Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-19 / 15. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁQ 1913. január 10. ellentéteikre vallott. Ilyenek voltak ők .a hatalmon, ilyenek maradtak az ellenzéken s ezen nem változtat, hogy akkor más kérdésékben ütköztek össze, most meg a választójog lesz napirenden. S aligha tévedünk sejtelmünkben, hogy ez az ellenzék most sem bir dologilag harcot állni rendületlenül s azért inkább kivül marad a parlamentáris küzdelmen. Ma különben ismét rossz napja volt az ellenzéknek, melynek lapjai nap-nap után hasábokat tudnak regélni a munkapárt bomlásáról. A maiakkal együtt legalább ötvenre megy eddig a kerületekből a kormányhoz és munkapárthoz intézett bizalmi feliratoknak a száma, amelyek a kormány választójogi javaslatát helyeslik, ellenben — a Kossuth-pártból ma ujabb kilépés történt. Hartner Géza muraszombati képviselő hagyta el a pártköteléket. Ezt azzal indolkolja, hogy az ellenzéknek távolmaradását a választójogi vitától nem helyeselheti. A Justh-párti Földes Bélát a nagybányai választók gyöngéd célzással figyelmeztették az ellenzék aktiv irányú kötelességeire, mire Földes fanyarul kertelő táviratban válaszolt, mondván: Közel az a nap, amikor az ellenzék ismét fölveheti a rendes parlamenti munkát. A koalíciónak egyébként állandó perpatvara van a szocialistákkal, tegnap a Népszava szólította föl a Kossuth-pártot, hogy ne tűrje soraiban Bethlen Istvánt, ki egy újságcikkben Tisza István választójogi álláspontjára helyezkedett, ma pedig ugyancsak a Népszava elkeseredve közöl egy, a szélső radikálizmus ellen újságcikket olyan lapból, melyet Sághy és Gál Kossuth-párti alelnökök szerkesztenek. Igy fest a koalició egysége. A közigazgatási bizottság iilése. Saját tudósítónktól.) A közigazgatási bízottság ma délután négy órakor Lázár Gy örgy dr. polgármester elnöklésével tartotta meg januári rendes ülését. A sablonos jelentéséken kivül, melyeket változatlanul elfogadtak, a kereskedelmi miniszter leirata keltett élénk figyelmet. A leiratot, amely több városi ügygyei együtt a szegedi pályaudvarok kibővítését Ígérte az 1913-ik évben/ a Délmagyarország mai számában egész terjedelmében ismertettük. A bizottság a miniszteri leiratot tudomásul vette. Miután még Lázár György dr. elnck bejelentette, hogy Bagáry Kálmán dr. gazdasági felügyelő a bizottság uj tagja megkezdte működését, az előadók áttértek a havi jelentések ismertetésére. Kedacsic Károly pénzügy igazgató jelentette, hogy a inulit év decemberéiben egyenes adóban 66336 korona 87 fillér, liadmentességi díjban 2520 korona 73 fillér emelkedés mutatkozott az előző év utolsó hónapjaihoz képest. Az összes adóágazatok együttes jövedelme azonban 80292 korona 42 fillérrel kevesebb, mint a mult évben volt. Előírtak egyenes adóban 28576 koronát, betegápolási pótadóban 829 koronát, töröltek egyenes adóban 37655 koronát, betegápoiláisi pótadóban 1403 koronát. Behajthatatlanság címén töröltek egyenes adóban 42034 koronát, betegápolási pótadóban 1739 koronáit. Faragó ödön dr. városi tiszti 'főorvos az elmúlt, hónap közegészségügyi viszonyairól számolt be, amelyek általában kielégitőek voltak. Sem a megbetegedések, sem a halálozások számában lényeges különbség nincs. Ezután a népforgalmi statisztikát ismertette. Az elmúlt évben született a törvényhatóság egész területén 2058 fiu ós 2073 leány, összesen 4131 lélek. Meghalt 1432 fiu és 1218 leány, összesen 2560. A születések száma tehát az előző statisztikához képest 1571-el szaporodott s igy a népforgakni eredmény is kedvező volt. Jung Péter főállatorvos az állategészségügyről teftt jeleittésh Fertőző állatbetegségek a mult hónapban, egyáltalán nem voltak. Általában az állategészségügy terén javultak az állapotok. Elhullott a város területén 9 ló, 5 szarvasmarha, 33 sertés, 1 juh. A közvágóhidon levágtak és közfogyasztásra alkalmasnak találtaik 572 nagyra arhát, 21 növendékmarhát, 279 borjut, 3925 sertést, 27 juhot és 72 bárányt. Kiadtak összesen 666 lmszfiBéres, 368 tizenkétfiilléres és 2550 négyfilléres marhalevelet. Szápár László a börtönügyi viszonyokról számolt be. A Csillagbörtönben 600 foglyot őriztek az elmúlt évben, közöttük 30 betegét, s a betegek között 16 nőt. Egy haláleset fordult elő. A kerületi börtönben renid és tisztaság van, szökés nem történt, az egészségi viszonyok általában kielégítőik. Érdekes jelentést tett ezután a közigazgatási bizottságnak Járossy Gyula, az uj tanfelügyelő az elmúlt év népoktatási viszonyairól és ezen a téren a jövő feladatairól. A tanítás eredménye az elmúlt évben kielégítő volt a szegedi elemi iskolákban. Azt tapasztalta azonban, hogy egyes iskolák rendkívül túlzsúfoltak és uj tantermek felállítását indítványozta. Ez is egyik feladata a közel jövőnek, de még ennél ős sürgősebb az ó vóiskolák