Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

1913. január 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A férfi kétkedő gyanakvással bámulta a feleségét. — Nézd csak fiain — folytatta az aszszony — ez fekete bársony ridikiül! Hát van nekem fekete bársony rktikülömf! Hát van?! — Hát nincs? — kérdezte türelmesen a férfi. — Persze bogy nincs! Már megint buta vagy, már megint elvesztetted a fejedet! A férj szótlanul, idegesen járkált a szobában és szivarjából sürii füstkarikákat eresztgetett a menyezét felé. Néhány pillanatig igy sétált, aztán nyugodtan letette a kabátját és a kalapját, — Hoigy került hozzád ez a . . . vacak! ha. nem a tied? — kérdezte a feleségét, — Hát honnan tudjam én ezt? Bizonyosan véletlenségből. — Ezt nem értem. A ridikülök ujabban csak ugy beszállnak direkt a te bundád zsebébe? — Kérlek, ne gyötörj a butaságaddal. Bizonyosan ugy történhetett, bogy a kávéházban a ruhatáros tévedésből fölcserélte az én ridikfülömet ezzel. És ón ugy cipeltem haza, akár a saját tulajdonomat. — Mond csak kérlek — kérdezte a lecsillapult, férj — milyen is volt a te ridikülöd? — Barna bőr! Ezt igazán tudhatnád, te hoztad Budapestről! — Ja igaz . . . Mikor is hoztam fiam? — Két évvel ezelőtt. De most már vége legyen az érdeklődésednek. Feküdj le aludni! — Jó, jó, de mit csináljunk ezzel a . . . — A tűzbe dolboim! — Nem, ezt nem lehet. Csak tudnám, hogy ki az a férj, akit az a gazember vén szamárnak titulál . . . — Mi közöd van neked a mások családi ügyeihez? — Igazad van. Semmi. Bánom is én . . . Az a fő, liogy nem rólam van szó . . . Holnap reggel majd átadom ezt a ridikiül,t a rendőrségnek. Csináljon vele amit akar. És átadta a rklikült. A horvátok A horvát országgyűlési képviselők klubjának a nemzeti haliadé-párthoz tartozó tagjai Pejacsevich Tivadar gróf elnöklésével bizalmas értekezletet tartottak, a melyen fesztelen eszmecserében beszélték meg a politikai helyzetet és a horvátországi viszonyokat. Határozatot nem hozták, hanem elhatározták, hogy legközelebb újra összeülnek és akkor határoznak állásfoglalásuk fölött. A „Friss Hírek" a budapesti esküdtek előtt. — A fővárosi esküdtbíróság fölmentette Faragó Miklóst, aki Az Est-ben Endrényi Imrét és Hollósi Ödönt sajtó-visszaélésekkel vádolta meg és súlyos állításait beigazolta. ... (Saját tudósítónktól.) Élénk emlékezetében él még a közönségnek az a röpirat, a melyet a múlt év derekán Leojwld Sándor szegedi nyomdatulajdonos „Büiníajstrom" cím alatt kiadott és amely Hollósi Ödön. a Friss Hirek szerkesztője ellen súlyos vádakat csoportosított. A röpirat megjelenését követő második napon a budapesti Az Estben „Leleplezett szerkesztő" cím alatt hir jelent meg, amelyben a röpiratra váló hivatkozással az volt elmondva, hogy a Friss Hirek élén álló Hollósi Ödön és Endrényi Imre vadászterületnek tekintik Szegedet és a lapot jogosulatlan előnyök megszerzésére használja föl a szerkesztő és a kiadó. Hollósi Ödön és Endrényi Imre sajtópert indítottak s a felelősséget a hírért, annak szerzője, Faragó Miklós, Az Est munkatársa vállalta. A budapesti büntetőtörvényszék esklidtbirósága szerdán tárgyalta ezt az ügyet Mikovich Lajos dr. kir. törvényszéki birö elnöklete alatt. A fömagánvádlck közül csak Hollósi Ödön jelent meg, jogi képviselője: Huszár János dr. volt. A vádlottat Bródy Ernő dr. védte. Tamikép hallgatták ki Rosenfeld Nándort, a szegedi villamos-vasut igazgatóját, Rrausz Emilt, a Délmagyarország kiadóhivatali főnökét, Boross Ignácot, a Szegedi Gazdasági és Iparbank igazgatóját, Engloner Bélát, a szegedi Balaton-kávóház tulajdonosát, Adler Gyula szegedi sörnagykeresikediőt, Szécsi Márton szabót, Paál Jób újságírót, Ligeti Jenőt és Endrényi Józsefet. A tanúkihallgatások és perbeszédek után az esküdtek Faragó Miklóst nem bűnösnek mondták ki, mire a bíróság őt a vád és következményeinek terhe alól fölmentette. A tárgyalás részleteiről a következő tudósításunkban számolunk be: A VÁDLOTT KIHALLGATÁSA. Délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Mikovich dr. elnök a tárgyalást. Az esküdtszék megalakítása után fölolvasták az inkriminált hirt, amely a következő: „Leleplezett szerkesztő." Van Szegeden egy krajcáros újság, a Friss Hirek, amely állandó izgalmak szülője a csöndes városban. A Friss Hirek élén Endrényi Imre kiadó és Hollósi Ödön szerkesztő állanak, aki vadászterületnek nézik Szegedet, hogy a megfélemlített