Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-19 / 15. szám

1913. január 3. DEEMÁGYARORSZÁG 3_ szüksége Szegednek ós olyanformán ajánlja a terv megvalósítását, hogy a város liárom különböző pontján állítsák fel ezeket az iskolákat- Erre a célra a városnak 20 katasztrális hold földet, kell adományoznia. A szaktanítók és tanítónők fizetését a közoktatásügyi miniszter a tárcája költségvetésének terhére elvállalja. Végül kérte a tanfelügyelő ebben az ügyben ugy a közigazgatási bizottság, mint a város vezetőségének támogatását, mert csak így tud majd eredményeket elérni a közoktatásügyi miniszternél. A tanfelügyelő jelentését a bizottság tetszéssel tudomásul vette. Ezután a különféle bizottságok tagjait választották meg. A fegyelmi választmányba: Jászai Gézát, Kedacsic Károlyt, Kószó István dr.-t, Kruspér Pált és Rósa Izsó dr.-t, póttaggá: Végman Ferencet; a gyámügyi felebbezési bizottságba tagokká: Becsey Károly dr., Jászai Gézát, póttaggá: Jedlicska Béla dr.-t; az erdészeti albizottságba elnökké: Végman Ferencet, tagokká: Becsey Károly dr.-t és Obláth Lipótot; a másodfokú erdészeti (hatóságba tagokká: Becsey Károly dr.-t, Jedlicska Béla dr.-t, Kószó István dr.-t és Rósa Izsó dr.-t, póttagokká: Jászai Gázát, Obláth Lipótot, Papp Róbert dr.-t és Szarvady Lajost; .az útadó bizottságiba tagokká: Kószó István dr.-t, Obláth Lipótot, Rósa Izsó dr.-t és Turóczy Mihály dr.-t; végül az adóügyi bizottságba Lázár György dr. polgármester elnöklete alatt tagokká: Jászai Gézát, Kedacsic Károlyt, Obláth Lipótot, Perjéssy Lászlót és Rósa Izsó dr.-t, póttagokká: Papp Róbert dr.-t ós Szarvady Laijost. Jelenvoltak az ülésen Lázár György dr. polgármesteren kivül hivataliból: Taschler Endre főjegyző, Gaál Endre dr. tanácsos, Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész, Faragó Ödön dr. tiszti főorvos. Koczor János katonaügyi tanácsos, Pálfy József dr. árvaszéki elnök, Szápár József dr. királyi ügyész, Kedacsic Károly pénzügyigazgató, Járossy Gyula királyi tanfelügyelő, Kruspér Pál államépitészeti hivataifőnök, Bagáry Kálmán dr. gazdasági felügyelő és Jung Péter f©állatorvos, a tagok közül Becsey Károly dr., Jászai iGézia, Jedlicska Béla dr., Obláth Lipót, Papp Róbert dr., Perjéssy László, Rósa Izsó dr. —• Gyurka, — mondta ijedten — beteg vagy? —• Nem — válaszolta halkan a fiu. — Hát mi bajod? Szerelmes vagy? Igen — mondta halkan a fiu. Lóránt káromkodott, szidta az asszonyt, a fiu befogta a fülét, Lóránt ekkor elhallgatott, gondolkozott egy kicsit, azután hirtelen megszólalt: —Gyurika! — Tessék! — Gyurka, hát én segítek rajtad... Innen ugy is el kellene most menned ... Látogatóm jön... Adj ide egy névjegyet. A fiu sietve vitt neki egy névjegyet. — Ceruzát! A fiu sietve húzott elő egy ceruzát. Lóránt elvette a ceruzát, felkönyökölt az ágyban és a ceruzával ráirta a névjegyre: — Olga, itt küldöm a fiamat. Magának adom. A névjegyet betette egy borítékba, a borítékot leragasztotta. — Tudod, hogy hol laíkik? — kérdezte. — Ki? — Zádor Olga. — Oh hogyne — mondta sietve a fiu. — Persze, mert a lakása előtt szoktál ácsorogni. Szamár. Tudom. Én is ilyen voltaim. Hát elmégy hozzá. Beküldőd neki ezt a levelet. Ha a szobalány azt mondja, hogy még nem keit fel, nem baj. Csak küld be a levelet. A többi nem a te