Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. január 29. természetű a hatalmak által kilátásba helye­zett pénzügyi támogatás. Ki van Londonban ? London, január 22. Itt makacsul tartja magát az a hir, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös inkognitóban Londoniban időzik. A hírre alighanem az szolgáltatott okot, hogy Ferenc Szalvátor főherceg Angliába érkezett, hogy fiát, aki Struchurstben tanul, meglátogassa. Szenet vásárolnak. London, január 22. Tegnap délután Car­diffban nagyobb szénvásárlási eszközöltek az osztrák-magyar tengerészet részére. Össze­sen tizenhét hajórakományról szóló kötést irtak alá. Egy kényes kérdés. Konstantinápoly, január 22. Noradun­gháin külügyminiszter egy diplomáciai jegy­zékben azt a kérdést intézte a bécsi és a berlini külügyi kormányokhoz, vájjon egyet­értenek-e a hármas entente fenyegetéseivel. Már meg is érkezett a válasz Bécsből és Berlinből. Ugy szól, hogy nem helyeslik ezt az eljárást,'de mindenekelőtt a béke meg­kötését kívánják. Drinápoly sorsa. Konstantinápoly, január 22. Porta-kö­rökből eredő hiteles értesülés szerint a szul­tán hajlandó Drinápoly átadásába bele­egyezni, ha a város egy mufti (egyházi ha­tóság) felügyelete alá kerül és ha a vilajet muzulmánjai külön tartomány gyűlést kap­nak. Agyonlőtt álhercegnő. —• Nem kémnő, hanem leánykeresketíő. — (Saját tudósítónktól.) A belgárdi Strá­zsa cimü lap jelenti, hogy néhány nappal ezelőtt Üszkübben agyonlőttek egy osztrák­lengyel származású asszonyt, aki magát Szosznovicka hercegnőnek mondotta. Az állítólagos hercegnő Kémkedés gya­núja miatt került a haditörvényszék elé, a mely golyó általi halálra ítélte. A hercegnő nyomban a háború kitörése után jött Bdgrádba, ahol nagy ünneplések­ben vo.lt része. A szerb fővárosban lakó len­gyelek közül többen jelentették a hatóság­nak már akikor, hogy ilyen nevű lengyel her­cegnő nincsen és hogy az előkelő hölgy 'alighanem szélhámosnő. A külügyminiszté­riumban azonban hittek neki s az összes belgrádi lapok dicsőítő 'himnuszokat irtak 'róla, mikor annak a kívánságának adott ki­fejezést, hogy a sebesülteik ápolásának akar­ja magát szentelni. A 'kormány intézkedé­sére Üszkübben, a tábori kórházban, mint ápolónőt alkalmazták. Az asszony gyakran utazott Belgrádba, ahol élénk összekötteté­seket tartott fönn a magyar-osztrák konzu­látus egy Krumniczky nevű hivatalnokával. Most, a halálos itélet végrehajtása után derült ki, hogy az asszony nem is hercegnő, hanem Brimann a neve és leánykereskedö. A belgrádi konzulátus kinyomozta, hogy az agyonlőtt asszony egy nemzetközi leányke­reskedő-bandának volt az ügynöke, aki azért adta ki magát hercegnőnek, hogy a Balká­non előkelő összeköttetéseket szerezzen. Az ügyben Krumniczky, a belgrádi magyar­osztrák konzulátus tisztviselője a következő nyilatkozatot tette közzé: — Néhány hétéi ezelőtt jelentették a belgrádi lapoik, hogy a szerb hatóságoknál jelentkezett egy Szosznovicka nevű herceg­nő, s kiérte, hogy betegápolóként alkalmaz­zák valamelyik kórházban. A kormány való­ban el is helyezte Üszkübben. Időközben kiderült, hogy az asszony nem volt herceg­nő, Brimann a neve s veszedelmes leányke­reskedő, akit a konzulátus már évek óta fi­gyel. Az asszonyt Üszkübben hadbíróság elé állítatták, halálra itelték s nyomban agyon j is lőtték. Nekem semmi összeköttetésem sem volt vele. Az ügyben — hir szerint — a bécsi kül­ügyminisztérium is megindította a vizsgá­latot. SZÍNHÁZ, iÜVÉSZET Szinházi műsor: CSÜTÖRTÖK: Teli Vilmos, színmű. PÉNTEK: Teli Vilmos, színmű. SZOMBAT: Limonádé ezredes, operett. VASÁRNAP d. u.: Ábrahám a meny or­szágban, operett. VASÁRNAP este: Parasztszivek, nép­dráma ós szép Galatea, operett. * A cigánybáró — vendéggel. A Bo­hémekben való nagysikerű fellépte után szerdán este Saffyt énekelte Hilbert Ja.nka, a szinház fiatal vendéglmiüvésznője. Érdek­lődő és figyelmes nézőtér előtt játszott, a miely ma is bőven becézte a rokonszenves és finom énekesnőt tapssal és ujráztatással. Ezúttal az operette tüzpróháját állotta ki a széphangu novícia és ha a játékstílusában nem is tudott olyan könnyed, temperamen­tumos lenni, mint dúsan iskolázott környe­zete, mindenképen ígéretesen, bátran, váriá­ciókra képesen játszott. A tiszta, aicé'los, haj­lékony énekhangjáról, jeles énektudásáról, kitűnően finom megjelenéséről már elmon­dottuk a véleményünket, amely ma csak erősbödött. Megvesztegetően fiatal, bájos ez a kezdő színésznő és énekében, még kissé naiv játékaiban, szinte megindítóan érzelmes, poétikus. Csak a rutin, a gyakorlat bizton­sága hiányzik belőle még, egyébként annyi­ra egyöntetű, stílusos és