Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-22 / 17. szám

1913. január 26. DÉLM AG YARORSZAG 3 Sortilyódy István dir., Valihora István és xaég számosan. A küldöttség többi részét újszegedi polgárok alkották Lantos Béla dr. szónokolt .az ujszagediek nevében, kifejtette a polgármester előtt, bogy Újszeged aiz utóbbi évek során olyan robamas fejlődésnek indult, bogy több uj intézmény hiányát erősen érzi. Egyelőre azonban iigen szerény kívánsággal áll Újszeged a város közönsége elé: mindössze azt kéri, bogy az otlt lakó ötezer polgár számára még 'egy ártézi kutat fúrasson a város, mert a Fő-.uton lévő egyetlen ártézi kut nemcsak bogy nagyon meszsze esik a lakosság zömétől, banem kevés is az ujszagedi polgárság vízszükségletének kielégítésére. Továbbá, létesítsen a város Újszeged különböző részein vizkifolyókat, azonkívül a nyári időszakban engedélyezzen a hatóság Újszegeden élelmiszer-piacot. A helyzet ugyanis most az, hogy még azok is, akiknek Újszegeden nyaralójuk van, nem szívesen töltik ott a nyári hónapokat, mert sem jó és elegendő .mennyiségű ivóvíz nincsen, sem pedig a piaci szükségletüket nem tudják beszerezni, inert nincs piac. Ezek az okai aztán annak, bogy az uj szegedi nyaraló tulajdonosok inkább elmennek Kamarásra vagy Palicsra nyaralni, ami legkevébé sem mondható előnyös tünetnek a város érdekei szempontjából sem, hiszen kell, hogy a város közönségének főtörekvése legyen, bogy Újszegedet minél kellemesebb, kényelmesebb és minél kedveltebb üdiülőbelylyé formálja. Die ha közszájon forog, bogy ott még ivóvíz, még csak piac sincs, ki az ördög vágyódik oda, ha mindjárt évszázados fák és pompás virágágyak között töltheti is nyári napjait csiudajó levegőben. Lantos Béla dr. szavaira a polgármester részletesen válaszolt ós nemcsak biztató ígéretet tett a küldöttségnek, hanem egy-egy elejtett megjegyzésében Újszeged jövő fiejlődésénék remek perspektíváját nyitotta meg. Hivatkozott a polgármester arra., hogy éppen Újszeged modern fejlesztése szempontjából eddig is törekedett arra, hogy számos1 közintézmény atit létesüljön. Aminthogy létesült is, például az Árpád-Otthon, a lelencház, most majd egy konviktius és tervbe vették egy .ujabb nagyszabású közintézménynek Újszegeden való felállítását ás. És elöntötte lelkét a keserűség s a nagy, odaadó szerelem az otthona, a hitvese, a kis gyereke iránt. De azért tovább vívódott. Az íróságára gondolt. Ezt hagyja ott azért az asszonyért. Azért a fehér, kövér bálványért. Hisz az rosszabb a Viclipuclináh Élő emberáldozat kél'l neki. Pedig ő nem akar még meghalni. Az agya még szolgálja, még sok írni valója van. Még nem irta ki Imagát. Ó! Hát meg se nézik a névjegyemet? Akkor tán idejönnének kimagyarázkodni? De mit akar? Hisz tmíég ő sem nézte meg a kapott névjegyet. Elővette. Elolvasta. Ugory Kázmér, cs. és kir. kamarás. Cikáztak a szeme előtt a betűk. Ezzel párbajozik. Azért. Megérdemli, hogy agyonvágják. Mit kellett neki szerelmesen gondolni arra az asszonyra. Neki felesége, kis leánya van. Megérdemii. — De nem! — hördült föl benne a tiiltakazás. Kijózanodtam. Nagyon kijózanodtam. Véletlenül ránézett Jutára. Pezsgőztek. Az asszony lázasan hörpintette a poharakat. Kelemen összeborzongott. — Ezért? Fuj! A bachánsnők jutottak eszébe, ahogy egy csonka reliefen látta őket. Akkor is igy megborzadt. Az asztal fölött elnémult a jókedv. Riadt döbbenés szállt a szivekre. Mindnyájan meredt szemekkel pislogtak Kelemenre és hallgattak és összenéztek. Az észre sem vette őket. Magába mélyedt; üres tekintettel bámult a levegőbe. A társaság oszladozott. Lasan, lassan, lábujjhegyen, pipiskedve oldalogtak el Kelemen mellől. Megérezték, hogy bánkódik Itt a polgármester bizonyára az uj kórházra gondolt, amelynek a jobbparti városban sehol sincs alkalmas helye azokiután, hogy a tervbe vett telket a tüzérkaszárnya céljaira engedte át a város. És Újszeged csakugyan kitűnő hely volna az uj kórház számára miniden tekintetben. A levegője pompás, pormentes, tiszta és közlekedési tekintetben sem hagy kívánni valót bátra: ma máir villamosok jönnek-mennek, Szeged és Újszeged között Legfölebb az ujszegedi közutakat és gyalogjárókat kell renöbejhozni. Ez pedig legkevésbé sem gördíthet akadályt az elé a terv elé, hogy az uj kórház Újszegeden épüljön. A küldöttség örömmel vette tudomásul a polgármester nagyórdekü kijelentéseit, azután a polgárok felkeresték még Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, Bokor Piál helyettes polgármestert és Faragó Ödön dr. városi1 tiszti főorvost, akiket- külön-külön felkértek, hassanak ők is oda, hoígy kívánságaik — egészséges .ivóvíz és nyári piac — mielőbb teljesüljenek. Béke mellett határozott a szultán. — A nagyhatalmak