Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-19 / 15. szám

1913. január 14, DÉLMAGYARORSZÁQ 5 be fogja látni, hogy a közben jött hadi viszontagságok még korán sem konditák meg Magyarország életének vészharangját. Nehéz körülmények között vagyunk, de nem vagyunk reménytelenül; és ha a magyar önmagához hü marad és belső visszavonással saját öngyilkosává nem leszen, rajtunk is bizonnyal teliesedendik ama régi igaz mondás: „aki kitart, az'győz". Elutasító lesz a porta válasza. — A törökök követelik a háborút. — Megegyezés Albánia határairól. — (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyi jelentés szerint a portán tudják, hogy az együttes jegyzék bevezetését a német kormány kívánságára enyhébb formába öntötték. Németország tiltakozott az ellen is, hogy a jegyzékben arról szóljanak, hogy Törökország ázsiai birtokait veszedelem fenyegeti. Németország tiltakozott továbbá a flottatüntetés ellen s ez az oka annak, hogy a jegyzékből ezt a fenyegetőzést kihagyták. A porta a legrövidebb időn belül elfogja küldeni válaszát a nagyköveteknek s ez a válasz egyszerűen visszautasító lesz. A szultán az együttes jegyzék átnyújtása után a nagyvezért hosszabb kihallgatáson fogadta. A szultán, aki Drinápoly átengedéséről még mindig hallani sem akar, több politikust, köztük az uj-török párt vezéreit is, ia palotába hivatta. Az ujtörökök és a katonai körök határozottan a háboru folytatását akarják, A kormány nem engedi meg az uj-török lapok megjelenését s ez még jobban fokozta az elkeseredést Kiamil basa ellen. Perát és Sztambult elárasztják nyomtatványokkal, amelyekben a háboru folytatását követelik. A háborupárt utcai tüntetéseket készít elő. Kiámil basa el van tökélve, hogy a rendháboritók ellen a legszigorúbb intézkedéseket fogja tenni. Londonból jelentik: Olaszország és Ausztria és Magyarország diplomatái véglegesen megegyeztek Albánia határairól s Németország ezt a megegyezést támogatja. A megállapodás értelmében a szövetségesek Üszküböt, Monasztirt, Ipeket, Koszovót, Köprilit, Prizrendet és Janinái megkapják, ellenben Szkutari és Dibra az albánoké lesz. Olaszország eredetileg azt javasolta, hogy Szkutarit a szövetségeseknek adják, de Ausztria és Magyarország tiltakozott az ellen, mert a lakosság túlnyomó része albán. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A jegyzék szövege. Konstantinápoly, január 18. A hatalmak együttes jegyzékét tegnap délután félháromkor Pallavicini osztrák-magyar nagykövet nyújtotta át a portán az összes nagykövetek nevében Noradunghián külügyminiszternek. Az átnyujtást nem követte megbeszélés és az egész formalitás csak néhány percig tartott. A jegyzék szövegét, melyen még tegnap délután, kevéssel az átadás előtt kisebb módositást eszközöltek, a hatalmak nem fogják közzétenni, hanem a nyilvánosságra hozatalt a porta tetszésére bízzák. Hartwig kirohanása. Belgrád, január 18. Hartwig belgrádi orosz követ ma a félhivatalos Tribuna tudósítója tette: előtt a következő nyilatkozatot — Megállapíthatom, — mondta, — hogy a szerb kormány az egész válság ideje alatt nyugodt és méltóságteljes volt. Ugrón István, a magyar-osztrák követ, több izben exponálta magát az ellentétek elsimítása érdekében s egyáltalában rendkívül korrekten viselkedett. Előttem több izben kijelentette, hogy Prohászka konzul megsértését megérthetőnek tartja, annál is inkább, mert a katonai körök a nemzetközi jog szabályainak ismerete nélkül, tudatlanságukban is követhetnek el háborús időben olyan lépéseket, amelyek beleütközik a genfi konvenció szabályaiba. Ugrón egyébként a szerb kormány teljes bizalmát birja s ez kitűnik abból is, hogy Pasics —mint azt előttem kijelentette — csupán azért kért bocsánatot a monarchiától a prizrendi események közelebbi megvizsgálása nélkül, mert Ugrón kérte őt erre a lépésre. Mitrovicában az orosz és a francia konzult is bántalmazták, azonban sem Oroszország, sem Franciaország nem érezte magát arra jogosítottnak, hogy az ilyen kicsinyes okokból afférokat csináljon. A szerb sajtó, sajnos, nem viselkedett olyan nyugodtan és méltóságteljesen, mint kellett volna, ez azonban csak válasz a magyar és osztrák sajtó Szerbia ellen intézett szinte hallatlan támadásaira. 