összba rigzatos je­lenség a színpadon, hogy nem nehéz neki jö­vőt jósolni Az énektudása, lói ekzet,vétele, intonálása pedig már ma is elsőrangn. Ha­tározott és jelentős nyeresége volna a szín­háznak, ha ide szerződbe. Egyebekben az előadás olyan volt, mint a mult évben, gon­dos és hangulatos, azzal a különbséggel, hogy Torma Zsiga érthetetlenül gyöngén és bizonytalanul énekelt. A lírai részekben tö­kéletesen erőtlen volt, ott pedig, ahol neki­eresztette a hangját, mégis inkább — a part­nerét szerettük volna hallani, Czipra szerie­pében uj volt Körmendi Ilona, aki ezt a ne­héz és kissé hálátlan partiét derekasan el­végezte. Déry Rózsi — ezúttal tánementesen — erős, szép énekét csilloghatta, no meg a kacér tekintetét, amellyel a páholysorokat nyugtalanította. Ez is valami, de mégis ked­vesebb, ha előadás alatt a színész megmarad1 a szinpad — három fala között. A kar szé­pen énekelt. * Tömörkény a Nemzetiben. Budapesti tudósítónk telefonálja: Tömörkény István szegedi iró egyfelvonásosát ma este mutatta be a Nemzeti Szinház. A darab tetszett a közönségnek. Szegedről többen megjelentek az íróval együtt a premieren. — Barlangla­kók — ez a darab címe. Emberi szivét, életét melegebben nem érzi iró, mint Tömörkény a maga embereiét. S írónak a forrnia, az az egyedüli forma, amelyen keresztül minden változatával, minden fűszálával megjelenit­hetődik világa, nem áll jobban rendelkezé­sére, mint Tömörkénynek. Az ő ízes elbeszé­lő költészete oly .specialitása irodalmunknak, persze a maga perspektívájában, mint Kip­lingé az angoloknak. A színpad eddig idegen f terület volt számára s a ma bemutatott egy­felvonásos első színpadi próbálkozása. Benne van Tömörkény minden írói kvalitása; ben­ne a magyar föld, fii, fa, virág, illat, ize s embereiben, ami jellemző és egyéni bennök. Költői, mély alkotás a Tömörkény első szín­padi müve, melyet a Nemzeti Színházban ki­tűnő stílussal jelenítenek meg. — A Nem­zeti Színház zsúfolásig megtelt és fölvoná­sok után hosszasan tapsolta a szereplőket s a kitűnő írót. A Dugonics-Társaság, vala­mint a VHOSz szintén képviselte magát a mai premieren. A Dugonics-Társaság nevé­ben Balassa József szegedi s a VHOlSz nevé­ben Brájjar Lajos fiumei lapszerkesztő üd­vözölte Tömörkényt. Legjobb szinházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárá­ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók. A fekete rfdikül. — Rejtélyes eset a rendőrségen. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi r*ndőr­sóg egyik hivatalos helyiségében, sok lim­lom között, amik mint bűnjelek szerepelnek a rendőrségen, két nap óta van valami, ami teljesen elütő a megtépázott bűnjelek társa­ságától, A bűbáj italok, ócska revolverek, ér­téktelen holmik közül szembeötlik egy fi­nom fekete bársony-ridikül, benme egy illa­tos esipkekendő és még valami: titokzatos, rejtelmes férfi-írás, egy szelet fehér papiro­son . . . Ez a diszkrét, uri holmi rejtélyes hát­tere egy érdekes, pikáns históriának, amely­ről most a rendőrség suttogva beszél. A tör­ténet részletei talán sohasem jutnak napvi­lágra és a fekete ridikül, mint rejtelmes kor­pus delikti, elfonnyad ott a lím-lomók kö­zött. Mozivászonra való ez a néhány fejezet, amit sikerült kinyomoznunk a titokzatos esetből. Izgalmas, színes história — íme, tes­sék: Az egyik előkelő szegődi kávéháztól, éj­féltájban' hazatért a férj és a féleség, jómó­dú, intelligens házaspár. Otthon fölkészül­tek a nyugodalmas éjszakai pihenésre: le­vetették a prémes bundát, kalapot, a: férfi az asztalra hányta az írásait, a nő a keztyü­jét, ridikül;jót. A férfi meghökkent, amikor megpillantotta a!fekiete ridiküjlt. Óvatosan el­csente az asztalról és amíg a felesége a szo­baleánnyal közölte a napiparancsot, kinyi­totta a ridikült. Vér szökött az arcába, lihe­gett, mint egy üldözött vad. Talált ugyanis benne egy parfümös csipkekendőt és a kö­vetkező írást: „Drágicám, holnap ismét vár­lak. Csak okosan, nehogy gyánut keltsen az a vén szaimár." Pont. Sem dátum, sem aláí­rás, A férfiből kitört a féltékenység. A ridi­kült dühösen lecsapta az asztalra és rárivallt a. feleségére: — Mi ez? — Megbolondultál — kérdezte a felesége — mit kiabálsz? — Mi ez! — ismételte a férje és odadobta feleségének a ridikült. Az asszony izgatot­tan kinyitotta és elolvasta az írást. — Szent isten! — kiáltotta — mi ez! Miután a férj dühösen mindent lecsa­pott az asztalról, szó nélkül vette a kabátját és a kalapját. Elbben a pillanatban az asz­szony megragadta a ridikült és valami sú­lyos tehertől megszabadulva, közölte a fér­jével: — De hiszen ez nem is az enyém!

Next

/
Thumbnails
Contents