Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

1913. január 28. DECMAQYARORSZÍQ ' 7 Huszár János dr. mondott még ezután viszontválaszt, erre azonban sem a védő, sem a vádlott nem reflektált. Most az elnöki rezümé következett, amely után az esküdtek visszavonultak. Az esküdtek néhány percig tartó tanácskozása után, délután fél három órakor az elnök kihirdette a verdiktet, amely szerint az esküdtek Faragó Miklóst nem bűnösnek mondották ki mindkét kérdésben. Ennék alapján a bíróság a vádlottat a vád és következményeinek terhe aiól fölmentette, a főmagánvádlókat pedig egyetemesen kötelezte a perköltség megfizetésére. Ezzel a tárgyalás véget ért. A Pallós-féle ügy. — Éhezik Barta családja. — Politikai hajsza és rágalmazási pör. — (Saját tudósítónktól.) Abból a rettenetes kavarodásból, mely a Pallós-ügy körül támadt, jelentőségteljesen emelkedik ki annak a két hivatalnoknak a letartóztatása, kik Pallós bizalmasai voltak. Mindenki, már a kire ráfutott az igazságszolgáltatás elindított mozdonya, azzal a gondolattal vigasztalhatja magát, hogy aránytalan tétekben menő játék köziben érte a szerencsétlenség. Pallós, egyszerre sokszoros milliomos lehetett volna, ha sikerül a dolga, a tragikuma tehát nem oly váratlan és érdemtelen. De mit kaphatott ez a két szerencsétjen, aki vállalta Pallós piszkos dolgait? Mást, mást ugy se tehették. Két dolog között választhattak, vagy menni, otthagyni1 Pallóst és családjukkal együtt beleugorni a legnagyobb bizonytalanságba, a nyomorba, vagy maradni, odaadni minden munkaerejüket, eszüket, szorgalmukat s fölibe becsületüket. Miért, miért? Azért a százkoronás fizetésemelésért, amit a szerencsés főnöküktől esetleg kaptak volna. Ezért adták meg magukat a kényszernek, az eszközt nem válogató nyomoruságnek, a börtönnek, annak a nyomorúságnak, amely velük együtt rácsapott családjukra. A Délmagyarország munkatársa járt az egyik letartóztatott hivatalnok: Barta Mihály családijánál. Borzasztó az a szomorúság, ami a szoba levegőjében van, ami minden tárgyon érződik. 3Bartáné, mintha halottja volna, megtörve, megrogyva ül a széken, mellette meghúzódva két gyönyörű kis leánya. — A legnagyobb bajokban vagyok uram. Itt a házbér-negyed és nem tudok fizetni. Hallom, a bútoraim akarják elvenni; mit tegyek? Itt ez a borzasztó nagy lakás, mert egyik részén a társaság ülésterme van, a miért Pallősék fizették a bért s most az egésznek a terhe rám esik. Honnan vegyem, miből fizessek. Hisz már a fülbevalót is kiakasztottam a fülemből, azt is zálogba tettem. — Magamat is okolom az uram szerencsétlenségéért. Már régebben mondta nekem, hogy nem mennek rendesen a dolgok, ő otthagyja az irodát. Én lebeszéltem. Gyerekek, adósságok, ne mozdulj, ne mozdulj, türj — mondtam. Nem tudtam, miről van szó. Honnan tudtam volna, mi történik benn? Mitől fél az uram, mi van ellenére? Azt hittem, hogy Pallóssal vaiunak apró afférjei. Mondtam neki, tűrjön, várjon. — Azzal biztatták férjemet, hogy ha részvény társaságig á alakulnak, akkor nay gyobb állást kap. Ezért tartott ki, ezért- maradt meg Pallós mellett. A proviziós históriából egy szó se igaz. Faibrickit sohase láttam, nemhogy szeme láttára vettem volna föl a provizióbat. Ez rágalom? Mondja, ha az uram províziókat szedett volna föl, ilyen lenne a nyomorúság? — Mindenki elhagyott bennünket. Vannak gazdag rokonaink, azok is elhúzódtak tőlünk, nem akarnak rólunk tridni. Nincsenek itthon. Két gyermekemmel együtt krajcár nélkül állok. Nem tudna valami állást ajánlani? Tudok gépírást, gyorsírást, németet, elmennék valaimi állásba . . . mert mi lesz velünk. ... Ez van a mögött, mikor az ember két sorban azt olvassa: beidézték Barta Mihály titkár feleségét is, aki azt vallotta, hogy nem tud semmiről . . . Barát Ármin, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnöke, fölkért bennünket a következő sorok közlésére: A Pesti Hírlap mai számában Fehéri Arrnand tegnapi nyilatkozatommal szemben az ő ismeretes leleplező zsánerjében olyan számokat és állitólagos adatokat tesz közzé, melyeknek célja, hogy a Pallós Ignáchoz való vonatkozásomat a közvélemény előtt kompromittáló és politikailag is feszélyező színben mutassa be. Az a körülmény, hogy közléseit most már a Pesti Napló-nak és a Népszavá-nhk is átadta, sőt, hogy a Pesti Napló vezércikkben is tárgyalja ezt az ügyet, nyilvánvalóan elárulja, hogy itt csakugyan politikai hajszáról van szó és ezért a Fehéri ur által fölhozottak cáfolatába — utalván egyszerűen tegnapi nyilatkozatomra — nem is bocsátkozom. A kérdés ez: tettem-e vagy tehettem-e egyáltalában akár mostani, akár korábbi hivatali állásomból kifolyólag a Pallós-féle vasutak érdekében 'olyan szolgálatokat, amelyek ferde helyzetibe hozhatnának, még abban az esetben