22 ezer halott, 35 ezer kolerás. London, január 18. A Times jelenti Szófiából: A veszteségek lajtsromát hivatalosan következőleg állapították meg: A tisztek közül halott 284, megsebesült vagy beteg 876, összes 1160. A legénység soraiban halott 21.018, sebesült vagy beteg 51,187. A sebesültekből és a betegekből 70 százalék meggyógyult, sok pedig a gyógyulás utján van. Sokan köztük már ismét bevonultak. A Csataldzsa előtt állló hadtestből 35,000 ember megkapta a kolerát, de csak 3000 ember esett a járványnak áldozatul. fi bogumilok és mohamedánok. Az egész Európát aggódásban tartó aktualitások kapcsán érdekfeszítő sorok következnek itt a történelmi nevezetességű Bosznia-Hercegovináról, a kontinensünkről majdnem teljesen kiszorított muzulmánok szokásairól, erkölcseiről. A figyelmet lebilincselő írásnak különösebb jelentőséget ad, hogy írójának hosszú időn át volt alkalma közvetlen közelről megfigyelni mindazt, amiknek most való megírását a mai történelmi idők sokszorosan szükségessé és jelentőssé teszik. •Bosznia déli részén és Hercegovinában járva a „polje"-kat: kerek, termékeny síkokat környező magas liegyek hátán szép sorjában álló ormótlan, faragott kőtömbök hevernek. Amelyik oldalukat a vihar s a zúzmó megkímélte, azokon durva véset ü cyrill hetük küzdenek az elmosódással. Olyik szót el is lehet olvasni: mind halottról, halálról szól. Ha megkérdez az ember egy öles, morc hercegovácot, hogy mi az?, — közömbösen felel: boguttnil kövek. Mit bánja ő a halottakat, mit törődik a kövekkel, -hisz úgyis túlsókat juttatott neki belőle a mostoha természet Pedig e hallgatag kövek a balkáni autochton lakosság hányatott történelmének egy egész korszakát jelzik, melyből az utódok s a kortársak ingalm-atlansága folytán alig maradt ránk más emlék, mint e sorjában álló, -esővert sírkövek. A keresztény vallás ibojgumijl szektája rjégente!, -a X—XV. sz& zadlban oly elterjedt vallás volt a Balkánon, mint ma az iszlám s e kettő között van- -némi -hasonlatosság is. ,E felekezetet- a X. század első felében egy Bogum.il nevü bolgár pap, kétségtelenül ázsiai török befolyások hatása alatt alapította s tana a délszláv kereszténységben hamar elterjedt. Követői ismerték a töibbnejiüség-et, mint Möhammed bivei is, különös jogállást élvező lelkészeik nem voltak, mint ahogy a muzulmánoknál is az iznam csak a hivők meghatalmazottja, fölkért a hivők sorából. A begumilok földi javakkal nem sokat törődtek, mint ahogy a mekkai próféta hitvallása szerint a földi lét csak előkészület a mennyei életre. De (bár a felekezet a XIV. században Bosznia-Hercegovinában uralkodó helyzetei foglalt el, a magyar hódítás a közös üldözés Byzáne és Róma részéről, későibb pedig a török invázió hamar véget vetett neki s a legtöbb boguim.il áttért a hódítók úgyis hasonlatos hitére. Ma emléküket csak néhány monda s e roppant nagyságú sirkövak őrzik, melyeknél nem tudja az emíber elképzelni, hogy vitték őket mai helyükre? Helyébe a birtokosok, nemesek, jómódúak vallásául iaz iszlám lépett, mig a póri osztály orthodox keleti hitre tért. A mohamedánok itt mai napig is megtartották különleges helyzetüket. Bosznia-Hercegovina mohamedán lakosai, bját -Iá tAbhivallá'sfelektezetökkell a legt-eljesiebh békében élinek, azokkal nem keverednek össze. Érdekes jelenség, hogy a perifériákon sokkal buzgóbb, sőt etvakultabb a konzervativ eszmékhez való ragaszkodás, mint a központon. Mig a mohamedán világ szivéib-en: Stambulban az ifjú törökök eszmeáramlata oly sok egészséges, modern felfogást houositott meg, hogy az ifjú törökök feleségei a legelegánsabb párisi divatú öltözékben jelennek meg az utcán, s családi életűket is egészen nyugati mintára rendezték be úgyannyira, hogy a sejch ül iszlám néhány év előtt kénytelen volt szigorú fermanban elrendelni a régi viszonyok belyreállitását s a nők sürü fáty-olviselését (persze eredménytelenül), addig itt a muzulmánság határszélén a törökök magánéletében semmi