Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-19 / 15. szám

4 gokat elrejtette odahaza az udvarban. A feleségének egy szét sem szólt az esetről. Szombaton délelőtt aztán kiderült a bűne. A pénzből egy fillér sem hiányzott. Igy mondta ei az esetet a szerencsétlen ember a bűnügyi kapitány előtt, Sirt, könyörgött, hogy mentsék meg, megbánta a bűnét, bocsássanak meg neki, a családjáért lopott. Bennünket megkért, hogy ne irjuk ki a nevét.. A panaszos visszavonta. ugyan a följelentést, az eljárást azonban nem lehet beszüntetni ellene, mert a cselekedete hivatalból üldözendő. A feleségét, is kihallgatta, a rendőrkapitány. A csinos, fiatal asszonyt megtörte a sok szenvedés, szemének megtört a csillogása. — Kegyelmet könyörgök az uramintak — esdekelt az asszony — isten, bocsássa meg neki a vétkét. Nem is ő a bűnös, ón vagyok az oka mindennek . . . Ez a kíméletlen önvád, a szerelmes aszszony fiáíjdalimias esalatkozása könyeket fakasztott. mindkettőjük szeiméban. Megrázó jelenet volt, amikor a férfi ia felesége elé rohant, letérdelt és csókolta a kezét . . . Még a rendőrkapitány sem palástolhatta el a meghatottságát. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány öt korona rögtöni segélyt utalt ki a szerencsétlen asszonynak és biztatta, lrogy szükség esetén forduljon hozzá. A főkapitány egyúttal a jótékony egyesületek figyelmébe ajánlotta a nélkülöző családot, Ez az eset markáns vonásokkal rajzolja meg azt a torzházasságot, ami szerelmi házasság cimen él a köztudatban. Nem arról a szerelmi házasságról beszélünk, ahol a rendes javadalmazási! férjnek még hozománynyal erősitik meg a szerelmiét. Ha a szerelem gazdasági alapotAs talál —- ez már igazán a tökéletes boldogság. Milyen sok esetben megtörténik azonban, hogy husz éves fiatalemberek, akiknek annyi fizetésük sincs, hogy pontosan fizessék a lakásbért, az izzó zett. Hétfőn délben tehát felkelt és elment a színházhoz. Bement a sötét nézőtérre és egy darabig nézte a próbát. Mikor Zádor Olga kiment a színpadról, utána indult. A folyosón utolérte. — Olga, — mondta neki rosszkedvűen — nézze, mondani akarok magának valamit. — Tessék — mondta az asszony. — Nézze, Olga ... hiszen igaz ... én küldtem magához azt a fiút... de nézze, ez mégse járja... — Mi nem járja? — -kérdezte gyorsan az asszony. — Annak a fiúnak tanulnia kell... Az egy gyerek ... Nem járja, hogy magánál tartja. Az asszony halkan és gúnyosan felnevetett. — Hiszen már nincs is nálam — mondta. Lóránt meglepetve nézett rá. — A maga fia az — mondta kicsit keserűen az asszony. — Már el is hagyott. Szamár voltam. Elhoztam ide a színházhoz. Már Várkonyi Ilkánál lakik. Az öltözteti. Nézzen ki... Odavezette Lorántot egy ablakihoz. Lóránt lenézett. Egy kis csoportban, szinészek és színésznők között ott állott a fia. Nevetve beszélt. A nevetése uj, ismeretlen, bántó nevetés volt, A ruhája is uj volt. Selyem mellényt hordott, nagy, színes nyakkendőt, csillogó cipőt, a mansettája és a gallérja fehéren világított ki a ruhájából... A társasága érdeklődve hallgatta. Lóránt lenézett rá; látta, hogy hiába jött; ugy érezte, hogy ezt a fiút elrontotta, megbuktatta, korrumpálta és összeszorult .a szive a lelkifurdalástól és bánattól. DBPMAQYARQRSZ'ÁQ szerelmi mámorban házasságot kötnek, mondván az arájuknak: — Ne félj angyalom, megélünk mi a száraz kenyéren is . . . Aztán következik a szomorú kiábrándulás. Föleszmélnek az életre, amikor már