dolgod. A fiu habozott, ijedten és kételkedve nézett az apjára. — Hát eriedj — mondta Lóránt. — Én látogatót várok. Este a Centralban együtt vacsorázunk. És ne félj. A fiu elment. Lorántnak ekkor lelkifurdalása támadt, felugrott, vissza akarta hívni a fiút, de az már messze volt; különTörténet harminc fillérről és egy kis családról. (Saját tudósitónktól.) Pénteken éjféltájban panaszolta az ügyeletes rendőrtisztnek Schreiber György szegedi asztalosmester, hogy amig este a családjával a színházban szórakozott, betörtek a lakásába. Az Alföldiutca 44. számú házban van a lakása; az udvarra nyiló ablakot betörték és azon keresztül bemásztak a szobájába. Az asztalon hevert egy skatulya, amelyből elloptak kilencvenkét koronát, egy duplafödelü női aranyórát, aranykarkötőt és melltüt. Az összes kára háromszázlkilenevenkét korona. A rendőrség megindította a nyomozást és szombaton délellőtt -már kézrekerült a tettes. Cs. P. György szegedi állomás felvigyázó-gyakornok az asztalosmester tolvaja, aki beismerte a biinét. A felvigyázógyakornok bejáratos volt az asztalosmester házába, pénteken délután is vendégségben volt nála. Este nyolc órákor követte el a lopást. Az ablakot egy darab fával betörte. A pénzt és az ékszereket elrejtette a Kisifaludyutca 4. szám,u házban levő lakásán, ahol azokat megtalálta Bapkó detektív. Szakáll József dr. bünügyi kapitány a kihallgatás után szabadonbocsátotta a megtévelyedett embert. Lopás miatt megindult ellene az eljárás. iE j'elienijékftelennefk látszó rendőri esemény mögött megtartó történet rejtőzik. A tolvaj nem ganosztevő-tipus, amilyennel minduntalan dolga akad a rendőrségnek, hanem egy végzetes könnyelműség szánalmas áldozata. A könnyelműsége a legemberibb érzésből, a szerelemből fakadt. Cs. P. György huszonkét éves, egy évvel ezelőtt megnősült, most. már három hónapos gyermeke van. Nagydobosi (Szatmármegye) illetőségű. Tanítónőik készült, a tanitóképezdében, a negyedik osztályban azonban megbukott az egyik tárgyból. Még állás nélkül volt, amikor megnősült. K. Mariska mátészalkai leányt vette el feleségül. A leány unokanővére volt ós gyermekkori vonzalom előzte meg az ben is jött a látogatója, azzal foglalkozott és elfelejtette a dolgot. Este a vendéglőben ott találta már a fiút a rendes asztaluknál. A fiu felállott, a fejét lehajtotta és a Ikeze, amelyet habozva nyújtott előre, reszketett. — Mi haj? — kérdezte Lóránt. — Semmi... — De. Mi bajod? — Semmi. — Mondd rögtön, mi bajod. A fiu felemelte a fejét, azután gyorsan újra lehajtotta és zavarodottan súgta: — . Semmi, apám.. Csák .. én .. ugy szégyellem magam... Lóránt elnevette magát. — Hja ugy? — mondta megkönnyebbülten. — Akkor semmi baj. Jókedvűen ült le az asztalhoz, vacsorát rendelt, beszélgetett, a fiu is felmelegedett, vidám lett, kedves, szép estét töltöttek el igy azután együtt. Csütörtökön reggel Lóránt az újságok közül kivette a Krónika uj számát és átlapozta. A második oldalon megakadt. Lóránt György. Ez a név ütötte .meg a szemét. Ijedten ült fel, belehajolt a lapba és dobogó szivvel kezdett olvasni. A fiu versei voltak. Négy vers. Mind: Olga... Lóránt elszomorodottan, rosszkedvűen keit fel. Délután találkozott Tímárral, a Krónika szerkesztőjével. — Miért adtad ki azokat a verseket? — kérdezte haragosan. — Mert