Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-21 / 16. szám

1913. január 28. DECMAQYARORSZÍQ ' 3 Békét akar Törökország is. — Enyhült a helyzet, de nem történt döntés. — Tárgyalási terv a nagyhatalmakkal. — Február 4: mint határnap. — Kompromisszum Románia és Bulgária között. — (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyi jelentés szerint a minisztertanács a béke mellett nyilatkozott. Azt hiszik, hogy a porta válaszjegyzéke nem tartalmazván határozott visszautasítást, alkalmat fog nyújtani arra, hogy a hatalmakkal Írásbeli tárgyalás induljon meg. Bécsből jelentik: Az európai kabinetek még nem kaptak választ jegyzékükre. A konstantinápolyi magán jelentések ellenmondók és így nem megbízhatók. Itt ma is azt hiszik, hogy Törökország nem ad határozott választ és folytatni fogja halogató taktikáját, de minden bizonnyal lehetővé teszi a tárgyalás folytatását. Ami a szövetségesek ultimátumáról szóló jelentést illeti, ezt az itteni beavatott körök nem tartják valószínűnek, miután a balkáni államok jegyzékátadó tervét a hatalmak lefújták s igy alig hihető, hogy most újra ilyen tervvel foglalkozzanak. A balkáni szövetségesek február 4-ig várnak, — tovább semmíesetre se. Ekkorra határozott döntést akarnak. Konstantinápolyból jelentik: A porta a hatalmák kollektív jegyzékére adandó válaszában ki fogja jelenteni, hogy miután engesztelő magatartást szándékozik tanusitaní, a hatalmaknak a béke föntartására irányuló fáradozásait teljésen méltányolja, de lehetetlen néki azokról a szigetekről, melyeknek Ázsiához váló tartozásága kétségtelen és Drinápolyról, valamint az ehhez természetszerűleg tartozó területről lemondani. Ebben a pontban, mely Törökországra életkérdés, további áldozatokhoz nem járulhat hozzá, de a hatalmak iránt való tiszteletből utolsó áldozatként tárgyalásokba bocsátkozhat még a mostan javasolt határoktól eltérő uj határmegállapitások felől, melyeknek folyamán azonban Drínápolynak a hozzátartozó területtel együtt Törökország birtokában kellene maradnia. Ha a szövetségesek a portának ezt a végső áldozatát nem fogadnák el, a felelősség az ellenségeskedések megindulásáért nem a portára, hanem a szövetségesekre hárulná. A londoni Daily Chronlicíe konstantinápolyi munkatársa meglátogatta Kíamil basa nagyvezért, aki ezt mondta neki: — Én természetesen a békét akarom, de mielőtt a nagyhatalmak jegyzékére felelünk, ismernünk kell a nép akaratát. A hadsereg a háború mellett van. A háború folytatásához pénzre van szükségünk, de arról nem lehet szó, hogy a külföld anyagi támogatásban részesítsen bennünket, a mig a békét meg nem kötöttük. Reméljük, hogy képesek leszünk belső kölcsönt fölvenni, hogy szükség esetében az ellenségeskedést újra megkezdhessük. Bécsi diplomáciai forrásból jelentik, hogy Joneszku Take Bukarestbe kompromisszum tervével utazott vissza, amely szerint Bulgária Romániának átengedi az utóbbi által kívánt területet Szilisztria nélkül, de Kavarna beleértésével ugy azonban, hogy Románia lemondana Balcsikról. Ezenkívül megállapodások jöttek létre, amelyeknek célja Románia és Bulgária között jó baráti viszonyt létrehozni. Románia arra kötelezi magát, hogy a Dunán két uj hidat épit. Megállapodás jött továbbá létre a romániai vasutaknak a duna—adriai vasúthoz való csatlakozásáról. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: Neheztel Bulgária. Szófia, január 20. A bolgár sajtó a román-bolgár tárgyalások 'kapcsán élesen kritizálja Ausztria-Magyarország magatartását. A bolgárok meg vannak arról győződve, hogy a monarchia bátorítja föl Romániát, hogy Bulgáriává! szeímben (követeléseit fokozza. Ezzel a machinációval a monarchia eljátszotta azt a barátságot, amelyet eddig a bolgárok részéről élvezett. A porta a béke mellett. London, január 20. Azok a jelentések, melyeket a Reuter-ügynökség Konstantinápolyból kap a portának a hatalmakhoz intézendő válaszjegyzéke tartalmáról, kielégítőek, mert Törökország válasza nem tartalmaz rideg non