miinden késő . . . Szerelmi dráma a sándorfalvai erdőben. — A szegedi törvényszék Ítélete. —• (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék második büntető tanácsa szombaton igen érdekes bűnügyben Ítélkezett. Gaál András szegedi kereskedősegéd ült a vádlottak padján, aki a műit év szeptemberében a sándorfalvai erdőben agyonlőtte szerelmesét, Vecsernyés Mária tizenhét éves szegedi leányt. Az eset után a fiatalember öngyilkosságot kísérelt meg a városi gőzfürdőben, a golyó azonban csak súlyos sérülést ejtett. A nyomozás során levelekből és tanúvallomásokból megállapította a rendőrség, hogy közös elhatározással választották a halált, mert a leány szülei útját állták a boldogságuknak. A bíróság izgalmas jelenetekben bővelkedő tárgyalás után — amelynek a részleteit a tárgyalás zárt jellege miatt nem közölhetjük — egy évi börtönre itélte a véres szerelmi dráma hősét. A bíróság a 282. paragrafusban megállapított, megölt személy komoly és határozott kívánságára történt emberölésben mondta ki bűnösnek Gaál Andrást. A tárgyaláson Hevesy Kálmán elnökölt. A vádhatóságot Gergics Károly dr. ügyész képviselte, a vádlottat Eisrier Manó dr. védte. Az elnök ismertette a vádiratot, amely szerint Gaál András 1912. szeptember 13-án reggel öt órakor a sándorfalvai erdőben agyonlőtte Vecsernyés Máriát. A leány este megszökött hazulról és aztán együtt utazott a fiatalemberrel Sándorfalvára. A vádirat ismertetése után az ügyész indítványára zári tárgyalást rendelt el az elnök. Gaál András a kihallgatás során,azzal védekezett, hogy almikor a kezében tartotta a revolvert, a leány megszorította a kezét és kétszer egymásután elcsattantotta a ravaszt. Olyan izgatott volt, hogy nem tudta megakadályozni a tragédiát, öntudatlan állapotban élte végig a jelenetet. A vallomás után két tanút hallgatott ki a bíróság, Farkas Gyula és Tóth János kereskedősegédeket. Gergics Károly dr. ügyész vádbeszédében kérte a bűnösség .megállapítását, amely után Eisner Manó dr. mondta el védőbeszédét. A pompás konstrukciójú, éles jogászi meglátásokon fölépített beszédében a védő Gaál András cselekedetének a büntethetetlenségét bizonyítgatta. A .marasztaló ítélet indokolása szerint a bíróság az Ítéletnél a vádlottnak a rendőrség előtt való beismerő vallomását vette figyelembe. A nyomozás során talált levél is mindenben megerősiti a beismerő vallomás adatait. A tárgyaláson való védekezés tehát valószínűtlen. A vádlott és védője megfölebbezték az Ítéletet. Az ügyész megnyugodott. A választói reform és a gyáriparosok. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezető igazgatósága tudvalevőleg elhatározta, hogy a választójog reformja kérdésének tárgyalására közgyűlést fog öszszehivni. A közgyűlés előtt a szövetség központi irodája, terjedelmes előterjesztésben fogja ismertetni a választójog reformjáról szóló javaslatot az ipari érdékek szempontjából. Ez előterjesztés már a legközelebbi napok folyamán a szövetség összes tagjainak meg fog küldetni. Az előterjesztés kifejti, hogy a szövetség a választójog kérdésének politikai vonatkozásaival nem kiván foglalkozni, de ma is azon az állásponton van, a melyet 1910. évi közgyűlés alkalmával foglalt el, amikor az iparosság és az ipari munkásság általános s egyenlő választójoga mellett foglalt állást. Ez állásfoglalásában az ipart az a remény vezeti, hogy idővel ama 1913. január 19. külön szolidaritáson kiviii, amely egyfelől az ipari