Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-19 / 15. szám

6 lényegesebb változást évszázadok nem tün­tetnek föl. (A leánygyermekek, kiknek gyakori szőke haja és kék szeme turáni eredetre mu­tat, 12 éves koruktól kezdve arcukat idegen férfi előtt nem láttatják. S mig nemük isz­tambuli társai Irakjelszoknyát és kocsikerék kalapot viselnek, addig itt még a legelőke­lőbb imüiftikmek ós öhodzsáknak 'feleségeit is deformálja a dimiije: egy bokáiig érő bő bu­gyogó s az ép oly esetlen felöltő: feredzsa vagy jasmak. Jaj volnia annak a török nőnek, aki az utcán férfi közeledtére nem fordulna a falhoz, vagy arcát a kiüifjével (kendővel) el nem takarná! Hátha még szóba elegyedne vele. Azt kiközösítené a társadalmuk, mint erkölcstelen> fehér személyt. De itt a nő hűt­lensége ismeretlen fogalom ás! Pedig távolról sincs oly jó dolguk, mint keresztény társnőiknek, övék a házi gond, a gyermeknevelés, a tisztogatás, mosás. A bosz­niai molhamedán nő mindig dolgozik. És itt nincs zsúr, nincs flirt, nincs szórakozás, korzó, mozi miegymás. Csak a péntek dél­utáni séta alkalmával jön össze a városon kivül a. mezőkön néhány nő férfi kiséret nél­kül teferics-re, teréferére. Úgyszólván ez az egész mulatságuk. De viszont akárhányszor lehet őket látni, amint a folyó mellett a ru­hát sulykolják, vagy pedig a szántóföldön, — amíg férjük a tag végében szőnyegen ülve csibukozik — két három felesége kapál. * * * A török nő meny asszonysága sem va­lami örömteljes. Nincs vizit, nincs tánc, nem zongorázhatok együtt a vőlegényével. Az ifjú csak péntek aohsamkor (nap lemente után) mehet a siirü rácsozatni ablakihoz vagy a hátsó pitvarajtóhoz a siklókra (udvarlásra) a jövendőbelijéhez, akinek arcát csak talán kis lány korában látta futólag. A legény s a leány ilyenkor is csak halkan suttoghat­nak, ölelésig, csókig nem juthatnak. A ka­cérabibja legföljebb kissé félretolja a fátyo­lát. Mit szólnának ia mi szópjoink, ha ily drákói szabályok alatt állanának! A legtöbb férfi neje arcát csak aszszony korában pillantja meg zifafkor: az első na­pon. A szerelem itt egy titkolt, majdnem tilos érzés. A házasságokat nem az égben s nem a szivek parancsa szerint kötik meg, hanem a rokonok ajánlása után. De azért nem megy a dolog minidig ily simán s a mohamedánok iközt Hercegovinában még ma is előfordul a nörablás. Ilyenkor a kádi Ítélkezik s a vő­legénynek rendesen valami váltságdíjait kell fizetnie. Bár a többnejtisóg államilag elismert és megengedett állapot, a legtöbb boszniai mu­zulmán mégis csak .egy feleséget vezet- haza, mert, ugy látszik, a török szépségek közt is van akárhány kardos menyecske. Különben nem volna értelme az ilyen példabeszédnek: Asszony, tüz, tenger, ki tudja, melyik a rosz­szabbV. — vagy: Csak az a nő jó, akinek nincs nyelve. A házassági jog forrása a korán, amely különben minden Irmáján, köz és közJlga^­gatási jogot szabályoz, sőt a padisah állását is, mert pl. Alkl ül Hamid szultán idet realizá­lás a is az írott koráni jog s nem csupán a nyers erőszak alapján történt. Az esküvő (nityáh) kevés vallásos szer­tartással vön egybekötve. Az dsznam egyszerű imát