possumust. Ugylátszik, hogy Törökország nem volna ellene a tárgyalások folytatásának és magatartása megindokolásának, ami a nagyhatalmiaknak megadhatja a lehetőséget, hogy megkettőzzék törekvéseiket abban az irányban, hogy Törökországot más fölfogásra térítsék. Ha a hatalmak nem volnának képesek Törökország visszautasító magatartásával szemben nyomatékosabb rendszabályokhoz folyamodni, a szövetséges balkáni államok nyilván maguk lesznek kénytelenek cselekedni, mert világos, hogy nem várhatnak bizonytalan időkig, mig Törökország engedékenységet tanúsít. A hatalmak szerepe. Konstantinápoly, január 20. Az Ifham szerint a porta a hatalmak kollektív jegyzékére adandó válaszában tki 'fogja jelenteni, hogy (miután engesztelő magatartást szándékozik tanúsítani, a hatalmaiknak a béke fentartására irányuló fáradozásait teljesen méltányolja, de lehetetlen neki arról a szigetekről, melyeknek Ázsiához való tartozósága kétségtelen és Drinápolyhoz, valamint az ehhez természetszerűleg tartozó területről lemondani. Ebben a pontban, mely Törökországra életkérdés, további áldozatokhoz nem járulhat hozzá, de a hatalmaik iránit való tiszteletből utollsó áldozatként tárgyalásokba bocsátkozhat még a mostani javasolt határoktól eltérő uj hatánmegállapitások felől, melyeknek folyamán azonban Drinápoilynak a hozzátartozó területtel együtt Törökország birtokában kellene maradnia. Ha a szövetségesek ezt a végső áldozatát nem fogadnák el, a felelősség az ellenségeskedés megindulásáért nem a portára, hanem a szövetségesekre hárulna. A porta végül válaszában hangsúlyozni fogja annak szükségességét, hogy a hatalmak a szövetségeseknél is lépéseket tegyenek. írásbeli tárgyalások. Konstantinápoly, január 20. Biztos információk szerint a tegnapi minisztertanács a béke mellett nyilatkozott. Csak néhány miniszter szavazott a háború mellett, de ezek kisebbségben maradtak. Azt hiszik, hogy a porta válaszjegyzéke, nem tartalmazván kategorikus visszautasítást, alkalmat fog nyújtani arra, hogy a hatalmakkal írásbeli tárgyalások induljanak meg. Székely Ferenc kilépő levele. Szombaton bucsukilhallgatáson volt a királynál Székely Ferenc, a volt igazságügymlmiszter és tegnap este ahogy visszaérkezett Budapestre, bejelentette a munkapártból való kilépését. A kilépő levél igy hangzik: Nagyméltóságú Pártelnök ur! Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat messze mögötte marad annak iá kiterjesztésnek, amelyet az általános, egyenlő választójog óimén képviselői programbeszédemben és több pártalakitó gyűlésben választóimnak és a nagyközönségnek kilátásba helyeztem és amelyet az ország demokratikus fejlődése érdekében mla is szükségesnek tartóik; a szavazás titkosságát pedig csak igen szűk körben valósítja meg. Minthogy vallott álláspontomnak tőlem telhetőleg érvényt szerezni kívánok és amint a viszonyokat megítélem, a párt keretében való maradásomnál ez akadály: ennélfogva a nemzeti munkapártból kilépek. A pártnak eddig nagybecsű támogatásáért hálás köszönetemet nyilvánítva, maradtam Nagymiáltóságoknak tisztelő hive Székely Ferenc, s. k. Székely Ferenc legközelebb nyílt levelet intéz szombathelyi választóihoz s e levélben bővebben fogja megokolni elhatározását. Ma délelőtt a Délmagyarország budapesti munkatársa fölkereste az ex-igazságügyminiszter fiát, Székely Aladár országgyűlési képviselőt, aki édesapja lépéséről a következőket mondta: — Tegnap este megírta atyám kilépőlevelét és nyomban elküldte a munkapárt egyik alelnökének. Már előbb is megtette volna, de a bucsu-audiencia előtt nem akarta formálisan otthagyni a pártot. — Érdekes volna tudni, mi történt a szombati audiencián? — kérdezte munkatársunk. — Sajnálom, de erről nem szólhatok semmit se. Atyám nemsokára bővebben kifejti álláspontját a választójogi javaslattal szemben. ~ — jg — legszebb és legmodernebb kivitelben II H A Braun Viktornál B 1 1 I4lf| ülPBk Szeged, Vár-utca 7. szám I y^gj HmB H H ^dr • wk Telefon Telefon - A legkedvezőbb fizetés \ fetée