emberektől hirdetéseket és egyéb kedvezményeket préseljenek ki. Eddig tétlenül nézték Szegeden a Friss Hirek garázdáikadását, inast, azonban megjelent egy röpirat, amely „Biinlajstrom" cim alatt leleplezi a Friss Hirek szerkesztőjének, Hollósi Ödönnek néhány konkrét esetét. A „Bünlajstrom" felsorolja Hollósi kétségbeesett dolgait, amelyek, ba igazak, pirulásra késztetnek minden tisztességes újságírót. A röpirat szerzője, végül bizonyítékok kíséretében bejelenti, bogy várja a sajtópert." Az inkriminált hir felolvasása után az elnök Faragó Miklóst hallgatta ki: — Igen, én irtaim a közleményt — mondotta Faragó — vállalom érte a felelősséget. Ismerem a szegedi sajtóviszonyokat szegődi ujságiró-koromból. Tudtam, hogy az a röpirat, amely Endrényi és Hollósi urak ellen megjelent: igazat irt s egyszer már éppen a tisztességes sajtónak kellett fellépni az újságírás olyan fajtája ellen, mint amilyet a főmagánvádlók gyakorolnak. Közleményemben én azt irtani, bogy a főmagánvádlók „vadászterületnek" nézik Szegedet. Elmondta ezután a vádlott, hogy Endrényi Imrének Szegeden két lapja van, a Szegedi Híradó és a Friss Hirek. A Szegedi Hiradó, amely minden időben következetesen kormánypárti, alig 300 példányban jelen meg, mindamellett jó üzlet, mert ennek a révén jó állami nyomtatványokat kap. A Friss Hirek ellenzéki lap, ennek a révén pedig különböző manipulációkkal ós illegitim uton igyekszik Endrényi Imre jövedelmekhez jutni. Kérem, közérdekből — mondotta Faragó — a bizonyítás megengedését. Bródy Ernő dr.: Közérdek címén hizonyitáni kívánjuk nevezetesen, hogy a szegedi Friss Hirek a szerint közölte az eseményeket, liogy fizetnek-e vagy sem? Becsatolom a röpiratot s bejelentem tanukul Bosenfeld Nándort, a szegedi villamosvasút igazgatóját, Engloner Bélát, a szegedi Balaton-kávéház tulajdonosát; Boross Ignác szegedi bankigazgatót, Szécsi Márton szabót, Krausz Emil, Adler Gyula szegedi lakosokat. iA bíróság közérdekből elrendeli a bizonyítást. Első tanú Rosenfeld Nándor. Faragó Miklós: Köteles vagyok bejelenteni, hogy ez a tanú nekem rokonom. Elnök: Kihallgatjuk, azért igazat vallhat, eskü alatt teszi. Rosenfeld: A szegcdi villamos vasút r.-t. igazgatója vagyok s körülbelül két évvel ezelőtt megjelent nálam egy ur, aki a Friss Hirek szerkesztőjének mondta magát, Hollósi Ödönnek. Kérte, bogy hirdetést adjak és több szabadjegyet. Megmondtam, hogy nem adok, a mire megjegyezte, hogy „mind a ketten üzlet élén állunk." Nem hajlottam a kérésére s onnantól kezdve nap-nap után olyan tendenciával irt támadások jelentek meg lapjában, bogy félre nem érthettem. Költött nevü sebesültek költött baleseteit közölte akárhányszor. Miután én ezelőtt ausztriai vasúttársaság üzletvezetője voltam, egyetemi végzettségem mellett mozdonyvezetői vizsgát is tettem. A szegedi Friss Hirek konzekvensen „nyugdíjazott mozdonyvezetődnek címzett azóta, hogy nem fizettem. A TANÚVALLOMÁSOK. Rosenfeld Nándor utáin Engloner Bélát, a szegedi Balaton-kávéház tulajdonosát hallgatta ki a bíróság. — Hollósi — mondotta a tanú — többször megfordult nálam, háromszor-négyszer cigánnyal is muzsikáltatott s mikor a cech egy részét neim fizette ki, nem kértem, hanem vártam egy ideig. Miután nem fizette később sem, elküldtem egy emberemet a pénzért. Hollósi azonban lepiszkolta és kiutasította a küldöncöt. Ezután mindenféle hazug dolgokat irt rólam, hogy büntetett előéletű vagyok, meg hasonló dolgokat. Ezért különben sajtópert is indítottam ellene. Elnök: Fenyegette önt Hollósi, vagy nem? A tanú: Azt mondta, imajd kitöri ő a nyakamat! A következő tanú Boross Ignác, a Szegedi Gazdasági és Iparbank igazgatója volt. 'Előadta, hogy egy alkalommal - megjelent nála Endrényinek egy alkalmazottja, száz koronáról szóló nyugtával, amelynek kifizetését kérte. Azt mondta az alkalmazott, hogy a nyugtát azért állították ki, mert Boross elődje, Fényes Marcell egy izben egy kommünikét tett közzé Endrényiek lapjában. — Én előterjesztettem! a nyugtát az 'igazgatóságnak — mondotta Boross, — mivel azonban az igazgatóság ugy találta, hogy a nyugta kifizetésére nem vagyunk kötelesek, én is megtagadtam a kifizetését. Ezután isimét járt nálam Endrényi embere s ekkor én ötven koronát ajánlottam föl. Nem fogadta el. Nemisokára telefonon azt mondta nekem valaki Endrényiéktől, hogy meglátom a következményeket. Röviddel ezután tényleg két cikket irt ellenem a Friss Hírekben Hol-