ügyének rendezése. A város belterületén 3000 óvóiskola-köteles gyermek kénytelem nélkülözni az óvóiskolai oktatást, Az óvóiskolák államosítása ügyében már megindultak a tárgyalások a kereskedelmi miniszterrel, És olyan irányiban folytatják a tárgyalásokat, hogy az újonnan létesítendő óvóiskolák napközi otthonnal legyenek kapcsolatosak, mert igy eredményesebben teljesíthetik hivatásukat, Ezután arra való hivatkozással, hogy Szeged lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal, földmiveléssel foglalkozik, a jövő feladatainak homlokterében a gazdasági népoktatás kérdésének rendezését emiitette. A tanfelügyelő szavai szerint olyan gazdaközön,séget kell nevelni, amely szakit a régi gazdálkodás elavult rendszerével és áttér a modern, intenzív belterjes .gazdálkodásra. Tehát elsősorban gazdasági népiskolákra van rnel — gratulálok. Ilyen siker, ilyen óriási siker! — Jól van, Gyurka, — mondta Lóránt mosolyogva — köszönöm. Hát mért nem jöttél be? — Nem mertem.,, Lóránt karonfogta a fiút, bevitte a terembe, bemutatta egy csomó embernek: az emberek kezet fogtak vele, gratuláltak neki is, a fiu sötétvörösre pirult arccal állott egv ideig, azután leült, szótlanul vacsorázod és kipirult arccal hallgatta a tósztokat, amelyek következtek és a beszélgetéseket, amelyekbe nem tudott beleszólni. A következő vasárnapon nyugtalanul izgett-mozgott, amig az apa öltözködött. Amikor azután az apja készen volt és indulni akart kifelé, akkor hirtelen elhatározással megszólalt: — Apám ... kérlek ... — Tessék, Gyurka — mondta Lóránt. — Apám, — dadogta a fiu elpirulva — kérlek, olvasd el ezt... Néhány papirlapot adott át neki. Lóránt elvette a papirokat. Versek voltak rajtuk. Lóránt elolvasta őket. Azután újra elolvasta őköi és leült egy székbe. — Hát mit akarsz, Gyurka? — kérdezte komolyan. — Azt... apám ... hogy ... milyenek.. — De azután mit akarsz velük? — Hogy nem ... adnád-e... te át... a Krónikánál? — Nem — mondta Lóránt határozottan. A fiu ijedten nézett rá. A kék szeme elhomályosodott. — Olyan rosszak? — kérdezte remegve. — Nem. Olyan jók. A Krónika rosszabb verseket is közöl. Ézéket kiadná. De én nem akarom, hogy te verseket irj. A fiu lesütötte a szemét és nein válaszolt. — Gyurka, — mondta Lóránt, — hát igy akarsz te szorgalmas lenni? — Én azért szorgalmas vagyok — mondta a fiu sietve. — De nem maradhatsz az, ha verseket irsz. Gondold meg, mit szólna hozzá az anyád, ha élne. A fiúnak egyszerre könybe lábadt a szeme, Lóránt is meg volt hatva, összeölelkeztek, megcsókolták egymást és a fiu megfogadta, hogy nem ir töb verset. Jókedvűen indultak ebédelni, ebéd után, szivar közben Lóránt egyszerre csak megkérdezte a fiát: — Igaz is... És kihez irtad azokat a verseket? A fiu elpirult és nem akarta megmondani. Lóránt nem nyugodott bele az elutasításba és a fiu ekkor elfordított fejjel és lesütött szemmel megmondta: — Zádor Olgához. Loráint nagyot nevetett. — A premiéren láttad? — kérdezte. Hát a szinpadon még olyan, hogy beléje lehet szeretni? A fiu elragadtatva mondta: — Gyönyörű volt. És láttam a banketten is. A következő hét szerdáján Lóránt találkozott a szinházhan a fiával. — Szervusz Gyurka, — mondta meglepetve — hát te itt vagy? — Igen, — mondta zavarodottan a fiu — eljöttem. Felment a függöny, kijött a szinpadra Zádor Olga, Lóránt ekkor megértette, miért jött el a fiu a szinházba és mosolygott rajta. A második felvonás végén elment a színházból és bucsuzóul odaintett a fiának. A fiu kipirult arccal és csillogó szemmel ült a helyén. A következő vasárnapon szomorú volt, szórakozott, bágyadt, kedvetlen. Lóránt hi• I 'V ába igyekezett felvidítani. A következő vasárnapon újra szomorú volt. Aztán megint. Bágyadt volt, kedvetlen volt, a szép piros arca megsápadt és a szemei karikásak voltak. — Hát Gyurka, kis fiam, — mondta ekkor Lóránt — hát mondd meg már, imi a bajod? Lóránt ekkor már nem hagyta annyiban a dolgot. Faggatta. — Semmii. — Hát szerelmes vagy? — kérdezte végre. 1 A fiu nagynéhezen, halkan, reszketve, bevallotta: — Igen. — Kibe? A fiu hosszú faggatás után súgva megmondta : , ' .: — Zádor Olgába. — De édes Gyurkám, kedves kis fiaim, I — mondta Lóránt melegen — hát Zádor Olga } nem olyan nő, akibe az ember szerelmes lehet. A fiu hevesen rázta a fejét. — Kis fiam, Gyurkám, — mondta Lóránt — az nem érdemli azt meg ... Az... az ... Rossz nő az ... A fiu befogta a fülét. — Nem, apám, ne!... — mondta kétségbeesve. Lóránt elmosolyodott; elmentek otthonról, együtt töltötték a napot és nem beszéltek többet a dologról. A következő vasárnapon Lóránt ijedten nézte meg a fiút, amikor bejött hozzá. Az arca egészen sápadt volt, a szemei körül ,a karikák megbarnultak és megmélyültek, a szeme fáradt volt és fájdalmas és a szája mellett kétoldalt egy-egy keserű barázda húzódott lefelé.