akciójának meg lesz az eredménye: pénz nélkül nem kezd háborúba Törökország. — Törökország le fog mondani Drlnápolyról — (Saját tudósítónktól.) Az európai hatalmak megvonták az anyagi támogatást Törökországtól s ezzel egyszeribe kitűnt, hogy az ozmán birodalmat halálra Ítélték. Mert Törökország ellenségeinek nem küldöttek sem bölcs tanácsot, sem burkolt fenyegetést. A szövetkezett balkáni államokat nem fenyegették meg hiteluk elvonásával. Csak Törökországot kényszerítik engedékenységre ellenségeivel szemben. De kitűnik ebből a jelenségből az is, hogy voltaképen minden háború a hatalmaktól függ s ha a hatalmak akarnák, akés tiszteletben tartották a bánatát, áhítattal nézték és egyedül hagyták. Az író ezt sem figyelte meg. Fáradtan ült a széken és agoyngyötrött, agyonikinzott agyára valami hűvösség szállott. Elaludt. Az asszony és a tisztek még mindig pezsgőzték. Ocia-oda néztek Kelemenre, aki mellére csüggesztett fővel, homlokára csapzott hajjal aludt. Az egyik tiszt, a nyafka hangú, megszólalt. Rekedten, gúnyosan. Ki lehet ez? Jula, ösmedhi? Az asszony nem felelt. A másik tiszt tanácsolta: — Nézd meg a névjegyét. Azon csak chajta lesz. Nem? — Igen . . . igen — dünnyögött a tiszt. — Kelemen József — olvasta. — Kamechád! — ugrott föl a imásik. Ez alighanem az a hiches iohó! — Ic-hó . . . ichó? — raccsolta a cs. és kir. kamarás — ichó? Mit . . . bánom én! Ekkor Jula váratlanul, hisztérikusan fölsikoltott : — Jaj, ne! Ne bántsák! A tiszt szúrósan ránézett és éles hangon odaszólt néki. — Tessék? Jula összerezzent, elsápadt. Végighúzta kezét a homlokán és szomorúan, lemondóan susogta: — Semmi. Nem szóltam semmit. Rábámult az alvó Kelemenre, aztán hirtelen elkapta róla tekintetét és 'egymásután két pohár pezsgőt hajtott le és fékevesztve mulatott tovább. kor nem kellene a jövedelmek nagy részét a hadseregök föntartására fordítani, s nem kellene őrületes költséggel állig fegyverben őrizni az európai békét. Hogyan áll tehát a béke ügye ez idő szerint? A béke galambjai Nazt mondják erre, hogy: bízzatok, reménykedjetek, a beteg jobban van. Törökország valami formában le fog mondani Drinápolyról, — ha ugyan az utolsó pillanatban fölül nem kerekedik a katona-párt s kezébe ragadva a hatalmat, halomra dönt minden bölcs diplomáciai megállapodásit. Az orosz csapatok azonban még mindig ott állanak az osztrák és a német birodalmi határon. Mit várnak vájjon, miközben a béke galambjai röpködnek? Mire vár a fölfegyverzett muszka hadsereg teljes készenlétben? Talán bizony az első fecskét lesi: a tavasz enyhe fuvallatát? De mit szólnak ehez a béke szelid galambjai? Konstantinápolyból jelentik: A béke hir szerint biztosítva van. A miniszteri tanács tegnap a szultán szentesítésének föntartásával elhatározta, hogy az eléje terjesztett békés megoldásnak valamelyikét elfogadja. A döntés csütörtökön lesz a birodalmi tanács összehívása nélkül. Bécsből jelentik: Konstantinápolyban összeült a hagyományos diván, a török birodalomnak nagytanácsa, melyet oly elemekből állítottak össze, hogy a török kormány fedezve lesz, ha enged a nagyhatalmak nyomásának. A török kormány, hir szerint, bizonyos még meg nem állapított föltételek mellett belenyugszik a változhatatlanba és honorálni fogja a nagyhatalmak kívánságát. A porta válasza a legjobb esetben csütörtökre várható. Ezzel az a hir is elveszti aktuálitását, hogy Oroszország a török kormány csökönyössége esetén szakitani fog eddigi semlegességével és megszállja az örmény vilajeteket. Ezt a hirt különben Berlinben is lehetetlennek tartják. A Frankfurter Zeitung értesülése szerint Olaszország és Ausztria és Magyarország befolyása következtében Szkutariról megegyezés jött létre. E szerint a törökök által oly fényesen megvédelmezett város az albánoké lesz és Montenegrót, amely mindig pénzzavarokkal küzd, pénzzel fogják kárpótolni. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Szerbia nem ad koncessziókat! Belgrád, január 21. Az utóbbi időben a magyar-osztrák és a szerb sajtó egy részében az a hir merült föl, mintha Szerbia hajlandó volna a magyar-osztrák monrchiának messzemenő gazdasági előnyöket biztositani. Ezekkel a hírekkel szemben Sztojanovics Kosta szerb kereskedelemügyi miniszter fölhatalmazta a Strazsa című lapot annak a közzétételére, hogy nagyobb arányú gazdasági koncessziókról még akkor sem lehet szó, ha Szerbia megkapja az Albániával szemben kivánt határokat. Támad a Görög. Athén, január 21. A hadügyminisztérium Hanifteliasból e hó 20-áról a következő táviratot kapta: Ma általános támadást kezdtünk az egész vonalon. Tüzérségünk kezdte meg a harcot reggel nyölc órakor és a tüzelést este ha óráig folytatta. A tüzelési eredmények fényesek voltak. Délután általános