vállalkozók, másfelől az ipari munkások között fennáll, idővel ki fog alakulni egy bizonyos tágabb ipari szolidaritás mindazon exisztenciák között, akiknek sorsa az ipar boldogulásától függ. Kossuth Lajos mint haditudósító — A szegedi ütközet. — (Saját tudósítónktól.) A debreceni, református kollégámul nagy könyvtárának kéziratgyiijteménye értékes relikviával gyarapodott. A gyűjteményben őrzik most. Kossuth Lajosnak két ivr.e terjedő liadi tuidóisitásámaik eredeti fogalmazványát, amelyet 1849. .augusztus 8-án irt Aradon, öt nappal a világosi fegyverletétel előtt.. A kéziratot Kossuth Lajos a hivatalos Közlöny számára szerkesztette a hiéten vívott csatákról. Megírta ugyan a tudósi fásokat, de nyomtatásiban neim jelentek meg. A nagy katasztrófa eltemetett mindent. A hivatalos Közlönyének akkori nyomdásza Frics József volt, aki később a debreceni városi nyomdának lett ügyvezetője. Titokban őrizte meg .sokáig a nagybecsű kéziratot s most aztán átadta a kollégium könyvtárának. A ínég most is páratlan érdekességü hadi tudósítás egy része igy hangzik: Dembinszky altábornagy Szöregnél oly állomást vévén, melyből az ellenség erejének nagy tömegekben kifejtését sikerrel akadályozható .m;eg, augusztus 2-ik, 3-ik és 4-ik napjain a Szegedről áttörő ellenséggel folyvást ütközött s állását mindig megtartá. Ezen ütközeteikben sok mások között, a kiknek nevei a csaták részletesebb leírásával későbben fognak közöltetni, altábornagy ur különösen kiemeli Jordán Zsigmond mérnök-századost, ki az ellenségnek a Tiszán áttörését 24 óráig lehetetlenné tette s ha meg nem sebesült és e miatt serege néhány percig vezénylő nélkül nem marad, az ellenség a Tisza innenső partján egy lépést se nyomulhatott volna előre. Továbbá méltányló dicsérettel említtetik az élők között Lázár alezredes és Katona őrnagy, a hazáért dicsőén elvérzett hősök között pedig Rohrman őrnagy, a 16. százlóalj rettenthetlen parancsnoka és Sink József vadász-százados, kinek özvegyéről hálásan gondoskodni a kormány kötelességének ismerendi. Dembinszky vezér szőregi állását csak amaz esetre szándékozik elhagyni, ha az ellenség vagy alább Törökkanizsánál a Tiszán, vagy Makó felől a Maroson áttörvén: őt oldalt és hátában .fenyegetné. Ez esetek mindketteje augusztus 5-én. elkövetkezvén, alsó tiszai hadseregünk állását megfelelően változtatá és azóta e mai napig folyvást ütközik; augusztus 7-én azonban .már ,a vitéz Kmeti tábornok hadosztályával is egyesült s ez által ottani haderőnk nevezetesen növekedett. Általában a nemzet haderejének célba vett egyesítése, melynek némelyek általi késleltetése, az utóbbi idők viszontagságait okozná — elvégre csakugyan teljesül. Ennyit mondhatunk megnyugtatásul: azt miként? mikor, hol s minő .munkálati tervvel? —mint függőben lévő dolgokat, közönség elébe nem bocsájthatjuk. Általában egyiik gyöngéje nemzetünknek a hir tudási vágy és a hirterjesztési ösztön; mely aztán lépésről-lépésre nagyítva költ ,s ezzel a hazának sokszor már végtelen .kárt okozott. Most közöttünk alig számosabb valamely osztály, mint .a vészmadarak osztálya, kik hosszú képpel beszélik a hirt, melyet saját rettegésük óriássá növelt, imint a leszálló nap az árnyékot, Isten óvjon e vészmadaraktól! Kin segített .még valaha a rettegés? Mit kérjük a nemzetet: vegye számba erejét, mely országos lételünkért s a- haladás, a világszabadság és civilizáció érdekeiért a harctéren áll; és hidegvérrel számítva,