is, ha a Fehéri-féle adatok mind igázok volnának, vagyis: igaz-e, amint Fehéri ur cikke végén kifejezetten állit ja, hogy én köztisztviselői állásomat pénzszerzésre használtam föl. Ezt a kérdést tényleg csak független bi-. rák dönthetik el ós ezért a párját ritkító személyes hajszával szemben nem tehettem egyebet, mint hogy az ügyet felettes hatóságom elé terjesztettem és engedélyt kaptam arra, hogy a sajtópert Fehéri ur fölszólitásának megfelelően rágalmazás cimén megindítsam. •ninniiiuiinnmmiiiniiiiuimnuunui HIREK Szegedi kalendárium. IDŐJÁRÁS: A meteorológiai intézet jelenti: Lényegtelen hőváltozással változékony időjárás, helyenként csapadékkal várható. — Sürgönyprognózis: Enyhe, változékony, sok helyütt csapadék, Déli hőmérséklet 3.2 C volt. A VÁROSHÁZÁN: délelőtt 10—l-ig fogaa a polgármester, a főkapitány pedig 11—l-ig. A KÖZKÓRHÁZBAN: A beteg látogatási idő délután 1-3-ig tart. VÁROSI SZÍNHÁZ: Este 8 órakor „Teli Vilmos", szinmü, URÁNIA SZÍNHÁZ: Délután 6 órától kezdve „A magas iskola". Artista dráma 2 felvonásban. VASS-MOZI, délután hat órától kezdve „A waterlói ütközetből". Történelmi epizód 2 részben és „A nyomorultak." APOLLÓ-MOZGÓ: Délután hattól este fél 11-ig „Küzdő szivek", dráma 2 felvonásban. A japán és a tanyai magyar. (Saját tudósítónktól.) A Kárász- és a Kölcsey-ntea sarkán kerültek Össze: a kíváncsiskodó tanyai magyar ós a nevető ábrázatú japán. Nagy csődület vette korul a japánt, akinek csak a szőrös sipkája, meg- a feltűrt kék köténye látszott a ruházataiból. A kötényéből papiros-girlanidokatj szedegetett/ elő és különös élvezettel mutogatta, mennyiféleképen lehet azokat hajtogatni. Előbb egy, majd még egy gömiböt formált a sok szinü papirosból, azután tearózsáit* majd valami kifordított esernyőfélét, — bizony nem nagy művészet, amit produkált. Nem hittem volna, hogy elkel a portékájából egyetlen dar rab is. Cselédek, inasok, varrólányok, szolgák azonban móhó kíváncsisággal nézték a japán gyorsan működő ujjait. Valahogy egészen átadta magát a művészetének, nevetett, folyton nevetett, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Nagy, csúnya fogai kilátszottak, apró szemei élénken pislogtak jobbra-balra és — nem hiába pislogtak. Egymásután nyújtották neki a hatosokat, amiket egy bűvész gyorsaságával csúsztatott a köténye alá. Egyszer csak odafurakodik egy nézelődő suhás tanyai magyar. A japán rámosolyog és egyenesen neki mutatja be produkcióját. A magyar néz-néz, eregeti a piipaifüstöt, sercint egyet és ámbátor tetszik neki az a színes csuda, mert kitartóan nézi, de nem nyül a zsebébe mégsem. Most kinyitja a száját a japán: — Csíz grajcár ... — mondja ós nyújtja az összehajtott csudát a magyar felé. Most ez is ugy tesz, mintha rászánná magát a vásárlásra. Széthúzza a subát,, belenyúl a lajbizsebbe, kotorász, végre előhúz egy ezüst pénzdarabot ós átadja a japánnak. — Kérők vissza — mondja a magyar. A japán megnézi a pénzt és nemet int a kezével. A körülállók nem tudják mit jelent ez. A tanyai magyar is teszi magát, mintha nem tudná az intést mire magyarázni. A japán int kétszer, háromszor ós miután látja, hogy nem értik mit akar, másoknak mutogatja az ezüst pénzdarabot: — Jé az — mondja egy inasgyerek és igent int a fejével. — Na a a . . . — ellenkezik a japán. — Má hogyne véna jó, — erősködik a magyar. A japán mutatja ennek is, annak is a pénzdarabot. Mindenki int, hogy jó. A japán azonban nem hisz a világért sem. Csak mosolyog és rázza a fejét. Most hirtelen odavetődik egy jól öltözött ur, puszta kiváncsiságból. A japán kap az alkalmon ós neki is felmutatja az ezüst pénzt, A jól öltözött ur első szempillantásra ezt mondja: — Nioht gut! ... Ez egy Máriahuszas, megér husz krajcárt. Nagyon hasonlít a koronához . . . A japán diadalmasan néz körül, visszaadja a pénzt a tanyai magyarnak és int az ujjával, hogy adjon másikat. Már át is akarja adni az ellenértéket, A magyar azonban zsebreesusztiatja a Máriahuszast, nézi egy percig a szines csudát, köp egyet, aztán a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Nem ér mög az a micsoda egy hatost se! Ezzel odébb áll. — Rainer főherceg állapota válságos. Bécsből jelentik: Rainer főherceg állapotában súlyos fordülat állott he. Már tegnap éjjel ujabb aggasztó tünetek jelentkeztek s délelőtt a kilencvenéves aggastyán betegsége még válságosabb lett. Bélbónulás lépett fel, a láz emelkedett, az érverés nagyon gyönge és szabálytalan, szintigy a sziv működése is. Minthogy a beteg alteste erősen felpüffedt, a tüdő működése is zavart szenved. A főherceg teljesen apatikus, nem eszik, ereje egyre fogy. x Marad a kamatláb. Bécsből jelentik: Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsa ma délelőtt Popovics Sándor dr. bankkormányzó