elnök: Kérem itten nem lehet hallomásokról beszélni, miért inem jött a főmagánvádló Endrényi ide, miért nem tett önmaga vallomást arra, hogy mi történt vele vagy Hollósival? Tetszett volna Endrényi urnák eljönni. Elnök ezzel a bizonyítási eljárást befejezettnek jelentette ki. Huszár János dr., a főrroagánvádtók képviselője kérte a bíróságot, hogy rendelje el Palócz László a Szegedi Hiradó felelős szerkesztőjének s Szentiványi Gyulának, a Szegedi Híradó segédszerkesztőjének kihallgatását arra nézve, hogy milyen viszony áll fönn a szerkesztőség és a kiadóhivatal között. E célból egyben pedig a tárgyalás elnapolását is kérte Huszár János dr. Bródy dr. védő: A főmagánvádlók előterjesztéséhez nem járulok hozzá, kérem azt elutasítani, mert nyilvánvaló, hogy ennek pusztán a pör halogatása a célja. A biróság ugy határozott, hogy az emiitett szerkesztőket nem idézi be tanukul. Huszár dr. ez ellen semmiségi panaszt jelentett be. A KÉRDÉSEK ÉS A PERBESZÉDEK. Ezután a kérdések föltevésére került a sor. A biróság két kérdést állapított meg: 1. Biinös-e vádlott Faragó Miklós al)- • ban, hogy Az Est 1912. évi március 30-án megjelent számában „Leleplezett szerkesztő" cim alatt közzétett közleményben Endrényi Imre famagánvádlóról olyan tényt állított, amely valódisága esetén vele szemben bűnvádi eljárást vonhatna maga után, vagy őt közmegvetésnek tenné ki, igen, vagy nem. 2. Ugyanez a kérdés áll Hollós Ödönnel szemben is. A kérdések föltevése után a pörbeszédek következtek. Huszár János dr. kifejtette, hogy az, a mit a vádlott Endrényi Imréről és Hollósi Ödönről irt, olyan tényállítás, amit ha az esküdték igazinak fogadnak el és a vádlottat fölmentik, kiütötték a tollat Hollósi kezéből és mehet kapálni. Endrényi Imre pedig — mondotta a védő — közbecsülésben álló iérfiu Szegeden, az elsők között van, milliomos, akiről nem lehet föltenni, hogy apró kedvezményekért és apró előnyökért elkövetett volna olyan tényeket, amilyenekkel a vádlott megvádolja. Különben pedig nem sokra értékelhető a vádlott állítása, mert az egész ügyet boszuból csinálta, minthogy a veje Rosenfeld Nándor villamos-vasúti igazgatónak. Ezután Bródy Ernő dr. mondta el hatásos védőbeszédét. Reflektált Huszár dr. szavaira és egyenkint idézte a tanuk lesújtó vallomását, amelyek kivétel nélkül igenis azt bizonyítják — mondotta, — hogy Hollósi Ödön és Endrényi Imre vadászterületnek nézik Szegedet és embereket megfélemlítenek, hogy hirdetéseket és egyéb kedvezményeket sajtoljanak ki belőlük. Ezt állította róluk Faragó Miklós és be is bizonyította. Azt mondja továbbá a főmagánvádlók képviselője — folytatta a védő — hogy mi fog történni, ha az esküdteik fölmentik a vádlottat, miáltal Hollósit közmegvetésnek teszik ki, kiütik a tollat a kezéből és mehet kapálni. Hát kérdem az esküdt uraikat, olyan nagy csapás lesz az országra, ha Hollósi kezében nem lehet többé toll, hát olyan borzasztó csapás lesz, ha nem olvassák tovább Hollósi piszkolódó cikkeit? Nem csapás, hanem áldás lesz Szeged polgárságára nézve, ha megszabadul ezektől a parazitáktól. Azt is mondja a főmagánvádlók ügyvédje, hogy Faragó Miklóst nem a közérdek vezette, hanem a boszu az apósáért, akit Hollósiék támadtak. Kérdem Hollósit és Endrényit, vájjon a pálinka-kereskedő is rokona-e Faragónak, meg azután Krausz Emil, vagy veje-e Boross Ignác bánkigazgatónak, vagy apósa-e Englóner Béla kávés, hiszen ezek a tanuk azt válaszolták, hogy Faragót még csak nem is ismerik? Faragónak kötelessége volt, miint Szegedről elkerült újságírónak, aki figyelemmél kisérte a szegedi viszonyokat, pellengérre állítani az olyan visszaéléseket éis leleplezni azt a sajtómunkát, amelyet Hollósi Ödön és Endrényi Imre folytattak.