mond, áldást kór s a frigy meg van kötve. DÉL/MAGYARORSZÁG 2 Esküvő előtt- a menyasszony körmeit karmazsinnal megfestik. A vörös köröm itt­az asszonyiság jele, mint nálunk a főkötő s ezt még a ráncosképü vénasszonyok .is félté­kenyen ápqljákL Az .egybekelést rendesen pénteken tartják, amely nap a törökök va­sárnapja a hedzsra (Móbaimed futása) em­lékére. A menyegzői kalácsot a menyasszony csütörtökön (aűhsam) után töri meg s ekkor vendéglik meg a meghívottakat. De itt. nincsenek mézes hetek, ha-nem az -asszony — a. jómódúak kivételével — mind­jjár.ti másnap megkezdi tetrlheísi munkáját, gonddal teli életét: mos, takarít, főz, kapál, fát vág. De aztán minden .mohamedán iházá­tája tiszta és rendes is. * * * A módos birtokosok háza igen szép, ren­desen a legszebb a faluban, ugy, hogy né­melyik beillenék akármely tiszamenti köz­ségbe viUátiialk. Ahol van hely, ott magas kő­keritóses kert közepére építik a sűrűrácsos ablakú házat, aímiely ritkán földszintes. A lakszobák főleg az emeleten vaunak:: a há­remük a nőé, a szétomlik a férfié. A föld­szintien van egy szoba magaza, melynek tűz­biztos falai közé veszély idején a család ingó­ságait, kincseit zárják. A lakás fődisze a sok szőnyeg, mely a lakóhelyiségek minden talpalattnyi padlóját betakarja s melyben gyakran pazar fény­űzést fejtenek ki. A -fal hosszában kerevetek húzódnak végig, de ezzel a berendezés úgy­szólván kész is, mert a mohummedán egyéb bútort alig ismer, képet fölakasztani pedig vallása tiltja. A család összes ruháit, esz­közeit, szükségleti cikkeit egy vagy két óri­ási, egész -a mennyezetig érő szekrény (do­krf) rejti. Csak a modern gondolkodók házá­ban lehet széket, asztalt, üvegkészl etet, látni. Sáros cipővel a szobába lépni annyi volna, mintha valaki nálunk '.föltett kalappal lépne födött helyiségbe, ezért a mobammedán mi­előtt a szabadiba lép, felső cipőt (kundura) ihuz fel, amelyből rendesen egész sereg bever lajtaja előtt, A török a természetnek nagy barátja, sze­reti a növényeket, virágokat, hiszen a Gül Baba (rózsák apja) rózsájniaik nálunk is/, mesze földön, híre volt valaha,. A mohamimedáinolknak, kik Bosznia­Heroegovinábáin főleg kereskedők és birto­kosok, állandó éisj f-olytonös dojloggajl járó foglalkozását, nagyban akadályozza^ nnaj nem lehetetlenné teislzi haponkliinítí Ötszöri imakütelezettségüjk. (namaz kylmlakj S a török mindenuyiszer lelkiismeretes a dzsámi­jába (mecset) megy és legmélyebb áhítattal végzi előirt imáját. Minden családnak meg­van a maga megbatározott mecsetje, amelybe járni köteles s mivel egy-egy mecset rendesen nem nagy, népesebb helyen sokra van szük­ség. Igy egyedül Sarajevoban 95 minareról énekli a mnezzin az imára liivó örök him­nuszt. Az utas utón kendőjére térdel s igy végzi imáját, h-a nincs mecset közelében s a kereskedő is, ki üzletét nappal nem hagy­hatja, ott teríti ki szőnyegét s ilyenkor Ima­közben se lát, se ball, nem törődik sem a ve­vőivel, sem a járókelőkkel, csak imádkozik, csak Allahhoz, az egy Istenhez fohászkodik. Utazáskor szőnyegnek a turbán kendőjét használják, amelynek színéről meg lelhet is­mlernijL ki mjílyen osztályhoz tartozik: a szöftáé, chodzsáé (írástudó, tudós, pap) hó­fehér gázszövet, a dervisé zöld, a hadizsié __ 1913. január 19. (ki Mekkát megjárta) sárga, díszes selyem himzéssel. A többiek rendesen fezt viselnek. A moszlim álltaiéiban becsületes, türel­mes, jószivü, íhisz az alamizsnálkodás sza­daka) Allah öt főparancsianak egyike. Az amit kegyetlenkedésükről, keresztény gyűlö­letükről terjesztenek, közönséges mese. Ma­gában a koránban is vannak „szure"-k, mé­lyek a vallásbeli türelmességet teszik köte­lezővé. A mohammedánnál a szent élet a legfőbb dicséret, a legfőbb jó pedig a túlvilági élet hét paradicsoma, emiatt aztán nem .fél a ha­láltól. Neki az megváltás, átmenet a gyö­nyörök országába. * " ' ­* * Ha egy török meghalt, házában megjele­nik a rokonsága, az elhunyt bűneit megbe­csülni. Nagyon szigorú mértékkel mérnek, pl e|gy .eihialnyajgcllt íimláérŰ 500 dracfbmiát számítanak. Az igy kijiöyő összegből levon­ják az életében tdtt alapítványainak, ala­mizsnáinak, jótéteményeinek összegét, s ha még .mindig marad fönn valami, ugy- az a hagyatékból födöztetik s kegyes célokra (va­kuf) szolgál. Ez összegekből építenek mecse­tet, iskoláit, segélyezik a nyomorékokat, mert sajnos, az évszázados elhanyagold folytán e tartományainkban sokféle betegség, főleg a vérbaj nagyon el van terjedve. Azt, kit Allah, az igazság ura (dzsenab-i hakk) -magáihoz szólított, nem teszik kopor­sóba, hanem egy fához, deszkához kötözve, arccal keletnek, ülő helyzetiben temetik el. Megható látvány az ilyen esti halotti menet, amint a rokonok, mindig négyen váltogatva, viszik csöndben a megboldogultat á Szent Mihály lovon. Senki nem énekel, nem sir, nem zokog, hisz nem sajnálják, hanem irigylik azt, kit Isten, az egy, .magához vett, Mindenkit mecsete körüli temetőbe (me­zariik) helyeznek s igy a helység belseje is tele van sok-sok kisebb-nagyobb temetővel, amelyet, mint szent helyet bántani s az el­hunytat nyugalmában zavarni nem szabad. Emiatt itt gyakran a legszebb házaik mellett a város közepén temetik, rendetlenül álló sír­kövek zavarják az összhangot. S még itt is különbséget tesznek férfi és nő közt. A len­dületes (felírású turbános sírkövek alatt, mely gyakran virággal is van ékesítve, férfi nyugszik, míg a nőknek egyszerű hegyes kő­vel jelölt sírhelyein ritkán észlelhető a ke­gyelet nyoma. íE sziklás országért, sok vér, sok könny folyt, mindenütt nagy kiterjedt temetők, sí­rok, kripták őrzik az örökalvókat: fönn a magasban az őslakóikat, a bogumilokat, lenn a völgyökben elszórva mindenüvé a nagy próféta követőit... Múlik az idő ... Egyformán mossa, koptatja, porlasztja a sírköveket a zugé zápor s a mulandóságot hirdető kósza szél egyformán simítja meg sirbaimiát fcertesatéinynlek, bogumjjliuaíki, osz­mánnak. Forognak a 'századok, a győzőkből legyőzöttek válnak, s ki tudja, nem lesznek-e uj 500 év múlva ia szerte heverő mpbamime­dán sírkövek az elpusztult törökségről a tör­ténész számára ép oly érdekes leletek, mint ma a bogumij sírok ormótlan tömbjei. Ki tudja, hol lesznek akkor az iszlám jámbor köveitői?! Allah janiin et! Allah segíts! Horváth Béla dr.

Next

/
Thumbnails
Contents