jók. Mert nagyon jók. — De én nem akarom, hogy... — Tudom, hogy te nem akarod!... Nagyon jól tudom!... Lóránt meglepetve nézett rá. — Honnan tudod? — kérdezte. — A fiu mondta? egybekelésüket. Szerelmi háziasságot kötöttek, — amint azt mondani szokás. Cs. P. György öt hónappal ezelőtt az álliamvasutnál kapott alkalmazást, mint állomásfel vigyázó-gyakornok. Szegedre rendelték szolgálattételre. A fizetése: havonta hatvan korona, Ebből kellett megélnie neki és a feleségének. Ebből kellett lakást fizetni, húst venni, ruházkodni ós egyéb szükséges élelmiszert beszerezni. A legszükösebb viszonyok között éltek. Néhány korona segítséget kaptak hazulról, amivel megtoldották a hatvan koronát. Ebből a pénzből azonban, bármilyen takarékosan is éltek, nem tudtak megélni. Adósságot csináltak, amit azonban, még csak nem is törlesztettek. Három hónappal ezelőtt, a legnagyobb nyomorúságban, gyermekük született. Ketten még csiak elviselték valahogy a nélkülözést, a szülői fájdalom azonban égetőbb minden szenvedésnél. Kínlódtak, tépelődtek, nem hagyta nyugton őket a gyermekük sorsa. A mosolygás eltűnt az arcukról, kiveszett belőlük a fiatalság boldogsága, a jövőbe vetett bit, csak fájdalmat és reménytelenséget éreztek. Pénteken már csak barminc fillérjük volt odahaza. Ebből kellett volna, megélniök február elsejéig. A gyakornok délután eltávozott hazulról. Valami dolga akadt Schreiber asztalosmesternél. Az asztalon meglátta a skutályát, benne a. pénzt és az • értéktárgyakat. Az éhező, nélkülöző családjára gondolt és megvillant az agyában a gondolat: el kell lopnia a pénzt és az értéktárgyakat. Épen kapóra jött neki az, hogy Schreiberék a szinházba készülődtek. Az őrizetlen lakásba könnyű lesz behatolnia. A házból együtt távozott az asztalossal és a családjával. Az utcán ácsorgott egy negyedóráig, aztán beosont a házba, betörte az ablakot és ellopta a pénzt meg az értéktárgyakat, A lopott dol— Dehogy. — Hát ki? Timár nem akarta megmondani. Végre megsúgta: — Zádor Olga... Ö hozta el a kéziratot. Nevetett és -karonfogta Lorántot. — Azt mondta, — súgta ,a fülébe -hogy irigykedel a fiadra. Lóránt káromkodott; azután gyorsan kihúzta a karját, köszönt és elment. Elhajtatott a fia lakására. A fiu nem volt otthon. A háziasszonya készségesen adott felvilágosítást: — Vasárnap óta nem volt itthon, kérem alássan; csak fehérneműért küldött ide valami szobalányt... Lorántnak keserű lett a szájaize; megköszönte a felvilágosítást és elment. — Az asszonynál van, — gondolta. —Tehát vasárnap óta az egyetemen se volt. Fájt neki a dolog, elbusult rajta, mérgelődött, de azután megállapította, hogy egyelőre semmit se lehet tenni. Mit lehetne tenni? Nagy fiu. Nagy legény. Nem lehet becsukni. Várni keli. Vasárnap úgyis eljön ... Vasárnap hiába várta a fiát. Egy hetilapban azonban három uj versét találta. Elszomorodott és elhatározta, hogy most sürgősen csinál valamit. Hétfőn azonban el kellett utaznia, csak szombaton jött haza és ezen a héten már nem tehetett semmit. Vasárnap úgyis jön a fiu ... A fiu nem jött. Néhány ujabb vers jött. Lóránt ekkor egészen elkeseredett és elhatározta, hogy most már okvetlenül tesz valamit. De ezen a héten megint mindenféle dolga volt és megint nem tett semmit. Vasárnap azonban a fiu még mindig nem jeientke-